Húha, lassan vége a blognak! :( Mintha csak most kezdtük volna...:/Ahogyan írtam a részt esküszöm könnyeztem! >< Pedig semmi olyan részlet nincs benne ahol sírni lehetne, na jól van, mindegy! Hiányozni fog ez a blog, nem tudom mennyire vettétek észre, de az írásunk a blogokkal fejlődik szóval, ha nektek ez a történet tetszett akkor szerintem a többi is fog! ;) Nehogy azt higgyétek, hogy megszabadultok tőlünk, 1.még ott van a VVÁ amiben még nem is kezdett kibontakozni a történet, majd csak nemsokára lesznek az igazi izgalmak! ;) 2.nem is tudom hány másik One Direction-ös blog ötletünk van + még van pár más sztori ami a Nóri fejéből pattant ki! :) Nem szeretek búcsúzkodni, de még nem is kell, lesz még pár rész, de tényleg csak pár! :'( Van olyan olvasó aki várja az iskolát? :D Szerintem nem sok....:D A részt próbáltam hosszúra írni, hát ez szokás szerint nem sikerült valami jól! :/ Igazából nem értem azt, hogy amikor suli volt akkor sokkal hamarabb megírtam a részeket és több ötletem is volt, lehet azért, mert a sulitól menekültem az írásba, most meg nincs mitől menekülnöm?! :/ :) Mindegy! Nem szaporítom tovább a szót, remélem tetszeni fog, jó olvasást! :)
Puszil: Cintia~
----------
-Min gondolkodsz?-zökkentett ki gondolataimból Lou. El is felejtettem, hogy ölelkezünk, maga felé fordított és úgy figyelt.
-Jaa, a babán meg hogy hogyan mondjam el Harry-nek!-képzeletben jól fejbe csaptam magamat, Harry-re nem is gondoltam..klassz egy újabb aggódásra való ok. Nem tudom mi lesz most velünk vagyis tudom szakítunk, de fogalmam sincs hogyan fog reagálni erre az egészre...
-Egyedül beszélsz vele vagy inkább együtt?-vakargatta tarkóját.
-Szeretnék vele egyedül beszélni! Most azonnal beszélek vele minél hamarabb annál jobb! Szerintem utána nekünk is meg kéne beszélni "néhány" dolgot!-nevettem fel erőltetetten.
-Nos az nem ártana!-nézett mélyen a szemembe. Ahw, azok a szemek...
-Őőő...izé..őőő...megyek beszélek Harry-vel!-mutattam az ajtóra. Furcsa tekintettel vizslatott majd jelezve, hogy megértette bólintott. Becsuktam magam mögött az ajtót, mély lélegzetet vettem s elindultam Harry szobájának irányába. Kezem, lábam remegett, a gyomrom kavargott, a fejem tele volt ezer és ezer gondolattal, ó, édes Isten mibe kevertem magamat... Kopogtattam az ajtón, reménykedtem benne, hogy nincs bent és nem kell most beszélnem vele, de amennyire én szerencsés vagyok..persze, hogy bent volt és egyből meg is adta az engedélyt miszerint bemehetek a szobába. Remegő kézzel nyomtam le a fém kilincset, most vagy soha!
-Gina! Minden rendben van? Annyira aggódtam miattad!-amint beléptem máris előttem termett és ölelt.
-Beszélnünk kell!-toltam el magamtól, hogy szemébe tudjak nézni. Tekintetében zavartság, értetlenség tükröződött-Kérlek szépen először hallgass végig! Jó?
-Jó, jó! De mondd már! Mi van?!-sürgetett. Itt az ideje, hogy elmondjam, nincs visszaút...
-Ma jöttünk haza Doncaster-ből, ugye?! Szóval, mielőtt elmentünk mi ketten össze vesztünk elég rendesen, nagyon dühös voltam rád és csak örültem, hogy távol lehetek tőled, Doncaster-ben vihar volt nem is akármilyen és mint tudod félek a viharban s megkértem Loui-t, hogy aludjon velem...akkor történt..valami..Louis és köztem! Lefeküdtünk. Sajnálom, nem akarok magyarázkodni, hogy így meg úgy, megtettem amit mindennél jobban sajnálok, egyszerűen csak..nem tudom! Igazán, teljes szívemből sajnálom! Ez még nem minden! Amikor lefeküdtünk akkor őőő nem védekeztünk! Azért rohantam el, mert már 1 hete meg kellett volna jönnie, elmentem nő gyógyászhoz és...terhes vagyok!-nem néztem a szemébe. Képtelen voltam rá. Csend. Félve néztem Harry-re, nem szólalt meg csak nézett és mosolygott(??!!). Mi van, mosolyog? Ez nem gúnyos mosoly volt, hanem kedves, vidám mosoly...-Lehetek én a kereszt apa?-vigyorgott, mint a vadalma. A szám szó szerint tátva maradt. Nem volt dühös, nem volt kiakadva, hanem örült?!
-T-tessék?-dadogtam. Most komolyan megkérdezte, hogy lehet-e a kereszt apa?
-Jól hallottad! Lehetek kereszt apa?-mosolygott még mindig. Okééé....ennek örülnöm kéne, mert most kicsit félek!?
-Őőőő...persze!?-húzom össze értetlenül szemöldökömet miközben hajamba túrok-De nem mondhatod el SENKINEK, hogy terhes vagyok!-szögezem le. Még nem kell tudniuk, elsőnek tisztáznunk kell a dolgokat Louis-val.
-Juujj, de jó! Természetesen nem mondom el senkinek, majd ti! Jobb embert nem is választhattál volna hidd el! Ha kislány lesz akkor minden kis sz*xre menő f*sztól megvédem, ha kisfiú lesz megtanítom csajozni! Amúgy gratulálok!-ölel ismét magához, úgy megszorongat, hogy eléggé nehézkesen kapok levegőt. Csak én vagyok összezavarodva?
-Köszönjük?! Harry! Nem mintha nem örülnék, de hogy-hogy nem vagy kiakadva?-értetlenkedtem.
-Jobb lenne, ha ordítoznék és dühöngenék?-nevet-Örülök nektek tényleg! Én mind végig tudtam, hogy ez lesz. Vagyis nem azt, hogy gyereket csináltok, mert azt kigondolta, de azt tudtam, hogy összejöttök! Chh, és még leszóltatok, mert mindig van nálam óvszer, ugye, hogy jó, ha felkészült vagy?!
-Hogy érted azt, hogy te mind végig tudtad?-miért nem tudom befogni a számat és örülni, hogy örül?! Ekkora idiótát, mint én még nem pipált a világ...
-Eléggé egyértelmű volt! Ahogy egymásra néztetek, mi nem úgy néztünk egymásra! Szerintem mi mindig csak barátokként tekintettünk egymásra, csak saját magunknak is próbáltuk elhitetni, hogy szerelmesek vagyunk! Én szeretlek, nehogy félreértsd csak nem szerelmileg! Barátok voltunk akik hihetetlenül jókat d*gtak, most meg barátok vagyunk és leszünk! Ha csak nem akarod!?-húzta ajkait kacér mosolyra, de tudtam, hogy nem gondolja komolyan.
-Perverz, ha lányom lesz nem engedlek a közelébe! Várj, ha fiam lesz akkor se, a végén még ilyen perverz lesz, mint te!-röhögtem ki-Komolyra fordítva a szót: szerintem is barátok voltunk...akik hihetetlenül jókat d*gtak!-kacsintottam rá-Megjegyzem Louis-val nem vagyunk együtt!
-Mi van?!-sipákolt-Az meg hogy lehet? Nektek együtt kell lennetek!-rázta a vállamat.
-Aha. Louis nem úgy érez irántam, mint én iránta! Elmondanád, hogy jöttünk volna eddig össze, ha veled voltam?!-szembesítettem a dolgokkal.
-Jól van na! Honnan tudod, hogy Lou nem úgy érez irántad, mint te, ő iránta? Tudja egyáltalán hogy érzel?-pattogott, mint a gumi labda.
-Onnan, hogy amikor lefeküdtünk másnap reggel Ő mondta, hogy felejtsük el! Hülye vagy? Erre ne válaszolj inkább, tudom a választ! Persze, hogy nem!-most komolyan az ex pasimmal beszélem azt, hogy a legjobb barátjával miért nem vagyunk együtt? Harag az biztos nincs.
-Nem tudom melyikőtök a nagyobb hülye, te vagy Tommo!? Legyen holt verseny! Louis nyilvánvalóan nem gondolta komolyan, szerinted miért ellenezte annyira a kapcsolatot, segítek nem azért, mert a legjobb barátja vagy! Mi az, hogy ,,persze, hogy nem"?-lehülyézett. Értitek pont Ő aki a volt barátnőjét nyaggatja, miért nem járnak a haverjával?! Végül is van benne igazság szóval...
-Nem a lányoknak kell bevallani az érzésüket legelőször, hanem a fiúknak?!-kulcsoltam össze kezeimet a mellem alatt.
-Ez baromság! De anyámnak nehogy elmondd, mert nincs kedvem hallgatni, hogy ,,a fiúknak kell először bevallani az érzésüket" tudod mit?! Igazad van! Megbeszélitek Tomlinson-nal!-jelentette ki.
-Van egy új fenyegető "eszközöm"!-énekeltem, de csak egy szúrós pillantást kaptam.
-Nem az volt a lényeg!-csikorgatta fogait majd karon ragadva elkezd kihúzni a szobájából. A folyosón végighúzva értünk el Louis szobájáig, ugye nem akar tanácsadót játszani? Kérlek uram... Kopogás nélkül nyitott be a szobába s engem is maga után rántva lépett be, amint Louis észrevette -már akkor észrevette mikor kinyitódott az ajtó-, hogy vendégei jöttek, letette a gépét, egy pillanatra láttam mire keresett rá...házra!? Á, biztos csak magának akar még egyet, ti is így gondoljátok, igaz?
-Most szépen beszélgetni fogtok!-beszélt nyávogva Hazza. Ezt mennyire utálom, és ezzel pontosan tisztában van. Láthatólag Louis-t meglepte Harry viselkedése, szerintem bunyóra számított ami még lehet, ha Harry nem hagyja abba ezt a beszéd stílust, mert, ha nem akkor megütöm-Gratula haver a babához! Már megvan a kereszt apa képzeld! Jobbat keresve se találtatok volna! Jó képű, kedves, aranyos, vicces, tehetséges, barátságos, megértő, segítőkész, szeretni való, megbízható, bölcs, értelmes, akaratos, a gyerekek szemében egy igazi hős, minden nő álma, stílusos, erős...-emberek! Louis arcát kellett volna látnotok...és még azt hittem nálam senki nem lepődhet meg, de Louis! Mindent túl tett! Le kellett volna fotózni, a francba!
-Szerény.-raktam hozzá nevetve.
-Természetesen!-bólogatott-Magatokra hagylak! Addig innen ki nem jöttök míg meg nem beszéltek mindent!-emelte fel mutató ujját. Megfordult, az ajtóhoz lépkedett, mintha matatott volna, hátrafordult, ránk mosolygott majd kiment, *katt* bezárta az ajtót-Én mondtam, hogy addig nem jöttök ki ameddig nem beszéltetek meg mindent!
-Hogy ment?-nevetett Louis is. Ajhh, pedig az a fej...
-Egész jól! Nem teljesen vagyok biztos benne, hogy ő a megfelelő ember kereszt apának!-húztam el a számat-Igazából én Liam-re és Dani-ra gondoltam, ők úgy is házasok lesznek-t-igazából nem bánom, hogy Harry lesz MAJD a kereszt apa, de tudtam, hogy hallgatózik-nem ilyen híg agyú, perverz állatot akartam!
-Hé!-kiabált Harry-Szerintem nem hazugságokról kéne beszélnetek! Hanem arról, hogy mennyire elcseszettül szerelmesek vagytok egymásba, de annyira retardáltak vagytok, hogy az már NEKEM fáj!-,,mennyire elcseszettül szerelmesek vagytok egymásba..."és ez volt az a pillanat amikor mindketten megfagytunk -szerintem még levegőt is elfelejtettünk venni-, meredten bámultunk egymásra.
-Ez nagyon nem volt vicces-kék szemeiben fájdalom volt kivehető ahogyan beszélt-Gina nem érez semmit irántam!-még mindig lefagyva álltam ott, nem fogtam fel tulajdonképpen mit is mondott, Harry-vel ellentétben...
