2014. szeptember 8., hétfő

34. Rész -Elrabolva-

Hello Everybody!
Ez a rész valami iszonyat rövid lett... Sajnálom! Ez tulajdonképpen egy ma összedobott muszáj rész. :( Próbáltam minnél többet írni, de nem igazán tudtam, azért remélem a végével sikerül meglepni titeket! :) Mivel így is elég későn kerül fel a rész így most nem keresgélek gifet/képet, majd holnap rakok hozzá! :)) Ez Nóri egyik remek ötlete amivel hosszabbíthatjuk a blogot, igen még nem lesz ám vége!! :D ;) Kinek milyen a suli? :) Jó olvasást! :) 


Puszil: Cintia~

 ----------

*Danielle szemszöge*

*Néhány hét múlva*

-Gyere már Dani!-kiabált Pezz-Hagy lássuk azt a ruhát!-eljutottunk a menyasszonyi ruha vásárlásig. Még van pontosan 36 napunk az esküvőig, de én már most ideg roncs vagyok, mi lesz az esküvő napján?! Na jó, inkább nem akarok belegondolni. 0-24-ben az esküvő jár az eszemben, még akkor is amikor aludnom kéne, egyszerűen nem tudom kikapcsolni az agyamat, olyanokon parázok, hogy a szalvéta hogyan legyen hajtogatva, de ha mégis sikerül valami csoda folytán elaludnom, szerintetek nem az esküvőről álmodok!? Persze, hogy arról... Múltkor például azt álmodtam, hogy az ajtó -amin be kell vonulnom majd- nem nyílik ki, így lemaradok az esküvőről, a SAJÁT esküvőmről, viszont most már teljesen nyugodt vagyok, mert még akkor felhívtam őket amikor felriadtam ebből a szörnyű álomból azonnal hívtam őket, szerintem már megbánták -az esküvő szervezők-, hogy megadták a számukat. Ahogy egyre közeledik a nagy nap, úgy egyre többször "zaklatom" őket, a többiek állítása szerint baromságokkal. Háát, én nem hinném, hogy a székek közti távolság baromság, az igenis FONTOS!! Nagyon fontos. Hogy ezen mit nem értenek?! Oké, kicsit eltértem a ruháról. Szóval! 2-3 hete ruha kereső expedícióba kezdtünk, Ginával és Perrie-vel. Körülbelül olyan 50-53 esküvői ruhát próbáltam fel, de komolyan, rengeteget felpróbáltam, keresve a tökéletes ruhát, eddig sikertelenül. Eddig. Viszont ma/most megtaláltam A ruhát, ahogy belebújtam tudtam, tudtam, hogy ez az igazi.(Direkt írtam nagybetűvel az,,a"-t, ezzel is jelezve, hogy mennyire fontos!  Cintia~) Hófehér, vastag pántos, felül feszülős, a hátán kivágott, a felső része V alakban fejeződik be, derék fölött egy kicsivel kezdődik a szoknya része ami abroncsos (vagyis nagy, széles az alja), az egész ruha csipke és ahww. Tökéletes.
-Megmutathatom?-mosolyogva fogtam meg a függönyt.
-Ne. Hallod Danielle, nehogy megmutasd! Azért várunk rád 15 perce, hogy ne lássuk a ruhádat.-sóhajtott fel Gin-Átgondoltad te ezt? Gyere már!-hatalmas vigyorral az arcomon rántottam el a függönyt.
-Na, mit szóltok hozzá? Milyen?-forogtam.
-Hű!-mondták egyszerre, tátott szájjal. Van egy olyan érzésem, hogy nekik is tetszik. [:)]
-Szerintem megvan a ruha!-mosolygott Perrie.
-Megvan a ruha!-jelentettem ki határozottan.

*30 perc múlva*

-Biztos, hogy ne menjünk veled? Már eléggé sötét van.-húztam el a számat Gina ötletére. Ne gondoljatok semmi rosszra, baba ruhát akar venni, csak nem tartom jó ötletnek, hogy sötétben, egyedül, kismamaként sétálgasson London-ban.
-Ajh, nyugi már! Nem fog semmi történni, mi történne?!-mosolygott rám amolyan ,,hátezteljesenkészdeéppenezértkellmosolyognom" stílusban.
-Épenséggel...-szólalt meg Perrie, miközben elindultunk kifele az üzletből.
-Nem, nem, nem! Nem lesz semmi, kezdtek paranoiások lenni! Ti mentek balra, én jobbra, és úgy 1 óra múlva otthon találkozunk!-magyarázott kilépve az üzletből.
-Na, jó!-sóhajtottam fel megadóan-Ha bármi van hívj!-öleltem meg szorosan.
-Nemsokára találkozunk!-integetett majd elindult. Olyan rossz előérzetem van...

*Hazaérve*

-Megjöttünk!-kiáltottam el magamat ahogyan beléptünk a házba. Csönd van. Túlságosan nagy csönd. Perri-vel egymásra néztünk majd egyszerre indultunk meg a nappali felé.
-Hál' Istennek, hogy itthon vagytok!-sóhajtott fel Harry. Ez csak nekem furcsa?!-Hol van Gina?-nyílt tágra a szeme, a többiek mind csöndben ültek, látszólag teljesen más világba.
-Elment baba ruhát venni!-húztam le a kabátom cipzárját. Mi alap járaton egy hangos csapat vagyunk, nagyon hangos csapat, szóval, ha mi csöndbe vagyunk ott történnie kellett valaminek...valami rossz dolognak, kezdek aggódni.
-Ó, édes Istenem!-túrt bele hajába Loui két kézzel.
-Mi van? Mi történt?-kapkodta a szőke hajú lány a fejét.
-Mondjátok már!-fakadtam ki.
-Louis ezt az SMS-t kapta...-nyújtotta felém Niall a telefont. Az SMS-ben ez állt:
,,Nem ajánlatos este egyedül sétálgatni... Vigyázhatnál jobban a szerelmedre! De most már nem kell aggódnod, biztos helyen van...E™"
Tudtam, hogy történni fog valami, tudtam! Vele kellett volna mennünk!! Éreztem ahogy egy majd még egy s még egy könny gurul végig az arcomom. Hol van Gina(?)...

*Gina szemszöge*

-Keljé' má' fö'!-kiabált egy mély hang, majd jéghideg vizet éreztem a testemen. Szemeim kipattantak a hideg érzésre. Ahogy kinyitottam a szememet éles fájdalom nyillált a fejem hátsó részébe, majd szembe találtam magamat kettő gorilla nagyságú emberrel.
-Hol vagyok?-fogtam a fájó részt ahol valami nedveset éreztem, kezeimet remegve tartottam magam elé, vérzik a fejem(?!)...
-Kuss r*banc!-kiáltott rám az egyik majd lekevert egy pofont, úgy hpgy még az "ágyról" is leestem. A földről néztem fel a két férfira, akik ökölbe fogott kézzel hűvősen méregettek.
-Kik maguk? És mit akarnak tőlem?-próbáltam feltápászkodni a földről, amikor majdnem sikerült egy pofonnal ismét földre kerültem.
-Neked azt nem kell tudnod. Megbízást kaptunk, miszerint tanítsunk meg arra, hogy nem szabad más barátját elvenni!-ragadta meg a hajamat az egyik.
-Ááá! M-miről beszéltek? Én nem vettem el senki pasiját!-kiáltottam fel, miközben azon ügyködtem, hogy kiszabdítsam a hajamat.
-Nem szép dolog hazudni! De most mi megtanítunk rá!-tekert egyet a hajamon. Ismét felpozofott, majd a földre lökött az egyik. Hol az egyik, hol a másik ütött, rugott. A fejemre mért sok-sok ütéstől már alig voltam eszméletemnél, de nem érdekelt, mást kellett védenem. A babát. Próbáltam minnél jobban takarni a hasamat, térdeimet felhúztam. A babámnak életbe kell maradni. A babám életbe FOG maradni! Egyáltalán hol vagyok? És miért vagyok itt? Mi történt? Vagy jobb kérdés mi lesz(?)...

2014. augusztus 30., szombat

33. Rész -Fény derül a titokra-

Hello Everybody!
Visszatértüüüüüüünk!!! Vííííííí :D Nézzétek nekem el ezeket a ,,pff, víí, ühhüm"-öket,, de annyira rá vagyok kattanva a Szent Johanna Gimi-re, hogy akaratlanul is abból használok dolgokat!! :DD Emberek, olvassátok el a SzJ Gimi valami hihetetlenül jó, de komolyan! *.* Vége lett a szünetnek! :) És sajnos nem csak a blogos szünetnek... Sírok, nem akarok még iskolába menni! :'( Mindegy még csak szombat (illetve ma csütörtök van, de mivel ez szombaton lesz kint így! :D) van, ráérünk hétfőn gondolni a sulira! :') Te jó ég! A 33 rész! :O Már csak 2 rész + epilógus (meg talán egy búcsú, bár azt lehet, hogy az epilógushoz írjuk, na majd kiderül ;)) és vége, uhh..jó, jó most nem kezdek el itt regényt írni, hogy mennyire jó volt ide írni stb...majd 3 hét múlva ráér! :'D Igyekeztem hosszabbra írni a részt ami igazából nem igazán sikerült... :/ Nem mondanám, hogy OLYAN rövid lett, de hosszúnak aztán nem nevezném, közepes?! Báááár a rövidebbhez közelebb áll....:/ Elnézésetek kérem! :( Jó olvasást! :(:
Ui.: Utólag is; Boldog Szülinapot Liam!!! :3 <3 :*


Puszil: Cintia~

----------


-Játsszunk Amerikából jöttem-et! Mit szóltok? Benne vagytok? Remek. Akkor kezdem én! Amerikából jöttem...-ez, de béna próbálkozás volt a figyelem elterelésre. Pff, megtapsolom magamat, komolyan. Mentségemre szóljon ,,kissé" meglepett, sokkolt, lefagyasztott Niall kérdése, szerintem másnak se jutott volna jobb eszébe, nem? Nem? Ó, hogy másoknak több eszük van, na mindegy, tuti beveszik. Ahha. Én azt csak szerettem volna! Emberiség, nagy bejelentésem van; segg hülye vagyok!
-Louis?! Gina AZ?-kérdezte Danielle tágra nyílt szemmel miközben előre hajolt a kanapén és könyökére támaszkodva figyelt. Ajajj. Ez a ,,kiszedem belőled, felesleges hazudnod, bármilyen féle módszert képes vagyok használni" póz. Őőő...erre most mit mondjak? Gondolkozz Louis, gondolkozz!
-Igen Danielle. Az.-bólogattam helyeslően-Az=nő!-tettem hozzá. Érezze magát ő hülyének, ez jó ötlet volt tőlem. Hahaha. Ügyes vagy Tommo, nagyon ügyes! Hisz' gyereket is egy éjszaka alatt csináltál, na majd, ha kikeveredsz ebből a felettébb kínos szituból összepacsizol Harry-vel.
-Idióta!-sziszegte. Tudom milyen állat lenne Dani! Kígyó. Nagyon menne neki.
-Gina AZ?-vette fel Perrie is A PÓZT (csupa nagybetűvel). Két nő figyel őrült tekintettel... Kezdek félni...
-Mondom, hogy nő!-rázom a fejem hitetlenül-Szerintem amúgy elég egyértelmű, de okééé. Nem hisztek nekem? Láttam már meztelenül, de, ha nekem nem hisztek kérdezzétek Hazz-t!-ó, yeah. Úgy összezavartam őket, hogy csak na!
-Érthetőbben magyarázzátok nem érti az AZ jelentését!-röhögött ki Harry. Kösz, haver. Nemhogy segítenél? Chh, ezért nem pacsizok össze veled, blöö. (<-Ez a nyelv kinyújtást akarja szimbolizálni! :'D Cintia~)
-Utoljára megkérdem, szépen és kedvesen. Ajánlom a saját érdekedben, hogy értelmes és igaz választ adj, te f*sz!-húzta össze résnyire szemeit a leendő Mrs. Payne-Gina terhes?
-Neked ez kedves és szép? Ha igen, akkor nem akarom megtudni milyen, ha undok és csúnya!
Azt mondtad rám, hogy f*sz?! Nagyot csalódtam benned Dani! Szégyelld magad!-na akkor most azt hiszi, hogy megsértődtem szóval rosszul fogja érezni magát, és békén hagy. Ühhüm, persze, hogyne..álmaimban.
-Nem mondhatod, hogy  nem adtam neki esélyt-tűrte fel pulcsija ujját Danielle, ez szerintem nem túl bizalom gerjesztő-hogy nem kérdeztem kedvesen-beszélt tovább Liam-nek-ő akarta a nehezebb utat, nem én!-vette ki fülbevalóját. Vetkőző show-val akarja belőlem kiszedni, hogy Gina terhes-e? Nahát Dani hülyébb, mint gondoltam. Én vagyok az egyetlen értelmes, okos, felnőtt ember a társaságban. De most tényleg sztriptízzel akarja elérni, hogy elmondjam? Majd mindjárt kiderül. Ki is derült. Mire észbe kaptam, Danielle már "ugrott" és a hajamat tépte a földön, míg az egyik kezével csupálta másikkal rendőrt utánozva hátra fogta a kezemet, ez most komolyan letepert? Csak azért sikerült neki, mert hagytam magamat...még mondogatom egy párszor és én is elhiszem.
-Szálljá' má' le rólam te lány! A valóságban vagyunk, nem a Glades-Tengerparti gyilkosságok-ban!-próbáltam kiszabadulni Danielle marka közül. B*zdmeg erősebb, mint ahogy gondolná az ember. Áhhá, biztos szteroidot szed, egy újabb megoldott ügy! Majd azért figyelmeztetem Dani-t, hogy ez veszélyes, amint elengedett.
-Akkor megkérdezem újra!-húzta hátra fejemet-Gina terhes?-basszus, basszus most már nincs semmi tökéletes kitérőm, ja és kib*szottul fáj ahogy tép, de nem "köphetem be" nem, nem.
-Igen, az.-nevette el magát Gina(?)-Nem akarom egyedül felnevelni a gyereket, szóval megköszönném, ha nem vernéd szét!-fetrengett Gina a földön (a röhögéstől). Szó szerint. Mindenki (Harry-t és engem kivéve) meglepődve nézett Gin-re. Azon mi olyan meglepő, hogy valaki nevet? Ja, hogy azért néztek rá úgy, mert még dolgozzák fel, hogy terhes, ez valószínűbb. És ez volt a megfelelő alkalom, Danielle nem figyelt, megvolt a stratégia miszerint hátra nyúlok és megfordulva lerántom magamról, majdnem sikerült. Majdnem. Mindenre számítottam ami miatt füstbe mehet a tervem, de arra nem, hogy Dani feleszmél a meglepettségből, elenged majd Ginához ugrik (felrángatja a földről), én meg beverem a kezemet az asztalba utána meg a fordulásnál le is fejelem a lábát aminek következőében leesett az üveg váza, hoppá. Nem én voltam!
-Ááááá, komolyan terhes vagy? Juujj, ez olyan jó és izgi! Ááá, lesz kis baba akit majd babusgathatok. Alig várom már! Hány hetes? És áááááááá!-sikítozott Ms. Opera énekes nő. Áú!
-Úr Isten! Gratulaaaaaaa! Kislány? Kisfiú? Ha esetleg ameddigre megszületik a baba szétmegyünk Zayn-nel, attól még babázhatok? Kérlek mondj igent! Imádom a gyerekeket!-lelkesedett Perrie.
-Gin, ha rám hallgatsz egyiket se engedd a kicsi közelébe!-vágta rá Harry. Megjegyzem a fejem vérzik, de mindegy.
-Gratulálok! De melyik barom az apja?-mutatott Zayn, Hazz-ra és rám.
-Én!-raktam fel a kezemet, hogy lehet ennyire kemény egy a fa?
-Őőő...remélem a gyerek rád fog hasonlítani!-veregette vállba. Ezzel most mire akar célozni? Igen is én is normális vagyok....jé, póni repked a levegőbe....őőő üssön az anyjára.
-Gratuláloooook, annyira örülök, hogy babátok lesz! Gina, ennek örömére, süss tortát! Tudod, hogy megünnepeljük!-mosolygott rá Niall. Én amúgy elvagyok a földön, olyan szép a mennyezetünk,  mindegy, a gyerek 100000000-szer fontosabb, mint én szóval csak nyugodtan!
-Süss te tortát!-röhögött Liam-Gratulálok, és még csak annyit; sok sikert hozzá!-bökött felém a fejével. Ez fájt.
-Hé!-horkantam fel.
-Köszi, de hidd el megoldom! Leütöm serpenyővel, és minden gond megoldva!-tárta szét karját Gina.
-Én is szeretlek!-röhögtem gonoszan(?). Vajon mennyire ütöttem be a fejemet?
-Én is szeretem magamat!-tátotta el száját gyereke(i)m anya.
-Hahaha, de vicces vagy!-ültem fel...végre.
-Ugye? Tudom! De komolyan gondoltam.-meredt rám komolyan, majd elnevette magát.
-Szóval! Kell venni; baba ruhákat, ha nem tudjátok a nevet akkor egyaránt fiú, lány és semleges ruhákat, akkor baba ágyat, pelenkázót, pelenkát, olyan csilingelőt az ágya felé, baba kocsit, cumis üveget, takarókat, pólyát....-így vette kezdetét Danielle mi mindent kell megcsinálni amíg meg nem érkezik  a gyerek, majd mi mindent kell majd megcsinálni, ha megérkezett a gyerek. Mind a kettőbe szerepelt a normális, érett, felnőtt viselkedés, erre kíváncsi leszek...persze nem magam miatt, mert én vagyok a legnormálisabb, de a többiek...hagyjuk! Az még hagyján, hogy a lányok (Pezz és Dani) rákattant a gyerek témára, de még a fiúk hogy! Mit ne mondjak, a gyerekem őrültek házába fog kerülni, és szerintem ő lesz a legnormálisabb is... Jut eszembe, a terhesség bejelentése, nem hiszem hogy volt már hasonló! Most komolyan az EGYIK legjobb barátod menyasszonya, aki a barátnőd/gyereked anya legjobb barátnője, tépi az apát, az anya meg nevetve közli, hogy az utána meg a földön van a röhögéstől, mit ne mondjak EBBEN IS egyediek vagyunk. Basszus, és hogy tudják a többiek is, és erről beszélünk, csak most tudatosul bennem, hogy apa leszek. Tényleg gyerekem fog születni. És az az érzés, hogy attól az embertől akit nem is tudom hány éve szeretsz, hordja a szíve alatt a közös gyereketeket, aki majd azt mondja egyszer: Szeretlek apa!, valami....valami...Isteni!

*Zayn szemszöge*

-Drágaságom?! Biztos, hogy elhoztad a lakáskulcsodat? Mert, ha igen siethetnél kicsit, mivel zuhog az eső!-nevetett fel erőltetetten Perrie. Nem értem miért hiszi azt, hogy nincs nálam a lakáskulcsom, csak 10 perce keresem, az nem is OLYAN sok.
-Megvan!-emeltem fel büszkén a kis tárgyat. Mondtam én, hogy megvan, de az asszony (Perrie-re gondol(ok)! :) Cintia~) nem hitt nekem.
-De ügyes vagy! És be is megyünk vagy még állunk egy kicsit az esőbe?-hangjában ,,kicsi" szarkazmust fedeztem fel az ügyes-es résznél.
-Amíg nem kérsz bocsánatot azért, hogy leminősítetted az emlékezetemet, hogy elhoztam a kulcsot plusz azért, hogy undok voltál, addig kint fogunk állni!-közöltem határozottan mire a szöszinek először felszaladt a szemöldöke majd elmosolyodott. Ööö, ez azt jelenti, hogy kitalált valamit...a francba! Közelebb lépett hozzám, ajkain pimasz mosoly húzódott, fülemhez hajolt majd belesúgta amitől azonnal kinyitottam az ajtót:
-Elázott a hajad!-ez volt az a pillanat amikor engem is meglepő gyorsasággal, nyitottam ki az ajtót majd rontottam be. A hajam tabu MINDENKINEK!
-Nagyon rémes lett? Mennyire ázott el? Azért még elfogadható?-pánikoltam. Ismét elmosolyodott -a mosolya esküszöm kikészít- elém lépett, majd átkarolt.
-Még mindig tökéletes!-túrt bele. Hmm. Na jó, nem mindenkinek tabu!
-Akkor megnyugodtam. Jut eszembe van egy befejezőtlen ügyünk!-húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra.
-Már azt hittem elfelejtetted!-Pezz.
-Soha!-emeltem fel fenekénél fogva, ő pedig reflexszerűen átölelt. A lépcsőn felfelé menet a nyakamat kezdte csókolgatni, szívni. Szobába beérve ledöntöttem az ágyra. Ez a nő, hogy mit művel velem?! Csupán attól felizgultam, hogy a nyakamat csókolgatta, jó más lányok is elérték ezt, de nem ilyen "szinten". Megőrjít ez a nő személy. Ahogy az alattam fekvő gyönyörűségre néztem akaratlanul is elmosolyodtam, bátran kimerem jelenteni boldog vagyok vele!
-Egy pillanat és jövök! Várj itt!-simítottam meg arcát, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Eszembe jutott, hogy még a múltkor vettem neki egy nyakláncot, délután akartam neki odaadni, de hát elfelejtette velem egy dolog . Méghozzá az, hogy Louis-nak és Ginának babája lesz. Ezt csak nekem nehéz felfogni? Tanakodtam miközben a lépcsőn sétáltam lefelé. Véleményem szerint remek szülők lesznek, hiába most, hogy ilyen "gyerekesek" vagy hogyan nevezzem őket, de biztosra veszem, hogy a szülőséget komolyan fogják venni, hisz' már most annak veszik! A gyerek az meg mindenféleképpen jól jár, ha fiú, ha lány. Ha fiú akkor megtanítjuk csajozni. Ha lány akkor megtanítjuk, hogy törje be egy barom orrát. Hű, csak én akarom leverni az összes udvarlót a még meg nem született kicsinek akiről még azt sem tudjuk, hogy fiú-e, vagy lány?! Naaa, mindeegy! Egy tuti; ha lány lesz, és valaki összetöri a szívét igencsak rosszul fog járni, mivel öten fogunk kopogtatni az ajtaján, és nem a legjobb szándékkal.... Ajajj! Azt tudom, hogy eldugtam az ajándékot, hogy ne találja el és ez sikerült is (hurrá!), de most még én se találom! Hova a francba raktam? Fiókba? Nem. A müzlik mögé? Nem. Mosogatógépbe? Van mosogatógépem? Jó tudni. Megvan! A vendég szobába! Kettesével szelve a lépcsőfokokat rohantam az emeletre, halkan nyitottam és csuktam be az ajtót, nehogy meghallja. És most jön az újabb kérdés: a vendégszobán belül hova raktam? Őőő, ha jól emlékszem akkor a mosógép mögé! És jól emlékeztem. Ez az! Mosolyogva indultam az ajtó felé, majd nagy lendülettel ki is nyitottam. Egy koppanás. Perrie meg a földön fekszik. Most komolyan kiütöttem a barátnőmet az ajtóval?? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
-A p*csába! Kicsim?! Jól vagy? Nagyon sajnálom nem tudtam, hogy jössz!-emeltem fel fejét, még nyitva van a szeme ez jól jel, ezek szerint nem öltem meg. Hál' Istennek!
-Persze!-nevetett fel. Rossz vagy jó jel, hogy nevet egy fejet ért "ütés" után? Én valahogy az elsőre tippelek-Csak itt fáj!-mutatott homlokára és a bal szeme melletti részre. Uhh. Nem csodálom, hogy fáj neki, szegénykém. Ilyen vágás félének tűnik, elég mélynek néz ki, és vérzik.
-Szerintem ezt össze kell varrni...-simítottam végig a "vágáson" mire felszisszent-Beviszlek a kórházba!
-Meg még mit nem!-pattant fel, de feltűnően meg is szédült-Én ugyan nem megyek orvoshoz!-rázta a fejét. Tudom, hogy nem szereti az orvosokat, de ezt össze kell varrni, muszáj.
-De megyünk orvoshoz!-jelentettem ki.
-De nem megyünk orvoshoz!-hadakozott.
-Márpedig ebből nem fogok engedni! Megyünk orvoshoz és kész!-fogtam meg a kezét.
-Adj jeget, nem kell ide orvos! És nem megyünk!-ajh, ő akarta. Kicsit lehajoltam, térd hajlatánál megfogtam majd a hátamra "dobtam".
-Mondtam, hogy megyünk a kórházba! Azt hitted, hogy attól, hogy te nem jöttél volna a saját lábadon nem oldom meg? Ugyan már!-kaptam fel a kulcsokat egy kézzel. Gyorsan bezártam az ajtót, majd beraktam a "dühöngő" barátnőmet a kocsiba aki nem igazán akarta, hogy kórházba menjünk s ezt úgy is tudtomra adta, hogy a hátamat püfölte miközben elég választékos szó kinccsel mondta el, hogy nem akar kórházba menni és mit gondol most rólam.
-Nyugi baby! Nem kell félni, fogom majd a kezedet!-ajánlottam fel.
-Nem vagyok már gyerek Zayn!-duzzogott tovább.

*Kórházban*

-Zayn! Add vissza a kezedet!-sipítozott amikor meglátta a körülbelül 4 centi hosszú tűt. Megmondtam vagy megmondtam, hogy össze kell varrni?! Bár mondjuk jobb lenne, ha nem kéne.
-Nyugi, az előbb is megijedtél a fertőtlenítőtől mégse történt semmi!-nyugtattattam miközben összekulcsoltam ujjainkat.
-A fertőtlenítő kib*szottul csípett, és még most is csíp megjegyzem. De most tűt fognak szurkálni a fejembe!-szorította meg kezemet.
-Csak 3 öltés kifogja bírni!-mondta gúnyosan a doktor.
-Elintézhetem, hogy ön is kipróbálhassa!-húztam össze szememet s most én szorítottam meg Perrie kezét.
-Kezdjük akkor!-"mosolygott".
-Áú, áú, áú, áú, ááá, ccc!-az ujj begyei fehérek voltak úgy szorította. Küldtem felé egy megnyugtató mosolyt, s hüvelyk ujjammal elkezdtem simogatni a kézfejét.
-Kész is!-ragasztott le a kötést a bunkó orvos-Úgy 5 napig legyen rajta kötés, utána nem szükséges. 1 hét múlva pedig már semmi nem fog látszódni a varrásból. Hozok gézt utána mehetnek!-felelte unottan majd kiment legnagyobb szerencséjére, mert, ha tovább folytatta volna bevertem volna neki.
-Látod túlélted!-léptem Pezz elé.
-Hahaha, vicces. Nagyon csúnya vagyok?-fésülte arcába szőke haját.
-Gyönyörű vagy, mint mindig!-söpörtem ki arcából tincseit.
-Én? Gyönyörű? Ne nevettess Zayn! Amúgy sem vagyok gyönyörű, de még szép se, nem hogy így!-magyarázta erősen mutogatva. Ugye most csak viccelt? Mi az, hogy nem gyönyörű, és mi az, hogy csúnya? Na, na, na, ez így nem jó, nagyon nem jó! Nekem miért
nem hiszi el? Eddig is mondtam neki, hogy szép/gyönyörű, de akkor mostantól többször fogom! Nem értem miért hiszi magát csúnyának. Pff, ilyet.... Minden szépet mondtam/mondok neki, egyedül egy bizonyos szót nem.... Aminek lassan úgy érzem viszont eljött az ideje.....
-Szeretlek!-suttogtam azt a szót aminek épp itt volt az ideje, hogy kimondjam. És komolyan is gondolom, nem csak úgy mondom, mint mostanság mások, Isten ments! Én TÉNYLEG szeretem Perrie-t! Szemei elkerekedtek, nagyokat pislogva nézett fel rám, majd egy ezer wattos mosoly jelent meg az arcán.
-Szeretlek!-mondta mosolyogva majd megcsókolt.

