Ölel és puszil: Nórii :)
----------
*Gina szemszöge*
Ajkaink majdnem összeértek, de megtorpantam.
-Louis, ezt nem szabad.-éreztem, hogy elpirulok.
-Igazad van, sajnálom.-hajtotta le fejét.
-Hellóka!-rontott be El fülig érő mosollyal, bár ez a mosoly nem volt teljesen igazi.
-Képzeld mi történt!-próbáltam visszavenni a "happy" hangulatot.
-Na mi? Meséljetek!-hadonászott kezeivel.
-Louis!?-fordultam a csillogó kék szemű fiú felé, aki még mindig zavarban volt.
-Felhívtak, hogy játszhatok hétvégén, egy jótékonysági meccsen.-próbált egy apró mosolyt erőltetni arcára.
-Ez nagyszerű!-borult nyakába El.-Te nem örülsz?
-De, de, nagyon is!-vakarta tarkóját Lou.
*1-2 óra múlva*
-Szia Gina. Jó éjt!-köszönt El.
-Szia.-mosolyogtam.
-Szia édes!-csókolta meg Lou-t.
-Szia El! Vigyázz magadra!
-Vigyázok! Sziasztok.-csukta be Lou El után az ajtót.
-Louis, beszélnünk kell!-komolyodtam el.
-Sejtem miről!-húzta fel szemöldökét.
-Mi lett volna, ha megcsókoltuk volna egymást?
-Megcsókoltuk volna egymást!-poénkodott.
-Louis!! Légyszíves!-kérleltem.
-Jó, jó. Mondjad!
-Akkor két barátság és két párkapcsolat megszakadt volna.-tördeltem ujjaim.-Miért akarjuk ennyire egymást?
-Nem tudom.-mosolyodott el és fejét rázta.
Néhány perc kínos csönd után hirtelen felkiáltott.
-Gina!
-Igen?
-Azért szeretnénk egymást megcsókolni, mert szeretjük egymást, valahol a szívünk mélyén. És én szeretném kipróbálni.
-Mégis mit?-kerekedtek ki szemeim.
-A csókodat.-hajtotta le picit kínosan a szemét.
-De akkor te is és én is megcsalnánk valakit, aki fontos! Louis! Ezt nem tehetjük! Mi csak barátok vagyunk el kell engednünk egymást!-szorítottam meg kezét, elengedtem és felmentem az emeletre.
-Igazad van!-csak ennyit nyögött ki.
Louis csak tovább ült ott és előre bámult, gondolkozott. Remélem nem bántottam meg, de hogy kérhet ilyesmit?!
*Louis szemszöge*
*Hétvégén*
-Izgulsz már??-ugrándozott Gina.
-Nem ez lesz az első meccsem.-mosolyogtam.-De valljuk be, egy kicsit mégis csak izgulok.
-Tudtam, tudtam!-mutogatott Gina.
-Te mindent előre tudsz!-nyújtottam ki nyelvem.
Válaszul ő is csak kinyújtotta és grimaszokat vágott.
-Haver!-pacsiztam le Harry-vel.-Sok sikert!
-Köszi!
-Louis Tomlinson!-kiabálta valaki.
-Itt vagyok!-emeltem fel kezem.
-Kérem jöjjön velem, a meccs néhány perc múlva kezdődik!
-Sok sikert kicsim!-lehelt ajkamra el egy "sok sikert" csókot.
-Köszi.-emeltem fel és megpörgettem.
-Louiiis!!!-visította valaki.
-Jövök már!-kiáltottam és távoztam az öltözőből, ahol mindenki ott volt.
A pályára lépni fantasztikus élmény volt, imádtam. Rajongók százai ültek a nézők között, hogy engem láthassanak. És a kiáltozások erővel töltöttek fel. És még kérdés, hogy miért imádom Őket? Mikor kiléphettem a pályára, mint játékos, úgy éreztem megújultam. Minden egyes rúgás a labdába egy élmény volt. És arról ne is beszéljünk, hogy mi futott át rajtam, amikor a nézőtérben a sok száz szurkoló között megpillantottam Gináékat, a ,,Hajrá Louis!"-os pólókban és táblákkal. Nagyon jól ment, minden jó volt, de nem minden végződött jól. A labdát akartam elvenni, de a másik játékos ellenkezett belém rúgott, én pedig elestem. Iszonyatosan fájt, épphogy kiértem a pálya szélére, mikor nagy hányinger fogott meg, aminek nem tudtam ellenkezni. Kijött belőlem minden.
*Gina szemszöge*
Lou nagyon jó volt a pályán, hangosan ordítottunk, szurkoltunk neki. Attól a hapsitól akarta elvenni a labdát, de az illető megrúgta, ő pedig a földre zuhant. A térdét fogta, valószínűleg ott ütötte meg magát. A pálya szélére kiérve kihányt mindent. Aggódtam érte, rögtön szaladtam hozzá. Kissé nehézkes volt kijutnom, de sikerült. Az orvos kivizsgálta, felírt egy krémet. Szerencsére nem történt semmi komoly.
*1-2 nap múlva*
,,Louis Tomlinsont felrúgták a jótékonysági meccsen" című szövegre kattintottam rá, hogy elolvashassam, mit alkotott már megint a média. Az eleje az a szokásos bla bla bla volt, a helyszín, időpont stb... Végre megérkeztem a lényeghez. A legrosszabbakra is fel voltam készülve, de erre nem. A cikk azt írta, hogy én, Louis egyik barátja jobban aggódtam, mint Eleanor, Louis barátnője, ezért valami lehet köztünk, amit még nem vállaltunk fel a nyilvánosság előtt. Egy nagy r*bancnak állítottak be, hogy tönkre teszem Louis kapcsolatát és Harryt pedig a legjobb barátjával csalom. Betelt a pohár.
-Srácok! Ezt olvassátok el! Nevetséges!-ráztam a fejem.
-Louis, Gina hhnnn hnnnn...-hadart Harry.-Micsoda??-akadt meg a szeme egy mondaton.
Valószínűleg éppen azon a mondaton.
-Olvastátok a híreket?-lépkedett be a nappaliba Louis.
-Igen, azt hiszem intézkednem kellene.-válaszoltam.
-Az a kib*szott média!-csapott az asztalba Lou.
*1-2 nap múlva*
,,Louis Tomlinsont felrúgták a jótékonysági meccsen" című szövegre kattintottam rá, hogy elolvashassam, mit alkotott már megint a média. Az eleje az a szokásos bla bla bla volt, a helyszín, időpont stb... Végre megérkeztem a lényeghez. A legrosszabbakra is fel voltam készülve, de erre nem. A cikk azt írta, hogy én, Louis egyik barátja jobban aggódtam, mint Eleanor, Louis barátnője, ezért valami lehet köztünk, amit még nem vállaltunk fel a nyilvánosság előtt. Egy nagy r*bancnak állítottak be, hogy tönkre teszem Louis kapcsolatát és Harryt pedig a legjobb barátjával csalom. Betelt a pohár.-Srácok! Ezt olvassátok el! Nevetséges!-ráztam a fejem.
-Louis, Gina hhnnn hnnnn...-hadart Harry.-Micsoda??-akadt meg a szeme egy mondaton.
Valószínűleg éppen azon a mondaton.
-Olvastátok a híreket?-lépkedett be a nappaliba Louis.
-Igen, azt hiszem intézkednem kellene.-válaszoltam.
-Az a kib*szott média!-csapott az asztalba Lou.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése