2014. augusztus 2., szombat

31. Rész -Együtt-

Kedves Olvasók! El sem hiszem, hogy közeledünk a ,,vég" felé... :/ Őszintén a vége fele kezdtem rájönni, hogy ez a blog mennyire fontos számomra és hogy majd mennyire nehéz lesz abbahagyni, ugyanakkor másikat is nehéz lesz kezdeni. És tudom, hogy most utáltok, hogy a rész ilyen rövid lett, de szokásomhoz híven későn fogtam neki... :/ Na de nem rabolom a drága időtöket, még lesz pár rész! :) Jó olvasást, várom a visszajelzéseket! :)
Pusszancs: Nórii :)

----------

-Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el!-ismételgettem egyre gyorsabban a mondatokat, suttogva, nehogy Harry bármit is meghalljon. Lehet, hogy valami kis rendellenesség csak az egész, mindenesetre elmegyek nőgyógyászhoz, biztos, ami biztos. Kirohantam a fürdőszobából, egyenesen Harryhez, majd közöltem vele, hogy egy kicsit elmegyek a parkba sétálni.
-Biztos?-állt fel az ágyról.
-Igen, biztos.-bólintottam.
-Valami baj van, Gina? Olyan furcsának tűnsz!-méregetett.
-Nincs semmi bajom, csak egy kicsit megfájdult a fejem és elmegyek egy picit sétálni, hogy kiszellőztessem a fejem.-füllentettem.-Egyedül!-akadályoztam meg, hogy felajánlja, hogy elkísérjen.
-Rendben.-bólintott.-De vigyázz magadra és siess haza!-mosolygott.
-Úgy lesz.-erőltettem magamra egy mosolyt, majd megcsókoltam. Szerencsére nem vette észre a műmosolyt, ezért a szobából kilépve fellélegeztem.
Amint kiléptem az ajtón, megcsapott London fülledt levegője. Már legyezni kezdtem magam, nem igazán bírom a nagy meleget. Inkább fázzak, mint hogy melegem legyen. Hogy ne keltsek nagy feltűnést, hogy már a házból kilépve telefonálok, elsétáltam a közeli kis, nyugodt parkba, ahol egy padra leülve tárcsáztam a nőgyógyászom számát. Két csöngés után az orvos rögtön fel is vette a készüléket.
-Igen, tessék!-szólt bele kedves hangján.
-Jó napot kívánok! Fekete Gina vagyok és időpontot szeretnék kérni.
-Most ráér?-kérdezte egy kis szünetet tartva.
-Igen.-vágtam rá.
-Rendben, akkor most azonnal is jöhet.
-Nagyszerű, köszönöm.-nyomtam ki a telefont és visszacsúsztattam a táskámba.
Felálltam a padról, megigazítottam a ruhámat és az orvosi rendelő felé vettem az irányt. Minden erőmmel arra koncentráltam, hogy minden rendben legyen. És a késés is csak valami rendellenesség miatt van. Mélyet szippantottam a levegőből és azt lassan fújtam ki. Eszméletlenül ideges voltam, ujjaimat tördelve közlekedtem. A végén még azt hittem, hogy a balesetin kötök ki, mert eltörtem idegességemben az ujjaimat. Na jó, ez rossz vicc volt. De remélem a nőgyógyászati probléma is csak egy rossz vicc...

*Danielle szemszöge*

-Nem, Liam. Nem láthatod esküvő előtt a ruhát! MEGTILTOM!-veszekedtem Liammel, aki az esküvőnk miatt nagy lázban ég, csakúgy, mint én és most látni akarja a ruhát. Pedig nem ért a szép szóból! Nem akarja megérteni, hogy NEM!
-De kérleeeeeeeek!-térdelt le elém és ujjait összekulcsolta.
-Akkor sem ha ilyen kib*szott cuki vagy így és imádlak!-csókoltam meg.
Kopogás törte meg Liam ,,hisztijét". Az ajtón Louis lépett be.
-Sziasztok. Nem zavarok?-állt meg az ajtóban.
-Szia. Dehogy is!-nevettem.-Jó hogy jössz! Már épp kikészítjük egymást Liammel.-nyújtottam ki a nyelvem Liam felé.
-Dani, beszélhetnénk négyszemközt?-rágta szája szélét.
-Persze. Ülj le! Liam, megtennél valamit?-fordultam szerelmem felé.
-Mit?-huppant le mosolyogva a fotelbe.
-Esetleg kifáradnál?-mutattam az ajtó felé, mire ő vette a lapot és kiment.-Mondjad!-ültem törökülésben az ágyon.
-Szóval, te lány vagy.-kezdett bele.
-Igen Louis, milyen nagy megállapítás! Lány vagyok!-nevettem és fejemet a párnába temettem.
-Jó, nem úgy gondoltam!-nevetett ő is.-Kéne egy kis segítség.
-Nő ügy?-mosolyogtam.
-Valami olyasmi.-vakarta a tarkóját.
-Na, bökd ki! Miről lenne szó?
-Hol is kezdjem?-húzta el a száját.
-Talán az elején?!-tanácsoltam neki, mire egy grimaszt kaptam válaszul.
-Tanácsot szeretnék kérni. Valamiről tudnod kell. Lefeküdtem Ginával.-szemöldökömet összeráncoltam, kérdőn néztem felé, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.
-De hisz' Ginának ott van Harry. Ez mégis hogy történhetett?-háborodtam fel.
-Aznap történt, amikor elutaztunk. Gina és Harry aznap összeveszett, mindketten teljesen magunk alatt voltunk és hát...
-Megvigasztaltátok egymást.-fejeztem be a mondatot.
-Valahogy úgy...
-De Gina és Harry most együtt vannak és tök boldogok. Egyáltalán Harry tud róla?-kíváncsiskodtam.
-Nem tud róla, mert másnap reggel megbeszéltük, hogy elfelejtsük ezt az egészet. De én nem tudom Őt kiverni a fejemből. Kérlek, segíts! Barátnők vagytok!
-Ez nem lesz könnyű, ugye tudod?-válaszul csak bólintott.-Azt hiszem az a legegyszerűbb, hogy békén hagyod és végignézed, hogy boldogok. Sajnálom, de szerintem ez a legegyszerűbb. Tudom, hogy nehéz, de túl kell rajta lépned. Ha ő boldog Harryvel, akkor kívánd a boldogságát és ne próbáld megakadályozni! Mert azzal csak ártasz.-magyaráztam.
-Értem...Azt hiszem tényleg így lesz a legjobb...-csuklott el a hangja.-Köszönöm, Dani.
-Semmiség.-mosolyogtam.-Szedd össze magad és mutasd meg, hogy Louis Tomlinsont egy lány sem teheti padlóra!-kacsintottam.
-Úgy lesz!-nevetett.-Tényleg köszönöm! És még valami!-fordult vissza.-Kérlek ne mondd el ezt senkinek.
-Nem fogom! Legyen ez a mi kis titkunk!-mosolyogtam.
-A mi kis titkunk.-ismételte és kilépett az ajtón.

*Gina szemszöge*

-Doktornő! Valamit muszáj tudnom!
-Mire ilyen kíváncsi?-mosolygott kedvesen.
-Egy héttel ezelőtt meg kellett volna jönnie. És pont akkor feküdtem le valakivel. Azóta sem jött meg. Terhes vagyok?
-Elég nagy a valószínűsége. Az ilyen helyzetekben a terhesség gyakran előfordulhat. De akár valami miatt el is húzódhat a menstruáció megjövetele. Mindenesetre nyugodjon meg, csinálunk terhességi tesztet és minden kiderül.-nyugtatott meg. Nem mondom, hogy megnyugodtam, mert fenn áll annak a ,,veszélye", hogy terhes vagyok, de mi van, ha csak egyszerűen beteg vagyok és valami komolyabb bajom van!? Ezen töprengtem, míg a teszt kimutatta az eredményt. És az volt az, amire számítottam.
-Gina, maga 1 hetes terhes.-mosolygott az orvos.
Arcomat tenyerembe temettem és zokogni kezdtem. Tudtam, hogy az életem ezentúl teljesen megváltozik. Kismama vagyok, 9 hónap múlva szülök egy gyereket. De a legrosszabb: hogy fogom mindezt Harryvel és Louisval közölni?
-Köszönöm, doktornő.-mosolyodtam el.
-Gratulálok! Remélem minden rendben lesz magukkal!
-Én is.-simítottam meg a hasam.
-Még egyszer nagyon szépen köszönöm! Viszontlátásra!
-Minden jót, viszlát!
Egészen lassan sétáltam haza, soha nem is akartam hazaérni. Én erre nem voltam felkészülve. Folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy mit fogok mondani, ha hazaérek? Hogy fogom közölni a hírt Louisval? De legfőképpen Harryvel...

*Otthon*

-Louis!-rontottam be kopogás nélkül a szobájába.
-Miről?-állt fel a laptoptól és ijedten nézett rám.
-Azt sem tudom hol kezdjem.-tenyeremet homlokomra helyeztem.-Nagy gáz van.
-Mi az? Mi történt? Elmondtad Harrynek, hogy mi történt? Nem abban egyeztünk meg, hogy nem mondjuk el neki, hogy nem beszélünk róla?-förmedt rám.
-Louis! Lenyugodnál egy kicsit?-emeltem fel a hangomat.-Nem mondtam el,-vettem halkabbra a hangerőt.-de meg kell tudni előbb-utóbb.
-Mi? Mégis miért?-idegeskedett.
-Jó, lehet, hogy nem ma, nem holnap, de kilenc hónapon belül úgyis meg kell tudnia.
-Micsoda?-rázta meg a fejét.
-Jól hallottad...-csuklott el a hangom.-Louis, terhes vagyok.
-Mi?-kikerekedtek szemei.-Az nem lehet!-rázta a fejét.-Biztos nem én vagyok az apja, biztosan Harry az.
-Egy hete kellett volna megjönnie. Akkor feküdtünk le...
-Ez most komoly? És elveteted?-halkult el.
-Hülye vagy?! NEM! Tudom, hogy elég váratlanul jött, nem készültünk rá, de el kell vállalnom. Nincs szívem elvetetni, sem pedig örökbe adni...Vállalod az apaságot?-folyt le egy könnycsepp az arcomon.
-Persze.-húzódott mosolyra a szája.-Már csak Harryvel kell közölni.
-Azt bízd rám.-bólintottam.
-Rendben. Lány lesz?-nevetett.
-Louis, még csak egy hetes, azt még nem lehet tudni.-nevettem én is.
-Mindegy. A lényeg, hogy szerető családban fog felnőni.-ölelt át hátulról.

----------

Cinti nagyon ütős mondatot talált ki, ezzel a résszel kapcsolatban, amit muszáj veletek is megosztanom. Tudom, hogy nem valami szép a megfogalmazása, esetleg egyesek csúnyának tartják, de mi mindenesetre jót nevettünk rajta. :D
,,Gina a méhében, a szíve alatt hordja Louis hímivarsejtjét."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése