2014. január 25., szombat

4. Rész -Egy új barátság kezdete-

Kedves Olvasók! Ismét egy új résszel jelentkezünk! Arra szeretnénk Titeket megkérni, hogy iratkozzatok fel a blogra, hiszen nektek ez csak néhány kattintás, nekünk pedig öröm és biztatás. :) Elnézést, hogy a végére megváltozik a betűtípus, mert valami gubanc van vele, mivel azt a részét már külön írtam. :S De azért remélem elnyeri tetszéseteket az új rész. :) Jó olvasást!

----------

A döntésem immáron végleges volt. Itt maradok Louis-val, hiszen újra összefutottak útjaink és nem akarom, hogy újra megismétlődjön, ami két évvel ezelőtt volt. Meg is érkeztem a fiúkhoz. Még mindenki fent volt és rám vártak a konyhában.
-Mi történt?-jött oda hozzám Louis.
-Anyáék elutaznak, mivel kaptak egy jobb munkaajánlatot, engem pedig választás elé állítottak. Vagy itt maradok, vagy elmegyek velük.
-És te mit akarsz?-érintette meg a vállam Lou.
-Természetesen itt szeretnék maradni, de nem tudom, hogy mit szóltok hozzá.
-Persze, hogy itt maradhatsz!-jött hozzám Harry is.
-Mind szeretnénk, hogy itt maradj!-szólalt meg Zayn is.
Mindenki odajött hozzám és megöleltük egymást.
-De most már lefekszem!-törtem meg a meghitt pillanatot.-Holnap megyek egy állásinterjúra. Táncosként.
-Tényleg?-kérdezte Niall.
-Igen, sok mindent nem tudsz te még rólam!-nevettem.-Jó éjszakát!-köszöntem el tőlük. Szinte az egész éjjel nem tudtam aludni. Gondolkoztam és gondolkoztam. Reggel elmentem a szüleimhez.
-Nehéz döntés volt, de maradok.-közöltem velük.
-Kicsim, jól meggondoltad?-kérdezték.
-Igen!-jelentettem ki.
-Rendben, holnap elmegyünk hozzátok elbúcsúzni jó?-kérdezték.
-Persze, de sietek, mert ma megyek a meghallgatásra.-mosolyogtam.
-Rendben! Menj csak, sok sikert!-kívántak szerencsét.
Anyáéktól rögtön a táncos meghallgatásra siettem, ahol viszonylag elég sokan voltak. Alkatokból elnézve elég jók lehetnek. Szemeimmel "kutattam" a lányok között, mikor egy nagyon barátságos tekintettel találtam szembe magam. Bemutatkoztam a lánynak.
-Szia. Fekete Gina vagyok!-mosolyogtam rá.
-Szia. Én Danielle Peazer.-viszonozta a mosolyt.-Az állásinterjúra jöttél?
-Igen. Te is?-kérdeztem vissza.
-Igen, eléggé izgulok, pedig táncos múltam van.
-Tényleg?
-Igen, már az X-Factornál is táncoltam.-mosolygott megszakítatlanul.
-Komolyan? Akkor semmi ok az izgulásra, hiszen oda kiállni is elég nagy bátorság kell!!
-És veled mi van?-kérdezett.
-Ó, hát én kiskorom óta táncolok és úgy gondoltam, hogy megpróbálkozok. Egyébként a barátomnál Louis-nál vagyok itt Londonban. Mert egyébként magyar származású vagyok.-kezdtem el mesélni.
-Tényleg magyar vagy? Olyan folyékonyan beszéled a nyelvet!-csodálkozott.
-Kiskorom óta lakok itt, így viszonylag könnyű.-mosolyogtam.
-Milyen Louis-nál vagy itt?-folytatta a kikérdezést.
-Louis Tomlinson-nál.-válaszoltam egy nagy vigyorral.
-Louis Tomlinson-nál?-kérdezett vissza.-Vagyis te ismered a One Direction-t?-tátotta a száját.
