30. Rész -Egyéjszakás kaland-

Hello Everybody! 
Szerdán volt, hogy 4 éve boldogítják az emberiséget!!! Most szeretnék boldog születésnapot kívánni nekik!! <3 LEGALÁBB még 3x ennyi! El se hiszem! 4 év! 4 éve egy csapat!! Annyira szeretem/szeretjük őket, hogy az már szinte fáj! ,,1D szív, 1D lélek, Directinor leszek míg élek!!" Szeretném, ha meghallgatnátok a legelső dalukat amit csapatként adtak elő :') <3 Happy Birthday One Direction!! <3 Én és a nagy angol tudásom! >< Lenne egy kis közvélemény-kutatás! Melyik párosnak "szurkoltok", hogy együtt legyenek? Gina és Harry vs. Gina és Louis :) Kérlek titeket, hogy kommenteljetek ezzel kapcsoltban, mert kíváncsi(ak) vagyok/vagyunk :) Köszönöm előre is! :* A részhez nem szeretnék semmi különösebbet hozzáfűzni! Maximum annyit; Ebbe a részbe nincs dalszöveg! >< Jaaa és a 30. részhez érkeztünk kedveseim :) Szomorú és egyszerre boldog is vagyok! :): Szomorú vagyok, mert nemsokára vége ENNEK a blogban :( Boldog vagyok, mert ti itt voltatok és olvastátok és remélem a többi blogba is velünk fogtok tartani! ;) Viszont nem kell még búcsúzkodni..hál' Istennek!! :D Jó olvasást! :) 

Puszil: Cintia~

----------

-Gina! Gina! Ébredj!-suttogott édesen Louis a fülembe. Legszívesebben lecsaptam volna, mint az ébresztőórát, de akkor megtudta volna, hogy ébren vagyok, "hála" neki, így mit sem törődve azzal, hogy próbál felébreszteni -ami sajnos sikerült is- szemeimet csukva tartottam. Louis (szinte) mindent megpróbált, de én nem ébredtem fel, kis gonosz vagyok! Tommo-nak néhány ébresztési módszere eléggé vicces volt, mint például amikor belenyalt a fülembe, kissé undorító, de egyben izgató is volt, nos igen, a fülem a gyenge pontom és ezt ki is használja...-Na jó' van akko'! Te akartad!-sóhajtott fel, de megmernék esküdni, hogy vigyorgott, ajajj, rosszat sejtek... Éreztem, hogy a hely -ahol eddig ült- az most "megemelkedett" vagyis leszállt az ágyról, hallottam meztelen talpának hangját ahogyan a hajó padlóhoz ér, kezdek aggódni, mély levegőt vett, félek, ismételten hallottam a csattanásokat, mint aki fut...jézus úr Isten, rám fog ugrani, hogy rohadna meg! Tuti, hogy tudja, hogy ébren vagyok csak így akar bosszút állni, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy elárulom magamat, viszont, ha továbbra is "alszok" akkor meg rám vetődik és akkor is boldog lesz, ebből nyertesen semmiféleképpen nem tudok kijönni..a k***a életbe! Nem tehettem mást, vártam, vártam, hogy Louis súlyát a hátamon érezzem, a párnát erősen átöleltem, az az érzés amikor valaki -aki "pár" kilóval több- rád ugrik; fájdalmas, de NAGYON! Habár azt terveztem meg se mukkanok, ez a terv csődbe ment, mikor megéreztem Loui súlyát, úgy sikítottam fel, mint akire rátámadtak végül is van hasonlóság...
-B*szdmeg Louis! Szálljá' le rólam! Most!-csapkodtam hátrafelé mire ő hangosan felnevetett majd kezemet hátrakulcsolta és ujjaival "bilincsbe vert", forgolódtam, igyekeztem kiszabadulni..nem sok sikerrel! Lou még mindig "fogva tartott", bár sikerült elérnem annyit, hogy a hátamon feküdtem, nehéz küzdelem volt csak ezt elérnem, de a hülye nem hagyott 5 perc nyugtot se, elkezdett csikizni. Megverem! Figyeljétek meg a végén megverem! A csikizés már "fájt", folyt a könnyem a nevetéstől és a "fájdalomtól". Louis az egyik perben még nevetett, a másikban meg halál komoly arccal vizslatott,és ez minden az egyik percről a másikra történt, szó szerint! Leállt a csikizéssel majd leszállt rólam, érdeklődve figyeltem, nem értettem a helyzetet, most mi van? -Beszélnünk kell!-túrt hajába.
-Őőő...oké! Beszéljünk! De miről?-tornáztam magam törökülésbe.(Az aktus után, pólót húzott fel, Louis meg már reggel felöltözött! Gondoltam "szólok" nehogy azt higgyétek, hogy anyaszült meztelenek!! >< Cintia~) Csak én vagyok most összezavarodva?
-A tegnap estéről!-vakargatta tarkóját-Szerintem hiba volt!-tekintetemet kerülte. Most..most tényleg azt mondta, hogy hiba volt? De h-hát miért? Megbánta?! Miért bánta meg? Semmit se értek most már! -Szerintem is!-vágtam rá amikor feleszméltem pillanatnyi gyengeségemből-Tudod mit?! Felejtsük el és soha többet ne is említsük!-mosolyogtam..kívül, belül ordítottam, de ő ezt nem láthatja! Hisz' csak egy, egyéjszakás kaland volt...számára! Átverve érzem magamat, de nem tudom miért! Semmi jelentősége nem volt...
-Tényleg?-emelte rám tekintetét, mintha szomorúság tükröződött volna benne...Áh, csak képzelődök!
-Igen! Te vagy a legjobb (fiú) barátom! Ezt pedig nem kéne elrontani csak azért, mert nem bírtunk a hévvel!-képtelen voltam a szemébe nézni.
-Khhm..én is így gondoltam! Akkor ezt megbeszéltük! Ölelés?-tárta ki karját.
-Ölelés!-mosolyogtam, mélyen beszívtam férfias illatát..olyan jó illata van, te jó ég!
-Gina! Louis! Gina! Louis!-rontott be Daisy és Phoebe. Az ágyon ugrálva sikítoztak majd miután ezt megunták mindketten egyikünk nyakába ugrott.
-Megyünk az állatkertbe!-sikított a fülembe Daisy.
-Daisy! Megsüketíted Gin-t!-nézett rá szúrós szemmel iker testvére mire az említett lehajtotta a fejét, muszáj volt felnevetnem olyan aranyosak. Nyomtam egy cuppanós puszit Daisy pofijára, hogy tudassam vele nem haragszom-De igazat mondott!! Megyünk az állatkertbeee!-kiáltott Phoebe, Louis fülébe.
-Igen! A bátyátokat fosszátok meg a hallásától 'kit mindennél jobban szerettek!-az ikrek abbahagyták az ugrálást, Louis-ra néztek majd egymásra, vállat vontak s folytatták a sikítozást. Ezt besz*ptad Tomlinson!
-Ugye ti is jöttök? Ugye?-beszéltek egyszerre.
-Ezek után dehogy megyünk!-duzzogott Louis. Így jártál Louis, bibibi (:P)!
-Persze, hogy megyünk drágáim!-kacsintottam, mind a ketten a nyakamba "estek, Louis meg az ágynál állt, mellkasa előtt összefont kézzel miközben dühösen méregetett, tőlem csak egy nyelv kiöltést kapott meg gondoltam egy ,,beb*sztad, de nagyon"-t. Annyira szeretem ennek a családnak minden tagját..MINDEN tagját! 

*Charlotte szemszöge*

*Az állatkertben* 

-Melyik állathoz akartok először menni?-kérdezte anya mosolyogva.
-Ú, ú! Menjünk az oroszlánokhoz!-lelkendeztem.
-Rendben kicsim! Mivel te voltál az első és egyetlen ötlet adó így oda megyünk!-kuncogott fel. Az egész csipet csapat a vadmacskák felé indult, azt csodálom, hogy még senki nem ismerte fel Lou-t, pedig nem lopakodunk, sőt szerintem mi voltunk a leghangosabbak! Ismerős zene hangjai ütötték meg a fülemet, ez a No Matter What acoustic-os változata a Papa Roach-tól, ez a telefonom! Valaki hív! Gyorsan kikaptam farmerem zsebéből, de azzal a lendülettel ki is nyomtam, a barátom keresett, helyesbítek az EX barátom! Megcsalt a szemét az állítólagos barátnőmmel s amióta erre fény derült, se ő, se az a r*banc nem hagy békén, azon mit nem értenek ugyan, hogy egyikük pofáját se akarom látni?! Nem értem mire jó a megcsalás?! Ha valakit szeretsz, nem csalod meg! Igaz? Miért nincs EGY normális pasi? Miért mindenkinek a könnyűvérűek kellenek? Ja, mert 2014-et írunk ahol az a "menő", ha minél nagyobb paraszt vagy! Mert minek küzdenének a fiúk/férfiak a lányokért/nőkért, ha néhány p*csa 1 perc után szétnyitja a lábát?! Szégyen ami a mai világban történik! 13(!!) éves tinip*csák/f*szok az éjszaka közepén hullarészegen d*gnak...és ez nem csak a gyerekek hiába! (Ez csak az ÉN VÉLEMÉNYEM!! Cintia~) Mire észbe kaptam már az oroszlánok előtt álltunk, olyan méltóság teljesek... Az állatok királya! Mindenki behódol neki, mindenki tart tőle, mindenki tiszteli, senki nem akar és nem is tud átgázolni rajta...én is ilyen akarok lenni!
-Megnézhetnénk a pillangó házat?-szólalt meg Gina-Kéne valami figyelem elterelő, valami megnyugtató!-kapargatta tenyerét. Reggel óta olyan furcsa nekem ő is meg Louis is! Valami történt köztük! És majd én kiderítem! Jól van Lottie, ideje lenne leszokni, hogy magadban társalogsz! De megint, a francba! Egyszerűen csak abbahagyom! De megint magamban beszéltem, mindegy, hülye vagyok!
-Persze, menjünk!-bólogatott Dan majd utána a baba kocsival kezdett el "szlalomozni", hogy senki nem áll arrébb amikor látja, hogy baba kocsival van...
-Wáá! Olyan gyönyörűek!-tátotta el száját Gin. Ahogyan figyelte a pillangókat, Louis úgy figyelte őt.Minden mozdulatát leste, minden apró kis rezdülését érezte, ezt nem hiszem el! Louis...ááá! Muszáj beszélnem vele és Ginával is!
-Menjünk most a majmokhoz!-tapsolt Louis.
-Á, szóval az igazi testvéreidet akarod látni?! Benne vagyok! Okozzunk örömöt Loui-nak!-röhögött Fizzy. Jó voltál húgi!
-Menekülj!-kiabálta Louis mire "pár" szempár ránk szegeződött majd elkezdte kergetni Félicité-t. Menekülj Fizzy, menekülj! Nevetve indultunk a két idióta után mikor rájöttem..tökéletes alkalom!
-Gina! Elkísérnél a mosdóba? Köszi, kedves vagy!-húztam a mosdók irányába. Belöktem a mosdó ajtaján, miután megbizonyosodtam, hogy senki nem tartózkodik a helyiségben rátértem a lényegre, csak határozottan!
-Mi van közted és a bátyám között?-mosolyogtam.
-Szép napunk van, nem?-ez most komoly?
-Ismerlek téged is meg őt is! Látom, hogy néz rád és te, hogy nézel rá! Történt valami köztetek? Bennem bízhatsz!-néztem mélyen szemeibe amik könnyektől(?) csillogtak.
-Fogalmam sincs mit érzek jelen pillanatban! Érted? Nem tudom, hogy mit érzek Louis iránt! Össze vagyok zavarodva! Legszívesebben elmenekülnék, de nem tehetem! Lefeküdtünk tegnap, én meg elkezdtem kicsit többet beleképzelni a szituba erre reggel benyögi, hogy hiba volt, el sem tudod képzelni mit éreztem! Persze, helyeseltem meg mosolyogtam a dologhoz, mit tettem volna?! Hisz' csak barátok vagyunk, csak barátok! Miért nem tudok megszabadulni a Louis iránt táplált OLYAN érzelmektől? Miért?-sírva mondta el, kitártam karomat, jelet adva az ölelésre. Hátát simogattam. Szegénykém, annyira sajnálom, és Louis? Ha az hiba volt, hogy lefeküdt Gin-nel akkor az Eleanor-ral való kapcsolata mi volt? Biztosra veszem, hogy Louis is többet érez, de akkor miért így cselekedett? Gina egyre nyugodtabb lett a végére már a szipogása is abbamaradt, javaslatomat megfogadta miszerint mossa meg arcát, hogy kicsit felfrissüljön, karöltve mentünk megkeresni a többieket. Úgy 10 perc keresés után meg is találtuk őket a szurikátáknál, amint Louis felfedezte jelenlétünket egyből mellénk szegődött, milyen "meglepő"... Ahw, olyan szerelmesen néz rá, hogy az valami hihetetlen!
-Louiiis?! Vennél nekünk vattacukrot?-húzgálta pólójának alját Daisy, kiskutya szemeket bevetve...én

