Szerdán volt, hogy 4 éve boldogítják az emberiséget!!! Most szeretnék boldog születésnapot kívánni nekik!! <3 LEGALÁBB még 3x ennyi! El se hiszem! 4 év! 4 éve egy csapat!! Annyira szeretem/szeretjük őket, hogy az már szinte fáj! ,,1D szív, 1D lélek, Directinor leszek míg élek!!" Szeretném, ha meghallgatnátok a legelső dalukat amit csapatként adtak elő :') <3 Happy Birthday One Direction!! <3 Én és a nagy angol tudásom! >< Lenne egy kis közvélemény-kutatás! Melyik párosnak "szurkoltok", hogy együtt legyenek? Gina és Harry vs. Gina és Louis :) Kérlek titeket, hogy kommenteljetek ezzel kapcsoltban, mert kíváncsi(ak) vagyok/vagyunk :) Köszönöm előre is! :* A részhez nem szeretnék semmi különösebbet hozzáfűzni! Maximum annyit; Ebbe a részbe nincs dalszöveg! >< Jaaa és a 30. részhez érkeztünk kedveseim :) Szomorú és egyszerre boldog is vagyok! :): Szomorú vagyok, mert nemsokára vége ENNEK a blogban :( Boldog vagyok, mert ti itt voltatok és olvastátok és remélem a többi blogba is velünk fogtok tartani! ;) Viszont nem kell még búcsúzkodni..hál' Istennek!! :D Jó olvasást! :)
Puszil: Cintia~
----------
-Gina! Gina! Ébredj!-suttogott édesen Louis a fülembe. Legszívesebben lecsaptam volna, mint az ébresztőórát, de akkor megtudta volna, hogy ébren vagyok, "hála" neki, így mit sem törődve azzal, hogy próbál felébreszteni -ami sajnos sikerült is- szemeimet csukva tartottam. Louis (szinte) mindent megpróbált, de én nem ébredtem fel, kis gonosz vagyok! Tommo-nak néhány ébresztési módszere eléggé vicces volt, mint például amikor belenyalt a fülembe, kissé undorító, de egyben izgató is volt, nos igen, a fülem a gyenge pontom és ezt ki is használja...-Na jó' van akko'! Te akartad!-sóhajtott fel, de megmernék esküdni, hogy vigyorgott, ajajj, rosszat sejtek... Éreztem, hogy a hely -ahol eddig ült- az most "megemelkedett" vagyis leszállt az ágyról, hallottam meztelen talpának hangját ahogyan a hajó padlóhoz ér, kezdek aggódni, mély levegőt vett, félek, ismételten hallottam a csattanásokat, mint aki fut...jézus úr Isten, rám fog ugrani, hogy rohadna meg! Tuti, hogy tudja, hogy ébren vagyok csak így akar bosszút állni, de nem adom meg neki azt az örömöt, hogy elárulom magamat, viszont, ha továbbra is "alszok" akkor meg rám vetődik és akkor is boldog lesz, ebből nyertesen semmiféleképpen nem tudok kijönni..a k***a életbe! Nem tehettem mást, vártam, vártam, hogy Louis súlyát a hátamon érezzem, a párnát erősen átöleltem, az az érzés amikor valaki -aki "pár" kilóval több- rád ugrik; fájdalmas, de NAGYON! Habár azt terveztem meg se mukkanok, ez a terv csődbe ment, mikor megéreztem Loui súlyát, úgy sikítottam fel, mint akire rátámadtak végül is van hasonlóság...
-B*szdmeg Louis! Szálljá' le rólam! Most!-csapkodtam hátrafelé mire ő hangosan felnevetett majd kezemet hátrakulcsolta és ujjaival "bilincsbe vert", forgolódtam, igyekeztem kiszabadulni..nem sok sikerrel! Lou még mindig "fogva tartott", bár sikerült elérnem annyit, hogy a hátamon feküdtem, nehéz küzdelem volt csak ezt elérnem, de a hülye nem hagyott 5 perc nyugtot se, elkezdett csikizni. Megverem! Figyeljétek meg a végén megverem! A csikizés már "fájt", folyt a könnyem a nevetéstől és a "fájdalomtól". Louis az egyik perben még nevetett, a másikban meg halál komoly arccal vizslatott,és ez minden az egyik percről a másikra történt, szó szerint! Leállt a csikizéssel majd leszállt rólam, érdeklődve figyeltem, nem értettem a helyzetet, most mi van? -Beszélnünk kell!-túrt hajába.
-Őőő...oké! Beszéljünk! De miről?-tornáztam magam törökülésbe.(Az aktus után, pólót húzott fel, Louis meg már reggel felöltözött! Gondoltam "szólok" nehogy azt higgyétek, hogy anyaszült meztelenek!! >< Cintia~) Csak én vagyok most összezavarodva?
-A tegnap estéről!-vakargatta tarkóját-Szerintem hiba volt!-tekintetemet kerülte. Most..most tényleg azt mondta, hogy hiba volt? De h-hát miért? Megbánta?! Miért bánta meg? Semmit se értek most már! -Szerintem is!-vágtam rá amikor feleszméltem pillanatnyi gyengeségemből-Tudod mit?! Felejtsük el és soha többet ne is említsük!-mosolyogtam..kívül, belül ordítottam, de ő ezt nem láthatja! Hisz' csak egy, egyéjszakás kaland volt...számára! Átverve érzem magamat, de nem tudom miért! Semmi jelentősége nem volt...
-Tényleg?-emelte rám tekintetét, mintha szomorúság tükröződött volna benne...Áh, csak képzelődök!
-Igen! Te vagy a legjobb (fiú) barátom! Ezt pedig nem kéne elrontani csak azért, mert nem bírtunk a hévvel!-képtelen voltam a szemébe nézni.
-Khhm..én is így gondoltam! Akkor ezt megbeszéltük! Ölelés?-tárta ki karját.
-Ölelés!-mosolyogtam, mélyen beszívtam férfias illatát..olyan jó illata van, te jó ég!
-Gina! Louis! Gina! Louis!-rontott be Daisy és Phoebe. Az ágyon ugrálva sikítoztak majd miután ezt megunták mindketten egyikünk nyakába ugrott.
-Megyünk az állatkertbe!-sikított a fülembe Daisy.
-Daisy! Megsüketíted Gin-t!-nézett rá szúrós szemmel iker testvére mire az említett lehajtotta a fejét, muszáj volt felnevetnem olyan aranyosak. Nyomtam egy cuppanós puszit Daisy pofijára, hogy tudassam vele nem haragszom-De igazat mondott!! Megyünk az állatkertbeee!-kiáltott Phoebe, Louis fülébe.
-Igen! A bátyátokat fosszátok meg a hallásától 'kit mindennél jobban szerettek!-az ikrek abbahagyták az ugrálást, Louis-ra néztek majd egymásra, vállat vontak s folytatták a sikítozást. Ezt besz*ptad Tomlinson!
-Ugye ti is jöttök? Ugye?-beszéltek egyszerre.
-Ezek után dehogy megyünk!-duzzogott Louis. Így jártál Louis, bibibi (:P)!
-Persze, hogy megyünk drágáim!-kacsintottam, mind a ketten a nyakamba "estek, Louis meg az ágynál állt, mellkasa előtt összefont kézzel miközben dühösen méregetett, tőlem csak egy nyelv kiöltést kapott meg gondoltam egy ,,beb*sztad, de nagyon"-t. Annyira szeretem ennek a családnak minden tagját..MINDEN tagját!
-B*szdmeg Louis! Szálljá' le rólam! Most!-csapkodtam hátrafelé mire ő hangosan felnevetett majd kezemet hátrakulcsolta és ujjaival "bilincsbe vert", forgolódtam, igyekeztem kiszabadulni..nem sok sikerrel! Lou még mindig "fogva tartott", bár sikerült elérnem annyit, hogy a hátamon feküdtem, nehéz küzdelem volt csak ezt elérnem, de a hülye nem hagyott 5 perc nyugtot se, elkezdett csikizni. Megverem! Figyeljétek meg a végén megverem! A csikizés már "fájt", folyt a könnyem a nevetéstől és a "fájdalomtól". Louis az egyik perben még nevetett, a másikban meg halál komoly arccal vizslatott,és ez minden az egyik percről a másikra történt, szó szerint! Leállt a csikizéssel majd leszállt rólam, érdeklődve figyeltem, nem értettem a helyzetet, most mi van? -Beszélnünk kell!-túrt hajába.
-Őőő...oké! Beszéljünk! De miről?-tornáztam magam törökülésbe.(Az aktus után, pólót húzott fel, Louis meg már reggel felöltözött! Gondoltam "szólok" nehogy azt higgyétek, hogy anyaszült meztelenek!! >< Cintia~) Csak én vagyok most összezavarodva?