-Á, szóval Gina nem érez semmit? Ezek szerint akkor te érzel valamit iránta! Hát barátom nem kell aggódnod, hogy viszonzatlan!-mondta -az ajtón túl- majd utána léptek zaja hallatszott. Már csak ketten voltunk. Ketten. Senki más...
-Nem értem, hogy Harry-nek mit kell hazudoznia! Teljes mértékben tisztában vagyok vele, hogy csak barátilag szeretsz! Én ezt meg is értem, nem tudom mit kell itt kavarni...-motyogta az orra alatt-annak mi értelme van, hogy az érzelmeimmel játsszon?-kezdett egyre hangosabb, feszültebb lenni-Tudom, hogy te nem szeretsz és kész! Már beletörődtem! Viszonzatlan szerelem...-amit utána mondott már nem hallottam. Azt mondta ,,viszonzatlan szerelem"? Igen, azt mondta! A viszonzatlan szerelmem mégsem annyira viszonzatlan? Nem, bizony! Azt jelenti, hogy szerelmes belém? Igen, azt!
-Ismételd meg! Kérlek.-kértem suttogva, szemeimből könnyek potyogtak..öröm könnyek...végre valahára.
-Viszonzatlan szerelem.-hangja csupa megtörtség volt, ajkaim mosolyra húzódtak, megszüntettem a Louis és köztem lévő kis távot is, láttam az értetlenséget szemében ahogy összekulcsoltam a kezünket és felnéztem rá, közelebb hajoltam hozzá...
-Nem viszonzatlan!-csókoltam meg. Tommo szinte reflex szerűen csókolt vissza, ajkaink tökéletesen illettek egymást, mintha csak egymásnak teremtették volna, ismét lépések voltak hallhatóak, de nem foglalkoztunk vele.
-Szeretlek!-suttogtam. Végre kimondtam! El se hiszem! Istenem! Tényleg kimondtam! Áááááá!
-Szeretlek!-mosolygott Louis s ismét megcsókolt.
-Dr. Szerelem doki Styles-nak ismét sikerült összehozni egy párt!-nyílt ki az ajtó.
-Miért eddig hány párt hoztál össze?-mosolygott rá Louis miután elváltunk egymás ajkaitól.
-Hogy lehetsz az a neved, hogy ,,Dr. Szerelem DOKI Styles" minek kell kétszer ott lenni, hogy doktor?-ezt persze, hogy nekem kell megkérdezni.
-Hahaha! Ez, de vicces volt, ja mégsem! Muszáj mindenbe belekötni asszony?-keresztezte karját mellkasa előtt-Kisebb bulit fogunk tartani most, hogy összejöttetek!
-Nem kell emiatt bulit tartani, tök felesleges! Örülünk mi így is!-karolt át szerelmem. De, jó ezt mondani!
-Azt hiszed ez miattatok van?-nevetett-Ez a MI bulink, mondhatjuk jutalomnak is, hogy elviseltük a szenvedéseteket!-már-már felháborodottnak tűnt-Míg ti kitárgyaltátok egymás iránt táplált érzelmeiteket addig én beavattam a többieket, persze a babát kihagyva! Többet nem közlök semmiféle jó hírt Danielle társaságában!-fortyogott.
-Mit csinált?-mosolyogtam-Hogy reagáltak a többiek?
-Danielle elkezdett sikítozni, mint egy opera énekes nő, majdnem beszakadt a dobhártyám, Liam mosolyogva mondta Ms.Operának, hogy ,,Ő megmondta!", Niall szokás szerint tömte a majmot, de valami olyat motyogott, hogy örül és remek vagy valami ilyesmit, Zayn meg még nem tudja, mert Perrie-vel van!-perverzül vigyorgott.
-Attól, hogy együtt töltik az idejüket nem azt jelenti, hogy szeretkeznek!-ráncoltam homlokomat, tipikus Harry féle megközelítés, szerintem nem fog megváltozni...SOHA!
-Mindig el kell rontanod az örömömet, igaz? Te azt gondolsz amit akarsz, én pedig amit én akarok! Blöööö-nyújtotta ki nyelvét.
