20. Rész -Meccs, otthon és meccs-

Hello Everyody!
Meghoztam a legújabb részt, hát nem tudom milyen lett! Igazából hosszabbra és izgalmasabbra terveztem!! :/ De próbáltam minél jobbra, izgalmasabbra és hosszabbra írni! Nem hiszem, hogy sikerült! De döntsétek el ti!! :D Jó olvasást! :* 

Puszil: Cintia~

----------

-De nem kell megküzdened vele! Ez egy baromság! Nem, nem és nem!-tiltakozott erősen Gina mikor abba hagyta a sírást. Ó, dehogyis nem! Szét fogom verni azt a f***t! Nehogy már az ÉN barátnőmet csókolgassa! Kutakodjon más szájába!

-Gina! Így is, úgy is harcolni fogok vele! Megölöm azt a pöcsöt és ez ellen még te sem tehetsz semmit!-ellenkeztem határozottan. Imádom Ginát, de akkor sem!

-És mi van akkor, ha megsérülsz?! Hmm? Erre nem is gondolsz?!-emelte fel hangját, miközben kezeivel hadonászott.

-És te arra nem gondolsz, hogy akár győzhetek is?! Ha? Mi van, ha esetleg simán lenyomom?! Kösz, hogy ennyire bízol bennem! Mondhatom kedves vagy!-beszéltem hangosabban én is.

-Tudod mit Harry! Leszarom mit csinálsz érted?! Azt csinálsz amit akarsz, de hozzám ne gyere!-kiabált. Mondja már el valaki nekem, hogy a nőknek mi a f****m baja van! Megakarom védeni a barátnőmet erre az a torkomnak ugrik! Régen bejött a nőknek, ha egy férfi virágot vett neki, közös programokat tervezett, foglalkozott vele,kedvesen beszélt vele szemben, szerette, MEGVÉDTE...(!) Most meg mintha teljesen az ellenkezője lenne! Csak azt nem tudom akkor, hogy állna a szája, ha semmibe venném, úgy beszélnék vele mint egy kutyával, durván megd****m azt csá, az sem érdekelne, ha naponta más hapsikkal hetyegne! Viszont ezzel egy baj van...én nem ilyen vagyok! Sosem viselkednék így egy nővel! Oké, hogy voltak hódításaim, de velük is tisztelettel viselkedtem!

-Nem mondtad el neki igaz?-elmélkedésemből Louis hangja zökkentett ki. Feleszmélve Ginának hűlt helyét találtam. Elment! Elment, mert nem bízik bennem(!)...

*Gina szemszöge*

Percekig vártam Harry válaszára, de semmi! Nem mondott semmit az ég világon arra, hogy rám ne számítson! Jó, nem gondoltam komolyan, de azért többet vártam üveges tekintetnél! Chh.... Úgy látszik kutyából nem lesz szalonna! Miért gondoltam azt, hogy a nagy Harry Nőcsábász Styles pont miattam fog megváltozni? Ugyan már! Lehet, hogy Loui-nak igaza volt? De nem! Hisz' Harry szeret! Érzem! Csak egyszerűen az a hülye férfi egó! Nem szeretik, ha a "tulajdonukhoz" érnek! A férfiak furák(!)... Miért nincs hozzájuk ilyen kis könyvecske? Ahova minden baromságuk le van írva! Liba bőr futott végig a karomon, hát igen nem  az éjszakák a legmelegebbek Moszkvában! Egyedül ballagtam a kihalt utcán, mindenhol teljes sötétség.

-Mi van cica? Elhagyott a hősöd?-hallottam meg egy irritáló hangot mögülem. Kezeim ökölbe szorultak. Már megint, mit akar ez a vad barom?!

-Egy!: Nem vagyok a cicád! Kettő: Nem hagyott el!-fordultam vissza.

-Tudod, hogy mit nem értek?-lépett hozzám közelebb.

-A törit? A nyelvtant? Az angol irodalmat? Vagy várj! A matekot?!-nevettem fel.

-Ha-ha-ha, úgy látom jó kedvedben vagy! Azt nem értem miért vagy azzal a b*zival? Hidd el én sokkal, de sokkal többet tudnék adni!-suttogta fülembe- mivel mondatai közben megszüntette a köztünk lévő távot - miközben végig simított oldalamon. Na, jó! Ennyi! Én nem akartam, de ha ő ezt szeretné! Felhúztam térdemet ami pont eltaláta az érzékeny pontját. A fájdalomtól hátra lépett, ahogy felnézett azonnal orrba vágtam. Áú! Milyen kemény már az orra!

-Ő nem b*zi! És, ha még egyszer ezt mondod meg akkor én öllek és nem adom meg neki az örömöt, hogy ő tegye meg! Világos?-sziszegtem fogaim közül.  Sebes léptekkel hagytam ott azt a f*szt. Ekkora egy görényt már! Megérdemli, hogy Harry eltörje kezét-lábát. Abba viszont reménykedek, hogy Hazza-nak nem lesz semmi baja!...

*Másnap*

Ujjaimat tördelve ülök a Harry-nek kinevezett öltözőben. Egy öreg padon ülve nézem ahogyan Harry vagy a századik ilyen emelést csinálja. ,,A meccs kezdetéig 5 perc van hátra!" Egyre idegesebb és idegesebb

vagyok ahogy múlnak a percek majd a másodpercek.  Ezzel szemben Harry! Halál nyugodt!

-Hogy lehetsz ennyire higgadt?-kérdeztem meg egy idő múlva.

-Egyszerűen bízok magamban!-vont vállat. ,,1 perc és kezdődik a meccs!"

-Menned kell!-álltam fel a padról-Kérlek azért vigyázz magadra!-öleltem át.

-Mindig vigyázok! Ugye nekem fogsz szurkolni?-nevetett fel.

-Ohh...én fogom a leghangosabban kiabálni a nevedet! Ez az Harry! Még egy kicsit! Csak így tovább! Megfelel?-kacsintottam rá.

-Ne tereld el a gondolataimat a meccsről!-rázta fenyegetően mutatóujját.

-Oké, oké! Bocsi! Sok sikert!-küldtem felé egy puszit s kiléptem az öltözőből. A hosszú folyosón végig sétálva egyre jobban hallottam a tömeg őrjöngését. A terem közepén van a ring, melyet körül ölel a nézőtér, fent található a sport riporterek "szobája". A nézőtér egyik része kék, a másik piros. A mi "csapatunk" a piros részen foglal helyett. ,,Figyelem emberek! A piros sarokban üdvözöljék Harry Styles-t" A tömeg hangos éljenezésbe-vagy éppen fújjolásba kezdett, de én azt nem hallottam - kezdett, de nekünk sikerült túl kiabálnunk őket. ,,A kék sarokban pedig James Anderson"  valaki éljenzéssel, valaki fújjolással jelezte véleményt. Összeütötték kesztyűs kezüket majd kezdetét vette a meccs! Harry nagyon jól indított, viszont egy idő után abba hagyta ütéseit.... Most mit csinál? Üss már vissza! Gyerünk üss!

-Ne aggódj, csak ki akarja ismerni a gyenge pontjait!-szorította meg Lou a kezemet. Egy újabb ütést kapott a gyomrába, Harry a váratlan ütéstől a kötelekhez "esett". James- mint kiderült - Harry-hez lépett majd súgott valamit a fülébe- miközben rám nézett - s Harry zölden csillogó szemei fekete árnyalatot vett fel, állkapcsa megfeszült, bicepszén az erek kidülledtek. Ám, mielőtt bármit tehetett volna ismét kapott. Szemeim megteltek könnyekkel, nem bírtam tovább! Muszáj volt kijutnom! Kiérve mélyen beszippantottam a friss levegőt s lassan ki is fújtam. Vajon mit mondhatott neki? Vajon most, ki vezethet? Vajon, mi történik? Harry jól van(?)...

*Harry szemszöge*

Egy ütés az állkapcsába, egy ütés az arcába, egy ütés a gyomorszájba, egy majd még egy és még egy ütés a mellkasába, egy ütés az orrába 5,4,3,2 és...vége. Győztem? Ez az, győztem! GYŐZTEM! A bíró mellém lépett a magasba emelte a kezemet mire mindenki-vagy is a nagyobb része -állva ujjongott. De engem most nem ők érdekelnek, engem most csak egy ember érdekel! Csak egy ember még hozzá Ő!

*10-15 perc múlva*

-Figyelj Harry! Ha ne adj Isten úgy döntesz, hogy ott hagyod a bandát, hívj fel és bokszoló leszel!-vagy ez a 20. ember aki ezt mondja. Jó felfogtam, ha ott hagyom a bandát hívjam fel és világhírű bokszoló leszek. Nekem pedig az összesre mosolyognom és nevetnem kell, inkább hánynom kell! Hozzászoktam már, hogy jó pofiznom kell, de most valahogy nincs kedvem, bocs! Negyedórája vége a meccsnek, de még nem jött be. Hol lehet? Miután kiment a 21. idegesítő ember, nagyot sóhajtva ültem le a padra. Ismét egy kopogás...