-A tegnap estéről!-vakargatta tarkóját-Szerintem hiba volt!-tekintetemet kerülte. Most..most tényleg azt mondta, hogy hiba volt? De h-hát miért? Megbánta?! Miért bánta meg? Semmit se értek most már! -Szerintem is!-vágtam rá amikor feleszméltem pillanatnyi gyengeségemből-Tudod mit?! Felejtsük el és soha többet ne is említsük!-mosolyogtam..kívül, belül ordítottam, de ő ezt nem láthatja! Hisz' csak egy, egyéjszakás kaland volt...számára! Átverve érzem magamat, de nem tudom miért! Semmi jelentősége nem volt...
-Tényleg?-emelte rám tekintetét, mintha szomorúság tükröződött volna benne...Áh, csak képzelődök!
-Igen! Te vagy a legjobb (fiú) barátom! Ezt pedig nem kéne elrontani csak azért, mert nem bírtunk a hévvel!-képtelen voltam a szemébe nézni.
-Khhm..én is így gondoltam! Akkor ezt megbeszéltük! Ölelés?-tárta ki karját.
-Ölelés!-mosolyogtam, mélyen beszívtam férfias illatát..olyan jó illata van, te jó ég!
-Gina! Louis! Gina! Louis!-rontott be Daisy és Phoebe. Az ágyon ugrálva sikítoztak majd miután ezt megunták mindketten egyikünk nyakába ugrott.
-Megyünk az állatkertbe!-sikított a fülembe Daisy.
-Daisy! Megsüketíted Gin-t!-nézett rá szúrós szemmel iker testvére mire az említett lehajtotta a fejét, muszáj volt felnevetnem olyan aranyosak. Nyomtam egy cuppanós puszit Daisy pofijára, hogy tudassam vele nem haragszom-De igazat mondott!! Megyünk az állatkertbeee!-kiáltott Phoebe, Louis fülébe.
-Igen! A bátyátokat fosszátok meg a hallásától 'kit mindennél jobban szerettek!-az ikrek abbahagyták az ugrálást, Louis-ra néztek majd egymásra, vállat vontak s folytatták a sikítozást. Ezt besz*ptad Tomlinson!
-Ugye ti is jöttök? Ugye?-beszéltek egyszerre.
-Ezek után dehogy megyünk!-duzzogott Louis. Így jártál Louis, bibibi (:P)!
-Persze, hogy megyünk drágáim!-kacsintottam, mind a ketten a nyakamba "estek, Louis meg az ágynál állt, mellkasa előtt összefont kézzel miközben dühösen méregetett, tőlem csak egy nyelv kiöltést kapott meg gondoltam egy ,,beb*sztad, de nagyon"-t. Annyira szeretem ennek a családnak minden tagját..MINDEN tagját!
*Charlotte szemszöge*
*Az állatkertben*
-Melyik állathoz akartok először menni?-kérdezte anya mosolyogva.
-Ú, ú! Menjünk az oroszlánokhoz!-lelkendeztem.
-Rendben kicsim! Mivel te voltál az első és egyetlen ötlet adó így oda megyünk!-kuncogott fel. Az egész csipet csapat a vadmacskák felé indult, azt csodálom, hogy még senki nem ismerte fel Lou-t, pedig nem lopakodunk, sőt szerintem mi voltunk a leghangosabbak! Ismerős zene hangjai ütötték meg a fülemet, ez a No Matter What acoustic-os változata a Papa Roach-tól, ez a telefonom! Valaki hív! Gyorsan kikaptam farmerem zsebéből, de azzal a lendülettel ki is nyomtam, a barátom keresett, helyesbítek az EX barátom! Megcsalt a szemét az állítólagos barátnőmmel s amióta erre fény derült, se ő, se az a r*banc nem hagy békén, azon mit nem értenek ugyan, hogy egyikük pofáját se akarom látni?! Nem értem mire jó a megcsalás?! Ha valakit szeretsz, nem csalod meg! Igaz? Miért nincs EGY normális pasi? Miért mindenkinek a könnyűvérűek kellenek? Ja, mert 2014-et írunk ahol az a "menő", ha minél nagyobb paraszt vagy! Mert minek küzdenének a fiúk/férfiak a lányokért/nőkért, ha néhány p*csa 1 perc után szétnyitja a lábát?! Szégyen ami a mai világban történik! 13(!!) éves tinip*csák/f*szok az éjszaka közepén hullarészegen d*gnak...és ez nem csak a gyerekek hiába! (Ez csak az ÉN VÉLEMÉNYEM!! Cintia~) Mire észbe kaptam már az oroszlánok előtt álltunk, olyan méltóság teljesek... Az állatok királya! Mindenki behódol neki, mindenki tart tőle, mindenki tiszteli, senki nem akar és nem is tud átgázolni rajta...én is ilyen akarok lenni!
-Megnézhetnénk a pillangó házat?-szólalt meg Gina-Kéne valami figyelem elterelő, valami megnyugtató!-kapargatta tenyerét. Reggel óta olyan furcsa nekem ő is meg Louis is! Valami történt köztük! És majd én kiderítem! Jól van Lottie, ideje lenne leszokni, hogy magadban társalogsz! De megint, a francba! Egyszerűen csak abbahagyom! De megint magamban beszéltem, mindegy, hülye vagyok!
-Persze, menjünk!-bólogatott Dan majd utána a baba kocsival kezdett el "szlalomozni", hogy senki nem áll arrébb amikor látja, hogy baba kocsival van...
-Wáá! Olyan gyönyörűek!-tátotta el száját Gin. Ahogyan figyelte a pillangókat, Louis úgy figyelte őt.Minden mozdulatát leste, minden apró kis rezdülését érezte, ezt nem hiszem el! Louis...ááá! Muszáj beszélnem vele és Ginával is!
-Menjünk most a majmokhoz!-tapsolt Louis.
-Á, szóval az igazi testvéreidet akarod látni?! Benne vagyok! Okozzunk örömöt Loui-nak!-röhögött Fizzy. Jó voltál húgi!
-Menekülj!-kiabálta Louis mire "pár" szempár ránk szegeződött majd elkezdte kergetni Félicité-t. Menekülj Fizzy, menekülj! Nevetve indultunk a két idióta után mikor rájöttem..tökéletes alkalom!
-Gina! Elkísérnél a mosdóba? Köszi, kedves vagy!-húztam a mosdók irányába. Belöktem a mosdó ajtaján, miután megbizonyosodtam, hogy senki nem tartózkodik a helyiségben rátértem a lényegre, csak határozottan!
-Mi van közted és a bátyám között?-mosolyogtam.
-Szép napunk van, nem?-ez most komoly?
-Ismerlek téged is meg őt is! Látom, hogy néz rád és te, hogy nézel rá! Történt valami köztetek? Bennem bízhatsz!-néztem mélyen szemeibe amik könnyektől(?) csillogtak.
-Fogalmam sincs mit érzek jelen pillanatban! Érted? Nem tudom, hogy mit érzek Louis iránt! Össze vagyok zavarodva! Legszívesebben elmenekülnék, de nem tehetem! Lefeküdtünk tegnap, én meg elkezdtem kicsit többet beleképzelni a szituba erre reggel benyögi, hogy hiba volt, el sem tudod képzelni mit éreztem! Persze, helyeseltem meg mosolyogtam a dologhoz, mit tettem volna?! Hisz' csak barátok vagyunk, csak barátok! Miért nem tudok megszabadulni a Louis iránt táplált OLYAN érzelmektől? Miért?-sírva mondta el, kitártam karomat, jelet adva az ölelésre. Hátát simogattam. Szegénykém, annyira sajnálom, és Louis? Ha az hiba volt, hogy lefeküdt Gin-nel akkor az Eleanor-ral való kapcsolata mi volt? Biztosra veszem, hogy Louis is többet érez, de akkor miért így cselekedett? Gina egyre nyugodtabb lett a végére már a szipogása is abbamaradt, javaslatomat megfogadta miszerint mossa meg arcát, hogy kicsit felfrissüljön, karöltve mentünk megkeresni a többieket. Úgy 10 perc keresés után meg is találtuk őket a szurikátáknál, amint Louis felfedezte jelenlétünket egyből mellénk szegődött, milyen "meglepő"... Ahw, olyan szerelmesen néz rá, hogy az valami hihetetlen!
-Louiiis?! Vennél nekünk vattacukrot?-húzgálta pólójának alját Daisy, kiskutya szemeket bevetve...én
húgicám!
-Természetesen!-kapta fel kezébe majd megpörgette.
-Beállok veled a sorba, hogy ne unatkozz!-na meg, hogy kifaggassalak. A vattacukrosnál kib*szott hosszú volt a sor, PER-FECT..na ne, a végén még én is Directioner leszek!