-Blööööö-nyújtottam ki én is. Nagyon érettek vagyunk, nem?
-Embereeeeek!-kiáltotta el magát Harry-Buli lesz!-indult meg kifelé-5 hónap és 3 hétig még csinálhatjátok szóval HAJRÁ!-kacsintott, majd elhagyta a szobát.
-Hova fog kerülni ez a gyerek! Jézusooom!-fogta fejét Louis miközben nevetett.
-Van egy olyan érzésem, nem lesz egy unalmas élete! Szegénynek még a szülei se normálisak, már most sajnálom!- az lehetséges, hogy máris rossz anya vagyok? A gyerekem nyakába varrok ennyi idiótát... Színes élete lesz, na! Legalább sosem fog unatkozni, és nagy családban fog felnőni sok hülyével! Alig várom, hogy a kezembe tarthassam a gyermekemet..gyermekünket!
*Perrie szemszöge*
-Kérleeeeeeek! Kérleeeeeek! Kérleeeeeeeeek!-húzgálta a karomat Zayn -Én is megtettem, te is megtudod, légyszi a kedvemért!-kiskutya szemekkel nézett miközben térdre ereszkedve könyörgött. A nagy Zayn Malik könyörög egy nőnek térdre ereszkedve, bár több milliárd lány ennyitől már egy repülőből is kiugrott volna egy lávába, én még mindig makacskodok, kizárt, hogy megtegyem, nincs az az Isten-Naaa, énekelj csak EGY dalt! Hagy halljalak énekelni, kérlek szépen!
-Nem fogsz békén hagyni, ugye?-néztem le rá, pislogott párat s megint rám nézett azokkal a szemekkel..hogy lehet valakinek ilyen szép szeme, de komolyan-Jól van, jól van! EGYET, csak egyet!
-Ez az! Tudtam, hogy ráveszlek!-nyomott egy puszit a számra-Melyiket akarod énekelni bébi?-ahogyan ő mondja, hogy ,,bébi" senki más nem tudja, ezt biztosra veszem!
-Őőőő...a ,,Bad Boys"-t!-mosolyogtam.
-Rendben, máris megkeresem a zenét!-ja, elfelejtettem! Zayn-nel karaokizunk, olyan dögös, aranyos, helyes amikor énekel, bár nem csak akkor, de ez már mellékes! Látszik rajta, hogy szeret énekelni és élvezi amit csinál, tisztelem őt is meg a többieket is, hogy elérték ezt...-Meg van!-kiált fel büszkén-Nyugi bébi! Nem kell izgulni, csak nyugodtan!-simít végig karomon miközben végig a szemembe néz.
-Oké, mehet!-remegve fújom ki a levegőt. Nem vagyok lámpalázas, de annyira izgulok most, hogy Zayn-nek kell énekelem, talán azért, mert szerelmes vagyok belé? Igen, szerelmes vagyok belé, őrülten! Ezt ő még nem tudja, még nem mondtuk el egymásnak, hogy mit érzünk, úgy értem még nem mondtuk ki, hogy ,,szeretlek" ezek komoly szavak nem lehet akárkinek mondani! Plusz először amúgy is a pasinak kell, ez íratlan szabály! DjMalik megnyomta a lejátszás gombot, szemeimet lehunytam nem kell nekem látni a szöveget, hisz' kívülről tudom, nem foglalkoztam semmi mással átadtam magam a zene ütemének, csak énekeltem, dal közben Zayn összekulcsolta a kezünket aminek rettentően hálás voltam, kiénekeltem az utolsó hangot is, lassan nyitottam ki szemeimet, kék szemeim egy gyönyörű csokoládé barna szembe ütközött, kíváncsian figyeltem, próbáltam kideríteni szemeiből mit szól az előadásomhoz.