-Igen, bár még annyira nem ismerkedtünk meg.
-A kedvencem Liam.-mosolyodott el újra.-Olyan kedves, jószívű, elragadó.-áradozott.
-Van barátod?-kérdeztem rá.
-Nincs.-hajtotta le fejét.
-Nem ígérek semmit, de talán akár összehozhatlak vele.-húztam fel szemöldököm.
-Komolyan? Szerinted bejövök neki?-kérdezte meglepődötten.
-Igen, pont te vagy az esete.
Addig beszélgettünk, míg behívtak minket és persze akkor táncoltunk ezerrel. Kijöttünk, hiszen mondták, hogy még most elmondják, hogy kit vesznek fel, csak egy kis türelmet kérnek. Mi addig telefonszámot cseréltünk és talán a legjobb barátnők lettünk. Hosszas várakozás után elmondták, hogy kiket vettek fel. A nevem és Danielle neve is szerepelt felvettek között. Mikor megtudtuk egymás nyakába ugrottunk. Még tartottak egy kis tájékoztatót, amin elmondták a fontosabb részleteket. Majd elköszöntünk egymástól és elindultunk haza. El sem hittem, hogy felvettek. Van munkám! És már jövő héten kezdhetek is! Borzalmasan örültem, már alig vártam, hogy megosszam az élményeket és az új barátnőmről is mesélhessek. Hazasiettem. Louis már látta rajtam a feldobottságot. Elkezdett faggatni. A többiek is odajöttek és körbefogtak, kénytelen voltam mindenki előtt elmesélni a történteket, amit egyáltalán nem bánok. Többek között azt is, hogy a várakozás során találkoztam egy nagyon kedves, aranyos lánnyal.
-És hogy hívják?-kérdezett rá Louis.
-Danielle Peazer a neve.-válaszoltam kérdésére.-De a legjobb, hogy ő is Directioner!
-Komolyan?-kérdezte Liam.
-Igen.-válaszoltam egy kicsit izgatottan, bár nem voltam ideges.
-Na, de felvettek?-vágott közbe Niall, akit ez idő alatt elég türelmetlennek ismertem meg.
-Igen és Danielle-t is!-kiáltottam.
-Gratulálunk!-jöttek hozzám.
-Na és mikor kezdesz?-folytatta kérdezősködését Louis.
-Minden bizonnyal már jövő héten.
-Ez nagyszerű!-szólalt meg végre Zayn is.
A beszélgetés után Harry félrehívott.
-Nos, mivel nem tudtunk beszélgetni, így szeretnélek ma este meghívni egy vacsira.-jelentek meg gödröcskéi.
-Éppenséggel ráérek.-mosolyogtam.
-Ez nagyszerű! Akkor este hatkor indulunk!-jelentette ki.
-Várj, Harry!-fogtam meg vállát.-Ez most egy randi?-kérdeztem rá a lényegre.
-Olyasmi.-kacsintott és elment.
Eléggé meglepett ez a vacsora, de természetesen elmegyek, hisz Harry eléggé bejön nekem és azt hiszem ebből akár ki is alakulhat valami. Tudom, hogy szörnyű, hogy ezt mondom, de el kell felejtsem Louis-t valahogyan. Miután elindultam a szobám felé, megláttam, hogy Louis és Harry beszélgetnek. Harry arcán ismét feltűntek a gödröcskék, Louis viszont holt komoly arccal figyelt rá. Nem veszekedtek, mégis mintha Louis meg akarta volna ölni, olyan szúrósan nézett rá. Remélem nem miattam van ez, hiszen, hogy most Louis-val történt ez a dolog és most Harry-vel megyek randizni, tiszta bonyodalmat okoz bennem.  Csak egy valamit remélek, hogy Louis nem miattam viselkedik így.

2014. január 18., szombat

3. Rész -Választás elé állítva-

Megcsókoltam.Megcsókoltam a legjobb barátomat.Ennek nem szabadott volna megtörténnie,de úgy éreztem muszáj megcsókolnom
Mindig is tudtam,hogy többet érzek iránta barátságnál.Azt hittem,hogy két évig nem láttam már elfelejtettem de amikor megláttam a reptéren csodálatos volt,gyönyörű.A csók után biztos vagyok benne,hogy nem csak barátként szeretem de ezt neki nem fogom elmondani nem akarom,hogy a barátságunk lássa kárát,nem akarom elveszíteni.Gondolat menetemet egy hang zavarta meg. Harry volt az.
-Louis,haver bemehetek?-dörömbölt az ajtón.
-Gyere.-válaszoltam nem túl kedvesen.
-Azt hittem már soha nem engedsz be!-mondta sértődötten de a végére nem bírta és elnevette magát.-Amúgy mit csináltál?
-Gondolkoztam.-egyszerűen válaszoltam nem akartam elmondani,hogy megcsókoltam Ginát hisz megbeszéltük,hogy elfelejtjük ami köztünk történt....én biztosan nem fogom.
-Ahha.-nyögte ki hosszas töprengés után.Gondolom furcsállta,hogy nem avatom be jobban a részletekbe de még most neki sem mondhatom el mit érzek Gina iránt először ki kell derítenem Gina érzéseit irántam remélem ő is többet érez irántam barátságnál, miket beszélek hisz ő a legjobb barátom biztos nem tekint rám olyan "barátként".
-Amúgy miért kerestél?-kérdeztem meg Harry-től.
-Öööö...Gináról szeretnék kérdezni.-mondta kicsit félénken.
-Mit szeretnél tudni?-kérdeztem rá szándékára.
-Először is van pasija?-kíváncsiskodott.
-Tudtommal nincs,miért?
-Csak kérdem,csak kíváncsi vagyok kivel lakunk együtt!-magyarázkodott.-Hogy ismerted meg?Mióta ismered?-kérdezősködött tovább.
-Uhhh....már kiskorunk óta ismerjük egymást pontosan nem tudom hogy ismertem meg?!-tanakodtam.
-Értem lehet,hogy még később benézek hozzá beszélgetni,hogy jobban megismerjem!-kacsintott és ki is ment a szobámból.Nem tetszik,hogy Harry ennyire érdeklődik Gináról.Vajon mit akarhat tőle?Remélem semmit.Harry olyan mint ha a testvérem lenne de annyi nőnek udvarolt már és csak kihasználta őket nem szeretném,hogy Ginát is kihasználja.Kíváncsi vagyok Harry tervére Ginával kapcsolatba.



*Gina szemszöge*

Louis megcsókolt,Louis megcsókolt,Louis megcsókolt.Ugráltam a szobámba.El sem hiszem végre megtörtént erre vártam hosszú-hosszú ideje.Már nyúltam a telefonomért és hívni akartam anyát amikor eszembe jutott mit beszéltünk meg Louis-sal ,,Tegyük meg nem történté" idéztem fel Louis szavait.Ezeket a szavakat újra és újra felidéztem és sajnos rá kellett jönnöm,hogy ő nem úgy érez irántam mint én.Legszívesebben sírtam volna de nem tettem hisz soha nem volt és nem is lesz köztünk semmi csak beképzeltem.Az ajtón való kopogás hozott vissza a jelenbe.Mosolyt erőltettem magamra ami nem volt nehéz ha a Louis-sal való csókra gondoltam.Az ajtóban egy gödör hajú,smaragdzöld szemű fiú állt. Harry.
-Szia Harry.-köszöntem mosolyogva.
-Szia.Gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit.Ha persze nem zavarok?-mutatta meg gödröcskéit.
-Dehogy is,gyere csak.-tártam szélesebbre az ajtót.-És miről szeretnél beszélni?
-Rólad!-mondta egy bájos mosoly kíséretébe.
-Rólam?-értetlenkedtem.
-Igen,szeretnélek jobban megismerni ha már együtt lakunk!
-Oké mit szeretnél...-a telefonom csörgése zavart meg.Anya hívott.-Bocsi ezt most fel kell vennem.
-Semmi baj,nyugodtan!-mondta és elkezdte nézegetni a képeket amiket még az ágyamon hagytam.Rányomtam a fogadás gombra.
-Szia anya.-köszöntöm a vonal másik végén lévő személynek.
-Gina,drágám szia!-szólt bele a készülékbe.-Esetleg eltudnál jönni egy kicsit, fontos dologról kéne beszélnünk!-mondta kicsit feszülten.
-Persze.De ugye nincs baj?-érdeklődtem
-Nincs semmi csak beszélnünk kell veled egy nagyon fontos dologról!-próbált megnyugtatni ami inkább vissza felé sült el.
-Máris indulok!Nem sokára ott leszek!-kíváncsi vagyok mi az a nagyon fontos dolog.
-Rendben várunk.Puszi.-köszönt el.Miután letettem a telefont Harry kíváncsi tekintetével találtam szembe magam.
-Minden rendben van?-érdeklődött a telefon beszélgetés tartalmáról.
-Persze,de nem baj ha máskor bepótoljuk a beszélgetést mert most el kell mennem.-magyarázkodtam és már rohantam is a le a lépcsőn.
-Nyugodtan menj!Esetleg holnap ha ráérsz akkor bepótolhatjuk?!-mosolygott rám.
-Én ráérek majd még a részleteket megbeszéljük!-mondtam igent a meghívására.Nem is gondoltam végig a helyzetet teljesen.Randira hívott?Ő volt a második kedvencem  a bandában és most randira megyek vele?Istenem Harry Styles-sal lesz randim, na de mindegy ezen ráérek később gondolkodni először meg kell tudnom miről szeretnének anyáék beszélni.

*Pár perc múlva*

-Megjöttem!-szóltam anyáéknak.
-Nappaliba!-hallottam meg apa hangját.A nappali felé vettem az irányt.Anya és apa a kanapén ültek és beszélgettek.
-Miről szerettek volna beszélni?-informálódtam.Anya és apa egymásra néztek mintha nem tudnák,hogy mondják el azt a "fontos dolgot".
-Kaptunk egy nagyon jó munka lehetőséget nagyon jól fizet is ...-kezdett bele anya.
-Ennek nagyon örülök!-vágtam a szavába.
-Csak egy baj van, ez a munka lehetőség Rio de Janeiro-ban van.-fejezte be a mondatot apa.
-Tessék?-kérdeztem rá mint ha nem értettem volna de nagyon is értettem.-Csak most jöttünk és már is megyünk?!Körülbelül 5 órája szált le a gépünk.Doncaster-ből is miattatok kellett elmenni és most ,hogy itt vagyunk Londonba innen is miattatok kell elmenni!Csak azért mert munka mániások vagytok!-kiabáltam dühösen.
-Tudjuk Gina de mi mindig csak neked akartunk jót !-mondta anya a könnyeivel küszködve.
-Gina tudjuk,hogy te itt akarsz maradni Louis mellett!Ezért választhatsz vagy Louis-sal maradsz vagy velünk jössz Rio-ba!-állított választás elé apa.
-Gondolkozhatok rajta?
-Igen.De legkésőbb három nap múlva tudnunk kell a válaszodat!-világosított fel apa.
-Rendben most nekem mennem kell.Majd értesítlek titeket a döntésemről!-az utolsó pár szót már az ajtóból mondtam.Sétáltam London utcáin és gondolkoztam.Menjek Rio de Janeiro-ba vagy maradjak Louis mellett?Mégis csak a családom de Louis meg az érzelmeim.Miért engem állítanak ilyen helyzetbe.Hosszú-hosszú gondolkozás után megszületett a döntésem hogy kivel és hogy hol akarok lenni.

2014. január 11., szombat

2. Rész -Emlékek, érzelmek-

Miután visszatértem a valóságba, beültünk az autókba és elindultunk a One Direction házhoz, ami nem messze volt a miénktől, hiszen anyáék azt akarták, hogy a lehető legközelebb legyünk egymáshoz Louis-val. A legjobb, hogy még a reptértől sincs nagy távolságra. Rövid út után megérkeztünk. Meglátva a házukat, tátva maradt a szám. Hatalmas volt, óriási kerttel és medencével. Kívülről úgy nézett ki, mint egy "kastély".
-Igen, csak ennyire futotta nekünk.-jött mellém Louis.
-Mi az, hogy csak?-pislogtam.
-Csak vicceltem!-lökött meg.-Nézd meg milyen belülről!
Kinyitották az ajtót és beléptünk egy előszobába, ami így is nagy volt. Majd jött a szokásos körbevezetés, megmutatták a konyhát, a nappalit, a szobákat, meg persze a rengeteg üres szobát, amit maguk sem tudtak, hogy miért is vannak. Beszélgettünk egy kicsit, röviden összefoglaltuk, hogy mi is történt ez a két év alatt.
-Kicsim! Most már mennünk kell! Még be kell pakolni is.-szóltak anyáék.
-Pedig maradtam volna még!-álltam fel.
-Hiszen, akár itt is maradhatsz!-vidított fel Louis.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem, hiszen nem nagyon értettem, hogy mire gondol.
-Ideköltözhetsz!-mondta hangosan.
-Ez komoly? Tényleg?-próbáltam megbizonyosodni.
-Igen, persze ha a szüleid is beleegyeznek. A fiúk meg...-nézett rájuk, akik bőszen bólogattak-örülnének neki.-fejezte be mondatát.
-Anya, apa?-nézem kérdően rájuk.
-Végül is... elég régóta ismeritek egymást.-néztek egymásra.-Persze szívem, maradhatsz.
-Köszönöm!-ugrottam nyakukba és persze végig megöleltem az öt fiút is.-Nektek is nagyon köszönöm!
-Ugyan! Legalább még többen leszünk és majd meséltek sztorikat.-mosolygott Harry.
Így kipakoltuk a kocsiból a cuccaimat, elköszöntünk apáéktól és a fiúk megmutatták a szobámat, amit rögtön be is rendeztem estére. Ekkor átmentem Louis-hoz, hogy kicsit beszélgessek vele. Amióta itt vagyok nem nagyon volt nyugalom és nem tudtunk beszélgetni. Kopogtam az ajtaján. Kiáltott egy "gyere"-t. Kint ült az erkélyen, hiszen az ő szobájából nyílt egy erkély is. Megfordult, hogy megnézze ki jött be. Én odasétáltam hozzá, majd leültem mellé.
-Rég találkoztunk Lou!-törtem meg a csendet.
-Igen, elég régen.-bólogatott.
-Így nehéz újra megkezdeni egy beszélgetést.-hajtottam le fejem.
-Miért?-nyitotta kerekre szemeit.
-Hát, rég találkoztunk és én úgy érzem, hogy kicsit eltávolodtunk. De mesélj, csajok?
-Nincs barátnőm, ha arra célzol. Bár már mindenki azért lenne  a barátnőm, mert híres vagyok.-mondta komoran. Felnéztem az égre, ami tele volt csillagokkal. Ez eszembe juttatott egy régi emléket.
-Emlékszel, amikor kimentünk a folyó partjára este piknikezni?-kérdeztem.
-Persze! Felejthetetlen emlék marad.-mosolyodott el.-Pont ilyen idő volt, és az égbolt is tele volt csillagokkal. Láttunk egy hullócsillagot, mindketten kívántunk.-idézte fel az emlékeket. Majd egyre közelebb hajolt hozzám, én is hajoltam felé. Ajkaink között már csak pár centiméter volt, de az is eltűnt, amikor ajkunk összeért. Néhány másodpercig a számon pihentette ajkát, majd elhúzódott.
-Sajnálom, nem kellett volna!-mentegetőzött.
-Semmi baj, én is akartam, de Louis, köztünk nem lehet semmi. Nem akarom tönkretenni ezt a sok éves barátságot!
-Én sem!-mondta.-Tegyük meg nem történté!
Csak bólogattam, majd megöleltem és kimentem, miután jó éjszakát kívántunk egymásnak. Ez a csók nagyon felkavart, hisz előtörtek belőlem az érzelmek és Louis-t valahogy el kell felednem, hogy ne menjen tönkre a barátságunk.

2014. január 3., péntek

1. Rész -Készülődés és az indulás-

Kedves Olvasók! Íme második blogunk. Reméljük ez is elnyeri tetszéseteket. Itt a történetet Gina szemszögéből olvashatjátok. És íme itt az első rész. Jó olvasást!! :)


----------

És eljött a nap, amikor elő kell kotorásszam a bőröndömet, hiszen újra visszamegyünk külföldre, ezúttal Londonba, ahol én már dolgozni is fogok, táncosként. Nagy izgalommal tölt el, hiszen újra láthatom Louis-t. Nagyon rég találkoztunk. Persze, beszéltünk skype-on, meg telefonon, de ez nem az igazi, amikor nem ölelheted át, nem vagy ott mellette. Még a repülőút előtt telefonon beszéltünk, váltottam vele néhány szót.
-Louis, nem tudom hányszor mondjam el, hogy mennyire sajnálom, hogy nem lehettem melletted ebben a zűrös időszakban!-mondtam aggódva.
-Gina, én meg hányszor mondjam el, hogy semmi baj? Nem tehetsz róla!-nyugtatgatott.-Egyébként is mindjárt indul a géped és újra találkozhatunk!
-Igen, persze. Akkor néhány óra múlva tali!-köszöntem el.
-Kicsim! Jössz? Indul a gépünk!-szóltak anyáék.
-Igen!!-és már rohantam is fel.
Nem volt olyan hosszú az út, de mégis egy örökké valóságnak tűnt. Végre leszálltunk. Próbáltam az elsők között kiérni, és a csomagomat elvenni. Mikor keresem, hogy Louis hol van, egyszer csak valaki befogja hátulról a szemem, mikor majdnem sikítottam, egy ismerős hangot hallottam. Loui volt az.
-Shhh. Én vagyok az!-mondta halkan.
-Louis!-fordultam meg és a nyakába ugrottam.-Szia!
-Szia, köszöntelek Londonban! Nagyon sok mindent kell mutassak.
-Már alig várom!-ugráltam.
-Gyere, bemutatom neked a többieket!-mosolygott.
-Oké.-mentem utána.
-Zayn, Liam, Niall, Harry! Ő itt Fekete Gina.-mutatott be.
-Sziasztok. Nem kell bemutatkozzatok! Directioner vagyok!-mosolyogtam.
-Szia.-hangzott el mindenkitől.
-Ugye te nem fogsz sikítani mint a többi rajongó?-jött oda hozzám Harry, majd rám kacsintott.
-Nem, nem fogok.-válaszoltam és csak Harry-t néztem, elmélyedve smaragdzöld szemében.

Prológus

Fekete Gina Louis Tomlinson-nal nőtt fel Doncaster-ben. Az egész gyerekkorukat együtt töltötték, így legjobb barátok lettek. Ám sajnos Giná-nak családi okok miatt haza kellett utaznia szüleivel, Magyarországra. Így sajnos nem tudta Louis-t támogatni az X-Faktor idején, hiszen két évet töltött szülőföldjén. Nagyon furdalta a lelkiismeret, hogy nem lehetett legjobb barátja mellett, amikor szüksége lett volna rá és nem tudta támogatni a banda megalakulásakor. Így most 2 év után visszatér és Louis mellett lesz, elutazik Londonba. Egy nagyon jó munkalehetőséget kap táncosként. Újra előtörnek a régi emlékek és talán ő maga is érez valamit Louis iránt...