----------

Nem szoktam ideírni, de mivel nem akartam úgy az elején elárulni a dolgokat így most ide szerettem volna! :) Szeretnék bocsánatot kérni, hogy Zayn szemszöge ilyen béna lett és hogy nem igazán fiús gondolkodás, de most valahogyan nem tudtam beleképzelni magamat egy fiú fejébe és azokat a szavakat használni, meg most, hogy elolvastam 8 könyvet (ez nálam teljesítmény mivel nem nagyon kötnek le a könyvek, de amiket olvastam azoknak sikerült, és ahww kategóriába is bejutottak) így akarva, akaratlanul is bővült a szókincsem és mivel mind a 8 könyv lány szemszögéből íródott így az ragadt rám! :(: Viszont hétfőn ismét iskola szóval a fiú szemszögekhez ismét fogok tudni fiú aggyal gondolkodni vagy hogy írjam! ><

2014. augusztus 15., péntek

Szünet

Kedves Olvasók!
Sajnálattal közöljük, hogy idő (és számítógép) hiányában a blog 2 HÉTIG SZÜNETEL!!!
Nekünk is nagyon rossz, meg minden, de nekem (Nóri) a gépem még mindig nem lett megcsináltatva, bár arra semmi esély, mert újat fogok kapni, kicsit megégett. :S Cintire pedig nem akarom rásózni ennyi rész megírását. Utána meg pótolhatom ám! Egyébként a két hét utáni részírással is gondjaim vannak, mert nem hiszem, hogy már lesz gépem akkorra... :/ De mindent megteszek majd az ügy érdekében, miattatok!! :)
Internetem ugyan van, de telefonról/tabletről képtelenség lenne számomra egy ilyen hosszú részt megírni... :/
Sajnálom, tudom, hogy csalódást okoztam nektek, de muszáj. Lehet, hogy abban a két hétben még nyaralni is elmegyünk... :/
Szóval két hét múlva újonnan szerzett erővel, frissen találkozunk!! ;) :)) Ígérem, hogy hosszú résszel fogok jelentkezni! :)
Tovább jó nyarat, pihenjetek sokat!! Puszi! :*

Nórii :)
és Cintia~

2014. augusztus 9., szombat

32. Rész -Viszonzatlan szerelem-

Hello Everybody!
Húha, lassan vége a blognak! :( Mintha csak most kezdtük volna...:/Ahogyan írtam a részt esküszöm könnyeztem! >< Pedig semmi olyan részlet nincs benne ahol sírni lehetne, na jól van, mindegy! Hiányozni fog ez a blog, nem tudom mennyire vettétek észre, de az írásunk a blogokkal fejlődik szóval, ha nektek ez a történet tetszett akkor szerintem a többi is fog! ;) Nehogy azt higgyétek, hogy megszabadultok tőlünk, 1.még ott van a VVÁ amiben még nem is kezdett kibontakozni a történet, majd csak nemsokára lesznek az igazi izgalmak! ;) 2.nem is tudom hány másik One Direction-ös blog ötletünk van + még van pár más sztori ami a Nóri fejéből pattant ki! :) Nem szeretek búcsúzkodni, de még nem is kell, lesz még pár rész, de tényleg csak pár! :'( Van olyan olvasó aki várja az iskolát? :D Szerintem nem sok....:D A részt próbáltam hosszúra írni, hát ez szokás szerint nem sikerült valami jól! :/ Igazából nem értem azt, hogy amikor suli volt akkor sokkal hamarabb megírtam a részeket és több ötletem is volt, lehet azért, mert a sulitól menekültem az írásba, most meg nincs mitől menekülnöm?! :/ :) Mindegy! Nem szaporítom tovább a szót, remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)


Puszil: Cintia~

----------


Szerető CSALÁD?! Családot mondott vagy csak képzelődök? A család azt jelenti (számomra), hogy van egy férfi és egy nő akik szerelmesek egymásba, van gyermekük akiket az életük árán is megvédenek, mindent megbeszélnek...szeretik egymást! De Louis-val mi nem vagyunk egy pár, csak legjobb barátok akik a pillanat hevében megfeledkeztek a védekezésről...legalábbis ő így gondolhatja... Ekkora hülye is csak én lehetek. Miért mentem bele, hogy elmegyek Doncaster-be? Azért Gina, mert sze... Nem, nem, NEM! Én nem érezhetem azt, vagy..nem és nem! Lehet, hogy lányok több milliójára hatással van a gyönyörű tengerkék szem, a gesztenye barna haj, -nem utolsó sorban- a hihetetlenül jó test...a pajkos mosoly amitől mindenki elolvad...látjátok rám ezek egyáltalán nincsenek hatással! Nekem ő a legjobb barátom akitől gyereket vár... Istenem tényleg gyerekem lesz! Egy élet növekszik bennem! Az én életem... Te jó ég, anya leszek! Gyerekem lesz attól a férfitól akit szeretek! Mármint barátilag szeretem természetesen, nem életem szerelmeként akiről gyerek korom óta ábrándozok, á dehogyis! Én nem úgy szeretem, csak barátként esküszöm, nem mosolyodok el amikor meghallom a nevét, nem dobog hevesebben a szívem amikor hozzám ér, nem pirulok el akárhányszor rám néz a szép szemeivel, én?! Ugyan már! BARÁTOK vagyunk ennyi! Na jól van, ezt még én se hiszem el! Nekem Louis jócskán több, mint egy szimpla barát...sokkal, de sokkal többet érzek Louis iránt, mint egy legjobb barát iránt...én..én..én szeretem! Szeretem Louis-t és nem csak barátként! Szerelmes vagyok belé! Halálosan, menthetetlenül szerelmes vagyok belé! Na, ja..szerelem csak az én részemről van. Ő még mindig úgy tekint rám, mint a legjobb barátjára, és ez fáj! Legrosszabb a viszonzatlan szerelem... Ő nem lehet az enyém, de legalább van valamim tőle. A legcsodálatosabb dolgot kaptam tőle...egy babát. Egy babát akiért már most képes vagyok ölni, nem fog azon rémes dolgokon átmenni, mint én azt nem hagyom! Ha lány/fiú lesz nem fogom egy pasinak/csajnak se hagyni, hogy annyira összetörjék szegényt, hogy droghoz, italhoz, fűhöz forduljon, a-a, kiherélem/megtépem őket, ha ezt megteszik, nem fogom tudni megóvni minden sérüléstől, de nem is akarom, sajnos csalódások is kellenek, hogy felnőj! Biztosra veszem, hogy Louis-val minden ilyen ügyet meg fogunk beszélni és együtt fogjuk  megoldani, ha nem is vagyunk egy pár. Érdekes egy család leszünk az egyszer biztos!
-Min gondolkodsz?-zökkentett ki gondolataimból Lou. El is felejtettem, hogy ölelkezünk, maga felé fordított és úgy figyelt.
-Jaa, a babán meg hogy hogyan mondjam el Harry-nek!-képzeletben jól fejbe csaptam magamat, Harry-re nem is gondoltam..klassz egy újabb aggódásra való ok. Nem tudom mi lesz most velünk vagyis tudom szakítunk, de fogalmam sincs hogyan fog reagálni erre az egészre...
-Egyedül beszélsz vele vagy inkább együtt?-vakargatta tarkóját.
-Szeretnék vele egyedül beszélni! Most azonnal beszélek vele minél hamarabb annál jobb! Szerintem utána nekünk is meg kéne beszélni "néhány" dolgot!-nevettem fel erőltetetten.
-Nos az nem ártana!-nézett mélyen a szemembe. Ahw, azok a szemek...
-Őőő...izé..őőő...megyek beszélek Harry-vel!-mutattam az ajtóra. Furcsa tekintettel vizslatott majd jelezve, hogy megértette bólintott. Becsuktam magam mögött az ajtót, mély lélegzetet vettem s elindultam Harry szobájának irányába. Kezem, lábam remegett, a gyomrom kavargott, a fejem tele volt ezer és ezer gondolattal, ó, édes Isten mibe kevertem magamat...  Kopogtattam az ajtón, reménykedtem benne, hogy nincs bent és nem kell most beszélnem vele, de amennyire én szerencsés vagyok..persze, hogy bent volt és egyből meg is adta az engedélyt miszerint bemehetek a szobába. Remegő kézzel nyomtam le a fém kilincset, most vagy soha!
-Gina! Minden rendben van? Annyira aggódtam miattad!-amint beléptem máris előttem termett és ölelt.
-Beszélnünk kell!-toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. Tekintetében zavartság, értetlenség tükröződött-Kérlek szépen először hallgass végig! Jó?
-Jó, jó! De mondd már! Mi van?!-sürgetett. Itt az ideje, hogy elmondjam, nincs visszaút...
-Ma jöttünk haza Doncaster-ből, ugye?! Szóval, mielőtt elmentünk mi ketten össze vesztünk elég rendesen, nagyon dühös voltam rád és csak örültem, hogy távol lehetek tőled, Doncaster-ben vihar volt nem is akármilyen és mint tudod félek a viharban s megkértem Loui-t, hogy aludjon velem...akkor történt..valami..Louis és köztem! Lefeküdtünk. Sajnálom, nem akarok magyarázkodni, hogy így meg  úgy, megtettem amit mindennél jobban sajnálok, egyszerűen csak..nem tudom! Igazán, teljes szívemből sajnálom! Ez még nem minden! Amikor lefeküdtünk akkor őőő nem védekeztünk! Azért rohantam el, mert már 1 hete meg kellett volna jönnie, elmentem nő gyógyászhoz és...terhes vagyok!-nem néztem a szemébe. Képtelen voltam rá. Csend. Félve néztem Harry-re, nem szólalt meg csak nézett és mosolygott(??!!). Mi van, mosolyog? Ez nem gúnyos mosoly volt, hanem kedves, vidám mosoly...
-Lehetek én a kereszt apa?-vigyorgott, mint a vadalma. A szám szó szerint tátva maradt. Nem volt dühös, nem volt kiakadva, hanem örült?!
-T-tessék?-dadogtam. Most komolyan megkérdezte, hogy lehet-e a kereszt apa?
-Jól hallottad! Lehetek kereszt apa?-mosolygott még mindig. Okééé....ennek örülnöm kéne, mert most kicsit félek!?
-Őőőő...persze!?-húzom össze értetlenül szemöldökömet miközben hajamba túrok-De nem mondhatod el SENKINEK, hogy terhes vagyok!-szögezem le. Még nem kell tudniuk, elsőnek tisztáznunk kell a dolgokat Louis-val.
-Juujj, de jó! Természetesen nem mondom el senkinek, majd ti! Jobb embert nem is választhattál volna hidd el! Ha kislány lesz akkor minden kis sz*xre menő f*sztól megvédem, ha kisfiú lesz megtanítom csajozni! Amúgy gratulálok!-ölel ismét magához, úgy megszorongat, hogy eléggé nehézkesen kapok levegőt. Csak én vagyok összezavarodva?
-Köszönjük?! Harry! Nem mintha nem örülnék, de hogy-hogy nem vagy kiakadva?-értetlenkedtem.
-Jobb lenne, ha ordítoznék és dühöngenék?-nevet-Örülök nektek tényleg! Én mind végig tudtam, hogy ez lesz. Vagyis nem azt, hogy gyereket csináltok, mert azt kigondolta, de azt tudtam, hogy összejöttök! Chh, és még leszóltatok, mert mindig van nálam óvszer, ugye, hogy jó, ha felkészült vagy?!
-Hogy érted azt, hogy te mind végig tudtad?-miért nem tudom befogni a számat és örülni, hogy örül?! Ekkora idiótát, mint én még nem pipált a világ...
-Eléggé egyértelmű volt! Ahogy egymásra néztetek, mi nem úgy néztünk egymásra! Szerintem mi mindig csak barátokként tekintettünk egymásra, csak saját magunknak is próbáltuk elhitetni, hogy szerelmesek vagyunk! Én szeretlek, nehogy félreértsd csak nem szerelmileg! Barátok voltunk akik hihetetlenül jókat d*gtak, most meg barátok vagyunk és leszünk! Ha csak nem akarod!?-húzta ajkait kacér mosolyra, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Perverz, ha lányom lesz nem engedlek a közelébe! Várj, ha fiam lesz akkor se, a végén még ilyen perverz lesz, mint te!-röhögtem ki-Komolyra fordítva a szót: szerintem is barátok voltunk...akik hihetetlenül jókat d*gtak!-kacsintottam rá-Megjegyzem Louis-val nem vagyunk együtt!
-Mi van?!-sipákolt-Az meg hogy lehet? Nektek együtt kell lennetek!-rázta a vállamat.
-Aha. Louis nem úgy érez irántam, mint én iránta! Elmondanád, hogy jöttünk volna eddig össze, ha veled voltam?!-szembesítettem a dolgokkal.
-Jól van na! Honnan tudod, hogy Lou nem úgy érez irántad, mint te, ő iránta? Tudja egyáltalán hogy érzel?-pattogott, mint a gumi labda.
-Onnan, hogy amikor lefeküdtünk másnap reggel Ő mondta, hogy felejtsük el! Hülye vagy? Erre ne válaszolj inkább, tudom a választ! Persze, hogy nem!-most komolyan az ex pasimmal beszélem azt, hogy a legjobb barátjával miért nem vagyunk együtt? Harag az biztos nincs.
-Nem tudom melyikőtök a nagyobb hülye, te vagy Tommo!? Legyen holt verseny! Louis nyilvánvalóan nem gondolta komolyan, szerinted miért ellenezte annyira a kapcsolatot, segítek nem azért, mert a legjobb barátja vagy! Mi az, hogy ,,persze, hogy nem"?-lehülyézett. Értitek pont Ő aki a volt barátnőjét nyaggatja, miért nem járnak a haverjával?! Végül is van benne igazság szóval...
-Nem a lányoknak kell bevallani az érzésüket legelőször, hanem a fiúknak?!-kulcsoltam össze kezeimet a mellem alatt.
-Ez baromság! De anyámnak nehogy elmondd, mert nincs kedvem hallgatni, hogy ,,a fiúknak kell először bevallani az érzésüket" tudod mit?! Igazad van! Megbeszélitek Tomlinson-nal!-jelentette ki.
-Van egy új fenyegető "eszközöm"!-énekeltem, de csak egy szúrós pillantást kaptam.
-Nem az volt a lényeg!-csikorgatta fogait majd karon ragadva elkezd kihúzni a szobájából. A folyosón végighúzva értünk el Louis szobájáig, ugye nem akar tanácsadót játszani? Kérlek uram... Kopogás nélkül nyitott be a szobába s engem is maga után rántva lépett be, amint Louis észrevette -már akkor észrevette mikor kinyitódott az ajtó-, hogy vendégei jöttek, letette a gépét, egy pillanatra láttam mire keresett rá...házra!? Á, biztos csak magának akar még egyet, ti is így gondoljátok, igaz?
-Most szépen beszélgetni fogtok!-beszélt nyávogva Hazza. Ezt mennyire utálom, és ezzel pontosan tisztában van. Láthatólag Louis-t meglepte Harry viselkedése, szerintem bunyóra számított ami még lehet, ha Harry nem hagyja abba ezt a beszéd stílust, mert, ha nem akkor megütöm-Gratula haver a babához! Már megvan a kereszt apa képzeld! Jobbat keresve se találtatok volna! Jó képű, kedves, aranyos, vicces, tehetséges, barátságos, megértő, segítőkész, szeretni való, megbízható, bölcs, értelmes, akaratos, a gyerekek szemében egy igazi hős, minden nő álma, stílusos, erős...-emberek! Louis arcát kellett volna látnotok...és még azt hittem nálam senki nem lepődhet meg, de Louis! Mindent túl tett! Le kellett volna fotózni, a francba!
-Szerény.-raktam hozzá nevetve.
-Természetesen!-bólogatott-Magatokra hagylak! Addig innen ki nem jöttök míg meg nem beszéltek mindent!-emelte fel mutató ujját. Megfordult, az ajtóhoz lépkedett, mintha matatott volna, hátrafordult, ránk mosolygott majd kiment, *katt* bezárta az ajtót-Én mondtam, hogy addig nem jöttök ki ameddig nem beszéltetek meg mindent!
-Hogy ment?-nevetett Louis is. Ajhh, pedig az a fej...
-Egész jól! Nem teljesen vagyok biztos benne, hogy ő a megfelelő ember kereszt apának!-húztam el a számat-Igazából én Liam-re és Dani-ra gondoltam, ők úgy is házasok lesznek-t-igazából nem bánom, hogy Harry lesz MAJD a kereszt apa, de tudtam, hogy hallgatózik-nem ilyen híg agyú, perverz állatot akartam!
-Hé!-kiabált Harry-Szerintem nem hazugságokról kéne beszélnetek! Hanem arról, hogy mennyire elcseszettül szerelmesek vagytok egymásba, de annyira retardáltak vagytok, hogy az már NEKEM fáj!-,,mennyire elcseszettül szerelmesek vagytok egymásba..."és ez volt az a pillanat amikor mindketten megfagytunk -szerintem még levegőt is elfelejtettünk venni-, meredten bámultunk egymásra.
-Ez nagyon nem volt vicces-kék szemeiben fájdalom volt kivehető ahogyan beszélt-Gina nem érez semmit irántam!-még mindig lefagyva álltam ott, nem fogtam fel tulajdonképpen mit is mondott, Harry-vel ellentétben...
-Á, szóval Gina nem érez semmit? Ezek szerint akkor te érzel valamit iránta! Hát barátom nem kell aggódnod, hogy viszonzatlan!-mondta -az ajtón túl- majd utána léptek zaja hallatszott. Már csak ketten voltunk. Ketten. Senki más...
-Nem értem, hogy Harry-nek mit kell hazudoznia! Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy csak barátilag szeretsz! Én ezt meg is értem, nem tudom mit kell itt kavarni...-motyogta az orra alatt-annak mi értelme van, hogy az érzelmeimmel játsszon?-kezdett egyre hangosabb, feszültebb lenni-Tudom, hogy te nem szeretsz és kész! Már beletörődtem! Viszonzatlan szerelem...-amit utána mondott már nem hallottam. Azt mondta ,,viszonzatlan szerelem"? Igen, azt mondta! A viszonzatlan szerelmem mégsem annyira viszonzatlan? Nem, bizony! Azt jelenti, hogy szerelmes belém? Igen, azt!
-Ismételd meg! Kérlek.-kértem suttogva, szemeimből könnyek potyogtak..öröm könnyek...végre valahára.
-Viszonzatlan szerelem.-hangja csupa megtörtség volt, ajkaim mosolyra húzódtak, megszüntettem a Louis és köztem lévő kis távot is, láttam az értetlenséget szemében ahogy összekulcsoltam a kezünket és felnéztem rá, közelebb hajoltam hozzá...
-Nem viszonzatlan!-csókoltam meg. Tommo szinte reflex szerűen csókolt vissza, ajkaink tökéletesen illettek egymást, mintha csak egymásnak teremtették volna, ismét lépések voltak hallhatóak, de nem foglalkoztunk vele.
-Szeretlek!-suttogtam. Végre kimondtam! El se hiszem! Istenem! Tényleg kimondtam! Áááááá!
-Szeretlek!-mosolygott Louis s ismét megcsókolt.
-Dr. Szerelem doki Styles-nak ismét sikerült összehozni egy párt!-nyílt ki az ajtó.
-Miért eddig hány párt hoztál össze?-mosolygott rá Louis miután elváltunk egymás ajkaitól.
-Hogy lehetsz az a neved, hogy ,,Dr. Szerelem DOKI Styles" minek kell kétszer ott lenni, hogy doktor?-ezt persze, hogy nekem kell megkérdezni.
-Hahaha! Ez, de vicces volt, ja mégsem! Muszáj mindenbe belekötni asszony?-keresztezte karját mellkasa előtt-Kisebb bulit fogunk tartani most, hogy összejöttetek!
-Nem kell emiatt bulit tartani, tök felesleges! Örülünk mi így is!-karolt át szerelmem. De, jó ezt mondani!
-Azt hiszed ez  miattatok van?-nevetett-Ez a MI bulink, mondhatjuk jutalomnak is, hogy elviseltük a szenvedéseteket!-már-már felháborodottnak tűnt-Míg ti kitárgyaltátok egymás iránt táplált érzelmeiteket addig én beavattam a többieket, persze a babát kihagyva! Többet nem közlök semmiféle jó hírt Danielle társaságában!-fortyogott.
-Mit csinált?-mosolyogtam-Hogy reagáltak a többiek?
-Danielle elkezdett sikítozni, mint egy opera énekes nő, majdnem beszakadt a dobhártyám, Liam mosolyogva mondta Ms.Operának, hogy ,,Ő megmondta!", Niall szokás szerint tömte a majmot, de valami olyat motyogott, hogy örül és remek vagy valami ilyesmit, Zayn meg még nem tudja, mert Perrie-vel van!-perverzül vigyorgott.
-Attól, hogy együtt töltik az idejüket nem azt jelenti, hogy szeretkeznek!-ráncoltam homlokomat, tipikus Harry féle megközelítés, szerintem nem fog megváltozni...SOHA!
-Mindig el kell rontanod az örömömet, igaz? Te azt gondolsz amit akarsz, én pedig amit én akarok! Blöööö-nyújtotta ki nyelvét.
-Blööööö-nyújtottam ki én is. Nagyon érettek vagyunk, nem?
-Embereeeeek!-kiáltotta el magát Harry-Buli lesz!-indult meg kifelé-5 hónap és 3 hétig még csinálhatjátok szóval HAJRÁ!-kacsintott, majd elhagyta a szobát.
-Hova fog kerülni ez a gyerek! Jézusooom!-fogta fejét Louis miközben nevetett.
-Van egy olyan érzésem, nem lesz egy unalmas élete! Szegénynek még a szülei se normálisak, már most sajnálom!- az lehetséges, hogy máris rossz anya vagyok? A gyerekem nyakába varrok ennyi idiótát... Színes élete lesz, na! Legalább sosem fog unatkozni, és nagy családban fog felnőni sok hülyével! Alig várom, hogy a kezembe tarthassam a gyermekemet..gyermekünket!

*Perrie szemszöge*

-Kérleeeeeeek! Kérleeeeeek! Kérleeeeeeeeek!-húzgálta a karomat Zayn -Én is megtettem, te is megtudod, légyszi a kedvemért!-kiskutya szemekkel nézett miközben térdre ereszkedve könyörgött. A nagy Zayn Malik könyörög egy nőnek térdre ereszkedve, bár több milliárd lány ennyitől már egy repülőből is kiugrott volna egy lávába, én még mindig makacskodok, kizárt, hogy megtegyem, nincs az az Isten-Naaa, énekelj csak EGY dalt! Hagy halljalak énekelni, kérlek szépen!
-Nem fogsz békén hagyni, ugye?-néztem le rá, pislogott párat s megint rám nézett azokkal a szemekkel..hogy lehet valakinek ilyen szép szeme, de komolyan-Jól van, jól van! EGYET, csak egyet!
-Ez az! Tudtam, hogy ráveszlek!-nyomott egy puszit a számra-Melyiket akarod énekelni bébi?-ahogyan ő mondja, hogy ,,bébi" senki más nem tudja, ezt biztosra veszem!
-Őőőő...a ,,Bad Boys"-t!-mosolyogtam.
-Rendben, máris megkeresem a zenét!-ja, elfelejtettem! Zayn-nel karaokizunk, olyan dögös, aranyos, helyes amikor énekel, bár nem csak akkor, de ez már mellékes! Látszik rajta, hogy szeret énekelni és élvezi amit csinál, tisztelem őt is meg a többieket is, hogy elérték ezt...-Meg van!-kiált fel büszkén-Nyugi bébi! Nem kell izgulni, csak nyugodtan!-simít végig karomon miközben végig a szemembe néz.
-Oké, mehet!-remegve fújom ki a levegőt. Nem vagyok lámpalázas, de annyira izgulok most, hogy Zayn-nek kell énekelem, talán azért, mert szerelmes vagyok belé? Igen, szerelmes vagyok belé, őrülten! Ezt ő még nem tudja, még nem mondtuk el egymásnak, hogy mit érzünk, úgy értem még nem mondtuk ki, hogy ,,szeretlek" ezek komoly szavak nem lehet akárkinek mondani! Plusz először amúgy is a pasinak kell, ez íratlan szabály! DjMalik megnyomta a lejátszás gombot, szemeimet lehunytam nem kell nekem látni a szöveget, hisz' kívülről tudom, nem foglalkoztam semmi mással átadtam magam a zene ütemének, csak énekeltem, dal közben Zayn összekulcsolta a kezünket aminek rettentően hálás voltam, kiénekeltem az utolsó hangot is, lassan nyitottam ki szemeimet, kék szemeim egy gyönyörű csokoládé barna szembe ütközött, kíváncsian figyeltem, próbáltam kideríteni szemeiből mit szól az előadásomhoz.
-Csodálatos hangod van! Nagyon jól énekelsz...hihetetlen! És még nem akartál énekelni? Kár lett volna!-szavai hallatán elpirultam(?!)-Szexi  vagy amikor énekelsz vagyis akkor is!-csókolt meg. Ajkaink rutinosan mozogtak -annyiszor csókolóztunk már ebbe a rövid időbe is....- nyelvünk "harcot" vívott, Zayn-re ültem lovagló ülésben, keze a nadrágomat gombolta ki, húzta egyre lejjebb...majd megszólalt a telefonja, nem tetszően felnyögött amikor a zsebében kezdtem el kutakodni a rezgő tárgyért, miközben feloldottam a zárat Zayn a nyakamat csókolgatta, Harry-től jött üzenete:
,,Buliiiii leeeeeeeesz! Gyertek, MOST! Gina és Louis végre összejötteeeeeeeeek! :DDD" Louis? Gina és Harry szakítottak? Mikor?
-Zayn, Zayn! Gina és Louis együtt vannak!-nyomtam szeme elé a készüléket, pont olyan tudatlannak és meglepetnek tűnt, mint én.
-Szerintem lemaradtunk valamiről!-túrt bele hajába.
-Na nem mondod?! Erre, hogy jöttél rá drágám?-tátottam el számat, meg is bántam, mert a büntetésem  csikizés volt, úgy utálom, hogy tudja, hol vagyok a legcsikisebb, mindig kihasználja a szemét.
-Jól van!-kuncog-Menjünk inkább!
-Benne vagyok!-nyomtam egy cuppanós puszit arcára.
-Hogy tudj róla, amit itt elkezdtünk azt be is fogjunk fejezni!-búgta szexi hangján a fülembe.
-Már alig várom!-haraptam bele nyakába. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki a házból, megint esik..király! Zayn futott a autóig, de azért volt oly' kedves, hogy próbált engem is megvédeni az eső cseppek ellen.  Folyamatosan azt mondogatta ,,el fog ázni a hajam! el fog ázni a hajam!" hülye...az én hülyém.