-A névjegy kártyát csak csúsztassa be az ajtó alatt!-kiabáltam ki.

-És, ha nem névjegy kártya vagyok?-lépett be Gina.

-Gina! Minden rendben van? Hova tűntél?-pattantam fel azonnal.

-Nincs semmi bajom! Csak levegőznöm kellett! Amúgy sajnálom, hogy nem nyertél! Ügyes voltál!-mosolygott kedvesen.

-Gina én...-kezdtem volna bele, de nyakamba ugrott.

-Shhh, ne mondj semmit! Nincs semmi baj!-motyogta mellkasomba.

-Kicsim...nyertem!-nevettem fel-A harmadik körben kiütöttem!

-Komolyan? Imádlak! De, hogy, mint? Úr Isten! Ügyes vagy!-kezdett el csókolgatni.

-Szeretlek!-nézett szemeimbe.

-Szeretlek!-mondtam s ajkaira tapadtam.

*2-3 nap múlva*

*Louis szemszöge*

-Ó, hogy b*****nál meg Louis!-puffogott Gina.

-Mi van Ginácska, nem bírsz veszíteni?-mosolyogtam diadalittasan. "Szegény" Ginát vagy hatszor vertem meg Fifában. Csak Gináé és az enyém a ház. Nos, igen! A két szingli akit inkább neveznék két kanosnak, Moszkvában maradt azzal, hogy ők akkor is lefekszenek egy, egy orosz lánnyal, a jegyesek pedig hirtelen ötlettől vezérelve "kiruccantak" Prágába, Harry meg- ha jól tudom - egy régi sulis barátjával találkozik. Így jött Ginámnak az a remek ötlete, hogy Fifázzunk, azt hitte megverhet engem! A nagy Louis Tommo Tomlinson-t....kis naiv!

-Kikérem magamnak ÉN igen is tudok veszíteni!-bökdösött maga felé.

-Ahogy akarod Gina, ahogy akarod!-nevettem.

-Ne húzd ki a gyufát Tommo!-fenyegetett.

-Uhh, most megijesztettél!-emeltem fel kezeimet.

-Te akartad!-motyogta majd rám vetette magát. Ott csikizett ahol csak tudott nekem meg már folytak a könnyeim.

-Gina. Engedj. El.-parancsoltam nehézkesen. Telefon csörgés. Ez mentett meg! Gina dünnyögve, valamit motyogva az orra alatt, de elengedett. Gonoszan elmosolyodtam mire tőle csak egy nyelv kiöltést kaptam. Mondhatom, érett!

-Haló! Ki beszél?-szóltam a telefonba.

~Jó estét! Michael Henderson vagyok, London legismertebb foci csapatának az edzője! Louis William Tomlinson-nal beszélek?

-Jó estét! Tudom ki ön! Igen, én vagyok!

~Hallottam, hogy ön kiváló focista s szokott jótékonyságból játszani...

-Hát, köszönöm! Jótékonyságból szoktam játszani jól tudja!

~Lenne egy ajánlatom vagy inkább egy kérdésem. Lesz hétvégén egy jótékonysági meccs ahol Stiliayn Petrov-ért focizunk és azt szeretném...

-Ezer örömmel! Szívesen fociznék!

~Köszönjük! Nagyon hálásak vagyunk!

-Ugyan! Én vagyok hálás!

~Akkor a továbbiakról még értesítjük önt! Visszahall!

-Rendben! Visszahall!-majd szakítottuk a vonalat.

-Louis! Hahóó! Itt vagy?-hadonászott előttem Gina. Ezt nem hiszem el! Felkért ENGEM London legnagyobb foci csapata, hogy focizzak velük!e-Persze, bocsi! Mit kérdeztél?-vigyorogtam.

-Köszi, hogy mindig figyelsz rám Lou én is szeretlek! Azt kérdeztem ki hívott?-sóhajtott.

-Igazán nincs mit Gina és én is nagyon szeretlek! Michael Henderson...

-Michael Henderson? A londoni foci csapat kapitánya?-tátotta el száját.

-Ohh...imádlak! Igen és felajánlották, hogy focizzak!

-Az remek hír!-ugrott a nyakamba. Arcát a nyak hajlatomba fúrta s úgy fonta nyakam köré karjait. Lassan elhúzódott tőlem mélyen belenéztem barna szemeibe...gyönyörűek! Karjai még mindig nyakamat ölelték, tekintetünket még mindig egymást vizslatta, arcunk lassan közeledett egymáshoz...