-Mióta?-felém kapta fejét.
-Tessék?! Mi mióta?-értetlenkedett.
-Mióta szereted Ginát?-forgattam szemeimet.
-Ha jól emlékszem márpedig jól emlékszem kölyök korom óta!-mosolyodott el.
-Ajh, nem úgy! És ezt te is tudod! Mióta vagy szerelmes belé? Mióta vagy érte oda?-ennél lényegre törőbb nem lehetek. Csend. Ez volt a válasza, egy szó se, hááát oké, én ebből tudom a választ!
-Ezt igen-nek veszem!-mosolyogtam-De akkor miért mondtad azt, hogy hiba volt ami történt köztetek?
-Mert ő Harry-t szereti, csak most szünetet tartanak! Várj, te ezt..honnan tudod?-kerekedtek el szemei.
-Szóval, ha Hazza nem lenne a képbe, több is lehetne?-vigyorogtam.
-De a képbe van!-bámult előre.
-Én a helyedben nem aggódnak Lou!-csapkodtam meg vállát. Ez olyan cukin szerencsétlen! Mindketten odavannak egymásért -vagyis Gin nem tudja mit érez- még sem lehetnek együtt? És miért? Mert azt hiszik, hogy közömbösek a,másik számára...vad barmok! Bár szeretném, hogy együtt legyenek, de ugyanakkor Harry-t is sajnálom! Mint egy béna, szerelmi háromszöges, romantikus film... Nagyon remélem, hogy a film vége Happy End(!)...
-Ú, ú! Menjünk az oroszlánokhoz!-lelkendeztem.
-Rendben kicsim! Mivel te voltál az első és egyetlen ötlet adó így oda megyünk!-kuncogott fel. Az egész csipet csapat a vadmacskák felé indult, azt csodálom, hogy még senki nem ismerte fel Lou-t, pedig nem lopakodunk, sőt szerintem mi voltunk a leghangosabbak! Ismerős zene hangjai ütötték meg a fülemet, ez a No Matter What acoustic-os változata a Papa Roach-tól, ez a telefonom! Valaki hív! Gyorsan kikaptam farmerem zsebéből, de azzal a lendülettel ki is nyomtam, a barátom keresett, helyesbítek az EX barátom! Megcsalt a szemét az állítólagos barátnőmmel s amióta erre fény derült, se ő, se az a r*banc nem hagy békén, azon mit nem értenek ugyan, hogy egyikük pofáját se akarom látni?! Nem értem mire jó a megcsalás?! Ha valakit szeretsz, nem csalod meg! Igaz? Miért nincs EGY normális pasi? Miért mindenkinek a könnyűvérűek kellenek? Ja, mert 2014-et írunk ahol az a "menő", ha minél nagyobb paraszt vagy! Mert minek küzdenének a fiúk/férfiak a lányokért/nőkért, ha néhány p*csa 1 perc után szétnyitja a lábát?! Szégyen ami a mai világban történik! 13(!!) éves tinip*csák/f*szok az éjszaka közepén hullarészegen d*gnak...és ez nem csak a gyerekek hiába! (Ez csak az ÉN VÉLEMÉNYEM!! Cintia~) Mire észbe kaptam már az oroszlánok előtt álltunk, olyan méltóság teljesek... Az állatok királya! Mindenki behódol neki, mindenki tart tőle, mindenki tiszteli, senki nem akar és nem is tud átgázolni rajta...én is ilyen akarok lenni!
-Megnézhetnénk a pillangó házat?-szólalt meg Gina-Kéne valami figyelem elterelő, valami megnyugtató!-kapargatta tenyerét. Reggel óta olyan furcsa nekem ő is meg Louis is! Valami történt köztük! És majd én kiderítem! Jól van Lottie, ideje lenne leszokni, hogy magadban társalogsz! De megint, a francba! Egyszerűen csak abbahagyom! De megint magamban beszéltem, mindegy, hülye vagyok!
-Persze, menjünk!-bólogatott Dan majd utána a baba kocsival kezdett el "szlalomozni", hogy senki nem áll arrébb amikor látja, hogy baba kocsival van...
-Wáá! Olyan gyönyörűek!-tátotta el száját Gin. Ahogyan figyelte a pillangókat, Louis úgy figyelte őt.Minden mozdulatát leste, minden apró kis rezdülését érezte, ezt nem hiszem el! Louis...ááá! Muszáj beszélnem vele és Ginával is!
-Menjünk most a majmokhoz!-tapsolt Louis.
-Á, szóval az igazi testvéreidet akarod látni?! Benne vagyok! Okozzunk örömöt Loui-nak!-röhögött Fizzy. Jó voltál húgi!
-Menekülj!-kiabálta Louis mire "pár" szempár ránk szegeződött majd elkezdte kergetni Félicité-t. Menekülj Fizzy, menekülj! Nevetve indultunk a két idióta után mikor rájöttem..tökéletes alkalom!
-Gina! Elkísérnél a mosdóba? Köszi, kedves vagy!-húztam a mosdók irányába. Belöktem a mosdó ajtaján, miután megbizonyosodtam, hogy senki nem tartózkodik a helyiségben rátértem a lényegre, csak határozottan!
-Mi van közted és a bátyám között?-mosolyogtam.
-Szép napunk van, nem?-ez most komoly?
-Ismerlek téged is meg őt is! Látom, hogy néz rád és te, hogy nézel rá! Történt valami köztetek? Bennem bízhatsz!-néztem mélyen szemeibe amik könnyektől(?) csillogtak.
-Fogalmam sincs mit érzek jelen pillanatban! Érted? Nem tudom, hogy mit érzek Louis iránt! Össze vagyok zavarodva! Legszívesebben elmenekülnék, de nem tehetem! Lefeküdtünk tegnap, én meg elkezdtem kicsit többet beleképzelni a szituba erre reggel benyögi, hogy hiba volt, el sem tudod képzelni mit éreztem! Persze, helyeseltem meg mosolyogtam a dologhoz, mit tettem volna?! Hisz' csak barátok vagyunk, csak barátok! Miért nem tudok megszabadulni a Louis iránt táplált OLYAN érzelmektől? Miért?-sírva mondta el, kitártam karomat, jelet adva az ölelésre. Hátát simogattam. Szegénykém, annyira sajnálom, és Louis? Ha az hiba volt, hogy lefeküdt Gin-nel akkor az Eleanor-ral való kapcsolata mi volt? Biztosra veszem, hogy Louis is többet érez, de akkor miért így cselekedett? Gina egyre nyugodtabb lett a végére már a szipogása is abbamaradt, javaslatomat megfogadta miszerint mossa meg arcát, hogy kicsit felfrissüljön, karöltve mentünk megkeresni a többieket. Úgy 10 perc keresés után meg is találtuk őket a szurikátáknál, amint Louis felfedezte jelenlétünket egyből mellénk szegődött, milyen "meglepő"... Ahw, olyan szerelmesen néz rá, hogy az valami hihetetlen!
-Louiiis?! Vennél nekünk vattacukrot?-húzgálta pólójának alját Daisy, kiskutya szemeket bevetve...én
-Természetesen!-kapta fel kezébe majd megpörgette.
-Beállok veled a sorba, hogy ne unatkozz!-na meg, hogy kifaggassalak. A vattacukrosnál kib*szott hosszú volt a sor, PER-FECT..na ne, a végén még én is Directioner leszek!
-Mióta?-felém kapta fejét.
-Tessék?! Mi mióta?-értetlenkedett.
-Mióta szereted Ginát?-forgattam szemeimet.
-Ha jól emlékszem márpedig jól emlékszem kölyök korom óta!-mosolyodott el.
-Ajh, nem úgy! És ezt te is tudod! Mióta vagy szerelmes belé? Mióta vagy érte oda?-ennél lényegre törőbb nem lehetek. Csend. Ez volt a válasza, egy szó se, hááát oké, én ebből tudom a választ!
-Ezt igen-nek veszem!-mosolyogtam-De akkor miért mondtad azt, hogy hiba volt ami történt köztetek?
-Mert ő Harry-t szereti, csak most szünetet tartanak! Várj, te ezt..honnan tudod?-kerekedtek el szemei.
-Szóval, ha Hazza nem lenne a képbe, több is lehetne?-vigyorogtam.
-De a képbe van!-bámult előre.
-Én a helyedben nem aggódnak Lou!-csapkodtam meg vállát. Ez olyan cukin szerencsétlen! Mindketten odavannak egymásért -vagyis Gin nem tudja mit érez- még sem lehetnek együtt? És miért? Mert azt hiszik, hogy közömbösek a,másik számára...vad barmok! Bár szeretném, hogy együtt legyenek, de ugyanakkor Harry-t is sajnálom! Mint egy béna, szerelmi háromszöges, romantikus film... Nagyon remélem, hogy a film vége Happy End(!)...
*Gina szemszöge*
*1 hét múlva, a repülőtéren*
-Vigyázzatok magatokra és egymásra is! Idegenekkel nem szóba állni! Gyertek többször! Annyira hiányozni fogtok!-ölelgetett Jay igen erős könnyezés közepette. Ma megyünk vissza Londonba amit várok is, meg nem is. Félek. Félek attól mi lesz ezek után! Louis-val azt beszéltük meg, hogy elfeledjük az incidenst, de az lehetetlen! Az incidens -így neveztem el, hogy ne keljen azt mondanom ,,egyéjszakás kaland"- után Louis kerüli a közelségemet és bármilyen tapintást megtagad. Minden érintésemet -ha az egy egyszerű véletlen hátához érés is- "lerázza" magáról... De arra az elhatározásra jutottam, hogy nem törődök vele! Elfelejtem, rendbe tesszük Hazz-al a kapcsolatunkat és minden ugyanolyan lesz, mint azelőtt! Szép ábrándok nem?
-Hiányozni fogsz Louis!-sírt Phoebe majd még jobban Louis-hoz bújt.
-Szeretlek Louis!-ölelte erősebben Daisy. Ezt a jelenetet látva majd' megszakadt a szívem, annyira,szeretik a bátyjukat, de mégse találkozhatnak annyiszor, mint szeretnének. Fizzy elmondta, hogy van amikor sírva alszik el mivel annyira hiányzik neki Louis és mindig átmegy az ő szobájába, az ő pólóját hordja csak azért, hogy egy kicsit is, de érezze, még sírni is elkezdett...a húgai imádják őt! Mire feleszméltem a bambulásból
már nagyban folyt a búcsúzkodás. Megöleltem mindenkit majd Lottie következett aki éppen a bátyját ölelte s mintha valamit súgott volna a fülébe amire Lou fájdalmasan elhúzta a száját, mindegy! A szőke hajú lány hirtelen előttem termett és már ölelt is, de úgy, hogy levegőt nem kaptam, szerintem direkt csinálta!
-Minden rendben lesz!-suttogta. Remélem Lottie, remélem! Jay, az ikrek és Lottie nem láttak a sírástól, Fizzy meg akármennyire nem akarta bizony ő is sírt. Louis amikor ezt felfedezte elmosolyodott s egy hatalmad ölelésben részesítette kishúgát, senki nem beszélt, nem kellettek szavak, mindenki érezte azt a hihetetlen mennyiségű szeretet és ez a legfontosabb!
,,A Londonba tartó utasok kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!'' hangzott a felszólítás. Itt az idő.
-Mennünk kell! Amint leszálltunk hívlak titeket! Szeretlek benneteket!-hadarta Louis-Sziasztok!-köszöntünk el.
-Sziasztok!-mondták kórusban. Tommo lehajtott fejjel ballagott mellettem, neki is hiányzik a családja és, hogy még telefonon se nagyon tudnak beszélni vagy csak keveset a fiúk szoros időbeosztása miatt megviselni, ujjaimat övéire kulcsoltam s kéz a kézben haladtunk át a tömegen. Mikor összekulcsolódtak ujjaink valami különös, meleg érzés áradt szét a bensőmben, de miért? Nem, én nem vagyok...vagy mégis?!
-Hiányozni fogsz Louis!-sírt Phoebe majd még jobban Louis-hoz bújt.
-Szeretlek Louis!-ölelte erősebben Daisy. Ezt a jelenetet látva majd' megszakadt a szívem, annyira,szeretik a bátyjukat, de mégse találkozhatnak annyiszor, mint szeretnének. Fizzy elmondta, hogy van amikor sírva alszik el mivel annyira hiányzik neki Louis és mindig átmegy az ő szobájába, az ő pólóját hordja csak azért, hogy egy kicsit is, de érezze, még sírni is elkezdett...a húgai imádják őt! Mire feleszméltem a bambulásból
-Minden rendben lesz!-suttogta. Remélem Lottie, remélem! Jay, az ikrek és Lottie nem láttak a sírástól, Fizzy meg akármennyire nem akarta bizony ő is sírt. Louis amikor ezt felfedezte elmosolyodott s egy hatalmad ölelésben részesítette kishúgát, senki nem beszélt, nem kellettek szavak, mindenki érezte azt a hihetetlen mennyiségű szeretet és ez a legfontosabb!
,,A Londonba tartó utasok kérjük kezdjék meg a beszállást! Köszönjük!'' hangzott a felszólítás. Itt az idő.
-Mennünk kell! Amint leszálltunk hívlak titeket! Szeretlek benneteket!-hadarta Louis-Sziasztok!-köszöntünk el.
-Sziasztok!-mondták kórusban. Tommo lehajtott fejjel ballagott mellettem, neki is hiányzik a családja és, hogy még telefonon se nagyon tudnak beszélni vagy csak keveset a fiúk szoros időbeosztása miatt megviselni, ujjaimat övéire kulcsoltam s kéz a kézben haladtunk át a tömegen. Mikor összekulcsolódtak ujjaink valami különös, meleg érzés áradt szét a bensőmben, de miért? Nem, én nem vagyok...vagy mégis?!
*London-ban*
-Sziasztok!-köszönt Liam és Harry(!!). Ő mit keress itt? Vajon haragszik még rám? Ha itt van akkor csak nem haragszik, ugye? Meredve bámultunk egymásra, nem lépett csak nézett, ha ő nem majd én! Bőröndöm
fogantyúját elengedtem majd határozott léptekkel közeledtem a göndör hajú fiúm felé, megálltam előtte, felpipiskedtem, karomat nyakára kulcsoltam majd egy szenvedélyes csókban részesítettem, láthatólag/érezhetőleg meglepte a tettem, de amint kapcsolt az agya, visszacsókolt. Nem érdekelt semmi és senki! Csak mi voltunk ketten!
-Sajnálom!-mondtam ajkaimra miután elváltunk egymástól.
-Nem! Én sajnálom! Meg kellett volna bíznom benned, ígérem változtatok! Szeretlek!-hadarta, ajkait enyémre nyomta
-Szeretlek!-ziháltam, de nem tudtam szemébe nézni. Megcsaltam? Együtt voltunk akkor? Mit tettem?!
-Sajnálom!-mondtam ajkaimra miután elváltunk egymástól.
-Nem! Én sajnálom! Meg kellett volna bíznom benned, ígérem változtatok! Szeretlek!-hadarta, ajkait enyémre nyomta
-Szeretlek!-ziháltam, de nem tudtam szemébe nézni. Megcsaltam? Együtt voltunk akkor? Mit tettem?!
*2 óra múlva*
-Mindjárt augusztus! Szeretem ezt az hónapot! Nem tudom miért szeretem annyira, egyszerűen csak szeretem, a kedvenc hónapom! Miért nem csináltak meg hamarabb, hogy augusztusban szülessek?!-zsörtölődtem miközben Harry-vel kézen fogva sétáltunk a parkban. Bár eléggé sokat utaztunk ma, ragaszkodtam hozzá, hogy elmenjünk sétálni olyan szép az este és ilyenkor olyan romantikus sétálni a parkban, a szerelmeddel. Mindig is szerettem az ilyeneket.
-Én meg téged szeretlek!-puszilt hajamba.
-Uhh, de nyálas vagy!-röhögtem fel.
-Na, neked aztán semmi nem jó!-húzta össze szemöldökét.
-Fáradt vagyok menjünk haza!-kuncogtam.
-Persze, válts csak témát!-nevetett erőltetetten, de tudtam, hogy nem haragszik.
*Otthon*
-Naaa! Légyszi mosolyogj! Olyan cuki vagy akkor!-könyörögtem Harry-nek miközben rajta feküdtem. Nem akarja megmutatni a gödröcskéjét a szemét!
-Csak akkor?-mosolygott...végre! Pont úgy bökdöstem a gödröcskéket, mint Malik a Little Things-ben, az a klipp ahww!
-Alapból is!-pusziltam szájon-Mindjárt jövök, csak elmegyek a mosdóba.-szálltam le róla.
-Itt is elmehetsz ám!-mosolygott kajánul. Ezt csak én nem értem?
-Ajjjhh, perverz!-végül leesett, idióta. Őőő..hova raktam a gyógyszert? Muszáj bevennem, de hol van? A mosdó kagyló alá biztos nem raktam, talán a fiókokba. Haj csat, zsebkendő -dobáltam a dolgokat-, szempilla spirál, betét, gomb, állj, betét(!) hányadika van? Menzesz naptár, menzesz naptár, megvan! Ne! Ne, kérlek! Kérlek Istenem, ne! Egy hete meg kellett volna jönnie(!!)..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése