2014. június 28., szombat

26. Rész -Emlékezetkiesés-

Hello Everybody! Hogy telik a nyár?? Nekem csak most kezd jó irányba fordulni A részről; különösebb fordulat nincs benne és eléggé rövid lett :/ Bocsánat, tényleg bocsánat!! Nem, igazán tudtam kitalálni semmit azon kívül amit megbeszéltünk Nórival!! Figyelem!! A rész 18+ -osat is tartalmaz!! Csak SAJÁT felelősségre olvassátok!! Több "mondanivalóm" nincs, jó olvasást!! :)
Ui.:Kattintsatok a ,,~Zene~"<-feliratra és hallgassátok, legalább a ,,Kórházi váróterem"-ig :) Ezt csak azért, mert amikor írtam az első "bekezdést" a SOML-on járt az eszem!! :)) 

Puszil: Cintia~


----------

-Mi? De, miért?-nem értettem, miért akar visszavinni a kórházba. Hisz' most jöttem ki! Ennyire nem örül/örülnek nekem? Az nem lehet! Akkor is örültek, mikor durván összevesztünk és napokra eltűntem. Tisztán emlékszem arra a napra. Hogyne emlékeznék? A banda életében az volt az a pillanat amikor a feloszlásnak halvány szikrája is feltűnt! Bele se akarok gondolni, mi lett volna, ha Liam nem állítja le az egészet! Mostanra már nagyon megbántam, hogy azt javasoltam oszoljon szét a banda, már arra sem emlékszem miért akartam, hogy szétmenjünk! Igen, én szerettem volna! Pedig az lett volna életem egyik legnagyobb hibája! Még 40 év múlva is lesz One Direction! 60 évesen is a színpadon fogunk állni! Csak egy kicsit fogunk változni. Ráncosak leszünk, fogunk már nem biztos, hogy annyi lesz, mint most és nem biztos, hogy a sajátunk lesz, na meg őszek leszünk, de az is kib*szottul szexin fog "mutatni" rajtunk! Ezektől függetlenül, ugyanaz az 5 idióta, életvidám, hülye, bohókás srác leszünk, akik nem adták fel az álmaikat és a végsőkig küzdöttek! Akik, akkor sem adták fel, amikor más már rég feladta volna! Akik kezdetben csak 5 idegen volt egymásnak, mára már testvérként tekintenek a másikra! Akik a Directionerekért élnek és halnak! Nemsokára 4 éve, hogy van One Direction, de még mai napig nem tudom felfogni, hogy ennyien szeretnek és támogatnak minket! Valami hihetetlen, le írhatatlan olyan eufózikus érzés a színpadon állva hallgatni a több száz rajongót akik mind a nevedet kiabálja..ha rajtam múlik a One Direction SOHA NEM OSZLIK FEL! -Azért, mert azt írja a záró jelentésed, hogy enyhe agyrázkódásod volt és nem tudom mennyi erős gyógyszert szedtél egyszerre!-hadarta miközben cipőjét húzta lábaira. -Igen, és?-húztam fel egyik szemöldökömet. -Nem vagyok orvos, de talán a sok erős gyógyszer "keverése"hangulat ingadozást és beszámíthatatlanságot okozhatott!-orvosnak is elmehetne. Be is fogom íratni Liam-et egy orvosi tanfolyamra! -Lehet, de akkor sem értem!-még mindig az ajtóban álltam míg Liam össze-vissza rohangált a dolgai után kutakodva. -Arra sem emlékszel, hogy majdnem szakítottál Ginával?!-állt meg egy percre. Én szakítani akartam Gin-nel? Istenem, kérlek add, hogy...-A kocsiban felvilágosítalak! Most, siess!-tapsolt kettőt. Nem, értem. Miért akartam szakítani Ginával? Remélem nem mondtam semmi olyat amivel megbántottam vagy megaláztan, szeretem őt és ő is szeret engem...

*Kórházi váróteremben*

Lesokkolva várom a doktor urat szinte élő-halott módjára vonszoltam be magamat idáig. Nem tudom felfogni, miért akarok minden jó dolgot amitől boldog vagyok tönkretenni! A legrosszabb az az, hogy más, durvább szavak is elhangozhattak akkor amit Liam nem hallott, én pedig nem emlékszem rá! Minden KO! -Mr.Styles?!-zökkentett ki elmélkedésemből egy hang-Dr.Baggio, most már tudja fogadni!-felálltam eddigi helyemről majd elindultam Dr.B. irodája felé, nyomomban Liam-mel. Vegyes érzelmekkel léptem be az
irodába; egy részről jó lenne, ha kiderülne, hogy a sok gyógyszertől és az agy rázkódás miatt viselkedtem így, más részről meg rossz lenne, ha a gyógyszerektől voltam ilyen, mert a gyógyszerektől voltam ilyen. Majd megtudom... -Á, Mr.Styles és Mr.Payne, minek köszönhetem remeg társaságukat?-küldött felénk egy mű mosolyt. -Lenne néhány kérdésünk!-itt szólaltam meg először és utoljára miközben Liam beszélgetésbe elegyedett. Bár, meg se mukkantam attól nagyon is figyeltem. Liam-nek tényleg igaza volt,a sok erős gyógyszertől és az agy rázkódás miatt viselkedtem úgy ahogy, az eddig benntartott levegőt most megkönnyebbülten fújtam ki. A doktor báj csevejbe kezdett ami se nekem, se Liam-nek nem jött be, egymásra néztünk megállapítottuk, hogy ez egy f*sz utána tekintetünket ráemeltük majd egy ,,besz*ptadb*zi" nézéssel sarkon fordultunk s távoztunk a kórházból(is). Legközelebb akkor akarok kórházba jönni mikor a feleségemet hozom, hogy megszülje a gyermekünket/gyermekeinket... Bocsánatot kéne kérnem Ginától, NEM! Bocsánatot KELL kérnem és fogok is! Ujjaimmal idegesen doboltam a műszerfalon közben az ablakon lefolyó eső cseppeket versenyez tettem, bármit csak ne kelljen arra gondolnom, hogy Gina akár szakíthat is velem. Idegességem és félelmem ellenére úgy pattantam ki a kocsiból, mintha puskából lőttek volna ki. -Ginaaaaaa!-hangom visszhangzott az egész házban.

*Gina szemszöge*

-Ginaaa!-hallottam meg nevemet. Egyből tudtam kihez kapcsolódik a hang, gyomrom borsó méretűre zsugorodott, szívem őrült ütemben dobogott, most jött el az a pillanat, hogy külön utakra térünk! Mármint nem teljesen, mert még fogunk találkozni a fiúk által meg együtt is lakunk, de, na értitek! Fel-le járkáltam a szobámban várva, hogy bejöjjön, lépések zaját hallottam, jön! Jön, hogy szakítson velem! De, ha azt hiszi Ő fog irányítani, akkor nagyon téved! -Gina! Beszélnünk kell!-rontott be szobámba. -Igen, kell! Egy öntelt
p*cs vagy! Aki csak saját magára tud gondolni! Aki még az állítólagos szerettei előtt is megjátssza magát! Nem adom meg azt az örömöt, hogy te szakíts velem, hanem...-egy csókkal belém fojtotta a szót. -Szeretlek! Nem akartam veled szakítani! Csak a gyógyszerek meg az agy rázkódás miatt volt és...-most én csókoltam meg. Ez a csók sokkal mélyebb és szenvedélyesebb volt. Belemarkolt fenekembe miközben ujjaimat a hajába fűztem, az ágy felé kezdett tolni majd gyengéden lelökött az ágyra miután levetkőztettük egymást, melleimet vette kezelésbe, nyögtem élvezetemben. -Baby, remélem nem baj, ha azonnal a lényegre térünk!-belém vezette magát. Mindketten felnyögtünk élvezetünkben, a lökések; gyorsak, mélyek és durvák voltak, de nem bántam! -Sze-ret-lek!-zihálta. -É-n, iii-s!-csókoltam meg. Lökései mélyebbek, mozgása lassabb lett, minden mozdulatnál érintette a G-pontomat...

2014. június 21., szombat

25. Rész -Tegyük helyre a dolgokat!-

Kedves Olvasók! Meghoztam a részt! Nagyon sajnálom, ha a rész rövid és lapos lett, de éppenséggel nagyon nehezen találtam ki, hogy mit írjak. :/ Sajnos nem volt alkalmunk Cintivel erről személyesen beszélni. Ugyan találkoztunk, de nyár van! Nem a blog volt most a legfontosabb téma... Azért remélem sikerült belecsempésznem, valami jó kis eseményt! Jó olvasást!


Üdv.: Nóri :)

----------

-Akkor talán?-mosolygott gúnyosan.
-Akkor talán...-rugaszkodtam neki újra.
-Akkor talán vé...-nem tudta befejezni.
-Gina! Gyere, mennünk kell!-rontott be Liam.
-Menjünk.-bólogattam, de még visszapillantottam Harryre, aki csak önelégülten mosolygott.
-Remélem még bejössz hozzám cica és elmondod, hogy mit akartál mondani.-küldött egy puszit, majd visszafeküdt a kórházi ágyra és csak nevetett.
-Gina, mi volt ez? A folyosón lehetett hallani a kiabálásotokat.-karolt át Liam.
-Egyszerűen szét robbanok az idegtől!-mutogattam kezeimmel.-Olyanokat vágott a fejemhez, hogy még mindig nem tudom felfogni. Azt hogy menjek vissza Louis-val d*gni, meg hogy ez az igazi énje, ahogy most bánt velem. Ez szörnyű!-fogtam meg fejem.
-Nem lesz semmi baj!-ölelt meg Liam.-Lehet, hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Nem ilyen az igazi Harry. A legfőbb most, hogy nyugodj meg, menjünk haza, beszéljük meg a történteket, aztán hogy Harry gyógyuljon meg. Nem?
-De.-szipogtam.-Köszi, hogy kihoztál, mielőtt még kimondta volna, hogy...hogy...vége.-tört ki belőlem a zokogás.
-Gina, tudod, hogy rám és Danira mindig, mindig számíthatsz. És szerintem Louisra is.
-Egy valamit kérnék tőled.-álltam meg az autó előtt.-Ne mondd el amit hallottál se Louisnak, se a többieknek, kérlek.-néztem rá nagy szemekkel.
-Rendben, nem mondom el, de te is ígérj meg valamit. Beszélj később Harryvel. Biztos, hogy nem Styles beszélt belőle!
-Persze, hogy beszélek vele! Én nem így ismertem meg, ez nem ő.-magyaráztam.
-Tudom Gina, tudom.-bólogatott.-Gyere, menjünk haza.-bökött fejével a jármű felé.

*Otthon*

-Szia El! Nem lenne kedved elmenni egyet sétálni? Elmesélném a történteket...
-Szia. Persze, hol találkozzunk, mikor?-hangja remegett.
-Mondjuk a parkban 6-kor??
-Rendben, ott leszek!
-El, várj!-állítottam meg, mielőtt megszakította volna a vonalat.
-Tessék!
-Minden rendbe van? Nagyon furcsa a hangod!
-Minden rendbe van, csak nemrég keltem fel és még álmos vagyok, de a sétára kitisztul a fejem és minden rendbe lesz.-hangja ekkor már egy kicsit élettel telibb volt.
-Mindegy. Ha találkozunk, úgyis megtudom.-próbáltam megfenyegetni.-Hatkor tali, szia.
-Oké, szia.
Ühhüm. Nemrég kelt fel és még álmos. Tudom, hogy milyen egy ember hangja, aki még álmos. El nem álmos, szerintem valami baj van. Ugyan a telefonban nem tudtam belőle kiszedni, de néhány perc múlva úgyis mindent megtudok, kiszedek belőle mindent, amit csak tudok.
-El! Helló.-szaladtam hozzá, mikor végre megláttam a hosszú barna hajú lányt.
-Szia Gina.-erőltetett arcára egy mosolyt.
-Nem nézel ki túl jól. Valami baj van? Mondd el! Hátha tudok segíteni.-ajánlottam fel segítőkészségemet.
-Nem, nincs. Leszállhatnánk erről a témáról?-emelte fel kicsit hangját.
Meredten néztem rá, persze vette az adást. Nagyon meglepődtem rajta.
-Sajnálom.-köszörült a torkán.-Inkább mesélj, mi történt a kórházban?
-Hát az úgy volt, hogy ugye Louis-val elmentünk. Mire sikerült elérnem, hogy adja meg a WIFI jelszavát, rögtön fel is léptem twitterre. Az első hír, ami fogadott, az az volt, hogy Harry kórházba került. Rögtön indultunk, nagyon gyorsan be is értünk a kórházba. Bementünk, de a vizit nagyon sokáig tartott, így...-észrevettem, hogy El nem is rám figyel, hanem a kezét babrálja.
Abbahagytam mondanivalómat és kezére vezettem tekintetemet. Mi fogadott? Vágások.
-El!-fogtam meg csuklóját és emeltem fel kezét.-Te mi a f*szt csináltál?-ordítottam, nem törődve azzal, hogy az utcán voltunk.
-Én...én...-zokogott és a vállamra borult.
-Szóval ez volt a bajod! Tudtam, hogy valami nincs rendbe, tudtam!
-Nem beszélhetnénk meg ezt nyugodtabb körülmények között?
-De, gyere, menjünk be a kávézóba.-mutattam az ujjammal a tőlünk néhány méterrel levő helyre.

*Eleanor szemszöge*

Hát, kitudódott a titkom. Valamit ki kell találnom. Nem mondhatom el Ginának, hogy megcsaltam Louis-t és hogy féltékeny vagyok/voltam rá. Valami olyan okot kell kitaláljak, amivel mindenkorra lezárjuk az ügyet. Valamit, amivel többet nem nyaggat és olyant, amit meg tudok ígérni, hogy többet nem piszkálom ezzel magam. Nehéz helyzetem van és csak néhány percem van arra, hogy valami nyomó okot adjak a vagdosásomra.
-Jó napot! Két limonádét kérnénk!-rendelte meg Gina az italt.-Na, mesélj!-tekintete rám szegeződött.
-Hát...az úgy volt, hogy...
-Tessék, az italaik.-vágott közbe a pincérnő.
-Köszönjük.-mosolygott rá Gina.-Naaa, folytasd!-sürgetett.
-A k*rva iskola! Nem bírom tovább, a tételek iszonyat nehezek, nemsokára vizsgáznom kell és nem bírom!-bőgtem el magam, de eközben Louis járt a fejemben, ezért is sikerült sírnom.
-El!-állt fel és ölelt meg Gina.-Figyelj csak! Együtt mindent megoldunk! Sikeresen leérettségizel, aztán egy hatalmas bulival megünnepeljük a szülinapodat és az érettségidet is, jó?-nézett rám nagy, kerek szemekkel.
-Jó.-szipogtam.
-De egy valamit ígérj meg! Még egy vágást meg ne lássak a kezeden! Megéretted?
Válasz helyett csak bőszen bólogattam. Miután levizsgázom, talán elmondok Louisnak mindent. Ki fog dobni, de legalább talán megkönnyebbül a lelkem. Gina rám mosolygott és beleszürcsölt az üdítőitalába.

*Harry szemszöge*

Eltelt néhány nap, hazaengedtek a kórházból. Ha az igazat akarom mondani, nem is igazán emlékeztem, a kórházban töltött időre. Félelmetes, de igaz. Előkotortam a kulcsomat, kizártam az ajtót és benyitottam a már hiányzóvá vált lakásba.
-Megjöttél!?-fogadott nem túl kedvesen Liam.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez kérdés vagy kijelentés akart-e lenni.
-Meg.-válaszoltam halkan.
-Még is hogy volt merszed Ginával így beszélni?-förmedt rám.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Ne játszd az agyad! Majdnem kidobtad!-vágta a fejemhez.
-Liam, én tényleg nem emlékszem semmire!-magyarázkodtam.
-Mutasd a papírjaidat!-nyújtottam át neki őket.
-Még a kórházban töltött időre sem emlékszem!-mentegetőztem.
-Igazat mondasz Styles.-nézett fel rám.-Azonnal beszélnünk kell az orvossal!

2014. június 14., szombat

24. Rész -Vége szakad mindennek?-

Hello Everybody!
Van egy jó hírem;Vége van a sulinak! VAKÁCIÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ!! :D Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de mi nagyon vártuk és most szerintem beszélhetek Nóri nevébe iis vagyis remélem :)) Ki mit csinál a nyáron? Remélem nem fogtuk unatkozni és sok élményt szereztek! A részről;Sajnálom! Nem a legjobb rész amit írtam! Lapos és rövid lett!! :( De ígérem a KÖZELjövőben pótolom!! Jó olvasást!!


Puszil: Cintia~


----------



Visszatartott sírás. Veszekedés. Lépések zaja. Ajtó csapkodás tömkelege. Veszekedés. Gépek pittyegése. Ezeket a zajokat hallottam,próbáltam kinyitni szemeimet, de nem tudtam! Miért nem tudom kinyitni? Mi történt? Egyáltalán hol vagyok?-Nem kellett volna már felébrednie?-hallok meg egy ismerős hangot. Biztos, hogy ismerem, mivel a hangja is ismerős. Talán Louis? Vagy Liam?  Vagy Zayn? Esetleg Niall? Őt nem hiszem az akcentusáról bárhonnan felismerném!-Nyugodjanak meg! Nem szerzett olyan súlyos sérüléseket, nem sokára felfog ébredni a barátjuk!-na ezt a hangot tuti, hogy nem ismerem, sohasem hallottam ezelőtt. Miért kéne felébrednem? Hisz’ ébren vagyok! Mindent hallok! Nem alszom, csak pihenek, miért baj az? És milyen sérülésekről van szó? Én nem érzek semmi olyat ami arra utalna, hogy lenne valamilyen sérülésem! Oké, kib*szottul fáj az egész, de nincs sérülésem! Miért lenne?-Magamnál vagyok.-én is meglepődtem halk hangomon, mintha ezer éve nem beszéltem volna. Ismét megkíséreltem kinyitni szemeimet, ami most sikerült is, de a hirtelen jött fénytől azonnal becsuktam majd néhány másodperc múlva, megint megpróbáltam. Habár a retináimat még mindig zavarta a fény, mégis elviselhetőbb volt. Körülnéztem a szobában, melynek fehér falai, szintén fehér függönyei és bútorai voltak, mi ez a sok fehér(?)…..kórházban vagyok! Mi van? Miért vagyok én kórházban? Mikor kerültem én be? Hogy nézek ki? Jó, az utolsó kérdés eléggé Zayn-es, de ha mindennap fotósok követnek, igen is kell ügyelni a külsődre, na jó kezdek hasonlítani Zayn-re! Aminek, ha úgy nézzük nem is lenne rossz!! Na jó, Harry! Most nem ez a legfontosabb! Az ágyamat közre fogta; Liam,
Zayn, Louis, egy fehér köpenyes ürge-hogy itt minden fehér –aki valószínűleg az orvos, mellette egy szőke, elég jó testű, körülbelül 30-35 éves nővér…hmmm, nem is rossz! Ágyam mellett pedig egy nem várt személy ült. Gemma?! Ő mit keres itt? Szóval tőle származott a vissza fojtott sírás … Legutóbbi találkozásunk óta rengeteget változott, eredetileg barna haja most kékes-lilás színben pompázott, viszont ami megmaradt azok a gyönyörű barna szemei, loknijait ami hasonló bennünk kivasalta. Sosem szerette, hogy göndör a haja, velem ellentétben! Én imádom és imádtam is őket! Hé, az összes nő erre bukik, mindenki megakarja fogni, hát igen már kicsiként is buktak rám a nők! Emlékszem egyszer kivasalta a hajamat álmomba, fu mennyire dühös voltam rá, egy hétig hozzá sem szóltam!

*Visszaemlékezés*

-Gemma Anne Styles! Mi a f*szt csináltál a hajammal?-rohantam le idegesen. Igaz még csak 5 éves voltam,
Ez a kéééép, ahww *.*
de tudtam csúnyán beszélni!
-Miről beszélsz öcsi? Jé, olyan furcsa vagy! Mintha változott volna valamit a hajad! Várj! Kitalálom! Új sampont használsz?-röhögött fel.
-Miért vasaltad ki a hajamat?-léptem hozzá közelebb. Megfélemlítő lehetett  egy 5 éves kölyök…-Attól, hogy te utálod a göndör fürtjeidet és vasalod az nem azt jelenti, hogy az enyémet is kell!
-De olyan jól áll…-borzolta össze.
-Az lehet, de a nőknek nem tetszik!-fújtattam rá. Igen, fújtattam, mint a bikák!
-Tetszik, nekik…csak nem rajtad!-röhögött miközben csapkodott, mint egy fóka esküszöm!
-Ne is szólj hozzám Gemma! Nem vagyok kíváncsi rád!-kiabáltam dühösen. Akkor tényleg dühös voltam, de na! Mentségemre szóljon kicsi voltam !

*Visszaemlékezés vége*

-Én megmondtam!-mosolygott a doktor, mire 5 gyilkos pillantást kapott-Hogy  van Mr.Styles?
-Remekül!-mondtam szarkasztikusan-Hol van Gina?
-Nem itt!-nevetett fel Niall.
-Louis-val!-válaszolt Liam.
-Mi az, hogy Louis-val? Nem is jött ide? Chhh…szép!-csattantam fel-Felhívtátok?
-Igen, de nem veszi fel! És Lou sem!-húzta el a száját Zayn.
-Milyen meglepő?!-forgattam meg szemeit-Elmennek f*sz tudja mennyi időre a telefont fel sem veszik, vajon mit csinálhatnak?-nevettem fel, de kezeim ökölbe szorultak.
-Ezt te sem gondolod komolyan Harry.-szólalt meg Gem.
-Ó, dehogynem! Te nem tudsz semmit erről az egészről! Tudod, most is valszeg’ d*gnak! Örülök, hogy ők legalább jól szórakoznak míg én egy k***a kórházba rohadok!
-Állj le Harry! Most!-szólt rám Niall.
-Öööö..miért is álljak le?! Nem tudom te mit szólnál, ha a barátnőd valaki mással hetyegne!
-De Gina és Louis nem sz*xelnek! Nem érted?-Liam.
-Bazdmeg Liam. Bazdmeg Niall. Bazdmeg Zayn. Mindannyian basszátok meg! Ti ezt nem értitek! Jó lenne, ha nem is pofáznátok bele!-kiabáltam.
-Szerintem mi most megyünk! Szólj, ha lenyugodtál!-nézett rám Liam majd a többiekkel együtt elhagyta a szobát. Nem érdekel, hogy a barátaim! Ők nem tudják amit én! Ők nem tudják, hogy Gina és Louis hogyan néz egymásra! Hogy  izzik köztük a levegő! Hogy mindkettő árhús szemekkel figyeli a másikat! Hogy mi van köztük(!)

*Gina szemszöge*

-Na Louis! Légysziiiiii! Ad meg a WIFI jelszót! Ígérem csak gyors felmegyek 5 percre és ennyi!-Louis nehéz eset! Egy órája könyörgök, hogy adja meg azt a kib*szott jelszót, de nem hajlandó! Hogy b*zulna meg! Harry-t már simán rávettem volna, de Louis bezzeg….Gina ÁLLJ! Ne hasonlítsd Harry-t, Louis-hoz, mert rossz vége lesz…
-Megígéred, hogy 5 perc?-nézett rám kék szemeivel…ahw ezek a szemek…
-Ígérem!-kiskutya szemek, szempilla rebegtetés.
-A jelszó: BooBear-adta meg.
-Köszi Lou! Imádlak!-nyomtam egy cuppanós puszit arcára. Megfogtam a telefonomat, bepötyögtem a megadott jelszót majd a telefonom folytonos jelzésbe kezdett. Egy értesítés, még egy majd még egy…a tizediktől kezdve nem számoltam. Úgy gondoltam semmi fontos csak valami,  nem is foglalkoztam vele. ’’Utam’’ a twitterre vezetett amin egy cikk fogadot…. „Harry Styles kórházba került” remegő kézzel kattintottam. „Harry Styles kórházba került. Hogy miért? A fiatal énekes a minap autó balesetet szenvedett. Senki nem volt hajlandó nyilatkozni az esetről! A manager szólt néhány szót; ,,Ne
aggódjanak! Nem súlyosak a sérülései! Már kezelik!” –ennyit tudunk! De hova siethetett annyira, hogy nem látta a szembe jövő gépkocsit? Talán köze van pár kapcsolatához? Vagy esetleg a bandához? Amiről az a hír röppent fel, hogy szét megy! Egy biztos a One Direction körül nagy a felhajtás!”-Harry kórházba került! Istenem! Azonnal vissza kell mennünk London-ba! Muszáj!-Louis!-kiabáltam el magam-Menjünk vissza London-ba most azonnal! Harry kórházba került mivel autó balesetet szenvedett!-mondtam miközben öltözködtem.
-Tessék? Azonnal megyünk!-kocsi kulcsait felkapta majd rohant a kocsihoz. Ő is ideges! Méghozzá nagyon! Meg értem hiszen a barátja, de az idegesség mellett van még valami, nem az aggódás persze aggódik is, de még egy érzés amit nem tudok hova tenni...

*2-3 óra múlva*

Tövig nyomva a gázt, nem törődve a sebesség határral a 4 órás út lett 2 órás út. Egy órája ülünk Harry szobájának ajtaja előtt, de nem engednek be, mivel ÁLLÍTÓLAG tart a vizit! De szerintem kamu! Nem tart eddig egy SIMA vizit! Vagy nagyon súlyosak a sérülései s azért tart ilyen sokáig vagy egyszerűen szarok. Remélem, hogy az utóbbi... Kinyílt Harry szobájának ajtaja s kilépett egy ősz hajú, magas, szemüveges, fehér köpenyes orvos, Dr. Baggio. Mielőtt bement Hazz-hoz bemutatkozott, személy szerint nekem nem szimpatikus egy ürge, de ha tudja a dolgát akkor...
-Jó híreim vannak! Mr.Styles állapota stabil! Teljesen jól van, semmi baja nincs! Esetleg egy apró agy rázkódás, de egy ilyen balesetnél az még jó! Ma még bent tartjuk megfigyelésen, de ha holnap is ilyen jók az eredményei, nyugodt szívvel engedem haza! Most viszont, ha megbocsátanak, sietnem kell! Bátran, bemehetnek hozzá! Viszlát!-hadarta és rohant is. Elég stresszes lehet az orvosok élete! Belegondolni, hogy rajtuk múlik az ember élete és ha ne adj Isten nem sikerül megmenteni az illetőt az Ő lelkükön szárad.
-Bemehetek, én?-kérdeztem halkan. A többiek csak heves bólogatásba kezdtek jelezve, hogy nem bánják. 
-Szia. Hogy vagy?-léptem ágyához és egy csókot akartam neki adni, de elfordította fejét, oké...
-Csá.Szarul!-a szavakat "odavágta" figyelembe se véve ez nekem, hogy esik-Mit keresel itt?
-Mi az, hogy mit keresek itt? Hozzád jöttem! Aggódtam/aggódom érted!-figyelembe se vettem előző "kedves" szavait és tettét.
-Nem kell! Menj csak vissza Louis-val d*gni!De kösz a törődést! Jól esik!-hangja tele volt dühvel, megvetéssel(?), szarkazmussal.
-De kell...mit mondtál te az előbb?-szavai csak most jutottak el tudatomig.
-Gyorsan kapcsolsz baby! Azt mondtam idézem ,,menj csak vissza Louis-val dugni"!-nevetett fel.
-Te tényleg agy rázkódást szenvedtél! Hogy a f*szba tudsz ilyet mondani?! Miért viselkedsz így? Nem vagy normális!-emeltem fel hangomat.
-Drágám, csak az igazat mondom! Azért, viselkedik így, mert ezt érdemled! Teljesen normális vagyok cica! Ez vagyok én!-hányta oda.
-Nem! Ez nem te vagy! Ez egy öntelt, paraszt ez nem te vagy...-ráztam fejemet, próbáltam magammal is elhitetni...őszintén megmondva ez sokkal inkább elképzelhető Harry-nek, de...
Ó, dehogyisnem! Ez vagyok én babám!-ezek a becenevek...
-Ha ez vagy te, akkor nem tudom miért vagyok veled!-kiabáltam, nem is gondolkoztam mit is mondok.
-Na ezt én is kérdezem magamtól! Hogy miért vagyok veled?! Csak sajna, nem találok rá választ.-szavai fájtak, mintha 100000 kést szúrtak volna bele. Nem fogsz sírni Gina! Nem érdemli meg! Tartsd magad! Egy erős, független nő vagy!-mondogattam tudat alatt.
-Tényleg? Ha te sem tudod, hogy miért vagy velem és én sem tudom, hogy miért vagyok veled akkor talán...


Nem szoktam ide írni, de most akartam! Hogy tisztázzam a dolgokat!!! Attól, hogy Harry most a BLOGBAN ilyen az nagyon, az nagyon nem azt jelenti, hogy ilyen! SŐT!! Biztosra veszem, hogy egyáltalán nem ilyen!!! Azért írtam így, hogy valamennyire izgalmasabbá tegyem a részt!! I Love Harold Edward Styles <3 

2014. június 7., szombat

23. Rész -Egyszer fent, egyszer lent-

Kedves Olvasók! Ehhez a részhez nem igazán lenne hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy: A blogban olyan, mint a Little Mix NEM létezik! Megpróbáltam a legjobbra, legütősebbre írni. Remélem tetszik, várom a visszajelzéseket! :)


Puszii: Nórii :)

----------

*Louis szemszöge*

Meglehetősen feldúlt voltam a történtek miatt. Nem akartam Ginával így bánni, de így jött ki rajtam a feszültség. Láttam rajta, hogy megbántottam, de ő is csak most csöppent bele ebbe a világba. Most kezdi megérteni milyen az, ha pletykákat terjesztenek rólad, közben egyáltalán nem is igaz. Amikor az ajtónál megállt, persze megint felülkerekedett rajtam a düh, de amikor bejött egy szál fehérneműben, teljesen elvarázsolt. Tudom, nekem ott van el, ilyenekre még gondolnom sem szabad! De egyszerűen annyira gyönyörű ez a lány! Kib*szott szép és még okos is. Minden pasi álma. De nekem barátnőm van! Nem, Louis, nem! Ott van neked El!
-Louis, Louis!!-Gina hangja zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Tessék?-ráztam meg fejem, mert elveszettem a fonalat.
-Egy pólót szeretnék kérni!-mondta halkan.
-Őőő, persze.-álltam fel és a szekrényemhez léptem.-Tessék.-nyújtottam neki a ruhadarabot.
-Köszönöm!-kezei, teste remegett, sosem láttam még ilyennek, kénytelen voltam rákérdezni.
-Gina jól vagy?
-Persze, persze. Csak már kicsit fázok.-köszörülte meg a torkát.-Köszönöm még egyszer a pólót! Jó éjt!-haladt sebes léptekkel a neki kinevezett szoba felé.
-Nem akarsz velem aludni?-vettem a bátorságot.
Megállt, lassan megfordult.
-Éppenséggel de.-tekerte hosszú fürtjeit ujjára.
-Akkor gyere!-kacsintottam.
-Igazán kedves vagy, hogy megengeded!-mosolygott, de hangja remegett.
-Várjunk, valami nincs rendben!-fordultam felé és mélyen belenéztem barna szemeibe.-Te idegenkedsz tőlem!-állapítottam meg.
Ajkai remegtek, hang nem jött ki a torkán.
-De miért?-húztam fel szemöldököm.
-Louis! Megőrjítesz!-nyögte ki, elmosolyodtam.
Ááá szóval innen fúj a szél. Mit szólna ahhoz, ha azt mondanám, hogy az érzés kölcsönös? Nem, nem mondom el, nem rontok a helyzeten.
-Mivel?
-A személyiségeddel, a testeddel.-mutatott végig rajtam.-Amikor megláttalak, azt hittem elolvadok.
-Kölcsönös az érzés, Gina.-mosolyogtam.
Egymáshoz közeledtünk, ajkaink között csak néhány milliméter távolság volt...

*Harry szemszöge*

-Örülj neki, hogy legalább szóltak!-vágta a fejemhez Zayn.
-Annak örülök, de még mindig nem értem, hogy mi a f*sznak kellett elmenni. Engem sem hagy hidegen a dolog, de talán én is mehettem volna.-értetlenkedtem.
-Hagyd már őket! Hány éve barátok? Nekik is jár egy kis kikapcsolódás, legalább egy kicsit együtt lesznek, mint barátok.-magyarázta Zayn.
-De én vagyok a barátja b***d meg!-álltam fel és az asztalra csaptam.
-Harry! Ők barátok, nincs közöttük semmi, csak barátok!-emelte fel a hangját Zayn.
-De nem láttad, hogy hogyan néznek egymásra.-huppantam vissza a székre.
-Mégis hogy néznének egymásra?
-Csillog a szemük.
-Ez még nem jelent semmit.-rázta a fejét.-Egyébként is te panaszkodsz, a nagy nőcsábász?
-Mondja az akinek már csak a mosolyától is lányok ezrei a padlón vannak.-vágtam vissza.-Nem tudod, hogy hova mentek?
-Nem. Hisz' te is láttad. Fogták magukat, néhány cuccot gyors összeszedtek és már mentek is. Egyébként is neked kell tudnod, a te legjobb barátod Louis.
-Van egy sejtésem...-fogtam meg tarkómat.
-Harry! Nem, nem mész utánuk. Ja és ne zaklasd egyfolytában Ginát, majd biztos hív.-parancsolt rám.
-De mikor jönnek vissza?
-Nem tudom, nem az én barátnőm.-forgatta szemeit.
Várok egy-két napot és ha nem jelentkeznek, vagy nem mondják meg, hogy hol vannak, mikor jönnek, elmegyek és megkeresem őket. Gináért mindent!

*Eleanor szemszöge*

Louist egyszerűen nem tudom elérni, csak egy SMS-t küldött.


,, Szia El! Sajnálom, hogy nem tudtunk személyesen találkozni, de hirtelen ötlet volt. Egy kis időre el kellett utaznom Ginával. Valószínűleg nem tudsz majd elérni, mert nem lesz térerőm. Tudom, hogy most utálsz, de ezt muszáj volt. Szeretlek!

Loui xxx "

Megint Gina... Miért nem velem ment el, ahova? Miért mindig Gina? Már nem is szeret igazán? Félreértés ne essék, én nagyon kedvelem Ginát, de zavar, hogy ennyit együtt vannak Louis-val. Úristen! Miket beszélek? Én csalom meg, erre én várok el tőle ilyeneket? Egy bolond vagyok! Lehet, hogy már meg is tudta és így akar bosszút állni. Vagy nem tudom, semmit sem tudok... Inkább beledöftem bőrömbe a pengét, összeszorítottam szemem, hogy ne lássam a kiömlő vért. Ha már szellemileg szenvedek, akkor szenvedjek testileg is. Én nem érdemlem meg Őt! A hideg falon végigcsúszva lerogytam a padlóra, arcomat kezeimbe temettem és csak sírtam, sírtam, hosszú perceken keresztül.

*Zayn szemszöge*

Harry azt mondta, hogy már a mosolyomtól lányok ezrei a padlón vannak, akkor teszteljük. Elmentem egy szórakozóhelyre, ahol hemzsegnek a csajok. Próbáltam utat törni magamnak, hogy elérhessem a pultot. Ez az "út" során sok lány jött velem szembe. A pulthoz érve kikértem magamnak egy italt, s körbenéztem. Bal oldalamon egy csinos szőke hajú lány ült egyedül, koktélját kevergetve. Úgy éreztem kapás van.
-Szia!-köszöntem neki magabiztosan.
-Szia.-kapta fel fejét, s egy gyönyörű, csillogó kék szempárral találtam szembe magam.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Perrie.-mosolygott megszakítatlanul.-Téged?
-Zayn Malik.-vigyorogtam.
-Úristen! Zayn Malik? A One Direction egyik tagja?-tátotta el száját.
-Igen, igen.-húztam féloldalas mosolyra számat.-És megtudhatnám a teljes neved?
-Perrie Edwards.
-Szép neved van!-bókoltam neki.
-Köszönöm!-pirult el.
-Nos, Perrie! Meghívhatlak egy italra?
-Igen, köszönöm!-nézett mélyen a szemembe.
Az este folyamán nagyon jól éreztük magunkat, úgy érzem, hogy ebből még komolyabb is lehet. Már pedig miért ne lehetne?

*Harry szemszöge*

Gina nem jelentkezik és a telefont sem veszi fel. Louis úgy szintén. Nem bírok tovább várni, elmegyek arra a helyre, ahol szerintem lesznek. Egy próbát megér, hátha megtalálom őket. Fogtam egy bőröndöt, s néhány pólót, nadrágot, tisztasági eszközt beledobáltam. Bedobtam a kocsimba, én is beszálltam, a kulcsot elfordítottam, indítottam a motort. Senkinek nem szóltam, hogy eljövök, mert úgyis meg akartak volna állítani. Amit amúgy sem hagytam volna. Az éjszaka közepén vezetni nem gyerekjáték, főleg a legforgalmasabb úton. Már csak annyira emlékszem, hogy nagy fényáradat jött felém, egy nagy durranás és se kép, se hang...

2014. június 1., vasárnap

22. Rész -Menekülés a média elől-

Hello Everybody!
Legelőször!! Nóri üzeni: Sajnálom, hogy az előző részbe nem raktam gifeket, illetve képeket, de a verseny miatt megfeledkeztem róla. Sajnálom. Ezért, most ha lejjebb görgettek, megnézhetitek őket, mert mindezt bepótoltam. Elnézéseteket kérem! Másodszor!! Itt az új réész!!! Remélem örültök neki! Elnézést, ha összecsapott vagy rövid lett, de gyorsan kellett megírnom!! :/ Többet nem írnék, jó olvasást!! :D
Puszil: Cintia~

----------

*Louis szemszöge*

-Idióta barmok! Minden szart összehordanak, aminek semmi valóság alapja sincs! Abból van az a k***a pénzük, hogy tönkre teszik mások életét! Rohadjon meg az a sok b**i paparazzi!-öklömmel vertem a falba. -Nyugi má' Louis! Most mit pattogsz?-röhögött Zayn. Ez, most mi a f*szt nevet? Ennyire vicces, mert szerintem kib*szottul nem az! -Te csak maradj kussba! Így is elég ideges vagyok, ne csessz fel még te is!-kiabáltam rá. Meglepődtem saját magamon! Soha nem emeltem fel hangomat-csak, HA nagyon kellett -a barátaimmal szemben. Viszont most a beszéd stílusom érdekelt a legkevésbé! -Valamit csinálni kell, de azonnal!-szólalt fel Gina. Végre! Valaki aki egyet ért velem! -Én is ezt próbálom mondani, de ezek itt nem engedik, hogy befejezzek egy k***a mondatot! Már ki is találtam valamit...-mielőtt beavathattam volna tervembe őket, valaki ismét közbevágott. Sosem fejezem be a mondandómat! -Egy dolgot nem értek! Miért vagytok ennyire idegesek? Hisz' csak egy cikk!-vont vállat Harry. Na, tessék! Megszólalt a nagy Harry Styles! -Mert!-vágtuk rá Ginával. Tekintetünket épphogy csak egymásra vezettük, de azonnal el is kapta. Most mi van? A majdnem csók óta olyan furcsán viselkedik! Kerül-ami nem igazán sikerül neki - múltkor nem beszélt velem amikor megcsókoltam Eleanor-t(!!!), felment a szobájába alig lehetett kirángatni akkor is semmibe vett! Nem értem őt(!)... -Felhívom Paul-t!-jött a "megvilágosodás". -Ó, az nagyon jó ötlet! Gyerünk! Hívd már Lou!-ugrott át a kanapén. -Jó' van má'! Már hívom is!-nyugtattam le. *Csengés*, *csengés*, vedd már fel Paul, az Isten szerelmére! -Paul?! Csak, hogy felvetted! Baj van!-tértem a lényegre. -Sejtem miről van szó! De nem értem ez miért akkora baj?-ez, most komoly? Még Ő is? Feldúltan járkáltam a nappaliban miközben Gina fél fülét szintén a telefonra tapasztotta-azzal követve engem -. -Ne, kezdjünk bele Paul! Csak találj ki valamit!-kértem vagy inkább parancsoltam-Paul! Hahó! Itt vagy?-kérdeztem rá amikor vagy 2 perce csend honolt a vonal másik végén. -Jó, kitaláltam! Gina és te egy közös rádiós interjúban fogjátok megcáfolni a pletykákat!-válaszolt...végre valahára(!) -Ez remek ötlet! Mikor és hol?-előzött be Gina. -Chh...tudom! A BBC Radio-ban, ma, 18.30-kor!-adta ki az információkat. -Oké, ott leszünk! Puszi Paul!-köszönt majd kinyomta. -A BBC Radio állomás fél órára van innen, szinten fél órával hamarabb ott kell lenni szóval 17.30-ra légy kész!-magyaráztam-Felhívom El-t, kíváncsi vagyok látta-e!-közöltem majd felbaktattam a szobámba. Az ajtót hangosan "csuktam" be. Miért, az én életem ilyen nehéz? Azt hiszik az életünk tökéletes azért, mert mi vagyunk a One Direction akik kiállnak énekelgetnek, dől a lé, csajok, csak egy valamire nem gondolnak...nincs magánéletünk! Nem tudják milyen az, amikor nem léphetsz ki az utcára egy barátoddal aki éppen lány, mert biztos, hogy a következő címlapon: ,, XY-nak új barátnője van!" felirat plusz egy olyan kép amin """mi""" csókolózunk! Nem tudják milyen, az amikor néhány """"rajongó"""" bántja a családodat, párodat vagy aki akár csak a közeledben van, mert...a közelünkben van(!), amikor olyat látsz interneten, hogy homoszexuális vagy, mert éppen nincs barátnőd-néha, ha van is - mégis jól elvagy! (Szerintem az ilyen """"rajongók"""" egyáltalán nem azok! Mert oké, nekem is van/volt olyan 1D barátnő akit kevésbé szeretek/szerettem, de azért nem küldtem a pokolba őket! S a családot minek támadják arról fogalmam nincs! Hisz' a családja!! És aki ""rajongóként"" azt hiszi, hogy melegek... Nem ugyan az, hogy pl.: Szereted Larry Stylinson-t, mint a legjobb barátok az X factor óta vagy szereted Larry Stylinson-t, mint szerelmes párt! De mindegy! Ez csak az én véleményem!! Ui.:Akinek nem inge, ne vegye magára!! Cinti~) Nem tudják milyen az, amikor mindenki-tisztelet a kivételnek(!) - csak a pénzedért és a hírnevedért van veled! Muszáj felhívnom El-t, tudom, hogy nem hiszi el, na de...na! Telefonomat elővettem zsebemből, kikerestem a névjegyet, tárcsáztam s vártam. Vártam és vártam! Éppen le akartam tenni mikor beleszólt egy erőtlen, gyenge, meggyötört(?) hang, ez biztos Eleanor? Fogalmam sincs mi történhetett vele, mostanság olyan szomorú és szótlan. Bár, próbálja azt mutatni minden rendben, de ismerem! Összetört! De nem tudom mitől(!)...
ki az utcára egy barátoddal aki éppen lány, mert biztos, hogy a következő címlapon: ,,

*Eleanor szemszöge*

-Én is szeretlek Louis! Nem, nem haragszom! Biztos! Oké, puszi! Várlak!-Louis-val vagy 2 órát Louis-nak nem törődök a bántó tweetekkel, de amikor a századik ember kívánja a halálomat és írja, hogy mekkora k***a vagyok, meg sem érdemlem Louis-t, nem esik a legkellemesebben! A legfájóbb, hogy igazuk van! Nem érdemlem meg Loui-t! Egyáltalán nem! Sírva dobtam a fürdőszoba falnak a telefonomat-ami az ütés következményében ripityára tört - a sarokba kuporodva ültem és kezeimet vizslattam. Egész karomat vörös vér takarta. Ma ismét megtettem! Muszáj volt! Fájdalom kellett! Testi fájdalom, hogy elfelejtsem a lelkit! Nagy nehezen feltápászkodtam eddigi helyemről-hol mostanában elég sok időt töltök - s leindultam a konyhába felmosóért, hogy feltöröljem a vér tócsákat. Nappalimban át akartam sétálni, de megakadt a szemem egy képen! Első közös képünkön Louis-val! Percekig néztem azt az egy képet, de ezer és ezer emlék jutott eszembe. Találkozás-Harry-nek köszönhetően - legelső randi, első csók, első együttlét, amikor bemutatott a családjának... Kínomban felordítottam majd törni, zúzni kezdtem! Minden ami a kezembe akadt a földhöz vagy a falhoz vágtam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Mindent elszúrtam! Mindent!
beszélgettünk. Csak azért felhívott, hogy elmondja, mit írt a média-mintha nem láttam volna -ó, dehogyis nem láttam! Sőt! Sok más dolgot(!).. Anno még megígértem

*Gina szemszöge*

-Értem! Szóval azt mondjátok, nincs több köztetek barátságnál?-Édes Istenem! Ez a kérdés hányszor elhangzott. Kerek 2 órája ülünk itt és próbáljuk meggyőzni ezt az idióta-mást nem tudok mit mondani -nőt, hogy csak legjobb barátok vagyunk! Oké, arra számítottam, meg Loui is felkészített-már amennyire tudott - hogy nem lesz könnyű, de, hogy ennyire?! A beszélgetés alig halad! Nem azért, mert mi nem akarjuk vagy mert a műsor vezető egy rámenős pióca! Azért nem halad, mert valami újonc, szilikon melles, festett szőke, kis csajt küldtek be megcsinálni az interjút! -Elmondtuk ezerszer, de elmondjuk ezer egyszerre is! Kérem figyeljen! Louis és köztem BARÁTSÁGON kívül semmi az ég világon nincs köztünk!-tagoltam. -Most már,Béyoncé és JayZ lesz a vendégünk! Tartsatok velünk továbbra is! Jó éjt, London!-egy hangos sípolás és mindenki mehetett amerre látott. -Nagyon köszönöm az interjút! Sok mindent megtudtam!-nézett ránk jelentőség teljesen. Ezt, most értenem kéne? -Louis, neked nem furcsa ez?-kérdeztem mikor kiléptünk az ajtón. - Nem! Mi lenne furcsa?-állt meg, rám nézett olyan "ennekmostmiaf*szbajavan" nézéssel. -A nő! Gyanús nekem! Készülnek valamire csak azt tudnám mire!-néztem gyönyörű szemeibe. -Jaj, te! Az én Sherlock Holmes-om!-puszilt bele hajamba-Gyere!-kezemnél fogva húzott az autó felé.
mindent értek! Köszönöm!-mosolygott meglehetősen furcsán-London! Mára véget ért az adás! Remélem ti is annyira élveztétek, mint én! Ne feledjétek holnap

*5 perc múlva, a kocsiban*

-Nekem akkor is gyanúsak!-szólaltam meg. Egyszerűen nekem furcsa ez az egész! -Ne aggódj! El lett...-nem tudta befejezni, mert telefonom pittyegni kezdett. E-mail érkezett...a BBC Radio-tól vagyis körlevél. Szememmel gyorsan átfutottam a sorokat ami "meglepően" csupa hazugság volt! -Igazam lett!-mutattam felé telefonomat. -Miben? Felolvasnád? Gondolom.nem szeretnél autóbalesetet szenvedni?!-mosolygott. -Hogy gyanúsak! Nem hiába! Új cikk amiben ezt írják:,,A mai nap folyamán Louis Tomlinson (22) és Gina Fekete (22) interjúban cáfolták meg a híreket miszerint együtt vannak. Ez mind hihető is lett volna, ha szemfüles kolléga nőnk nem vette volna észre, a köztük lévő kémiát! Egész interjú alatt egymás kezét fogták s sűrűn összetekingettek! Egyenlőre nem számolhatunk be több dologról, de az biztos, hogy több van köztük barátságnál! Minden esetre mi szurkolunk a fiataloknak! De, vajon mi lesz Harry-vel? Az egész csak álca? Ki tudja! De, ha rajtunk múlik kiderítjük!"-olvastam fel. Louis a cikket hallva s kormányt egyre erősebben szorította majd rátaposott a gázra. Jó, néhány piros lámpán áthajtottunk az alapból 30 perces út, most 10 perces volt. A kocsit leparkolta a ház előtt s az ajtót kirántva helyéről rohant a ház felé. Gyorsan kipattantam a kocsiból s Louis nyomába eredtem. -Kapsz 5 percet, hogy összeszedj 1-2 hétre való ruhát! Hajrá!-parancsolta. Habár nem értettem miért kell, mégis megtettem! Néhány ruhát, nesze szeremet bedobáltam egy kisebb utazótáskába és kész is voltam. Nem értem! Hova megyünk? Miért? Louis miért ideges ennyire? Teljesen elvesztettem a fonalat(!)...

*3-4 óra múlva*

Teljes csend. Egész út alatt a rádió halk moraja hallatszott. Nem nevezném kínos csendnek inkább csak mindketten elvoltunk a saját gondolatainkkal. London városát éppúgy elhagytuk, mint az autópályát. Körülbelül 2 órája-ha nem több - egy véget nem érő földes úton megyünk és nem úgy tűnik, hogy most fogunk odaérni. A célállomást még mindig nem tudom! Hiába kérdeztem az út elején semmit, de semmit az ég világon nem árult el. -Louis?! Mikor érünk oda?-törtem meg a csendet. -Most!-válaszolta kurtán.Fejemet a vezető fiúról, az ablak irányába fordítottam, megnézni hol is vagyunk. Számat eltátottam amikor megláttam a hatalmas-kastély(!) nagyságú- házat. -Ez kié? Miért jöttünk ide? Egyáltalán hol vagyunk? Ja és  azta!-hátha megkapom a választ a második kérdésemre. -Enyém! Londontól körülbelül 2000 km-re!-áhá, szóval a második kérdésre nem kapok választ. -A kocsiban maradsz vagy be is jössz?-kérdezte bunkón Louis az ablak mellől. Mikor szállt ki? Mi baja van? -Jól van, megyek!-pattantam ki a kocsiból s Lou után indultam. Louis elővett egy nagy kulcs csomót, beillesztve a megfelelőt-a lyukba -tárta ki a bejárati ajtót. Ha kint leesett az állam akkor most valahol a pincében lehet. A beltért röviden jellemzem:hatalmas, csodálatos, gyönyörű végül, de nem utolsó sorban lélegzet elállító! -Válassz szobát! Tök mindegy melyiket!-mondta hidegen s ott hagyott. Ennek most mi a f*sz baja van? Mondja már el nekem valaki! De ha Ő így akkor ÉN is(!)...

*Hajnali 2 körül*

Louis-val azóta sem beszéltem, bement egy szobába-ami gondolom most a hálószobája lesz -és ki sem jött. Habár halálra untam magamat és egyik helyről fetrengtem a másikra, már majdnem a hajamat téptem, de nem mentem át hozzá! Minek? Úgy sem beszélne, ha meg mégis akkor valószínűleg egy bunkó paraszt lenne! Mivel már vagy hajnali 1-2 körül járt az idő, arra jutottam ideje elmenni fürdeni. Lassan bementem a szobához tartozó fürdőbe, levettem ruháimat-amíg a kádba folyt a víz -hajamat egy laza kontyba fogva merültem el a forró vízbe. Amikor a bőröm már ráncossá vált kiszálltam a kádból magamra kaptam a fehérneműmet majd a pizsamám után kezdtem kutakodni. Az egész szekrényt -mivel az este folyamán kipakoltam -felforgattam, de nem találtam meg. Nem is lenne baj, de nincs alváshoz való ruhadarabom! Aludjak fehérneműbe? Az nem jó, ahhoz túl hideg van! Fel-alá járkáltam a szobába s gondolkoztam, mi tévő legyek. Eszembe jutott! Nem akarom, de...muszáj! Csak a lélegzet vételem és lépéseim hallatszott ahogyan közeledtem szobája felé. Megálltam a fehér fa ajtó előtt, még egyszer átgondoltam utána pedig kopogtam. -Gyere!-mondta az ajtó túloldaláról. Félve(?) nyomtam le a kilincset majd csak fejemet bedugva néztem be. Az ágyán feküdt miközben telefonját nyomkodta, felsőtestét nem takarta semmi(!) láthatóvá téve összes tetoválását, melegítő nadrágja csípőjén lazán megkötve ezzel megmutatva V vonalát. Te,jó Istenem! A teste....k***a jó! Állj! Nekem nem szabad ilyenekre gondolni! Valami másra gondolj! Gyerünk Gina! Gondolj...Harry-re! -Gyere már be! Mit szeretnél?-zökkentett ki. -Ööö..én,csak..ööö..egy pólót szeretnék kérni!-léptem be a szobába. Lustán pillantott felém, s amikor rám nézett, szemei a kétszeresére nőttek. Mintha szeme eggyel sötétebb árnyalatot vett volna föl, légzése akadozottá vált, állkapcsa megfeszült ugyan úgy, mint izmai, tekintetével szinte felfalt, de nem tettem semmit ez ellen! Tekintetemet-ismételten -testére vezettem s akaratlanul is ajkamba haraptam, testemet forróság öntötte el, de nem tudom miért! Mi történik? Vagy inkább mi FOG történni(?)...