húgicám!
-Természetesen!-kapta fel kezébe majd megpörgette.
-Beállok veled a sorba, hogy ne unatkozz!-na meg, hogy kifaggassalak. A vattacukrosnál kib*szott hosszú volt a sor, PER-FECT..na ne, a végén még én is Directioner leszek!
-Mióta?-felém kapta fejét.
-Tessék?! Mi mióta?-értetlenkedett.
-Mióta szereted Ginát?-forgattam szemeimet.
-Ha jól emlékszem márpedig jól emlékszem kölyök korom óta!-mosolyodott el.
-Ajh, nem úgy! És ezt te is tudod! Mióta vagy szerelmes belé? Mióta vagy érte oda?-ennél lényegre törőbb nem lehetek. Csend. Ez volt a válasza, egy szó se, hááát oké, én ebből tudom a választ!
-Ezt igen-nek veszem!-mosolyogtam-De akkor miért mondtad azt, hogy hiba volt ami történt köztetek?
-Mert ő Harry-t szereti, csak most szünetet tartanak! Várj, te ezt..honnan tudod?-kerekedtek el szemei.
-Szóval, ha Hazza nem lenne a képbe, több is lehetne?-vigyorogtam.
-De a képbe van!-bámult előre.
-Én a helyedben nem aggódnak Lou!-csapkodtam meg vállát. Ez olyan cukin szerencsétlen! Mindketten odavannak egymásért -vagyis Gin nem tudja mit érez- még sem lehetnek együtt? És miért? Mert azt hiszik, hogy közömbösek a,másik számára...vad barmok! Bár szeretném, hogy együtt legyenek, de ugyanakkor Harry-t is sajnálom! Mint egy béna, szerelmi háromszöges, romantikus film... Nagyon remélem, hogy a film vége Happy End(!)... 

*Gina szemszöge*

*1 hét múlva, a repülőtéren* 

-Vigyázzatok magatokra és egymásra is! Idegenekkel nem szóba állni! Gyertek többször! Annyira hiányozni fogtok!-ölelgetett Jay igen erős könnyezés közepette. Ma megyünk vissza Londonba amit várok is, meg nem is. Félek. Félek attól mi lesz ezek után! Louis-val azt beszéltük meg, hogy elfeledjük az incidenst, de az lehetetlen! Az incidens -így neveztem el, hogy ne keljen azt mondanom ,,egyéjszakás kaland"- után Louis kerüli a közelségemet és bármilyen tapintást megtagad. Minden érintésemet -ha az egy egyszerű véletlen hátához érés is- "lerázza" magáról... De arra az elhatározásra jutottam, hogy nem törődök vele! Elfelejtem, rendbe tesszük Hazz-al a kapcsolatunkat és minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt! Szép ábrándok nem?
-Hiányozni fogsz Louis!-sírt Phoebe majd még jobban Louis-hoz bújt.
-Szeretlek Louis!-ölelte erősebben Daisy. Ezt a jelenetet látva majd' megszakadt a szívem, annyira,szeretik a bátyjukat, de mégse találkozhatnak annyiszor, mint szeretnének. Fizzy elmondta, hogy van amikor sírva alszik el mivel annyira hiányzik neki Louis és mindig átmegy az ő szobájába, az ő pólóját hordja csak azért, hogy egy kicsit is, de érezze, még sírni is elkezdett...a húgai imádják őt! Mire feleszméltem a bambulásból

már nagyban folyt a búcsúzkodás. Megöleltem mindenkit majd Lottie következett aki éppen a bátyját ölelte s mintha valamit súgott volna a fülébe amire Lou fájdalmasan elhúzta a száját, mindegy! A szőke hajú lány hirtelen előttem termett és már ölelt is, de úgy, hogy levegőt nem kaptam, szerintem direkt csinálta!
-Minden rendben lesz!-suttogta. Remélem Lottie, remélem! Jay, az ikrek és Lottie nem láttak a sírástól, Fizzy meg akármennyire nem akarta bizony ő is sírt. Louis amikor ezt felfedezte elmosolyodott s egy hatalmad ölelésben részesítette kishúgát, senki nem beszélt, nem kellettek szavak, mindenki érezte azt a hihetetlen mennyiségű szeretet és ez a legfontosabb!
,,A Londonba tartó utasok kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!'' hangzott a felszólítás. Itt az idő.
-Mennünk kell! Amint leszálltunk hívlak titeket! Szeretlek benneteket!-hadarta Louis-Sziasztok!-köszöntünk el.
-Sziasztok!-mondták kórusban. Tommo lehajtott fejjel ballagott mellettem, neki is hiányzik a családja és, hogy még telefonon se nagyon tudnak beszélni vagy csak keveset a fiúk szoros időbeosztása miatt megviselni, ujjaimat övéire kulcsoltam s kéz a kézben haladtunk át a tömegen. Mikor összekulcsolódtak ujjaink valami különös, meleg érzés áradt szét a bensőmben, de miért? Nem, én nem vagyok...vagy mégis?! 

*London-ban*

 -Sziasztok!-köszönt Liam és Harry(!!). Ő mit keress itt? Vajon haragszik még rám? Ha itt van akkor csak nem haragszik, ugye? Meredve bámultunk egymásra, nem lépett csak nézett, ha ő nem majd én! Bőröndöm

fogantyúját elengedtem majd határozott léptekkel közeledtem a göndör hajú fiúm felé, megálltam előtte, felpipiskedtem, karomat nyakára kulcsoltam majd egy szenvedélyes csókban részesítettem, láthatólag/érezhetőleg meglepte a tettem, de amint kapcsolt az agya, visszacsókolt. Nem érdekelt semmi és senki! Csak mi voltunk ketten!
-Sajnálom!-mondtam ajkaimra miután elváltunk egymástól.
-Nem! Én sajnálom! Meg kellett volna bíznom benned, ígérem változtatok! Szeretlek!-hadarta, ajkait enyémre nyomta
 -Szeretlek!-ziháltam, de nem tudtam szemébe nézni. Megcsaltam? Együtt voltunk akkor? Mit tettem?! 

*2 óra múlva*

-Mindjárt augusztus! Szeretem ezt az hónapot! Nem tudom miért szeretem annyira, egyszerűen csak szeretem, a kedvenc hónapom! Miért nem csináltak meg hamarabb, hogy augusztusban szülessek?!-zsörtölődtem miközben Harry-vel kézen fogva sétáltunk a parkban. Bár eléggé sokat utaztunk ma, ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjünk sétálni olyan szép az este és ilyenkor olyan romantikus sétálni a parkban, a szerelmeddel. Mindig is szerettem az ilyeneket. 

-Én meg téged szeretlek!-puszilt hajamba. 

-Uhh, de nyálas vagy!-röhögtem fel.

-Na, neked aztán semmi nem jó!-húzta össze szemöldökét. 

-Fáradt vagyok menjünk haza!-kuncogtam.

-Persze, válts csak témát!-nevetett erőltetetten, de tudtam, hogy nem haragszik. 

*Otthon*

-Naaa! Légyszi mosolyogj! Olyan cuki vagy akkor!-könyörögtem Harry-nek miközben rajta feküdtem. Nem akarja megmutatni a gödröcskéjét a szemét!

-Csak akkor?-mosolygott...végre! Pont úgy bökdöstem a gödröcskéket, mint Malik a Little Things-ben, az a klipp ahww! 

-Alapból is!-pusziltam szájon-Mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba.-szálltam le róla. 

-Itt is elmehetsz ám!-mosolygott kajánul. Ezt csak én nem értem? 

-Ajjjhh, perverz!-végül leesett, idióta. Őőő..hova raktam a gyógyszert? Muszáj bevennem, de hol van? A mosdó kagyló alá biztos nem raktam, talán a fiókokba. Haj csat, zsebkendő -dobáltam a dolgokat-, szempilla spirál, betét, gomb, állj, betét(!) hányadika van? Menzesz naptár, menzesz naptár, megvan! Ne! Ne, kérlek! Kérlek Istenem, ne! Egy hete meg kellett volna jönnie(!!)..

29. Rész -Újra Doncasterben-

Kedves Olvasók! Itt az új rééész!! Remélem már vártátok! :D Ebben a részben nagy fordulatot vesz a történet. Hogy miért? Ha elolvassátok, megtudjátok. ;) Viszont van egy rossz hírem... A blog a végéhez közeledik, már nincs sok rész hátra. :( Ha jók a számításaim, elérjük a 35-öt és még hozzá az epilógust. Szóval, remélem tetszik a rész, jó olvasást! :) Én a rész megírása alatt végig ezt a számot hallgattam, szerintem nagyon is illik ehhez a részhez. Hallgassátok ti is, amíg a részt olvassátok, végig! :) Mindkét verziót! :)

Pusszancs: Nórii :)

----------

Nem törődve semmivel, mérgesen kijöttem a szobából és az ajtót becsaptam magam mögött, majd átérve az én szobámba, ugyanezt cselekedtem. Ledőltem ágyamra, arcomat tenyereimbe temettem, s néhány perc gondolkodás után felpattantam, s kirontottam a szobából. Ez idő alatt átgondoltam, hogy mennyire nagy marha vagyok. Azért vesztünk össze, mert ÉN nem engedtem el Doncasterbe? Hogy lehettem ilyen érzéketlen paraszt? Hisz' Gina ott nőtt fel és én megtiltom neki, hogy a legjobb barátjával (aki fiú) ne menjen el?
-Gina, Gina!-szaladtam le a lépcsőn.
-Már elment.-mondta kikerekedett szemekkel Liam.
-Utána kell mennem és bocsánatot kell kérnem!-szuszogtam.
-Repülővel mennek! Valahol átszállnak és úgy mennek Doncasterbe. Meg nem mondom hol!-adta az információkat Liam.
-Kösz.-böktem oda neki.
Megmarkoltam a kocsikulcsot és az autómhoz szaladtam. Beindítottam a motort és erősen nyomtam a gázpedált, hogy minél előbb érjek oda. Nem törődve a sebességhatárral, száguldoztam, mint egy őrült. Talán őrült is vagyok. Őrülten szerelmes ebbe a lányba és nem hagyhatom, hogy elmenjen búcsú nélkül. Ne haragba váljunk el! Igazából azt sem tudom, hogy most szakítottunk-e... Egy órás út után végre a reptérre érkeztem, ahol szemeimmel gyorsan kutatni kezdtem Gina után. Szerencsémre hamar megleltem színes haja miatt. Éppen sorban álltak, már majdnem soron következtek, ezért elkezdtem kiabálni. De semmi haszna nem volt. A tömeg elnyomta az én hangomat. Kétségbeestem, hiszen már ők mutatták fel a személyiiket. Összeszorítottam szemem és futni kezdtem, át a tömegen, tolakodtam, lökdösődtem. De későn értem oda, őket már engedték a géphez, utánuk akartam menni.
-Maga mégis mit képzel? Jegy nélkül nem mehet be! És egyébként sincs tolakodás!-meresztett rám gyilkoló pillantásokat a hölgy.
-Kérem, el szeretnék búcsúzni a barátnőmtől!-kérleltem.
-Mit nem értett abból, hogy jegy nélkül nem engedhetem át? Menjen innen még mielőtt hívom a biztonságiakat! Különben is! Feltartja a sort!
Fejemet lehajtva kullogtam az üvegablakhoz és csak bámultam ki. A gép felszállt, kezemet az üveghez tapasztottam, homlokomat is nekinyomtam. Egy könnycsepp gördült végig arcomon.
-Szeretlek.-suttogtam.
A gép eltűnt. Hátat fordítottam és mentem a kocsimhoz. A reptéren végig könnyeimmel küszködtem. Úgy éreztem megszakad a szívem. Én szeretem, miért hagytam elmenni?