-Csodálatos hangod van! Nagyon jól énekelsz...hihetetlen! És még nem akartál énekelni? Kár lett volna!-szavai hallatán elpirultam(?!)-Szexi vagy amikor énekelsz vagyis akkor is!-csókolt meg. Ajkaink rutinosan mozogtak -annyiszor csókolóztunk már ebbe a rövid időbe is....- nyelvünk "harcot" vívott, Zayn-re ültem lovagló ülésben, keze a nadrágomat gombolta ki, húzta egyre lejjebb...majd megszólalt a telefonja, nem tetszően felnyögött amikor a zsebében kezdtem el kutakodni a rezgő tárgyért, miközben feloldottam a zárat Zayn a nyakamat csókolgatta, Harry-től jött üzenete:
,,Buliiiii leeeeeeeesz! Gyertek, MOST! Gina és Louis végre összejötteeeeeeeeek! :DDD" Louis? Gina és Harry szakítottak? Mikor?
-Zayn, Zayn! Gina és Louis együtt vannak!-nyomtam szeme elé a készüléket, pont olyan tudatlannak és meglepetnek tűnt, mint én.
-Szerintem lemaradtunk valamiről!-túrt bele hajába.-Na nem mondod?! Erre, hogy jöttél rá drágám?-tátottam el számat, meg is bántam, mert a büntetésem csikizés volt, úgy utálom, hogy tudja, hol vagyok a legcsikisebb, mindig kihasználja a szemét.
-Jól van!-kuncog-Menjünk inkább!
-Benne vagyok!-nyomtam egy cuppanós puszit arcára.
-Hogy tudj róla, amit itt elkezdtünk azt be is fogjunk fejezni!-búgta szexi hangján a fülembe.
-Már alig várom!-haraptam bele nyakába. Ujjainkat összekulcsolva léptünk ki a házból, megint esik..király! Zayn futott a autóig, de azért volt oly' kedves, hogy próbált engem is megvédeni az eső cseppek ellen. Folyamatosan azt mondogatta ,,el fog ázni a hajam! el fog ázni a hajam!" hülye...az én hülyém.
*Louis szemszöge*
-Megjöttünk!-kiabálta Zayn. Mintha nem hallanánk, naaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa mindeeeegy! (Ezt direkt írtam így, mert Nórival elnyújtottan mondjuk a ,,na mindegy"-et, mert hülyék vagyunk! >< :"D Cintia~)
-Halljuk! Az egész környék hallotta!-kiabáltam vissza.
-Ne, kiabáljatok már! Hogy ez mire jó? Annyira hangosak vagytok!-szidott le minket Dani. Mindannyian a nappaliban ülünk, kis társaságunkból már csak a Zerrie páros hiányzott, de hál' Istennek ők is befutottak.
-Mondja az aki ma majdnem megsüketített!-motyogta Harry.
-Örültem!-vágta rá.
-Szóval, ha örülsz ilyen hangos vagy?-vonta fel szemöldökét bongyorka, ma nagyon elemében van meg kell hagyni...
-Lemaradtunk emberek! Hogy van, hogy most ők egy pár?-huppant le Zayn az egyik kanapéra, egy üveg sörrel a kezében -honnan szerzett?- mellé pedig szőke hajú barátnője.
-Ajh, hosszú! Ahhoz túl sokat ittam, plusz nincs kedvem végig hallgatni Ms. Opera újabb sikító előadását!-legyintett Hazza.
-Gina, minden rendben van? Olyan szótlan vagy!-kémlelte aggódóan Perrie. Gina szavaival élve azért nem szólal meg, mert, ha kinyitja a száját, mindenkit lehány, nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar lesznek rosszul létei, de ezek szerint mégis...
-Iggyá'!-nyújtotta felé Niall a sört. Már vagy 10 sört lehúzott, de nem is részeg, utálom az íreket, amiért ilyen szerencsések, a brit-ek miért nem lehetnek ilyenek? Ja, mert nincs lóheréjük, végül is van nekik csak nem növény lóhere...-Nem kérek köszönöm!-az egyik pillanatban nemlegesen rázta a fejét, a másikban meg azt veszem észre, hogy a lépcsőn rohan felfelé. Mindenki utána néz, senki se érti mi a baja, kivéve Harry és én, ez bizony a baba miatt van... Még nem akarjuk elmondani Gin-nel, amit megértek, mert egy napra ennyi bőven elég.... Igazából szerencse, hogy a többiek nem tudják... Niall "sikítása" ránt vissza a gondolataimból.
-Ugye nem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése