21. Rész -Az a hülye média-

Helló Mindenki! Ezt a részt valószínűleg Cinti fogja kirakni, mert ekkor én éppen a terepen leszek. :D Hogy miért? Országos verseny, három nap, stb... Szurkoljatok nekem! Gondolok majd rátok is! :) A következő részt csak vasárnap tudjuk hozni, a szombati program miatt. Reméljük megértitek. Remélem tetszeni fog a rész, kérlek nyomjatok rá egy pipát! :) Köszönöm!

Ölel és puszil: Nórii :)

----------

*Gina szemszöge*

Ajkaink majdnem összeértek, de megtorpantam.

-Louis, ezt nem szabad.-éreztem, hogy elpirulok.

-Igazad van, sajnálom.-hajtotta le fejét.

-Hellóka!-rontott be El fülig érő mosollyal, bár ez a mosoly nem volt teljesen igazi.

-Képzeld mi történt!-próbáltam visszavenni a "happy" hangulatot.

-Na mi? Meséljetek!-hadonászott kezeivel.

-Louis!?-fordultam a csillogó kék szemű fiú felé, aki még mindig zavarban volt.

-Felhívtak, hogy játszhatok hétvégén, egy jótékonysági meccsen.-próbált egy apró mosolyt erőltetni arcára.

-Ez nagyszerű!-borult nyakába El.-Te nem örülsz?

-De, de, nagyon is!-vakarta tarkóját Lou.

*1-2 óra múlva*

-Szia Gina. Jó éjt!-köszönt El.

-Szia.-mosolyogtam.

-Szia édes!-csókolta meg Lou-t.

-Szia El! Vigyázz magadra!

-Vigyázok! Sziasztok.-csukta be Lou El után az ajtót.

-Louis, beszélnünk kell!-komolyodtam el.

-Sejtem miről!-húzta fel szemöldökét.

-Mi lett volna, ha megcsókoltuk volna egymást?

-Megcsókoltuk volna egymást!-poénkodott.

-Louis!! Légyszíves!-kérleltem.

-Jó, jó. Mondjad!

-Akkor két barátság és két párkapcsolat megszakadt volna.-tördeltem ujjaim.-Miért akarjuk ennyire egymást?

-Nem tudom.-mosolyodott el és fejét rázta.

Néhány perc kínos csönd után hirtelen felkiáltott.

-Gina!

-Igen?

-Azért szeretnénk egymást megcsókolni, mert szeretjük egymást, valahol a szívünk mélyén. És én szeretném kipróbálni.

-Mégis mit?-kerekedtek ki szemeim.

-A csókodat.-hajtotta le picit kínosan a szemét.

-De akkor te is és én is megcsalnánk valakit, aki fontos! Louis! Ezt nem tehetjük! Mi csak barátok vagyunk el kell engednünk egymást!-szorítottam meg kezét, elengedtem és felmentem az emeletre.

-Igazad van!-csak ennyit nyögött ki.

Louis csak tovább ült ott és előre bámult, gondolkozott. Remélem nem bántottam meg, de hogy kérhet ilyesmit?!

*Louis szemszöge*

*Hétvégén*

-Izgulsz már??-ugrándozott Gina.

-Nem ez lesz az első meccsem.-mosolyogtam.-De valljuk be, egy kicsit mégis csak izgulok.

-Tudtam, tudtam!-mutogatott Gina.

-Te mindent előre tudsz!-nyújtottam ki nyelvem.

Válaszul ő is csak kinyújtotta és grimaszokat vágott.

-Haver!-pacsiztam le Harry-vel.-Sok sikert!

-Köszi!

-Louis Tomlinson!-kiabálta valaki.

-Itt vagyok!-emeltem fel kezem.

-Kérem jöjjön velem, a meccs néhány perc múlva kezdődik!

-Sok sikert kicsim!-lehelt ajkamra el egy "sok sikert" csókot.

-Köszi.-emeltem fel és megpörgettem.

-Louiiis!!!-visította valaki.

-Jövök már!-kiáltottam és távoztam az öltözőből, ahol mindenki ott volt.

A pályára lépni fantasztikus élmény volt, imádtam. Rajongók százai ültek a nézők között, hogy engem láthassanak. És a kiáltozások erővel töltöttek fel. És még kérdés, hogy miért imádom Őket? Mikor kiléphettem a pályára, mint játékos, úgy éreztem megújultam. Minden egyes rúgás a labdába egy élmény volt. És arról ne is beszéljünk, hogy mi futott át rajtam, amikor a nézőtérben a sok száz szurkoló között megpillantottam Gináékat, a ,,Hajrá Louis!"-os pólókban és táblákkal. Nagyon jól ment, minden jó volt, de nem minden végződött jól. A labdát akartam elvenni, de a másik játékos ellenkezett belém rúgott, én pedig elestem. Iszonyatosan fájt, épphogy kiértem a pálya szélére, mikor nagy hányinger fogott meg, aminek nem tudtam ellenkezni. Kijött belőlem minden. 

*Gina szemszöge*

Lou nagyon jó volt a pályán, hangosan ordítottunk, szurkoltunk neki. Attól a hapsitól akarta elvenni a labdát, de az illető megrúgta, ő pedig a földre zuhant. A térdét fogta, valószínűleg ott ütötte meg magát. A pálya szélére kiérve kihányt mindent. Aggódtam érte, rögtön szaladtam hozzá. Kissé nehézkes volt kijutnom, de sikerült. Az orvos kivizsgálta, felírt egy krémet. Szerencsére nem történt semmi komoly.

*1-2 nap múlva*

,,Louis Tomlinsont felrúgták a jótékonysági meccsen" című  szövegre kattintottam rá, hogy elolvashassam, mit alkotott már megint a média. Az eleje az a szokásos bla bla bla volt, a helyszín, időpont stb... Végre megérkeztem a lényeghez. A legrosszabbakra is fel voltam készülve, de erre nem. A cikk azt írta, hogy én, Louis egyik barátja jobban aggódtam, mint Eleanor, Louis barátnője, ezért valami lehet köztünk, amit még nem vállaltunk fel  a nyilvánosság előtt. Egy nagy r*bancnak állítottak be, hogy tönkre teszem Louis kapcsolatát és Harryt pedig a legjobb barátjával csalom. Betelt a pohár.
-Srácok! Ezt olvassátok el! Nevetséges!-ráztam a fejem.
-Louis, Gina hhnnn hnnnn...-hadart Harry.-Micsoda??-akadt meg a szeme egy mondaton.
Valószínűleg éppen azon a mondaton.
-Olvastátok a híreket?-lépkedett be a nappaliba Louis.
-Igen, azt hiszem intézkednem kellene.-válaszoltam.
-Az a kib*szott média!-csapott az asztalba Lou.

20. Rész -Meccs, otthon és meccs-

Hello Everyody!
Meghoztam a legújabb részt, hát nem tudom milyen lett! Igazából hosszabbra és izgalmasabbra terveztem!! :/ De próbáltam minél jobbra, izgalmasabbra és hosszabbra írni! Nem hiszem, hogy sikerült! De döntsétek el ti!! :D Jó olvasást! :* 

Puszil: Cintia~

----------

-De nem kell megküzdened vele! Ez egy baromság! Nem, nem és nem!-tiltakozott erősen Gina mikor abba hagyta a sírást. Ó, dehogyis nem! Szét fogom verni azt a f***t! Nehogy már az ÉN barátnőmet csókolgassa! Kutakodjon más szájába!

-Gina! Így is, úgy is harcolni fogok vele! Megölöm azt a pöcsöt és ez ellen még te sem tehetsz semmit!-ellenkeztem határozottan. Imádom Ginát, de akkor sem!

-És mi van akkor, ha megsérülsz?! Hmm? Erre nem is gondolsz?!-emelte fel hangját, miközben kezeivel hadonászott.

-És te arra nem gondolsz, hogy akár győzhetek is?! Ha? Mi van, ha esetleg simán lenyomom?! Kösz, hogy ennyire bízol bennem! Mondhatom kedves vagy!-beszéltem hangosabban én is.

-Tudod mit Harry! Leszarom mit csinálsz érted?! Azt csinálsz amit akarsz, de hozzám ne gyere!-kiabált. Mondja már el valaki nekem, hogy a nőknek mi a f****m baja van! Megakarom védeni a barátnőmet erre az a torkomnak ugrik! Régen bejött a nőknek, ha egy férfi virágot vett neki, közös programokat tervezett, foglalkozott vele,kedvesen beszélt vele szemben, szerette, MEGVÉDTE...(!) Most meg mintha teljesen az ellenkezője lenne! Csak azt nem tudom akkor, hogy állna a szája, ha semmibe venném, úgy beszélnék vele mint egy kutyával, durván megd****m azt csá, az sem érdekelne, ha naponta más hapsikkal hetyegne! Viszont ezzel egy baj van...én nem ilyen vagyok! Sosem viselkednék így egy nővel! Oké, hogy voltak hódításaim, de velük is tisztelettel viselkedtem!

-Nem mondtad el neki igaz?-elmélkedésemből Louis hangja zökkentett ki. Feleszmélve Ginának hűlt helyét találtam. Elment! Elment, mert nem bízik bennem(!)...

*Gina szemszöge*

Percekig vártam Harry válaszára, de semmi! Nem mondott semmit az ég világon arra, hogy rám ne számítson! Jó, nem gondoltam komolyan, de azért többet vártam üveges tekintetnél! Chh.... Úgy látszik kutyából nem lesz szalonna! Miért gondoltam azt, hogy a nagy Harry Nőcsábász Styles pont miattam fog megváltozni? Ugyan már! Lehet, hogy Loui-nak igaza volt? De nem! Hisz' Harry szeret! Érzem! Csak egyszerűen az a hülye férfi egó! Nem szeretik, ha a "tulajdonukhoz" érnek! A férfiak furák(!)... Miért nincs hozzájuk ilyen kis könyvecske? Ahova minden baromságuk le van írva! Liba bőr futott végig a karomon, hát igen nem  az éjszakák a legmelegebbek Moszkvában! Egyedül ballagtam a kihalt utcán, mindenhol teljes sötétség.

-Mi van cica? Elhagyott a hősöd?-hallottam meg egy irritáló hangot mögülem. Kezeim ökölbe szorultak. Már megint, mit akar ez a vad barom?!

-Egy!: Nem vagyok a cicád! Kettő: Nem hagyott el!-fordultam vissza.

-Tudod, hogy mit nem értek?-lépett hozzám közelebb.

-A törit? A nyelvtant? Az angol irodalmat? Vagy várj! A matekot?!-nevettem fel.

-Ha-ha-ha, úgy látom jó kedvedben vagy! Azt nem értem miért vagy azzal a b*zival? Hidd el én sokkal, de sokkal többet tudnék adni!-suttogta fülembe- mivel mondatai közben megszüntette a köztünk lévő távot - miközben végig simított oldalamon. Na, jó! Ennyi! Én nem akartam, de ha ő ezt szeretné! Felhúztam térdemet ami pont eltaláta az érzékeny pontját. A fájdalomtól hátra lépett, ahogy felnézett azonnal orrba vágtam. Áú! Milyen kemény már az orra!

-Ő nem b*zi! És, ha még egyszer ezt mondod meg akkor én öllek és nem adom meg neki az örömöt, hogy ő tegye meg! Világos?-sziszegtem fogaim közül.  Sebes léptekkel hagytam ott azt a f*szt. Ekkora egy görényt már! Megérdemli, hogy Harry eltörje kezét-lábát. Abba viszont reménykedek, hogy Hazza-nak nem lesz semmi baja!...

*Másnap*

Ujjaimat tördelve ülök a Harry-nek kinevezett öltözőben. Egy öreg padon ülve nézem ahogyan Harry vagy a századik ilyen emelést csinálja. ,,A meccs kezdetéig 5 perc van hátra!" Egyre idegesebb és idegesebb

vagyok ahogy múlnak a percek majd a másodpercek.  Ezzel szemben Harry! Halál nyugodt!

-Hogy lehetsz ennyire higgadt?-kérdeztem meg egy idő múlva.

-Egyszerűen bízok magamban!-vont vállat. ,,1 perc és kezdődik a meccs!"

-Menned kell!-álltam fel a padról-Kérlek azért vigyázz magadra!-öleltem át.

-Mindig vigyázok! Ugye nekem fogsz szurkolni?-nevetett fel.

-Ohh...én fogom a leghangosabban kiabálni a nevedet! Ez az Harry! Még egy kicsit! Csak így tovább! Megfelel?-kacsintottam rá.

-Ne tereld el a gondolataimat a meccsről!-rázta fenyegetően mutatóujját.

-Oké, oké! Bocsi! Sok sikert!-küldtem felé egy puszit s kiléptem az öltözőből. A hosszú folyosón végig sétálva egyre jobban hallottam a tömeg őrjöngését. A terem közepén van a ring, melyet körül ölel a nézőtér, fent található a sport riporterek "szobája". A nézőtér egyik része kék, a másik piros. A mi "csapatunk" a piros részen foglal helyett. ,,Figyelem emberek! A piros sarokban üdvözöljék Harry Styles-t" A tömeg hangos éljenezésbe-vagy éppen fújjolásba kezdett, de én azt nem hallottam - kezdett, de nekünk sikerült túl kiabálnunk őket. ,,A kék sarokban pedig James Anderson"  valaki éljenzéssel, valaki fújjolással jelezte véleményt. Összeütötték kesztyűs kezüket majd kezdetét vette a meccs! Harry nagyon jól indított, viszont egy idő után abba hagyta ütéseit.... Most mit csinál? Üss már vissza! Gyerünk üss!

-Ne aggódj, csak ki akarja ismerni a gyenge pontjait!-szorította meg Lou a kezemet. Egy újabb ütést kapott a gyomrába, Harry a váratlan ütéstől a kötelekhez "esett". James- mint kiderült - Harry-hez lépett majd súgott valamit a fülébe- miközben rám nézett - s Harry zölden csillogó szemei fekete árnyalatot vett fel, állkapcsa megfeszült, bicepszén az erek kidülledtek. Ám, mielőtt bármit tehetett volna ismét kapott. Szemeim megteltek könnyekkel, nem bírtam tovább! Muszáj volt kijutnom! Kiérve mélyen beszippantottam a friss levegőt s lassan ki is fújtam. Vajon mit mondhatott neki? Vajon most, ki vezethet? Vajon, mi történik? Harry jól van(?)...

*Harry szemszöge*

Egy ütés az állkapcsába, egy ütés az arcába, egy ütés a gyomorszájba, egy majd még egy és még egy ütés a mellkasába, egy ütés az orrába 5,4,3,2 és...vége. Győztem? Ez az, győztem! GYŐZTEM! A bíró mellém lépett a magasba emelte a kezemet mire mindenki-vagy is a nagyobb része -állva ujjongott. De engem most nem ők érdekelnek, engem most csak egy ember érdekel! Csak egy ember még hozzá Ő!

*10-15 perc múlva*

-Figyelj Harry! Ha ne adj Isten úgy döntesz, hogy ott hagyod a bandát, hívj fel és bokszoló leszel!-vagy ez a 20. ember aki ezt mondja. Jó felfogtam, ha ott hagyom a bandát hívjam fel és világhírű bokszoló leszek. Nekem pedig az összesre mosolyognom és nevetnem kell, inkább hánynom kell! Hozzászoktam már, hogy jó pofiznom kell, de most valahogy nincs kedvem, bocs! Negyedórája vége a meccsnek, de még nem jött be. Hol lehet? Miután kiment a 21. idegesítő ember, nagyot sóhajtva ültem le a padra. Ismét egy kopogás...

-A névjegy kártyát csak csúsztassa be az ajtó alatt!-kiabáltam ki.

-És, ha nem névjegy kártya vagyok?-lépett be Gina.

-Gina! Minden rendben van? Hova tűntél?-pattantam fel azonnal.

-Nincs semmi bajom! Csak levegőznöm kellett! Amúgy sajnálom, hogy nem nyertél! Ügyes voltál!-mosolygott kedvesen.

-Gina én...-kezdtem volna bele, de nyakamba ugrott.

-Shhh, ne mondj semmit! Nincs semmi baj!-motyogta mellkasomba.

-Kicsim...nyertem!-nevettem fel-A harmadik körben kiütöttem!

-Komolyan? Imádlak! De, hogy, mint? Úr Isten! Ügyes vagy!-kezdett el csókolgatni.

-Szeretlek!-nézett szemeimbe.

-Szeretlek!-mondtam s ajkaira tapadtam.

*2-3 nap múlva*

*Louis szemszöge*

-Ó, hogy b*****nál meg Louis!-puffogott Gina.

-Mi van Ginácska, nem bírsz veszíteni?-mosolyogtam diadalittasan. "Szegény" Ginát vagy hatszor vertem meg Fifában. Csak Gináé és az enyém a ház. Nos, igen! A két szingli akit inkább neveznék két kanosnak, Moszkvában maradt azzal, hogy ők akkor is lefekszenek egy, egy orosz lánnyal, a jegyesek pedig hirtelen ötlettől vezérelve "kiruccantak" Prágába, Harry meg- ha jól tudom - egy régi sulis barátjával találkozik. Így jött Ginámnak az a remek ötlete, hogy Fifázzunk, azt hitte megverhet engem! A nagy Louis Tommo Tomlinson-t....kis naiv!

-Kikérem magamnak ÉN igen is tudok veszíteni!-bökdösött maga felé.

-Ahogy akarod Gina, ahogy akarod!-nevettem.

-Ne húzd ki a gyufát Tommo!-fenyegetett.

-Uhh, most megijesztettél!-emeltem fel kezeimet.

-Te akartad!-motyogta majd rám vetette magát. Ott csikizett ahol csak tudott nekem meg már folytak a könnyeim.

-Gina. Engedj. El.-parancsoltam nehézkesen. Telefon csörgés. Ez mentett meg! Gina dünnyögve, valamit motyogva az orra alatt, de elengedett. Gonoszan elmosolyodtam mire tőle csak egy nyelv kiöltést kaptam. Mondhatom, érett!

-Haló! Ki beszél?-szóltam a telefonba.

~Jó estét! Michael Henderson vagyok, London legismertebb foci csapatának az edzője! Louis William Tomlinson-nal beszélek?

-Jó estét! Tudom ki ön! Igen, én vagyok!

~Hallottam, hogy ön kiváló focista s szokott jótékonyságból játszani...

-Hát, köszönöm! Jótékonyságból szoktam játszani jól tudja!

~Lenne egy ajánlatom vagy inkább egy kérdésem. Lesz hétvégén egy jótékonysági meccs ahol Stiliayn Petrov-ért focizunk és azt szeretném...

-Ezer örömmel! Szívesen fociznék!

~Köszönjük! Nagyon hálásak vagyunk!

-Ugyan! Én vagyok hálás!

~Akkor a továbbiakról még értesítjük önt! Visszahall!

-Rendben! Visszahall!-majd szakítottuk a vonalat.

-Louis! Hahóó! Itt vagy?-hadonászott előttem Gina. Ezt nem hiszem el! Felkért ENGEM London legnagyobb foci csapata, hogy focizzak velük!e-Persze, bocsi! Mit kérdeztél?-vigyorogtam.

-Köszi, hogy mindig figyelsz rám Lou én is szeretlek! Azt kérdeztem ki hívott?-sóhajtott.

-Igazán nincs mit Gina és én is nagyon szeretlek! Michael Henderson...

-Michael Henderson? A londoni foci csapat kapitánya?-tátotta el száját.

-Ohh...imádlak! Igen és felajánlották, hogy focizzak!

-Az remek hír!-ugrott a nyakamba. Arcát a nyak hajlatomba fúrta s úgy fonta nyakam köré karjait. Lassan elhúzódott tőlem mélyen belenéztem barna szemeibe...gyönyörűek! Karjai még mindig nyakamat ölelték, tekintetünket még mindig egymást vizslatta, arcunk lassan közeledett egymáshoz...

19. Rész -A tökéletesen tökéletlen Moszkva-

Kedves Olvasók! Meghoztam az új részt! Nem volt sok időm megírni, mert pénteken versenyen voltam. Szerintem nem lett valami izgalmas és nem is hosszú. De azért kellemes olvasást kívánok és hagyjatok magatok után valami nyomot!! :)

Puszi: Nóri :)

----------

-Igen, én vagyok az!-szóltam bele a telefonba remegő hanggal.

-Ez nagyszerű! Nos, szeretném értesíteni, hogy ön, Mrs. Peazer bekerült a moszkvai olimpia táncosai közé.
-Nagyon szépen köszönöm!!-fojtottam vissza, a belőlem majdnem kitört sikítozást.
-A további információkat e-mail-ben küldjük! Annyit még mondok, hogy 3 nap múlva indul a gépe.
-Rendben, köszönöm, hogy hívott. Viszonthallásra!-raktam le a készüléket.
-Na, mi az?-érdeklődtek a többiek.
-Ezt nem hiszem el! Áááá.-ugrándoztam és sikítoztam örömömben.
-Na, Dani! Mondd el nekünk is a jó hírt!-nyugtatott le Liam.
-Most telefonáltak, hogy bejutottam a táncosok közé, a moszkvai olimpiába!!-kezdtem el újra a sikítozást és az ugrálást.
-És mi is elmehetünk megnézni?-kérdezte Gina.
-Hát persze! Még jó hogy!-öleltem meg.
-És mikor indulsz?-érdeklődött Liam.
-Három nap múlva.-vágtam rá.
A fiúk hangulata megváltozott, elkomolyodtak és egymásra néztek teljesen tanácstalanul.
-Mi az? Talán programotok van?-kérdeztem aggódva.
-Akkor van egy koncertünk.-húzta a száját Harry.
-De az olimpia 6 nap múlva lesz, ami azt jelenti, hogy egy másik géppel el tudtok jönni.
-Igazad van!-mosolygott Li.
-Majd mi ketten Ginával korábban elmegyünk, ti pedig majd utánunk jöttök egy későbbi járattal.

*3 nap múlva*

-Szia kicsim.-köszönt el Liam.
-Szia. Sok sikert a koncerthez!-mosolyogtam.
-Ez a mosoly!-rázta fejét Li.
-Mi van vele?-mosolyogtam még szélesebben.
-Imádom. És az előttem álló lányt is imádom, aki már a menyasszonyom és nemsokára már a feleségem lesz.
E szavak hallatán megkönnyeztem, én is nagyon szeretem Liam-et és belegondolni, hogy nemsokára a férjem lesz, nagyszerű érzés!
-Én is imádlak.-csókoltam meg.
Eközben Gina és Harry is váltott néhány szót, majd felszálltunk a gépre. Az út viszonylag gyorsan eltelt, mivel Ginával egyfolytában beszéltünk. Már attól féltem, hogy nem is marad több témánk. Viszont igenis akadt, egy eléggé fontos téma.
-Gina te mit csinálsz?-förmedtem rá, mikor Moszkva utcáin Gina rágyújtott egy cigarettára.
-Minek látszik?-vágott vissza.
-De mégis mióta?
-Évek óta.-hajtotta le fejét.-De naponta egy vagy két szál és olyan nap is van, amikor egyáltalán nem.
-És én erről miért nem tudok? Egyáltalán Harry tud róla? Vagy valamelyik fiú?
-Csak Zayn, de kérlek, hogy te se mondd el Harry-nek! Nem akarom, hogy megtudja. Tudom, hogy ő is cigizett már, de feleslegesen aggódna értem. Kérlek!-nézett rám nagy bociszemekkel.
-Jó.-sóhajtottam.-De Zayn miért tud róla?-kíváncsiskodtam.
-Egyszer rágyújtottam előtte és onnantól tudja, de ő sem mondja el Harry-nek, se senkinek.
-Nem mondom el, ha megígérsz nekem valamit.
-Miről lenne szó?-forgatta szemeit.
-Többet nem gyújtasz rá!-válaszoltam arcrezzenés nélkül.
-Van még a dobozban négy szál, ezt még elszívom és többet soha nem cigizek!-sóhajtott.
-Megígéred?-vontam kérdőre.
-Meg!-mosolygott és egymás nyakába borultunk.

*Gina szemszöge*

Nem igazán akartam, hogy Dani is tudjon róla, de úgy éreztem muszáj rágyújtanom egy szál cigire. Igaza van, tényleg nem egészséges meg minden és tényleg le kéne szoknom róla. Erős vagyok! Meg tudom csinálni, tudok cigi nélkül is élni. A feszültséget majd edzéssel fogom levezetni, az még egészséges is! De minden esetre Harry-nek erről nem kell tudnia!

*Néhány nap múlva*

-Sziasztok! Csakhogy megjöttetek!-köszöntöttem az öt fiút.
-Szia Harry.-leheltem egy csókot telt ajkára.
-Szia drágám!-köszöntött.
-Na Dani! Izgulsz?-törte meg a romantikus pillanatot Niall.
-Háááát...eléggé. Elég nagy közönség lesz.
-De te biztos csodálatos és ügyes leszel mint mindig.-dicsérte Danit Liam, amibe már bele is pirult.
-Köszönöm!-válaszolt.
Az előadásig hátralevő órák gyorsan elteltek a lepakolással és még egy kis városnéző séta is belefért.
-Itt az ideje elindulni!-igazítottam meg ruhámat.
-Felőlem mehetünk!-kiabált Harry.
-Tessék hölgyeim!-nyitotta ki a hatalmas limuzin ajtaját Liam.
-Köszönjük!-mosolyogtam.
A helyszínhez vezető út nem volt hosszú, elég közel kaptunk szállást.
-Megérkeztüüüüünk!!-kiabálta Niall.
-Ne moooooondd!-kiabáltam vissza.
A hatalmas épületbe bemenet Daninak egy másik helyiségbe kellett mennie. Mi a többiekkel rögtön helyet is foglaltunk, egy kitűnőnek tűnő helyen, ahol jól láthattuk Danit. Nem várakoztattak meg minket, a műsor néhány perc múlva már el is kezdődött. Valószínűleg Daniék még utoljára elpróbálták a táncot. Nagyszerű volt! Imádtam a koreográfiát és a zenét is. (Koreográfia) Ahogy elnéztem a többieket, azt vettem észre, hogy nekik is nagyon tetszett. Főleg a két szingli pasinak! A tánc után a műsor már nem is érdekelt annyira, csak azt vártam, hogy végre Danival találkozhassam. Szerencsére nem is tartott sokáig az előadás, így minél hamarabb találkozhattam vele.
-Dani!-ugrottam nyakába.-Csodálatosak, elképesztőek voltatok!
-Köszönjük, mindent beleadtunk.-mosolygott kedvesen.
-Az látszott is!-mosolygott össze Zayn és Niall.
-Ajhhh, pasik!-forgattam szemeimet.
-Van egy jó hírem srácok!
-Na, mi az?-kapta fel a fejét egyből Niall.
-A műsor utáni bulira vagyunk hivatalosak, szóval ma éjjel parti van!-kiabálta.
-Juhúú!! Ez az!!-kiabált mindenki.
-Hol lesz?-érdeklődött Louis.
-Itt, a közeli szórakozóhelyen.-mutatta Dani.
-Akkor mire várunk?-hangzott újra Niall szava.
A bár felé vettük az irányt, ahol rettentően hosszú sor állt. De mi most kivételesen nem álltunk be. Danielle váltott néhány szót a kidobóemberrel, aki rögtön be is engedett minket. A hangulat már tüzes volt odabenn, a táncparkett tele volt. Kértünk a legerősebb italokból, majd egy helyet kerestünk magunknak. Hiába kérlelt Harry, hogy mutassam meg a tánctudásomat a parketten, nemet mondtam. Nem szeretek ilyen helyeken táncolni. Ki tudja, mi sülne ki belőle!
-Naaa.-kérlelt Hazza.-Táncolj nekem!-suttogta.
Erre elmosolyodtam, de a válaszomhoz továbbra is ragaszkodtam.
-Harry! Inkább légyszíves hozz nekem egy italt.
-Rendben!-elmosolyodott és adott egy lágy csókot.
Közben összekeveredtem egy idegen hapsival, aki odaült hozzám. Kedves volt, nem volt nagy piaszaga, ami azt jelentette, hogy még józan. Szívesen beszélgettem vele, nem volt semmi komoly dolog. De amikor hirtelen megcsókolt, elállt a lélegzetem.

*Harry szemszöge*

Elég sokáig tartott, mire kikaptam a piát. Szemeimmel Ginát kerestem. Örömömre meg is találtam, de más szájához tapadva. Látszott rajta, hogy ellenkezik, de az illető igen akaratos volt.
-Hé! Te meg mit csinálsz?
-Miért minek látszik?-gúnyolódott.
-A barátnőmet smároltad le, ha nem zavar!
-Nem, egyáltalán nem zavar. Még úgy éreztem, hogy élvezte is!-nevetett.
-Fogd be a pofád, különben én fogom be.
-Harry.-állt közénk Gina könnyes szemekkel.-Hagyd!
-Gina, ezt majd én elintézem!-néztem rá védelmezően.
-Igen, bízd ezt a nagyokra.-vigyorgott kajánul az illető.
Ekkor már betelt a pohár és behúztam neki egyet úgy, hogy elesett. Gina ekkor már sírt és a többiek is már ott voltak.
-Ennek még nincs vége!-fenyegetett.-Holnap befejezhetjük! Persze ha nem vagy gyáva!
-Holnap!-néztem rá szúrós szemekkel.
-Akkor holnap bokszmeccs, itt a közeli teremben, 6 órakor!
-Ott leszek.-mondtam rezzenéstelen hangon.
Majd az illető elsétált és még egyszer visszanézett.
-Harry!-bújt hozzám Gina most már zokogva.
-Haver!-rakta kezét vállamra Louis és egy nagyot sóhajtott.

18. Rész -Másnap-

Hello Everybody!

Meghoztam az új részt! Na igen! A részről: véleményem szerint nagyon lapos lett, izgalom nem nagyon van benne, nem tudom mi van velem mostanában, de egyre rövidebb részeket írok!  Ezért ezer bocsánat!!  Ez a rész sem lett valami hosszú. Próbáltam viszont minél jobban megírni! Remélem azért elnyeri tetszéseteket!!  Jó olvasást! 

Ui.: A részben van egy kis bekezdés ami 18+! Szóval mindenki saját felelősségre olvassa!

Puszil: Cintia~

----------

Percek teltek el mióta felébredtem. Szemeimet nem nyitottam ki, nem akartam! Élvezni szerettem volna a felkelő nap sugarait, a madarak szárny csapásainak hangját -amennyire zárt ablakon lehetett-, az ágynemű puha simítását! Kezemet végig vezettem a selyem ágyneműn, tökéletesen siklott míg egy testbe nem ütközött. Á, szóval Louis kihasználta, hogy részeg voltam s kapott az alkalmon, hogy kiélhesse piszkos vágyait bár nem igazán bántan egyedül azt sajnáltam, hogy az ég világon semmire, de tényleg semmire se emlékszem. Mosolyogva bújtam hozzá -szemeim még mindig csukva voltak - majd egy csókot nyomtam ajkaira. Azonban valami nem stimmelt! Szám nem a puha, édes ajkakat érte, hanem egy kiszáradt, tömény alkohol ízű ismeretlen szájat. Szemeim villám gyorsan pattantak ki. Nem Louis feküdt mellettem! Hanem egy ismeretlen srác! Egy ismeretlen ágyban! Egy ismeretlen szobában! Egy ismeretlen lakásban! Istenem! Mit tettem? Amint felfogtam a helyzetet, olyan gyorsan szálltam ki az ágyból ahogy csak tudtam. A paplant magam köré csavarva keresgéltem és szedegettem össze a ruháimat-ami elég nehéz feladatnak bizonyult mivel szanaszét voltak dobálva -. Magamra rángattam a fehérneműmet arra felhúztam a tegnap esti ruhámat. Magassarkúmat a kezem kapva, a lehető leghalkabban hagytam el a szobát. Ezt nem hiszem el! Ismét megtettem! Szeretem Loui-t! Tiszta szívemből szeretem! Mégis mindig fájdalmat okozok neki! Fogalmam sincs, miért teszem mindig ezt vele! Egyszer már megbocsátott, még egyszer nem fog! Meg is érteném, én sem bocsátanék meg magamnak! Én nem tudok Louis nélkül élni! És nem is fogok! Amit nem tud, az nem fáj! Tudom önző vagyok, de nem akarom elveszíteni Louis-t! Egy önző, idióta, hülye r****c vagyok! Igen! R****c vagyok! Sajnos már nem tudok mit mondani saját magamra! Szomorúan, gond terhelten, lehajtott fejjel baktattam a lakásom felé. Éreztem ahogy a szemeim egyre jobban és jobban könnybe lábadnak, egy kósza könnycsepp gurult végig az arcomon majd még egy és még egy. Akaratosan töröltem le őket, nem fogok sírni az utca közepén! Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mert éreztem, hogy egyre nehezebben tartom magam! A remegő kezeim miatt a zárral rengeteget bajlódtam. Amint beléptem az otthonomba s ajtót kulcsra zártam, hogy véletlenül se zavarjon meg senki, könnyeimnek szabad utat engedtem, sírva dőltem az ajtónak, lábaim nem

bírták tovább felmondták a szolgálatot. Már szinte hisztérikusan sírva rogytam le a földre, térdeimet mellemhez húzva karoltam át azokat. Fejemet térdeim közé hajtottam s csak sírtam tovább. Megcsaltam! Még mindig nem tudom felfogni, hogy megcsaltam! Hogy tehettem ilyet? Azzal az emberrel akit a világon mindennél jobban szeretek! Azzal az emberrel akiért bármit megtennék! Azzal az emberrel aki miatt az életemet is képes lennék oda adni! Nem tudom meddig sírhattam, valószínűleg órákon keresztül bőgtem már csak arra eszméltem fel, hogy nincs több könnyem! Feltápászkodtam eddigi helyemről majd elindultam a fürdőszoba felé. A tükörbe belenézve a látvány teljesen lesokkolt! Mintha nem is magamat láttam volna! Sminken lefolyt, szemeim pirosak voltak a sok sírás miatt, alattuk rengeteg táska, kócos haj... Legjobb döntésnek egy hosszú, forró fürdő bizonyult. Lekapkodtam magamról a göncöket, elkezdtem folyatni a vizet mikor meggyőződtem róla, hogy megfelelő hőfokon van beálltam a tus alá. Eszembe jutott amikor Louis-val közösen zuhanyoztunk... Emlékszem szégyenlős voltam előtte hisz akkor még nem voltunk ÚGY együtt!

*Visszatekintés*

-Oké Louis! Most már engedj el! Elakarok menni fürdeni!-próbáltam lelökni magamról.
-Na jó! Gyere!-állt fel majd kezét nyújtotta felém.
-Mégis hová?-értetlenkedtem.
-Öööö...fürdeni?!-mosolygott rám édesen.
-Együtt? Kizárt!-ellenkeztem és sietős léptekkel haladtam a fürdő felé.
-Ne már! Spórolnunk kell vízzel!-nyafogott.
-Rendben! Akkor én is megpróbálok kevesebb vizet elhasználni és te is!-mosolyogtam gonoszul.
-De most mi baj? Miért nem akarsz velem zuhanyozni!-tűrt egy haj tincset a fülem mögé.
-Nincs semmi baj! Tudod mit...-hajoltam egyre közelebb hozzá utána amilyen szenvedéllyel csak tudtam megcsókoltam. Amikor éreztem, hogy kezdi a csókot egyre jobban elmélyíteni s közelebb húz magához, kiszabadultam karjai közül és berohantam a fürdőszobába.
-Kihasználtad, hogy férfi vagyok!-dörömbölt az ajtón.
-Ez van drága!-mosolyogtam diadalittasan. Egy ideig még hallgatóztam, de Louis semmi féle zajt nem csinált. Ez fura... Az ajtót kulcsra zártam, ha esetleg Louis megpróbálkozna bejönni. Beálltam a zuhany alá, a fürdő kabin ajtaját behúztam így nem hallottam semmit. Cher Lloyd új számát dúdolgattam mikor a kabin ajtó kinyílt.
-Mi? Te? Hogy?-ledöbbentem, hogy jött be?!
-Pótkulcs, cica!-nézett rajtam végig egy perverz mosoly kíséretében. Először nem nagyon értettem miért, miután leesett, hogy anyaszült meztelenül állok előtte magam elé kaptam a kezemet próbálva minnél több intim testrészemet eltakarva.
-Előttem sose rejtegesd magadat! Tökéletes vagy!-nézett mélyen szemeimbe s lecsapott ajkaimra. Vizes haja közé túrtam mire felmordult, kezeimet levezettem tarkóján keresztül a hátába belemélyesztve körmeimet. Térd hajlatom közé nyúlt- csókot továbbra se szakította meg - lábaimat dereka köré fontam. Egyik kezemmel belé kapaszkodtam míg másikat ismét hajába vezettem. Hátam a hideg csempéhez ért miközben Louis a számról áttért a nyakamra. Szemeim automatikusan csukódtak le ajkaim szét nyíltak. Mikor megtalálta gyenge pontomat szívni kezdtem mire felnyögtem. Valamiféle morgást hallatott majd a köztünk lévő -néhány milliméter - távolságot is megszüntette. Louis lejjebb haladt amíg én a nyakát kezdtem el apró puszikkal behinteni. Gyenge pontját megtalálva szívni kezdtem, mire dudorodó férfiasságát hozzám nyomta...

*Visszatekintés vége*

Erre vissza emlékezve újra mocskosnak éreztem magamat -a tegnap este miatt -. A vizet még forróbbra véve, próbálkoztam meg lemosni. Elhasználtam egy teljes tubus tus fürdőt, de még mindig koszosnak éreztem magam. Mire beláttam, hogy ez nem segít addigra a bőröm tűzpiros volt, a fürdőszoba pedig ködben úszott magam köré csavartam pink törülközőmet. A telefonom halk rezgésbe kezdett ami azt jelentette, hogy üzenetem érkezett még egy, még egy majd még egy. Az összes Louis-tól érkezett:

,, Szia El! Hogy vagy? Én elég másnaposan! A fejem majd' felrobban!! Te hogy vagy?? xxx Loui "
,, Szia! Lehet, hogy nem kaptad meg az előző üzenetem, de nem baj! Nem vagy másnapos vagy te nem rúgtál be annyira?? xxx Loui "

,, Minden rendben van? Talán alszol? Te emlékszel valamira? Nekem az egész este KO!! Ma találkozunk? xxx Loui "
,, Ezek szerint még alszol vagy ne tán haragszol rám?? xxx Loui "

,, Remélem nem bántottalak meg! Vagy igen? Mivel? Elhanyagollak talán mert akkor szólj és változtatók!! xxx Loui "

,, Na jó! Kezdek aggódni! Minden rendben van? Vagy ezerszer hívtalak, de nem vetted fel! Valami baj van? Rosszat tettem? Rémes volt nélküled kelni! Reméltem, hogy együtt töltjük az éjszakát (olvasd perverz hanglejtéssel;) ) , de olyan hirtelen tűntél el! Mi baj volt/van? Ja, elfelejtettem mondani beszéltem anyával és azt mondta jó lenne, ha meglátogatnánk! Na mit szólsz?? Szerintem jó ötlet lenne! Ma nincs kedved együtt tölteni a napot? Mondjuk elmehetnénk a London Eye-hez?! Nagyon hiányzol! Szeretlek!! xxx Loui "

Az üzenetek sorra jöttek, néhány dolognál mosolyognom kellett, néhánynál a sírás fojtogatott. Louis olyan aranyos, kedves és törődő. Nem érdemelte meg azt amit tettem vele! Gyorsan válaszoltam az SMS-ire, hogy én most már nem vagyok másnapos őt viszont sajnálom. Azért, mentem el mivel az alkohol kezdett a fejembe szállni. Szívesen mennék anyukádékhoz, de most sajnos nincs időm a suli miatt! Pedig jó lett volna! Mikor szeretnél találkozni? SZERETLEK!!! Miközben bepötyögtem az üzenetet a torkomban csak nőtt a gombóc... Képtelen lennék most a szemükbe nézni (Tomlinson család szemébe nézni) ! Miután megbizonyosodtam, hogy elküldtem a válasz üzenetet, újra rám tört a sírás. Zokogva terültem el -törülközőben - az ágyon. Egyik párnát átöleltem -mint egy plüss mackót - Louis-t próbálván helyettesíteni. Louis-nak nem szabad ezt megtudnia! Nem és nem! Azzal a fiúval soha az életben nem találkozok többé(!)... Elfelejtem ezt az egészet -már amennyire emlékszem -! Ha törik, ha szakad Louis már pedig soha, de soha nem fogja megtudni!...

*Danielle szemszöge*

A fejem majd' felrobban. Talán nem kellett volna annyit innom! Végül is szülinapom volt! Annyira imádom a srácokat! Nem is sejtettem, hogy meglepetés bulit szerveznek abban a hitben voltam, hogy Liam elvisz vacsorázni és úgy ünnepeljük meg a születésnapot! Erre meg az összes barátom, rengeteg pia, őrült buli! Bár mire számítasz, ha 6 nem normális -persze jó értelemben - szervezi?! Néhány, nagyon homályos emlékem van! Ginával tényleg a pult tetején táncoltunk? Nagyon remélem, hogy rosszul emlékszem rá vagy csak álmodtam! Hát, reméljük! Fejemet fogva sétáltam le a konyhában ahol a többiek ugyan olyan problémával küszködtek, mint én! Liam-et kivéve!
-Jó reggelt!-ültem le egy székre.
-Reggelt!-hangzott kórusban.
-Mi van csak nem fáj a fejed?-mosolygott rám gonoszul Li.
-Ha-ha. De vicces kedvében van valaki?! Amúgy meg igen!-vallottam be.
-Tessék, itt van fájdalom csillapító!-nyújtotta felém az említett gyógyszert.
-Örök hálám!-nevettem fel.
-Szerintem Liam-nek a háládat másképp is kimutathatód!-kacsingatott Hazza.
-Gina! Megüthetem a pasidat?-néztem szúrós szemekkel Harry-re.
-Csak nyugodtan!-mosolygott rám. Ám, de mielőtt megcsaphattam volna a telefonom hangos csörgésbe kezdet.A kijelzőmön egy ismerős, várt név villogott! Egyszerre éreztem az izgatottságot és a feszültséget! Óráknak tűnő másodpercekig vacilláltam felvegyem-e?! Mi van ha nem úgy sül el a dolog ahogyan szeretném? Összeszedve minden bátorságomat nyomtam meg a zöld gombot.
-Jó reggelt! Elnézést az ily' korai híváshoz! Én Mrs. Blue vagyok! Danielle Peazer-rel beszélek?-érdeklődött egy kedves női hang. Úristenem! Kezem, lábam remegett. Most derül ki hogy bekerültem-e(!)...