*Gina szemszöge*

-Gondolom várod már, hogy anyukádékkal találkozz!-törtem meg a csendet.
-Mindennél jobban!-mosolygott Louis.
-Furcsa lesz újra visszamenni. Tudom, hogy csak néhány évet voltam távol, de ez az idő egy örökkévalóságnak tűnt.-mosolyodtam el.
-Hidd el, nekem is hiányzik. Mindennél jobban.-fújta ki a levegőt.
Az út nem volt hosszú, várakozni sem kellett az átszállásnál. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzések jártak át, amikor újra Doncasterben érezhettem magam. Az itteni emberek, az itteni MINDEN! Szerencsére
Louisék háza nem volt messze a reptértől, így hamar odaértünk. Izgatott voltam, amikor az ajtóban álltunk. Louis csöngetett. Nem mintha nem lenne kulcsa, csak szeretett volna meglepetést okozni. *Trrrr* Az ajtó már nyitódott is. Lottie állt az ajtóban.
-Louiiiiiiiiiiiiiis!-ugrott nyakába.
E név hallatán jöttek a többiek is, legvégül pedig Jay és Dan az ikrekkel.
-Gina!-ugrottak bele az én nyakamba is.
-Örülök, hogy itt vagytok!-mosolygott Jay.-Gina, téged ezer éve nem láttalak.
-Hát igen, a sors ilyen.-húztam el a számat.
-Mire vártok? Gyertek beljebb!-intett Dan.
-Hol van Eleanor?-kérdezte Daisy.
-Őőő...sajnos nem tudott jönni, ezért is jöttem én.-magyarázkodtam.
Tudom, hogy nem szép hazudni, de lehet, hogy ők még nem értenék meg.
-Nagyon örülünk neked!-ölelt meg Phoebe.
-Gina, gyere, megmutatjuk a szobánkat Fizzyvel!-fogta meg a csuklómat Lottie és húzott maga után.-Ti pedig menjetek a szobátokba és rajzoljatok egyet Ginának!-utasította az ikreket.
-Mi ilyen fontos?-érdeklődtem.
-Hol van El?-kérdezte Fizzy.
-Na jó, ti már nagyok vagytok. El és Louis szakítottak.-adtam be a derekam.
-De mégis miért?-értetlenkedtek.
-El megcsalta.-csuklott el hangom.
-Édes Istenem szegény!-kapott szájához Lottie.
-Ezért is jött ide.-magyaráztam.
-Köszi, hogy elmondtad.-mosolygott Fizzy.
Lementem Louishoz, aki nyugodtan ült az asztalnál.
-Beszéltél anyukáddal?-kérdeztem.
-Igen, elmondtam nekik mindent.-bólogatott.
Ahogy ezt kimondta az ég mintha leszakadt volna, elkezdett ömleni az eső. Vihar lett. Az este gyorsan eltelt, ideje volt a lefekvésnek. Már mindenki megfürdött, én pedig Louist a szobájában vártam. Bejött, mosolygott.
-Akkor megyek aludni. A vendégszobában alszom. Jó éjszakát!-kacsintott.
-Biztos? Nem én kéne ott aludjak?-aggodalmaskodtam.
-Nem! Te itt alszol!-parancsolt rám.
-Rendben. Akkor jó éjt!-mosolyogtam.
-Jó éjt!-már majdnem becsukta az ajtót, amikor egy hatalmasat dörgött az ég, én pedig megugrottam erre.
-Louis! Nem maradnál itt?-vörösödtem el.
-Szeretnéd?-mosolygott pimaszul.
-Igen.-motyogtam.
-Akkor maradok!-nyújtotta ki a nyelvét.
Először ő bújt be a paplan alá, majd én. Közelebb jött hozzám és magához húzott, kezét derekamon tartotta. Fejét belefúrta a párnába. Elkezdett simogatni, mellemet kezdte el masszírozni. Erre muszáj volt felkuncognom. Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
-Akarod?-suttogta, miközben kék szemeitől olvadoztam.
-Mindennél jobban!-mondtam úgy, hogy már csak pár centi volt ajkaink között, de ezt a távolságot hamar meg is szüntettem.
Fölém mászott és nem is habozott, rögtön nekem esett. Könnyű dolga volt, mivel éjszakára nem vettem fel melltartót, így azzal már nem kellett küszködjön. Az alsóneműtől meg sem szabadulva hatolt belém. Minden egyes tolással érintette a g-pontomat és ezzel a "mennyországban" érzetem magam. Maga volt a gyönyör. Miután végzett, fáradtan borult mellém és csak szuszogásunkat lehetett hallani. Nekem ő kell!

28. Rész -Impossible-

Hello Everybody! 

Meghoztam a részt amit kivételesen sikerült időben elkezdenem írni és időben is befejeztem! Különösebb hozzá fűzni valóm nincs szerintem…Maximum annyi, hogy ha van Elounor shipper(mint jó magam ) az ne vegye magára, hogy Eleanor itt el lett hordva mindennek, én is furcsáltam ahogyan írtam, de ez csak egy blog!!! KITALÁLT TÖRTÉNET!! Szóvaaal… Nem hiszem, hogy hosszú lett, de a múltkori általam írt résznél az lett, bár attól nem volt nehéz hosszabbat írni :/ Remélem azért elnyeri tetszéseteket, jó olvasást! Ui.: Új feliratkozónk van!! :D >< Köszönjük, hogy olvasod és hogy fel is iratkoztál rá Viki B. Millió puszi :*

Puszil: Cintia~

----------

-Tessék?! Ki volt az Lou?-kiabált vissza. Pff ,Lou” nincs joga, hogy így hívjon, MÁR nincs… Egy ekkora ócska r*bancnak nincs! 

-Gyere le! Most!-kiabáltam újra, hangom jóval dühösebben csengett az előzőnél. 

-I-igen? Mi-mi a baj?-dadogott miközben lefelé sétált az ÉN pólómban, vajon annak a f*sznak a ruháját is hordta? 

-Nem akarsz nekem valamit mondani esetleg? Mondjuk, hogy mi volt a bajod Danielle születésnapi buliján amitől oly’ hirtelen ’’haza jöttél”?-hangomból tisztán kivehető volt az undor, a szarkazmus.. a megvetés. Eleanor a szavaim hallatán megdermedt majd egy biztos pontra meredt még véletlenül se nézett a szemembe -már SZÁMOMRA kínosan ügyelt arra, hogy a tekintetünk ne találkozzon- , meg se próbálta letagadni ami talán nem is AKKORA baj hisz’ attól valószínűleg csak még idegesebb lennék.-Na, mi van? Nem tudsz mit mondani?! Ööö, csak nekem ismerős ez a szitu? Olyan déja’ vu érzés, neked nem? 

-M-megtudom magyarázni!-nézett rám végre valahára, megtisztelve érzem magam emberek!(Nem tudom mennyire érződik a mondatból, de természetesen nem kedvességből ’’gondolja”! Cintia~) 

-Örömtől repdesve várom!-’’mosolyogtam”.-Nagyon kíváncsi vagyok, hogy magyarázod vagyis próbálod kimagyarázni azt, hogy egy büdös k***a vagy..MEGINT! 

-Szeretlek!-vágta rá.-Mindennél jobban! Én nem akartam lefeküdni.. a nevét se tudom! Sokat ittam, te nem voltál a közelbe, ő meg rám mozdult, befolyásolható voltam! Semmire nem emlékszem érted SEMMIRE! Csak a bűn tudatra ami azóta mardos, hogy felébredtem abba a kib*szott ágyba, soha egy pillanatra nem felejtettem el! Neked arról fogalmad nincs hány éjszakát sőt napot végig bőgtem emiatt, te el sem tudod képzelni milyen lelki fájdalmat éreztem/érzek, b**** meg testi fájdalmat okoztam saját magamnak!-sírva ordította majd felhúzta pulcsijának ujját ahol vágásokon vágások voltak, szemeim kidülledtek, ajkaim elnyíltak, komolyan vagdosta magát?! Ez nem normális! Én nem ítélem el azokat akik vagdossak magukat, persze szörnyű meg szomorú, de nekik okuk is van rá, ők lelki/testi traumát szenvedtek, de Eleanor?! Az d*gott egy idegen hapsival -akinek a nevét nem is tudja- másnap meg rájött ,,Jé, nekem barátom van!” utána meg ön sajnálatba esett, utálom az ilyen embereket, ja és ahogy végig gondolom a szavait még ÉN leszek a hibás, értitek? Igazából nem tudom, hogy tudott lediplomázni, mert nem sok esze van vagyis de eltudom! Az összes (férfi) tanárt lesz*pta azt’ meg volt az az 5-ös, na ja a drágaság nagyra tudja nyitni a száját, bár ezen miért nem csodálkozom?! 

-Állj, állj! Engem okolsz?-bökdöstem a (saját) mellkasomat.-Nehogy már te legyél az ’’áldozat”! Ez kész vicc! Nem én csaltalak meg, fordítva történt! Még jó, hogy nem várod el a bocsánat kérést azért, mert te voltál olyan idióta, hogy vagdostad magadat! Csak gratulálni tudok! 22 -jó akkor nem ennyi voltál, akkor 21- éves fejjel ilyenre vetemedsz, hihetetlenül jó példát fogsz mutatni a gyerekednek, de hál’ Istennek az már nem az én gondom lesz, hanem valamelyik f*szodnak! Taps a nagy Eleanor J. Calder-nek, hogy kibírta eddig, hogy ne feküdjön össze senkivel!-lassú, unott, egy ütemű ’’tapsba” kezdtem. Már-már lenyűgöző ez a hűség amit te produkálsz! 

-Te komolyan nem fogod fel, hogy MIATTAD vagdostam a kezemet?-szúrós pillantást vetett rám, abbahagyta a sírást, szemei csontszárazok még csak nem is pirosak, a mű sírást tökéletesre fejlesztette! 

-Nem, mert nem miattam tetted, sokkal inkább saját magadért! Szerintem azért tetted, mert kezdesz rájönni, hogy mekkora r*banc vagy, de mégis élvezed! Ezzel nincs semmi baj Eleanor k***ának születtél, és? Tudod van néhány pasi aki az ilyen nőkre bukik!-kacsintottam.

 -Milyen ilyen?-vonta fel fél szemöldökét.

 -Könnyű vérű!-vigyorogtam, *csatt*. Eleanor váratlan ütése által a fejem 45 fokkal balra fordult, nem

tudom mit hit ezzel mit ér el, megütöm? Kizárt. Akármekkora szajha nőket nem ütünk, bár nőnek elméletileg nem nevezném inkább használt rongynak, de gyakorlatilag nő szóvaaaal.. nekem amúgy is nagyon el kell veszíteni a türelmet –meg inni kell ’’néhány” üveg tequilát, de nőt akkor SE ütünk! Nőre SOHA nem emelünk kezet!

-Takarodj innen!-rivallt rám. 

-Nem kell kétszer kérned! Aztán védekezni, ám! Gondolom, nem akarsz úgy járni, hogy nem tudod ki a gyereked apja vagy az is segíthet, ha tudod a nevét!-úgy ahogy voltam, kócos hajjal, alsó gatyában(!!!) indultam meg, szerencsére itt van az autóm nem kell végig sétálnom London-on boxer-ben, a slusszkulcsot és a telefonomat még felkaptam mielőtt ’’könnyes” búcsút vettünk egymástól. Az autó egyet pittyegve jelezte, hogy bátran be lehet szállni a járműbe anélkül, hogy riasztana, amint beültem a kocsiba csak akkor jutott el a tudatomig ismét megcsalt eddig a düh járta át az elmémet -még most is van bőven belőle- ám kezdett más a helyére jönni szomorúság ÉN tényleg szerettem El-t, viszont az igazság az már nem ÚGY, mint az előtt, most már inkább csak ’’barátként” tekintettem rá, olyan mintha a szívemben más foglalt volt el azt a helyet amit neki kellett volna… Azt erősen kétlem, hogy ő valaha is szeretett, talán az első kapcsolatunk első hetében. A düh, szomorúság mellett furcsa, de megkönnyebbülés is volt. Attól nyugodhattam meg, hogy többé nincs elkötelezettségem vagy attól, hogy innen szabad az… nem az lehetetlen! Ő mást szeret ÚGY! Egyáltalán én ÚGY szeretem őt vagy másképp?

James Arthur - Impossible 

I remember years ago / Emlékszem, évekkel ezelőtt 

Someone told me I should take / Valaki azt mondta nekem 

Caution when it comes to love / Hogy legyek óvatos a szerelemben 

I did / És én így tettem 

And you were strong and I was not / Te erős voltál, én meg nem 

My illusion, my mistake / Az én hibám, az én képzelgésem

 I was careless, I forgot / Én voltam figyelmetlen, elfelejtettem 

I did / És én így tettem 

Muszáj kiszellőztetnem a fejemet és pontosan tudom hova akarok/kell mennem, telefonomat elvettem a műszerfalról -amit akkor raktam oda amikor beszálltam- feloldottam majd a névjegyzékbe lépve nem kellett keresgélnem hisz’ az első volt a sorban. Idegesen doboltam az ujjaimmal a kormányon miközben azért imádkoztam, hogy felvegye. -Anya! Szia! Van egy kis problémám(!)... 

*Gina szemszöge* 

-Harry, Harry! Engedj el! Szomjas vagyok! Légy szíves!-könyörögtem a göndör hajú barátomnak aki nem akarta abba hagyni az ellen indított ’’háborúját” ami abból állt, hogy halálra csikizett, ó, hogy ezt mennyire vissza fogja kapni! Várjá’ Harry várjá’! Bosszúm le súlyt rád(is)! 

-Menj inni szerelmem, nehogy szomjan halj nekem!-simogatta meg az arcomat halál komoly arccal utána meg kitört belőle a röhögés. Az új koreográfiánkat táncolva mentem le a lépcsőn (!!) a hozzá ’’kapcsolódó ” dal folyamatosan a fejemben jár, egy percre elfelejtve, hogy még mindig a lépcsőn vagyok -hiába az utolsó fokon- jött a forgás én meg jó ’’kislány” módjára persze megcsináltam, de a lépcső nem volt elég széles és a fordulat felénél hátra felé kezdtem ’’dőlni’’, mint egy fa. A várt ’’becsapódás” helyett valaki kényelmes karjaiban ’’találtam” magamat. 

-Louis?! Ööö..köszi, hogy elkaptál!-mosolyogtam hálásan miközben lábaimra állított. 

-Szívesen!-mű mosolygott. Ez nem a szokásos Louis mosoly, nem pajkos, jókedvű ez erőltetett…Ez nem az örök fiatal Louis ez a megtört, szomorú Loui. Nem szerettem/szeretem ezt az oldalát látni. 

-Minden rendben van?-aggódóan vizslattam. 

-Eleanor és én szakítottunk!-számat szólásra nyitottam, de csöndre intett.-Nem, nem akarok róla beszélni, vége és kész! Viszont lenne egy kérdésem! Szeretnél velem jönni Doncaster-be?-idegesen(?) nézett. 

-Úr Isten! Mész Doncasterbe? És szeretnéd, hogy menjek? Persze, hogy elmegyek veled! Máris csomagolok!-pattogtam majd elkezdtem futni az emeletre, de visszafordultam és nyomtam egy cuppanós puszit Lou arcára-Köszönöm, hogy elviszel! 

*Harry szemszöge* 

,,Igazán Ed?! Én úgy emlékszem, hogy Miranda vert meg téged Monopoly-ban! Rosszul emlékszem?? >< :D @Harry_Styles” pötyögtem be a tweet-et. Huncut Ed (Sheeran), kis hazudós, bár zenét szerezni az tud, például a legújabb száma a Give Me Love valami fenomenális, ő írta nekünk a Little Things-t ami szintén fergeteges. Amint elküldtem Gina rontott be a szobába sikítozva érdeklődve figyeltem, de mit se törődve velem az ágya alól kivette a bőröndét majd elkezdte beledobálni a ruhákat. Ültem és néztem, vártam, hogy szóljon valamit, mégis mit csinál már azt hittem soha nem kezd beszél… 

-Louis-val Doncaster-be megyek!-sikította miközben beledobott egy újabb nadrágot a táskába. 

-Mi van? Miért mész vele Doncaster-be?-ráncoltam össze homlokomat. 

-Szakított Eleanor-ral és…-mosolyogva mondta, igaz látszott rajta, hogy próbálja elrejteni. 

-És te fogod megvigasztalni!-fejeztem be mondatát. 

-Igen, én! Meg az anyukája, Lottie, Félicité az ikrek, az ottani barátai, soroljam még?-állt meg egy percre majd tovább folytatta a pakolást. 

-Biztos örömet okoztok neki lelkileg, te pedig gondolom testileg is?!-nevettem fel, de közel álltam ahhoz, hogy a falba verjek. 

-Már megint mi a bajod? Tudod mit?! Nem érdekel! Hidegen hagy! Folyamatosan előről kezded! Nehogy már TE döntsd el, hogy elmehetek-e a legjobb barátommal az otthonunkba, kivagy te?! A pasim! És?? Ez nem azt jelenti, hogy birtokolhatsz! Te. Engem. Nem!-bökdöste a mellkasomat, kicsit lefagyva álltam ott, de neki pont elég volt ahhoz, hogy becipzározza és megfogja bőröndje fogantyúját, számat nyitottam, hogy beszéljek, de a hang megakadt a torkomon. Az ajtó csapódása tudatosította, hogy elment, csak azt nem tudom hova! Egyszerűen ki a szobából? A szüleihez? Doncaster-be?

27. Rész -A csúf igazság-

Helló Mindenki! :D Sajnálom, ha egy kicsit rosszul sikerült a rész, de mielőtt megírtam volna, kaptam egy sokkoló hírt, ami kicsit lefagyasztott. Reméltem, hogy csak álmodok, de ez a valóság volt... Na ne az én "gondjaimmal" foglalkozzunk most, hanem a bloggal. Remélem sikerült a kis "sokk" ellenére jóra megírnom. Jó olvasást! :)

Puszi: Nóri :)

----------

*Perrie szemszöge*

Úgy látszik, hogy Zaynnel komolyabbra fordult a kapcsolatunk. Ugyan még ne feküdtünk le, de úgy érzem elég erős lett a párkapcsolatunk, nem szakíthat szét minket semmi sem. Mivel már nem vagyok olyan új a csapatban, már mindenkinek be lettem mutatva, de Liam barátnőjével még nem ismerkedhettem meg. Eljött a nagy pillanat. Nem volt az olyan izgalmas, csak egy lány. De amikor megláttam, elállt a szavam. Ő is hasonlóképpen cselekedett.

-Perrie?-szólított meg.

-Dani?-ismételtem kérdését.

-Istenem, de rég láttalak!-ugrott nyakamba. Ölelését viszonoztam.

Oldalra pillantottam, ahol a fiúk tátott szájjal bámultak, valószínűleg azon járhatott az eszük, hogy honnan ismerjük mi egymást. Liam végre fel is tette a várt kérdést.

-Ti honnan is ismeritek egymást?

Válaszul csak felnevettünk. Én kezdtem el mesélni.

-Tudjátok, én táncoltam, mielőtt énekelni kezdtem volna. Az életemben az ének váltotta fel a táncot. És hát Danival egy helyen táncoltunk. Tényleg, szerinted mi lehet Jessica-val??-tettem fel neki a kérdést.

-Bocsánat, hogy közbeszólok lányok, de ki az a Jessica?-érdeklődött Zayn.

-Ő volt az egyik tánctanárunk.-most Dani mesélt.-Többen voltak, de Jess járt hozzánk a legtöbbet. Imádtuk.-húzódott széles mosolyra a szája.

-Emberek, emberek!!-törte meg a nosztalgiát Gina visítása.

-Holnap lesz El szülinapja és még semmi nincs kész!-lihegte.

-A k**va életbe!-csapott Louis homlokára.-Elfelejtettem.

-Ti kibékültetek?-mutatott Hazz-ra és Gin-re.

-Igen!-vágta rá Gina széles mosoly kíséretében.

-Ja, kibékültek.-ásított Niall.-Tudnád, ha a te szobád is mellettük lett volna.

Erre Gina elpirult, Harry pedig egy perverz mosolyt küldött felénk.

-De térjünk vissza a bulihoz!-zökkentett ki minket Gina, gondolatmenetünkből.-Nagyon jónak kell lennie! Meg kell ünnepelni a szülinapját is és azt is, hogy leérettségizett! 2 napunk van mindenre, gyerünk skacok!-buzdított minket.

*Másnap*

*Zayn szemszöge*

Igen, sikerült 2 nap alatt tortát süttetni, kaját, piát beszerezni. Már csak az ünnepelt van hátra! A bulit a lakásban tartjuk, mert az utolsó pillanatokban már nem volt szabad hely. Louis már úton van a születésnapossal. Egy telefonhívással jelezte Lou közeledésüket. Mikor már az ajtóban voltak, mindenki lázasan készülődött a meglepetésre.
-MEGLEPETÉÉÉÉÉS!!-ugrottunk fel, El szint megijedt a nagy hangerőtől és a sok ember láttán.
Egy kicsit ki is nevettük.
-Ezt nekem rendeztétek?-nézett körbe a hatalmas nappaliban, szemügyre véve a díszítést.
-Ki másnak?-ölelte meg Louis.
-Köszönöm, köszönöm mindannyitoknak!-kúszott egy széles mosoly arcára.
-A legjobbat a legjobbnak.-csókolta meg Louis, de ekkor mosolya már elhalványult.
Az idő rettentő gyorsan telt el, hipp-hopp éjfél körül járt az idő, sőt lehet már a hajnali egyet ütötte az óra. Mi nem foglalkozva az idővel táncoltunk, ittunk, ettünk. Már jó pár feles bennünk volt, amikor Perrie elkezdett erotikus táncot lejteni nekem, mit sem foglalkozva a többiekkel. Úgy éreztem akkor, hogy most azonnal akarom őt, de nem akartam siettetni a dolgokat. Viszont lent kezdtem érezni, hogy szűkül a nadrágom. Perrienek eltátogtam egy ,,mindjárt jövök, csak a mosdóba megyek"-et, ám nem a mosdó, hanem a szobám felé vettem az irányt. Egy kéz megfogta hátulról a vállam, Pezz volt az.
-Hadd segítsek!-mosolygott pimaszul és az egyre dudorodó férfiasságomra vezette tekintetét.
Aznap éjjel, vagy hajnalban, megtörtént...

*Reggel*

*Louis szemszöge*

Este, mikor már láttuk, hogy szinte mindenki kiütötte magát, kivéve Liam, elmentünk El-hez, hogy kettesben is ünnepeljünk egy kicsit...Délben, ami nekünk még nagyon reggel volt, a telefonom csörgése szakította meg álmunkat. Niall hívott minket, akinek a hangján még hallatszott, hogy nem egészen józan és még aludhatott volna egy kicsit.
-Halló.-szóltam bele, kissé rekedt hangon.
-Szevasz Lou. Hova tűntetek?-hangja fáradt volt.
-Nyugodj meg, csak eljöttünk El-hez. Majd estefelé megyek és segítek takarítani.
-Rendben. Csáó.
-Szia.
Visszabújtam a még álmos, gyönyörű barátnőm mellé, de nem élvezhettem sokáig társaságát. Most meg csöngettek.
-Majd én kinyitom.-ajánlottam fel.
-Köszi.-dobott kezével egy csókot.
Bágyadtan kiballagtam a bejárati ajtóhoz és kinyitottam. Egy férfi állt előttem. Arcán látható volt a meglepettség.
-Segíthetek?-kérdeztem.
-Én Eleanor Caldert keresném.-mosolya apró volt.
-Ő még az ágyban van. Ki keresi? Mit mondjak neki?
-Ó, te a barátja vagy?-sápadt el arca.-Ilyen hamar túllépett?
-Miről beszélsz?-förmedtem rá.
-Hát a Danielle születésnapi buliján történt egy-két dolog közöttünk. Gondoltam most felkeresem.
Ledermedtem, az ajtót rácsaptam az ismeretlen férfira. Dühös voltam, nagyon. Testem remegni kezdett, ideges lettem.
-Eleanor!!!-kiabáltam.