*Louis szemszöge*

-Megjöttünk!-kiabálta Zayn. Mintha nem hallanánk, naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa mindeeeegy! (Ezt direkt írtam így, mert Nórival elnyújtottan mondjuk a ,,na mindegy"-et, mert hülyék vagyunk! >< :"D Cintia~)
-Halljuk! Az egész környék hallotta!-kiabáltam vissza.
-Ne, kiabáljatok már! Hogy ez mire jó? Annyira hangosak vagytok!-szidott le minket Dani. Mindannyian a nappaliban ülünk, kis társaságunkból már csak a Zerrie páros hiányzott, de hál' Istennek ők is befutottak.
-Mondja az aki ma majdnem megsüketített!-motyogta Harry.
-Örültem!-vágta rá.
-Szóval, ha örülsz ilyen hangos vagy?-vonta fel szemöldökét bongyorka, ma nagyon elemében van meg kell hagyni...
-Lemaradtunk emberek! Hogy van, hogy most ők egy pár?-huppant le Zayn az egyik kanapéra, egy üveg sörrel a kezében -honnan szerzett?- mellé pedig szőke hajú barátnője.
-Ajh, hosszú! Ahhoz túl sokat ittam, plusz nincs kedvem végig hallgatni Ms. Opera újabb sikító előadását!-legyintett Hazza.
-Gina, minden rendben van? Olyan szótlan vagy!-kémlelte aggódóan Perrie. Gina szavaival élve azért nem szólal meg, mert, ha kinyitja a száját, mindenkit lehány, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesznek rosszul létei, de ezek szerint mégis...
-Iggyá'!-nyújtotta felé Niall a sört. Már vagy 10 sört lehúzott, de nem is részeg, utálom az íreket, amiért ilyen szerencsések, a brit-ek miért nem lehetnek ilyenek? Ja, mert nincs lóheréjük, végül is van nekik csak nem növény lóhere...
-Nem kérek köszönöm!-az egyik pillanatban nemlegesen rázta a fejét, a másikban meg azt veszem észre, hogy a lépcsőn rohan felfelé. Mindenki utána néz, senki se érti mi a baja, kivéve Harry és én, ez bizony a baba miatt van... Még nem akarjuk elmondani Gin-nel, amit megértek, mert egy napra ennyi bőven elég.... Igazából szerencse, hogy a többiek nem tudják... Niall "sikítása" ránt vissza a gondolataimból.
 -Ugye nem?!

2014. augusztus 2., szombat

31. Rész -Együtt-

Kedves Olvasók! El sem hiszem, hogy közeledünk a ,,vég" felé... :/ Őszintén a vége fele kezdtem rájönni, hogy ez a blog mennyire fontos számomra és hogy majd mennyire nehéz lesz abbahagyni, ugyanakkor másikat is nehéz lesz kezdeni. És tudom, hogy most utáltok, hogy a rész ilyen rövid lett, de szokásomhoz híven későn fogtam neki... :/ Na de nem rabolom a drága időtöket, még lesz pár rész! :) Jó olvasást, várom a visszajelzéseket! :)
Pusszancs: Nórii :)

----------

-Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el!-ismételgettem egyre gyorsabban a mondatokat, suttogva, nehogy Harry bármit is meghalljon. Lehet, hogy valami kis rendellenesség csak az egész, mindenesetre elmegyek nőgyógyászhoz, biztos, ami biztos. Kirohantam a fürdőszobából, egyenesen Harryhez, majd közöltem vele, hogy egy kicsit elmegyek a parkba sétálni.
-Biztos?-állt fel az ágyról.
-Igen, biztos.-bólintottam.
-Valami baj van, Gina? Olyan furcsának tűnsz!-méregetett.
-Nincs semmi bajom, csak egy kicsit megfájdult a fejem és elmegyek egy picit sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem.-füllentettem.-Egyedül!-akadályoztam meg, hogy felajánlja, hogy elkísérjen.
-Rendben.-bólintott.-De vigyázz magadra és siess haza!-mosolygott.
-Úgy lesz.-erőltettem magamra egy mosolyt, majd megcsókoltam. Szerencsére nem vette észre a műmosolyt, ezért a szobából kilépve fellélegeztem.
Amint kiléptem az ajtón, megcsapott London fülledt levegője. Már legyezni kezdtem magam, nem igazán bírom a nagy meleget. Inkább fázzak, mint hogy melegem legyen. Hogy ne keltsek nagy feltűnést, hogy már a házból kilépve telefonálok, elsétáltam a közeli kis, nyugodt parkba, ahol egy padra leülve tárcsáztam a nőgyógyászom számát. Két csöngés után az orvos rögtön fel is vette a készüléket.
-Igen, tessék!-szólt bele kedves hangján.
-Jó napot kívánok! Fekete Gina vagyok és időpontot szeretnék kérni.
-Most ráér?-kérdezte egy kis szünetet tartva.
-Igen.-vágtam rá.
-Rendben, akkor most azonnal is jöhet.
-Nagyszerű, köszönöm.-nyomtam ki a telefont és visszacsúsztattam a táskámba.
Felálltam a padról, megigazítottam a ruhámat és az orvosi rendelő felé vettem az irányt. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minden rendben legyen. És a késés is csak valami rendellenesség miatt van. Mélyet szippantottam a levegőből és azt lassan fújtam ki. Eszméletlenül ideges voltam, ujjaimat tördelve közlekedtem. A végén még azt hittem, hogy a balesetin kötök ki, mert eltörtem idegességemben az ujjaimat. Na jó, ez rossz vicc volt. De remélem a nőgyógyászati probléma is csak egy rossz vicc...

*Danielle szemszöge*

-Nem, Liam. Nem láthatod esküvő előtt a ruhát! MEGTILTOM!-veszekedtem Liammel, aki az esküvőnk miatt nagy lázban ég, csakúgy, mint én és most látni akarja a ruhát. Pedig nem ért a szép szóból! Nem akarja megérteni, hogy NEM!
-De kérleeeeeeeek!-térdelt le elém és ujjait összekulcsolta.
-Akkor sem ha ilyen kib*szott cuki vagy így és imádlak!-csókoltam meg.
Kopogás törte meg Liam ,,hisztijét". Az ajtón Louis lépett be.
-Sziasztok. Nem zavarok?-állt meg az ajtóban.
-Szia. Dehogy is!-nevettem.-Jó hogy jössz! Már épp kikészítjük egymást Liammel.-nyújtottam ki a nyelvem Liam felé.
-Dani, beszélhetnénk négyszemközt?-rágta szája szélét.
-Persze. Ülj le! Liam, megtennél valamit?-fordultam szerelmem felé.
-Mit?-huppant le mosolyogva a fotelbe.
-Esetleg kifáradnál?-mutattam az ajtó felé, mire ő vette a lapot és kiment.-Mondjad!-ültem törökülésben az ágyon.
-Szóval, te lány vagy.-kezdett bele.
-Igen Louis, milyen nagy megállapítás! Lány vagyok!-nevettem és fejemet a párnába temettem.
-Jó, nem úgy gondoltam!-nevetett ő is.-Kéne egy kis segítség.
-Nő ügy?-mosolyogtam.
-Valami olyasmi.-vakarta a tarkóját.
-Na, bökd ki! Miről lenne szó?
-Hol is kezdjem?-húzta el a száját.
-Talán az elején?!-tanácsoltam neki, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
-Tanácsot szeretnék kérni. Valamiről tudnod kell. Lefeküdtem Ginával.-szemöldökömet összeráncoltam, kérdőn néztem felé, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-De hisz' Ginának ott van Harry. Ez mégis hogy történhetett?-háborodtam fel.
-Aznap történt, amikor elutaztunk. Gina és Harry aznap összeveszett, mindketten teljesen magunk alatt voltunk és hát...
-Megvigasztaltátok egymást.-fejeztem be a mondatot.
-Valahogy úgy...
-De Gina és Harry most együtt vannak és tök boldogok. Egyáltalán Harry tud róla?-kíváncsiskodtam.
-Nem tud róla, mert másnap reggel megbeszéltük, hogy elfelejtsük ezt az egészet. De én nem tudom Őt kiverni a fejemből. Kérlek, segíts! Barátnők vagytok!
-Ez nem lesz könnyű, ugye tudod?-válaszul csak bólintott.-Azt hiszem az a legegyszerűbb, hogy békén hagyod és végignézed, hogy boldogok. Sajnálom, de szerintem ez a legegyszerűbb. Tudom, hogy nehéz, de túl kell rajta lépned. Ha ő boldog Harryvel, akkor kívánd a boldogságát és ne próbáld megakadályozni! Mert azzal csak ártasz.-magyaráztam.
-Értem...Azt hiszem tényleg így lesz a legjobb...-csuklott el a hangja.-Köszönöm, Dani.
-Semmiség.-mosolyogtam.-Szedd össze magad és mutasd meg, hogy Louis Tomlinsont egy lány sem teheti padlóra!-kacsintottam.
-Úgy lesz!-nevetett.-Tényleg köszönöm! És még valami!-fordult vissza.-Kérlek ne mondd el ezt senkinek.
-Nem fogom! Legyen ez a mi kis titkunk!-mosolyogtam.
-A mi kis titkunk.-ismételte és kilépett az ajtón.

*Gina szemszöge*

-Doktornő! Valamit muszáj tudnom!
-Mire ilyen kíváncsi?-mosolygott kedvesen.
-Egy héttel ezelőtt meg kellett volna jönnie. És pont akkor feküdtem le valakivel. Azóta sem jött meg. Terhes vagyok?
-Elég nagy a valószínűsége. Az ilyen helyzetekben a terhesség gyakran előfordulhat. De akár valami miatt el is húzódhat a menstruáció megjövetele. Mindenesetre nyugodjon meg, csinálunk terhességi tesztet és minden kiderül.-nyugtatott meg. Nem mondom, hogy megnyugodtam, mert fenn áll annak a ,,veszélye", hogy terhes vagyok, de mi van, ha csak egyszerűen beteg vagyok és valami komolyabb bajom van!? Ezen töprengtem, míg a teszt kimutatta az eredményt. És az volt az, amire számítottam.
-Gina, maga 1 hetes terhes.-mosolygott az orvos.
Arcomat tenyerembe temettem és zokogni kezdtem. Tudtam, hogy az életem ezentúl teljesen megváltozik. Kismama vagyok, 9 hónap múlva szülök egy gyereket. De a legrosszabb: hogy fogom mindezt Harryvel és Louisval közölni?
-Köszönöm, doktornő.-mosolyodtam el.
-Gratulálok! Remélem minden rendben lesz magukkal!
-Én is.-simítottam meg a hasam.
-Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra!
-Minden jót, viszlát!
Egészen lassan sétáltam haza, soha nem is akartam hazaérni. Én erre nem voltam felkészülve. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mit fogok mondani, ha hazaérek? Hogy fogom közölni a hírt Louisval? De legfőképpen Harryvel...

*Otthon*

-Louis!-rontottam be kopogás nélkül a szobájába.
-Miről?-állt fel a laptoptól és ijedten nézett rám.
-Azt sem tudom hol kezdjem.-tenyeremet homlokomra helyeztem.-Nagy gáz van.
-Mi az? Mi történt? Elmondtad Harrynek, hogy mi történt? Nem abban egyeztünk meg, hogy nem mondjuk el neki, hogy nem beszélünk róla?-förmedt rám.
-Louis! Lenyugodnál egy kicsit?-emeltem fel a hangomat.-Nem mondtam el,-vettem halkabbra a hangerőt.-de meg kell tudni előbb-utóbb.
-Mi? Mégis miért?-idegeskedett.
-Jó, lehet, hogy nem ma, nem holnap, de kilenc hónapon belül úgyis meg kell tudnia.
-Micsoda?-rázta meg a fejét.
-Jól hallottad...-csuklott el a hangom.-Louis, terhes vagyok.
-Mi?-kikerekedtek szemei.-Az nem lehet!-rázta a fejét.-Biztos nem én vagyok az apja, biztosan Harry az.
-Egy hete kellett volna megjönnie. Akkor feküdtünk le...
-Ez most komoly? És elveteted?-halkult el.
-Hülye vagy?! NEM! Tudom, hogy elég váratlanul jött, nem készültünk rá, de el kell vállalnom. Nincs szívem elvetetni, sem pedig örökbe adni...Vállalod az apaságot?-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Persze.-húzódott mosolyra a szája.-Már csak Harryvel kell közölni.
-Azt bízd rám.-bólintottam.
-Rendben. Lány lesz?-nevetett.
-Louis, még csak egy hetes, azt még nem lehet tudni.-nevettem én is.
-Mindegy. A lényeg, hogy szerető családban fog felnőni.-ölelt át hátulról.

----------

Cinti nagyon ütős mondatot talált ki, ezzel a résszel kapcsolatban, amit muszáj veletek is megosztanom. Tudom, hogy nem valami szép a megfogalmazása, esetleg egyesek csúnyának tartják, de mi mindenesetre jót nevettünk rajta. :D
,,Gina a méhében, a szíve alatt hordja Louis hímivarsejtjét."

2014. július 26., szombat

30. Rész -Egyéjszakás kaland-

Hello Everybody! 
Szerdán volt, hogy 4 éve boldogítják az emberiséget!!! Most szeretnék boldog születésnapot kívánni nekik!! <3 LEGALÁBB még 3x ennyi! El se hiszem! 4 év! 4 éve egy csapat!! Annyira szeretem/szeretjük őket, hogy az már szinte fáj! ,,1D szív, 1D lélek, Directinor leszek míg élek!!" Szeretném, ha meghallgatnátok a legelső dalukat amit csapatként adtak elő :') <3 Happy Birthday One Direction!! <3 Én és a nagy angol tudásom! >< Lenne egy kis közvélemény-kutatás! Melyik párosnak "szurkoltok", hogy együtt legyenek? Gina és Harry vs. Gina és Louis :) Kérlek titeket, hogy kommenteljetek ezzel kapcsoltban, mert kíváncsi(ak) vagyok/vagyunk :) Köszönöm előre is! :* A részhez nem szeretnék semmi különösebbet hozzáfűzni! Maximum annyit; Ebbe a részbe nincs dalszöveg! >< Jaaa és a 30. részhez érkeztünk kedveseim :) Szomorú és egyszerre boldog is vagyok! :): Szomorú vagyok, mert nemsokára vége ENNEK a blogban :( Boldog vagyok, mert ti itt voltatok és olvastátok és remélem a többi blogba is velünk fogtok tartani! ;) Viszont nem kell még búcsúzkodni..hál' Istennek!! :D Jó olvasást! :) 


Puszil: Cintia~

----------

-Gina! Gina! Ébredj!-suttogott édesen Louis a fülembe. Legszívesebben lecsaptam volna, mint az ébresztőórát, de akkor megtudta volna, hogy ébren vagyok, "hála" neki, így mit sem törődve azzal, hogy próbál felébreszteni -ami sajnos sikerült is- szemeimet csukva tartottam. Louis (szinte) mindent megpróbált, de én nem ébredtem fel, kis gonosz vagyok! Tommo-nak néhány ébresztési módszere eléggé vicces volt, mint például amikor belenyalt a fülembe, kissé undorító, de egyben izgató is volt, nos igen, a fülem a gyenge pontom és ezt ki is használja...-Na jó' van akko'! Te akartad!-sóhajtott fel, de megmernék esküdni, hogy vigyorgott, ajajj, rosszat sejtek... Éreztem, hogy a hely -ahol eddig ült- az most "megemelkedett" vagyis leszállt az ágyról, hallottam meztelen talpának hangját ahogyan a hajó padlóhoz ér, kezdek aggódni, mély levegőt vett, félek, ismételten hallottam a csattanásokat, mint aki fut...jézus úr Isten, rám fog ugrani, hogy rohadna meg! Tuti, hogy tudja, hogy ébren vagyok csak így akar bosszút állni, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy elárulom magamat, viszont, ha továbbra is "alszok" akkor meg rám vetődik és akkor is boldog lesz, ebből nyertesen semmiféleképpen nem tudok kijönni..a k***a életbe! Nem tehettem mást, vártam, vártam, hogy Louis súlyát a hátamon érezzem, a párnát erősen átöleltem, az az érzés amikor valaki -aki "pár" kilóval több- rád ugrik; fájdalmas, de NAGYON! Habár azt terveztem meg se mukkanok, ez a terv csődbe ment, mikor megéreztem Loui súlyát, úgy sikítottam fel, mint akire rátámadtak végül is van hasonlóság...
-B*szdmeg Louis! Szálljá' le rólam! Most!-csapkodtam hátrafelé mire ő hangosan felnevetett majd kezemet hátrakulcsolta és ujjaival "bilincsbe vert", forgolódtam, igyekeztem kiszabadulni..nem sok sikerrel! Lou még mindig "fogva tartott", bár sikerült elérnem annyit, hogy a hátamon feküdtem, nehéz küzdelem volt csak ezt elérnem, de a hülye nem hagyott 5 perc nyugtot se, elkezdett csikizni. Megverem! Figyeljétek meg a végén megverem! A csikizés már "fájt", folyt a könnyem a nevetéstől és a "fájdalomtól". Louis az egyik perben még nevetett, a másikban meg halál komoly arccal vizslatott,és ez minden az egyik percről a másikra történt, szó szerint! Leállt a csikizéssel majd leszállt rólam, érdeklődve figyeltem, nem értettem a helyzetet, most mi van? -Beszélnünk kell!-túrt hajába.
-Őőő...oké! Beszéljünk! De miről?-tornáztam magam törökülésbe.(Az aktus után, pólót húzott fel, Louis meg már reggel felöltözött! Gondoltam "szólok" nehogy azt higgyétek, hogy anyaszült meztelenek!! >< Cintia~) Csak én vagyok most összezavarodva?
-A tegnap estéről!-vakargatta tarkóját-Szerintem hiba volt!-tekintetemet kerülte. Most..most tényleg azt mondta, hogy hiba volt? De h-hát miért? Megbánta?! Miért bánta meg? Semmit se értek most már! -Szerintem is!-vágtam rá amikor feleszméltem pillanatnyi gyengeségemből-Tudod mit?! Felejtsük el és soha többet ne is említsük!-mosolyogtam..kívül, belül ordítottam, de ő ezt nem láthatja! Hisz' csak egy, egyéjszakás kaland volt...számára! Átverve érzem magamat, de nem tudom miért! Semmi jelentősége nem volt...
-Tényleg?-emelte rám tekintetét, mintha szomorúság tükröződött volna benne...Áh, csak képzelődök!
-Igen! Te vagy a legjobb (fiú) barátom! Ezt pedig nem kéne elrontani csak azért, mert nem bírtunk a hévvel!-képtelen voltam a szemébe nézni.
-Khhm..én is így gondoltam! Akkor ezt megbeszéltük! Ölelés?-tárta ki karját.
-Ölelés!-mosolyogtam, mélyen beszívtam férfias illatát..olyan jó illata van, te jó ég!
-Gina! Louis! Gina! Louis!-rontott be Daisy és Phoebe. Az ágyon ugrálva sikítoztak majd miután ezt megunták mindketten egyikünk nyakába ugrott.
-Megyünk az állatkertbe!-sikított a fülembe Daisy.
-Daisy! Megsüketíted Gin-t!-nézett rá szúrós szemmel iker testvére mire az említett lehajtotta a fejét, muszáj volt felnevetnem olyan aranyosak. Nyomtam egy cuppanós puszit Daisy pofijára, hogy tudassam vele nem haragszom-De igazat mondott!! Megyünk az állatkertbeee!-kiáltott Phoebe, Louis fülébe.
-Igen! A bátyátokat fosszátok meg a hallásától 'kit mindennél jobban szerettek!-az ikrek abbahagyták az ugrálást, Louis-ra néztek majd egymásra, vállat vontak s folytatták a sikítozást. Ezt besz*ptad Tomlinson!
-Ugye ti is jöttök? Ugye?-beszéltek egyszerre.
-Ezek után dehogy megyünk!-duzzogott Louis. Így jártál Louis, bibibi (:P)!
-Persze, hogy megyünk drágáim!-kacsintottam, mind a ketten a nyakamba "estek, Louis meg az ágynál állt, mellkasa előtt összefont kézzel miközben dühösen méregetett, tőlem csak egy nyelv kiöltést kapott meg gondoltam egy ,,beb*sztad, de nagyon"-t. Annyira szeretem ennek a családnak minden tagját..MINDEN tagját! 

*Charlotte szemszöge*

*Az állatkertben* 

-Melyik állathoz akartok először menni?-kérdezte anya mosolyogva.
-Ú, ú! Menjünk az oroszlánokhoz!-lelkendeztem.
-Rendben kicsim! Mivel te voltál az első és egyetlen ötlet adó így oda megyünk!-kuncogott fel. Az egész csipet csapat a vadmacskák felé indult, azt csodálom, hogy még senki nem ismerte fel Lou-t, pedig nem lopakodunk, sőt szerintem mi voltunk a leghangosabbak! Ismerős zene hangjai ütötték meg a fülemet, ez a No Matter What acoustic-os változata a Papa Roach-tól, ez a telefonom! Valaki hív! Gyorsan kikaptam farmerem zsebéből, de azzal a lendülettel ki is nyomtam, a barátom keresett, helyesbítek az EX barátom! Megcsalt a szemét az állítólagos barátnőmmel s amióta erre fény derült, se ő, se az a r*banc nem hagy békén, azon mit nem értenek ugyan, hogy egyikük pofáját se akarom látni?! Nem értem mire jó a megcsalás?! Ha valakit szeretsz, nem csalod meg! Igaz? Miért nincs EGY normális pasi? Miért mindenkinek a könnyűvérűek kellenek? Ja, mert 2014-et írunk ahol az a "menő", ha minél nagyobb paraszt vagy! Mert minek küzdenének a fiúk/férfiak a lányokért/nőkért, ha néhány p*csa 1 perc után szétnyitja a lábát?! Szégyen ami a mai világban történik! 13(!!) éves tinip*csák/f*szok az éjszaka közepén hullarészegen d*gnak...és ez nem csak a gyerekek hiába! (Ez csak az ÉN VÉLEMÉNYEM!! Cintia~) Mire észbe kaptam már az oroszlánok előtt álltunk, olyan méltóság teljesek... Az állatok királya! Mindenki behódol neki, mindenki tart tőle, mindenki tiszteli, senki nem akar és nem is tud átgázolni rajta...én is ilyen akarok lenni!
-Megnézhetnénk a pillangó házat?-szólalt meg Gina-Kéne valami figyelem elterelő, valami megnyugtató!-kapargatta tenyerét. Reggel óta olyan furcsa nekem ő is meg Louis is! Valami történt köztük! És majd én kiderítem! Jól van Lottie, ideje lenne leszokni, hogy magadban társalogsz! De megint, a francba! Egyszerűen csak abbahagyom! De megint magamban beszéltem, mindegy, hülye vagyok!
-Persze, menjünk!-bólogatott Dan majd utána a baba kocsival kezdett el "szlalomozni", hogy senki nem áll arrébb amikor látja, hogy baba kocsival van...
-Wáá! Olyan gyönyörűek!-tátotta el száját Gin. Ahogyan figyelte a pillangókat, Louis úgy figyelte őt.Minden mozdulatát leste, minden apró kis rezdülését érezte, ezt nem hiszem el! Louis...ááá! Muszáj beszélnem vele és Ginával is!
-Menjünk most a majmokhoz!-tapsolt Louis.
-Á, szóval az igazi testvéreidet akarod látni?! Benne vagyok! Okozzunk örömöt Loui-nak!-röhögött Fizzy. Jó voltál húgi!
-Menekülj!-kiabálta Louis mire "pár" szempár ránk szegeződött majd elkezdte kergetni Félicité-t. Menekülj Fizzy, menekülj! Nevetve indultunk a két idióta után mikor rájöttem..tökéletes alkalom!
-Gina! Elkísérnél a mosdóba? Köszi, kedves vagy!-húztam a mosdók irányába. Belöktem a mosdó ajtaján, miután megbizonyosodtam, hogy senki nem tartózkodik a helyiségben rátértem a lényegre, csak határozottan!
-Mi van közted és a bátyám között?-mosolyogtam.
-Szép napunk van, nem?-ez most komoly?
-Ismerlek téged is meg őt is! Látom, hogy néz rád és te, hogy nézel rá! Történt valami köztetek? Bennem bízhatsz!-néztem mélyen szemeibe amik könnyektől(?) csillogtak.
-Fogalmam sincs mit érzek jelen pillanatban! Érted? Nem tudom, hogy mit érzek Louis iránt! Össze vagyok zavarodva! Legszívesebben elmenekülnék, de nem tehetem! Lefeküdtünk tegnap, én meg elkezdtem kicsit többet beleképzelni a szituba erre reggel benyögi, hogy hiba volt, el sem tudod képzelni mit éreztem! Persze, helyeseltem meg mosolyogtam a dologhoz, mit tettem volna?! Hisz' csak barátok vagyunk, csak barátok! Miért nem tudok megszabadulni a Louis iránt táplált OLYAN érzelmektől? Miért?-sírva mondta el, kitártam karomat, jelet adva az ölelésre. Hátát simogattam. Szegénykém, annyira sajnálom, és Louis? Ha az hiba volt, hogy lefeküdt Gin-nel akkor az Eleanor-ral való kapcsolata mi volt? Biztosra veszem, hogy Louis is többet érez, de akkor miért így cselekedett? Gina egyre nyugodtabb lett a végére már a szipogása is abbamaradt, javaslatomat megfogadta miszerint mossa meg arcát, hogy kicsit felfrissüljön, karöltve mentünk megkeresni a többieket. Úgy 10 perc keresés után meg is találtuk őket a szurikátáknál, amint Louis felfedezte jelenlétünket egyből mellénk szegődött, milyen "meglepő"... Ahw, olyan szerelmesen néz rá, hogy az valami hihetetlen!
-Louiiis?! Vennél nekünk vattacukrot?-húzgálta pólójának alját Daisy, kiskutya szemeket bevetve...én
húgicám!
-Természetesen!-kapta fel kezébe majd megpörgette.
-Beállok veled a sorba, hogy ne unatkozz!-na meg, hogy kifaggassalak. A vattacukrosnál kib*szott hosszú volt a sor, PER-FECT..na ne, a végén még én is Directioner leszek!
-Mióta?-felém kapta fejét.
-Tessék?! Mi mióta?-értetlenkedett.
-Mióta szereted Ginát?-forgattam szemeimet.
-Ha jól emlékszem márpedig jól emlékszem kölyök korom óta!-mosolyodott el.
-Ajh, nem úgy! És ezt te is tudod! Mióta vagy szerelmes belé? Mióta vagy érte oda?-ennél lényegre törőbb nem lehetek. Csend. Ez volt a válasza, egy szó se, hááát oké, én ebből tudom a választ!
-Ezt igen-nek veszem!-mosolyogtam-De akkor miért mondtad azt, hogy hiba volt ami történt köztetek?
-Mert ő Harry-t szereti, csak most szünetet tartanak! Várj, te ezt..honnan tudod?-kerekedtek el szemei.
-Szóval, ha Hazza nem lenne a képbe, több is lehetne?-vigyorogtam.
-De a képbe van!-bámult előre.
-Én a helyedben nem aggódnak Lou!-csapkodtam meg vállát. Ez olyan cukin szerencsétlen! Mindketten odavannak egymásért -vagyis Gin nem tudja mit érez- még sem lehetnek együtt? És miért? Mert azt hiszik, hogy közömbösek a,másik számára...vad barmok! Bár szeretném, hogy együtt legyenek, de ugyanakkor Harry-t is sajnálom! Mint egy béna, szerelmi háromszöges, romantikus film... Nagyon remélem, hogy a film vége Happy End(!)... 

*Gina szemszöge*

*1 hét múlva, a repülőtéren* 

-Vigyázzatok magatokra és egymásra is! Idegenekkel nem szóba állni! Gyertek többször! Annyira hiányozni fogtok!-ölelgetett Jay igen erős könnyezés közepette. Ma megyünk vissza Londonba amit várok is, meg nem is. Félek. Félek attól mi lesz ezek után! Louis-val azt beszéltük meg, hogy elfeledjük az incidenst, de az lehetetlen! Az incidens -így neveztem el, hogy ne keljen azt mondanom ,,egyéjszakás kaland"- után Louis kerüli a közelségemet és bármilyen tapintást megtagad. Minden érintésemet -ha az egy egyszerű véletlen hátához érés is- "lerázza" magáról... De arra az elhatározásra jutottam, hogy nem törődök vele! Elfelejtem, rendbe tesszük Hazz-al a kapcsolatunkat és minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt! Szép ábrándok nem?
-Hiányozni fogsz Louis!-sírt Phoebe majd még jobban Louis-hoz bújt.
-Szeretlek Louis!-ölelte erősebben Daisy. Ezt a jelenetet látva majd' megszakadt a szívem, annyira,szeretik a bátyjukat, de mégse találkozhatnak annyiszor, mint szeretnének. Fizzy elmondta, hogy van amikor sírva alszik el mivel annyira hiányzik neki Louis és mindig átmegy az ő szobájába, az ő pólóját hordja csak azért, hogy egy kicsit is, de érezze, még sírni is elkezdett...a húgai imádják őt! Mire feleszméltem a bambulásból
már nagyban folyt a búcsúzkodás. Megöleltem mindenkit majd Lottie következett aki éppen a bátyját ölelte s mintha valamit súgott volna a fülébe amire Lou fájdalmasan elhúzta a száját, mindegy! A szőke hajú lány hirtelen előttem termett és már ölelt is, de úgy, hogy levegőt nem kaptam, szerintem direkt csinálta!
-Minden rendben lesz!-suttogta. Remélem Lottie, remélem! Jay, az ikrek és Lottie nem láttak a sírástól, Fizzy meg akármennyire nem akarta bizony ő is sírt. Louis amikor ezt felfedezte elmosolyodott s egy hatalmad ölelésben részesítette kishúgát, senki nem beszélt, nem kellettek szavak, mindenki érezte azt a hihetetlen mennyiségű szeretet és ez a legfontosabb!
,,A Londonba tartó utasok kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!'' hangzott a felszólítás. Itt az idő.
-Mennünk kell! Amint leszálltunk hívlak titeket! Szeretlek benneteket!-hadarta Louis-Sziasztok!-köszöntünk el.
-Sziasztok!-mondták kórusban. Tommo lehajtott fejjel ballagott mellettem, neki is hiányzik a családja és, hogy még telefonon se nagyon tudnak beszélni vagy csak keveset a fiúk szoros időbeosztása miatt megviselni, ujjaimat övéire kulcsoltam s kéz a kézben haladtunk át a tömegen. Mikor összekulcsolódtak ujjaink valami különös, meleg érzés áradt szét a bensőmben, de miért? Nem, én nem vagyok...vagy mégis?! 

*London-ban*

 -Sziasztok!-köszönt Liam és Harry(!!). Ő mit keress itt? Vajon haragszik még rám? Ha itt van akkor csak nem haragszik, ugye? Meredve bámultunk egymásra, nem lépett csak nézett, ha ő nem majd én! Bőröndöm
fogantyúját elengedtem majd határozott léptekkel közeledtem a göndör hajú fiúm felé, megálltam előtte, felpipiskedtem, karomat nyakára kulcsoltam majd egy szenvedélyes csókban részesítettem, láthatólag/érezhetőleg meglepte a tettem, de amint kapcsolt az agya, visszacsókolt. Nem érdekelt semmi és senki! Csak mi voltunk ketten!
-Sajnálom!-mondtam ajkaimra miután elváltunk egymástól.
-Nem! Én sajnálom! Meg kellett volna bíznom benned, ígérem változtatok! Szeretlek!-hadarta, ajkait enyémre nyomta
 -Szeretlek!-ziháltam, de nem tudtam szemébe nézni. Megcsaltam? Együtt voltunk akkor? Mit tettem?! 

*2 óra múlva*

-Mindjárt augusztus! Szeretem ezt az hónapot! Nem tudom miért szeretem annyira, egyszerűen csak szeretem, a kedvenc hónapom! Miért nem csináltak meg hamarabb, hogy augusztusban szülessek?!-zsörtölődtem miközben Harry-vel kézen fogva sétáltunk a parkban. Bár eléggé sokat utaztunk ma, ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjünk sétálni olyan szép az este és ilyenkor olyan romantikus sétálni a parkban, a szerelmeddel. Mindig is szerettem az ilyeneket. 
-Én meg téged szeretlek!-puszilt hajamba. 
-Uhh, de nyálas vagy!-röhögtem fel.
-Na, neked aztán semmi nem jó!-húzta össze szemöldökét. 
-Fáradt vagyok menjünk haza!-kuncogtam.
-Persze, válts csak témát!-nevetett erőltetetten, de tudtam, hogy nem haragszik. 

*Otthon*

-Naaa! Légyszi mosolyogj! Olyan cuki vagy akkor!-könyörögtem Harry-nek miközben rajta feküdtem. Nem akarja megmutatni a gödröcskéjét a szemét!
-Csak akkor?-mosolygott...végre! Pont úgy bökdöstem a gödröcskéket, mint Malik a Little Things-ben, az a klipp ahww! 
-Alapból is!-pusziltam szájon-Mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba.-szálltam le róla. 
-Itt is elmehetsz ám!-mosolygott kajánul. Ezt csak én nem értem? 
-Ajjjhh, perverz!-végül leesett, idióta. Őőő..hova raktam a gyógyszert? Muszáj bevennem, de hol van? A mosdó kagyló alá biztos nem raktam, talán a fiókokba. Haj csat, zsebkendő -dobáltam a dolgokat-, szempilla spirál, betét, gomb, állj, betét(!) hányadika van? Menzesz naptár, menzesz naptár, megvan! Ne! Ne, kérlek! Kérlek Istenem, ne! Egy hete meg kellett volna jönnie(!!)..

2014. július 19., szombat

29. Rész -Újra Doncasterben-

Kedves Olvasók! Itt az új rééész!! Remélem már vártátok! :D Ebben a részben nagy fordulatot vesz a történet. Hogy miért? Ha elolvassátok, megtudjátok. ;) Viszont van egy rossz hírem... A blog a végéhez közeledik, már nincs sok rész hátra. :( Ha jók a számításaim, elérjük a 35-öt és még hozzá az epilógust. Szóval, remélem tetszik a rész, jó olvasást! :) Én a rész megírása alatt végig ezt a számot hallgattam, szerintem nagyon is illik ehhez a részhez. Hallgassátok ti is, amíg a részt olvassátok, végig! :) Mindkét verziót! :)
Pusszancs: Nórii :)

----------

Nem törődve semmivel, mérgesen kijöttem a szobából és az ajtót becsaptam magam mögött, majd átérve az én szobámba, ugyanezt cselekedtem. Ledőltem ágyamra, arcomat tenyereimbe temettem, s néhány perc gondolkodás után felpattantam, s kirontottam a szobából. Ez idő alatt átgondoltam, hogy mennyire nagy marha vagyok. Azért vesztünk össze, mert ÉN nem engedtem el Doncasterbe? Hogy lehettem ilyen érzéketlen paraszt? Hisz' Gina ott nőtt fel és én megtiltom neki, hogy a legjobb barátjával (aki fiú) ne menjen el?
-Gina, Gina!-szaladtam le a lépcsőn.
-Már elment.-mondta kikerekedett szemekkel Liam.
-Utána kell mennem és bocsánatot kell kérnem!-szuszogtam.
-Repülővel mennek! Valahol átszállnak és úgy mennek Doncasterbe. Meg nem mondom hol!-adta az információkat Liam.
-Kösz.-böktem oda neki.
Megmarkoltam a kocsikulcsot és az autómhoz szaladtam. Beindítottam a motort és erősen nyomtam a gázpedált, hogy minél előbb érjek oda. Nem törődve a sebességhatárral, száguldoztam, mint egy őrült. Talán őrült is vagyok. Őrülten szerelmes ebbe a lányba és nem hagyhatom, hogy elmenjen búcsú nélkül. Ne haragba váljunk el! Igazából azt sem tudom, hogy most szakítottunk-e... Egy órás út után végre a reptérre érkeztem, ahol szemeimmel gyorsan kutatni kezdtem Gina után. Szerencsémre hamar megleltem színes haja miatt. Éppen sorban álltak, már majdnem soron következtek, ezért elkezdtem kiabálni. De semmi haszna nem volt. A tömeg elnyomta az én hangomat. Kétségbeestem, hiszen már ők mutatták fel a személyiiket. Összeszorítottam szemem és futni kezdtem, át a tömegen, tolakodtam, lökdösődtem. De későn értem oda, őket már engedték a géphez, utánuk akartam menni.
-Maga mégis mit képzel? Jegy nélkül nem mehet be! És egyébként sincs tolakodás!-meresztett rám gyilkoló pillantásokat a hölgy.
-Kérem, el szeretnék búcsúzni a barátnőmtől!-kérleltem.
-Mit nem értett abból, hogy jegy nélkül nem engedhetem át? Menjen innen még mielőtt hívom a biztonságiakat! Különben is! Feltartja a sort!
Fejemet lehajtva kullogtam az üvegablakhoz és csak bámultam ki. A gép felszállt, kezemet az üveghez tapasztottam, homlokomat is nekinyomtam. Egy könnycsepp gördült végig arcomon.
-Szeretlek.-suttogtam.
A gép eltűnt. Hátat fordítottam és mentem a kocsimhoz. A reptéren végig könnyeimmel küszködtem. Úgy éreztem megszakad a szívem. Én szeretem, miért hagytam elmenni?

*Gina szemszöge*

-Gondolom várod már, hogy anyukádékkal találkozz!-törtem meg a csendet.
-Mindennél jobban!-mosolygott Louis.
-Furcsa lesz újra visszamenni. Tudom, hogy csak néhány évet voltam távol, de ez az idő egy örökkévalóságnak tűnt.-mosolyodtam el.
-Hidd el, nekem is hiányzik. Mindennél jobban.-fújta ki a levegőt.
Az út nem volt hosszú, várakozni sem kellett az átszállásnál. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzések jártak át, amikor újra Doncasterben érezhettem magam. Az itteni emberek, az itteni MINDEN! Szerencsére
Louisék háza nem volt messze a reptértől, így hamar odaértünk. Izgatott voltam, amikor az ajtóban álltunk. Louis csöngetett. Nem mintha nem lenne kulcsa, csak szeretett volna meglepetést okozni. *Trrrr* Az ajtó már nyitódott is. Lottie állt az ajtóban.
-Louiiiiiiiiiiiiiis!-ugrott nyakába.
E név hallatán jöttek a többiek is, legvégül pedig Jay és Dan az ikrekkel.
-Gina!-ugrottak bele az én nyakamba is.
-Örülök, hogy itt vagytok!-mosolygott Jay.-Gina, téged ezer éve nem láttalak.
-Hát igen, a sors ilyen.-húztam el a számat.
-Mire vártok? Gyertek beljebb!-intett Dan.
-Hol van Eleanor?-kérdezte Daisy.
-Őőő...sajnos nem tudott jönni, ezért is jöttem én.-magyarázkodtam.
Tudom, hogy nem szép hazudni, de lehet, hogy ők még nem értenék meg.
-Nagyon örülünk neked!-ölelt meg Phoebe.
-Gina, gyere, megmutatjuk a szobánkat Fizzyvel!-fogta meg a csuklómat Lottie és húzott maga után.-Ti pedig menjetek a szobátokba és rajzoljatok egyet Ginának!-utasította az ikreket.
-Mi ilyen fontos?-érdeklődtem.
-Hol van El?-kérdezte Fizzy.
-Na jó, ti már nagyok vagytok. El és Louis szakítottak.-adtam be a derekam.
-De mégis miért?-értetlenkedtek.
-El megcsalta.-csuklott el hangom.
-Édes Istenem szegény!-kapott szájához Lottie.
-Ezért is jött ide.-magyaráztam.
-Köszi, hogy elmondtad.-mosolygott Fizzy.
Lementem Louishoz, aki nyugodtan ült az asztalnál.
-Beszéltél anyukáddal?-kérdeztem.
-Igen, elmondtam nekik mindent.-bólogatott.
Ahogy ezt kimondta az ég mintha leszakadt volna, elkezdett ömleni az eső. Vihar lett. Az este gyorsan eltelt, ideje volt a lefekvésnek. Már mindenki megfürdött, én pedig Louist a szobájában vártam. Bejött, mosolygott.
-Akkor megyek aludni. A vendégszobában alszom. Jó éjszakát!-kacsintott.
-Biztos? Nem én kéne ott aludjak?-aggodalmaskodtam.
-Nem! Te itt alszol!-parancsolt rám.
-Rendben. Akkor jó éjt!-mosolyogtam.
-Jó éjt!-már majdnem becsukta az ajtót, amikor egy hatalmasat dörgött az ég, én pedig megugrottam erre.
-Louis! Nem maradnál itt?-vörösödtem el.
-Szeretnéd?-mosolygott pimaszul.
-Igen.-motyogtam.
-Akkor maradok!-nyújtotta ki a nyelvét.
Először ő bújt be a paplan alá, majd én. Közelebb jött hozzám és magához húzott, kezét derekamon tartotta. Fejét belefúrta a párnába. Elkezdett simogatni, mellemet kezdte el masszírozni. Erre muszáj volt felkuncognom. Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Akarod?-suttogta, miközben kék szemeitől olvadoztam.
-Mindennél jobban!-mondtam úgy, hogy már csak pár centi volt ajkaink között, de ezt a távolságot hamar meg is szüntettem.
Fölém mászott és nem is habozott, rögtön nekem esett. Könnyű dolga volt, mivel éjszakára nem vettem fel melltartót, így azzal már nem kellett küszködjön. Az alsóneműtől meg sem szabadulva hatolt belém. Minden egyes tolással érintette a g-pontomat és ezzel a "mennyországban" érzetem magam. Maga volt a gyönyör. Miután végzett, fáradtan borult mellém és csak szuszogásunkat lehetett hallani. Nekem ő kell!

2014. július 12., szombat

28. Rész -Impossible-

Hello Everybody! 
Meghoztam a részt amit kivételesen sikerült időben elkezdenem írni és időben is befejeztem! Különösebb hozzá fűzni valóm nincs szerintem…Maximum annyi, hogy ha van Elounor shipper(mint jó magam ) az ne vegye magára, hogy Eleanor itt el lett hordva mindennek, én is furcsáltam ahogyan írtam, de ez csak egy blog!!! KITALÁLT TÖRTÉNET!! Szóvaaal… Nem hiszem, hogy hosszú lett, de a múltkori általam írt résznél az lett, bár attól nem volt nehéz hosszabbat írni :/ Remélem azért elnyeri tetszéseteket, jó olvasást! Ui.: Új feliratkozónk van!! :D >< Köszönjük, hogy olvasod és hogy fel is iratkoztál rá Viki B. Millió puszi :*

Puszil: Cintia~

----------


-Tessék?! Ki volt az Lou?-kiabált vissza. Pff ,Lou” nincs joga, hogy így hívjon, MÁR nincs… Egy ekkora ócska r*bancnak nincs! 
-Gyere le! Most!-kiabáltam újra, hangom jóval dühösebben csengett az előzőnél. 
-I-igen? Mi-mi a baj?-dadogott miközben lefelé sétált az ÉN pólómban, vajon annak a f*sznak a ruháját is hordta? 
-Nem akarsz nekem valamit mondani esetleg? Mondjuk, hogy mi volt a bajod Danielle születésnapi buliján amitől oly’ hirtelen ’’haza jöttél”?-hangomból tisztán kivehető volt az undor, a szarkazmus.. a megvetés. Eleanor a szavaim hallatán megdermedt majd egy biztos pontra meredt még véletlenül se nézett a szemembe -már SZÁMOMRA kínosan ügyelt arra, hogy a tekintetünk ne találkozzon- , meg se próbálta letagadni ami talán nem is AKKORA baj hisz’ attól valószínűleg csak még idegesebb lennék.-Na, mi van? Nem tudsz mit mondani?! Ööö, csak nekem ismerős ez a szitu? Olyan déja’ vu érzés, neked nem? 
-M-megtudom magyarázni!-nézett rám végre valahára, megtisztelve érzem magam emberek!(Nem tudom mennyire érződik a mondatból, de természetesen nem kedvességből ’’gondolja”! Cintia~
-Örömtől repdesve várom!-’’mosolyogtam”.-Nagyon kíváncsi vagyok, hogy magyarázod vagyis próbálod kimagyarázni azt, hogy egy büdös k***a vagy..MEGINT! 
-Szeretlek!-vágta rá.-Mindennél jobban! Én nem akartam lefeküdni.. a nevét se tudom! Sokat ittam, te nem voltál a közelbe, ő meg rám mozdult, befolyásolható voltam! Semmire nem emlékszem érted SEMMIRE! Csak a bűn tudatra ami azóta mardos, hogy felébredtem abba a kib*szott ágyba, soha egy pillanatra nem felejtettem el! Neked arról fogalmad nincs hány éjszakát sőt napot végig bőgtem emiatt, te el sem tudod képzelni milyen lelki fájdalmat éreztem/érzek, b**** meg testi fájdalmat okoztam saját magamnak!-sírva ordította majd felhúzta pulcsijának ujját ahol vágásokon vágások voltak, szemeim kidülledtek, ajkaim elnyíltak, komolyan vagdosta magát?! Ez nem normális! Én nem ítélem el azokat akik vagdossak magukat, persze szörnyű meg szomorú, de nekik okuk is van rá, ők lelki/testi traumát szenvedtek, de Eleanor?! Az d*gott egy idegen hapsival -akinek a nevét nem is tudja- másnap meg rájött ,,Jé, nekem barátom van!” utána meg ön sajnálatba esett, utálom az ilyen embereket, ja és ahogy végig gondolom a szavait még ÉN leszek a hibás, értitek? Igazából nem tudom, hogy tudott lediplomázni, mert nem sok esze van vagyis de eltudom! Az összes (férfi) tanárt lesz*pta azt’ meg volt az az 5-ös, na ja a drágaság nagyra tudja nyitni a száját, bár ezen miért nem csodálkozom?! 
-Állj, állj! Engem okolsz?-bökdöstem a (saját) mellkasomat.-Nehogy már te legyél az ’’áldozat”! Ez kész vicc! Nem én csaltalak meg, fordítva történt! Még jó, hogy nem várod el a bocsánat kérést azért, mert te voltál olyan idióta, hogy vagdostad magadat! Csak gratulálni tudok! 22 -jó akkor nem ennyi voltál, akkor 21- éves fejjel ilyenre vetemedsz, hihetetlenül jó példát fogsz mutatni a gyerekednek, de hál’ Istennek az már nem az én gondom lesz, hanem valamelyik f*szodnak! Taps a nagy Eleanor J. Calder-nek, hogy kibírta eddig, hogy ne feküdjön össze senkivel!-lassú, unott, egy ütemű ’’tapsba” kezdtem. Már-már lenyűgöző ez a hűség amit te produkálsz! 
-Te komolyan nem fogod fel, hogy MIATTAD vagdostam a kezemet?-szúrós pillantást vetett rám, abbahagyta a sírást, szemei csontszárazok még csak nem is pirosak, a mű sírást tökéletesre fejlesztette! 
-Nem, mert nem miattam tetted, sokkal inkább saját magadért! Szerintem azért tetted, mert kezdesz rájönni, hogy mekkora r*banc vagy, de mégis élvezed! Ezzel nincs semmi baj Eleanor k***ának születtél, és? Tudod van néhány pasi aki az ilyen nőkre bukik!-kacsintottam.
 -Milyen ilyen?-vonta fel fél szemöldökét.
 -Könnyű vérű!-vigyorogtam, *csatt*. Eleanor váratlan ütése által a fejem 45 fokkal balra fordult, nem
tudom mit hit ezzel mit ér el, megütöm? Kizárt. Akármekkora szajha nőket nem ütünk, bár nőnek elméletileg nem nevezném inkább használt rongynak, de gyakorlatilag nő szóvaaaal.. nekem amúgy is nagyon el kell veszíteni a türelmet –meg inni kell ’’néhány” üveg tequilát, de nőt akkor SE ütünk! Nőre SOHA nem emelünk kezet!
-Takarodj innen!-rivallt rám. 
-Nem kell kétszer kérned! Aztán védekezni, ám! Gondolom, nem akarsz úgy járni, hogy nem tudod ki a gyereked apja vagy az is segíthet, ha tudod a nevét!-úgy ahogy voltam, kócos hajjal, alsó gatyában(!!!) indultam meg, szerencsére itt van az autóm nem kell végig sétálnom London-on boxer-ben, a slusszkulcsot és a telefonomat még felkaptam mielőtt ’’könnyes” búcsút vettünk egymástól. Az autó egyet pittyegve jelezte, hogy bátran be lehet szállni a járműbe anélkül, hogy riasztana, amint beültem a kocsiba csak akkor jutott el a tudatomig ismét megcsalt eddig a düh járta át az elmémet -még most is van bőven belőle- ám kezdett más a helyére jönni szomorúság ÉN tényleg szerettem El-t, viszont az igazság az már nem ÚGY, mint az előtt, most már inkább csak ’’barátként” tekintettem rá, olyan mintha a szívemben más foglalt volt el azt a helyet amit neki kellett volna… Azt erősen kétlem, hogy ő valaha is szeretett, talán az első kapcsolatunk első hetében. A düh, szomorúság mellett furcsa, de megkönnyebbülés is volt. Attól nyugodhattam meg, hogy többé nincs elkötelezettségem vagy attól, hogy innen szabad az… nem az lehetetlen! Ő mást szeret ÚGY! Egyáltalán én ÚGY szeretem őt vagy másképp?

James Arthur - Impossible 

I remember years ago / Emlékszem, évekkel ezelőtt 
Someone told me I should take / Valaki azt mondta nekem 
Caution when it comes to love / Hogy legyek óvatos a szerelemben 
I did / És én így tettem 

And you were strong and I was not / Te erős voltál, én meg nem 
My illusion, my mistake / Az én hibám, az én képzelgésem
 I was careless, I forgot / Én voltam figyelmetlen, elfelejtettem 
I did / És én így tettem 

Muszáj kiszellőztetnem a fejemet és pontosan tudom hova akarok/kell mennem, telefonomat elvettem a műszerfalról -amit akkor raktam oda amikor beszálltam- feloldottam majd a névjegyzékbe lépve nem kellett keresgélnem hisz’ az első volt a sorban. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon miközben azért imádkoztam, hogy felvegye. -Anya! Szia! Van egy kis problémám(!)... 

*Gina szemszöge* 

-Harry, Harry! Engedj el! Szomjas vagyok! Légy szíves!-könyörögtem a göndör hajú barátomnak aki nem akarta abba hagyni az ellen indított ’’háborúját” ami abból állt, hogy halálra csikizett, ó, hogy ezt mennyire vissza fogja kapni! Várjá’ Harry várjá’! Bosszúm le súlyt rád(is)! 
-Menj inni szerelmem, nehogy szomjan halj nekem!-simogatta meg az arcomat halál komoly arccal utána meg kitört belőle a röhögés. Az új koreográfiánkat táncolva mentem le a lépcsőn (!!) a hozzá ’’kapcsolódó ” dal folyamatosan a fejemben jár, egy percre elfelejtve, hogy még mindig a lépcsőn vagyok -hiába az utolsó fokon- jött a forgás én meg jó ’’kislány” módjára persze megcsináltam, de a lépcső nem volt elég széles és a fordulat felénél hátra felé kezdtem ’’dőlni’’, mint egy fa. A várt ’’becsapódás” helyett valaki kényelmes karjaiban ’’találtam” magamat. 
-Louis?! Ööö..köszi, hogy elkaptál!-mosolyogtam hálásan miközben lábaimra állított. 
-Szívesen!-mű mosolygott. Ez nem a szokásos Louis mosoly, nem pajkos, jókedvű ez erőltetett…Ez nem az örök fiatal Louis ez a megtört, szomorú Loui. Nem szerettem/szeretem ezt az oldalát látni. 
-Minden rendben van?-aggódóan vizslattam. 
-Eleanor és én szakítottunk!-számat szólásra nyitottam, de csöndre intett.-Nem, nem akarok róla beszélni, vége és kész! Viszont lenne egy kérdésem! Szeretnél velem jönni Doncaster-be?-idegesen(?) nézett. 
-Úr Isten! Mész Doncasterbe? És szeretnéd, hogy menjek? Persze, hogy elmegyek veled! Máris csomagolok!-pattogtam majd elkezdtem futni az emeletre, de visszafordultam és nyomtam egy cuppanós puszit Lou arcára-Köszönöm, hogy elviszel! 

*Harry szemszöge* 

,,Igazán Ed?! Én úgy emlékszem, hogy Miranda vert meg téged Monopoly-ban! Rosszul emlékszem?? >< :D @Harry_Styles” pötyögtem be a tweet-et. Huncut Ed (Sheeran), kis hazudós, bár zenét szerezni az tud, például a legújabb száma a Give Me Love valami fenomenális, ő írta nekünk a Little Things-t ami szintén fergeteges. Amint elküldtem Gina rontott be a szobába sikítozva érdeklődve figyeltem, de mit se törődve velem az ágya alól kivette a bőröndét majd elkezdte beledobálni a ruhákat. Ültem és néztem, vártam, hogy szóljon valamit, mégis mit csinál már azt hittem soha nem kezd beszél… 
-Louis-val Doncaster-be megyek!-sikította miközben beledobott egy újabb nadrágot a táskába. 
-Mi van? Miért mész vele Doncaster-be?-ráncoltam össze homlokomat. 
-Szakított Eleanor-ral és…-mosolyogva mondta, igaz látszott rajta, hogy próbálja elrejteni. 
-És te fogod megvigasztalni!-fejeztem be mondatát. 
-Igen, én! Meg az anyukája, Lottie, Félicité az ikrek, az ottani barátai, soroljam még?-állt meg egy percre majd tovább folytatta a pakolást. 
-Biztos örömet okoztok neki lelkileg, te pedig gondolom testileg is?!-nevettem fel, de közel álltam ahhoz, hogy a falba verjek. 
-Már megint mi a bajod? Tudod mit?! Nem érdekel! Hidegen hagy! Folyamatosan előről kezded! Nehogy már TE döntsd el, hogy elmehetek-e a legjobb barátommal az otthonunkba, kivagy te?! A pasim! És?? Ez nem azt jelenti, hogy birtokolhatsz! Te. Engem. Nem!-bökdöste a mellkasomat, kicsit lefagyva álltam ott, de neki pont elég volt ahhoz, hogy becipzározza és megfogja bőröndje fogantyúját, számat nyitottam, hogy beszéljek, de a hang megakadt a torkomon. Az ajtó csapódása tudatosította, hogy elment, csak azt nem tudom hova! Egyszerűen ki a szobából? A szüleihez? Doncaster-be?