Visszatértüüüüüüünk!!! Vííííííí :D Nézzétek nekem el ezeket a ,,pff, víí, ühhüm"-öket,, de annyira rá vagyok kattanva a Szent Johanna Gimi-re, hogy akaratlanul is abból használok dolgokat!! :DD Emberek, olvassátok el a SzJ Gimi valami hihetetlenül jó, de komolyan! *.* Vége lett a szünetnek! :) És sajnos nem csak a blogos szünetnek... Sírok, nem akarok még iskolába menni! :'( Mindegy még csak szombat (illetve ma csütörtök van, de mivel ez szombaton lesz kint így! :D) van, ráérünk hétfőn gondolni a sulira! :') Te jó ég! A 33 rész! :O Már csak 2 rész + epilógus (meg talán egy búcsú, bár azt lehet, hogy az epilógushoz írjuk, na majd kiderül ;)) és vége, uhh..jó, jó most nem kezdek el itt regényt írni, hogy mennyire jó volt ide írni stb...majd 3 hét múlva ráér! :'D Igyekeztem hosszabbra írni a részt ami igazából nem igazán sikerült... :/ Nem mondanám, hogy OLYAN rövid lett, de hosszúnak aztán nem nevezném, közepes?! Báááár a rövidebbhez közelebb áll....:/ Elnézésetek kérem! :( Jó olvasást! :(:
Ui.: Utólag is; Boldog Szülinapot Liam!!! :3 <3 :*
Puszil: Cintia~
----------
-Játsszunk Amerikából jöttem-et! Mit szóltok? Benne vagytok? Remek. Akkor kezdem én! Amerikából jöttem...-ez, de béna próbálkozás volt a figyelem elterelésre. Pff, megtapsolom magamat, komolyan. Mentségemre szóljon ,,kissé" meglepett, sokkolt, lefagyasztott Niall kérdése, szerintem másnak se jutott volna jobb eszébe, nem? Nem? Ó, hogy másoknak több eszük van, na mindegy, tuti beveszik. Ahha. Én azt csak szerettem volna! Emberiség, nagy bejelentésem van; segg hülye vagyok!
-Louis?! Gina AZ?-kérdezte Danielle tágra nyílt szemmel miközben előre hajolt a kanapén és könyökére támaszkodva figyelt. Ajajj. Ez a ,,kiszedem belőled, felesleges hazudnod, bármilyen féle módszert képes vagyok használni" póz. Őőő...erre most mit mondjak? Gondolkozz Louis, gondolkozz!-Igen Danielle. Az.-bólogattam helyeslően-Az=nő!-tettem hozzá. Érezze magát ő hülyének, ez jó ötlet volt tőlem. Hahaha. Ügyes vagy Tommo, nagyon ügyes! Hisz' gyereket is egy éjszaka alatt csináltál, na majd, ha kikeveredsz ebből a felettébb kínos szituból összepacsizol Harry-vel.
-Idióta!-sziszegte. Tudom milyen állat lenne Dani! Kígyó. Nagyon menne neki.
-Gina AZ?-vette fel Perrie is A PÓZT (csupa nagybetűvel). Két nő figyel őrült tekintettel... Kezdek félni...
-Mondom, hogy nő!-rázom a fejem hitetlenül-Szerintem amúgy elég egyértelmű, de okééé. Nem hisztek nekem? Láttam már meztelenül, de, ha nekem nem hisztek kérdezzétek Hazz-t!-ó, yeah. Úgy összezavartam őket, hogy csak na!
-Érthetőbben magyarázzátok nem érti az AZ jelentését!-röhögött ki Harry. Kösz, haver. Nemhogy segítenél? Chh, ezért nem pacsizok össze veled, blöö. (<-Ez a nyelv kinyújtást akarja szimbolizálni! :'D Cintia~)
-Utoljára megkérdem, szépen és kedvesen. Ajánlom a saját érdekedben, hogy értelmes és igaz választ adj, te f*sz!-húzta össze résnyire szemeit a leendő Mrs. Payne-Gina terhes?
-Neked ez kedves és szép? Ha igen, akkor nem akarom megtudni milyen, ha undok és csúnya!
-Nem mondhatod, hogy nem adtam neki esélyt-tűrte fel pulcsija ujját Danielle, ez szerintem nem túl bizalom gerjesztő-hogy nem kérdeztem kedvesen-beszélt tovább Liam-nek-ő akarta a nehezebb utat, nem én!-vette ki fülbevalóját. Vetkőző show-val akarja belőlem kiszedni, hogy Gina terhes-e? Nahát Dani hülyébb, mint gondoltam. Én vagyok az egyetlen értelmes, okos, felnőtt ember a társaságban. De most tényleg sztriptízzel akarja elérni, hogy elmondjam? Majd mindjárt kiderül. Ki is derült. Mire észbe kaptam, Danielle már "ugrott" és a hajamat tépte a földön, míg az egyik kezével csupálta másikkal rendőrt utánozva hátra fogta a kezemet, ez most komolyan letepert? Csak azért sikerült neki, mert hagytam magamat...még mondogatom egy párszor és én is elhiszem.
-Szálljá' má' le rólam te lány! A valóságban vagyunk, nem a Glades-Tengerparti gyilkosságok-ban!-próbáltam kiszabadulni Danielle marka közül. B*zdmeg erősebb, mint ahogy gondolná az ember. Áhhá, biztos szteroidot szed, egy újabb megoldott ügy! Majd azért figyelmeztetem Dani-t, hogy ez veszélyes, amint elengedett.
-Akkor megkérdezem újra!-húzta hátra fejemet-Gina terhes?-basszus, basszus most már nincs semmi tökéletes kitérőm, ja és kib*szottul fáj ahogy tép, de nem "köphetem be" nem, nem.
-Igen, az.-nevette el magát Gina(?)-Nem akarom egyedül felnevelni a gyereket, szóval megköszönném, ha nem vernéd szét!-fetrengett Gina a földön (a röhögéstől). Szó szerint. Mindenki (Harry-t és engem kivéve) meglepődve nézett Gin-re. Azon mi olyan meglepő, hogy valaki nevet? Ja, hogy azért néztek rá úgy, mert még dolgozzák fel, hogy terhes, ez valószínűbb. És ez volt a megfelelő alkalom, Danielle nem figyelt, megvolt a stratégia miszerint hátra nyúlok és megfordulva lerántom magamról, majdnem sikerült. Majdnem. Mindenre számítottam ami miatt füstbe mehet a tervem, de arra nem, hogy Dani feleszmél a meglepettségből, elenged majd Ginához ugrik (felrángatja a földről), én meg beverem a kezemet az asztalba utána meg a fordulásnál le is fejelem a lábát aminek következőében leesett az üveg váza, hoppá. Nem én voltam!
-Ááááá, komolyan terhes vagy? Juujj, ez olyan jó és izgi! Ááá, lesz kis baba akit majd babusgathatok. Alig várom már! Hány hetes? És áááááááá!-sikítozott Ms. Opera énekes nő. Áú!
-Úr Isten! Gratulaaaaaaa! Kislány? Kisfiú? Ha esetleg ameddigre megszületik a baba szétmegyünk Zayn-nel, attól még babázhatok? Kérlek mondj igent! Imádom a gyerekeket!-lelkesedett Perrie.
-Gin, ha rám hallgatsz egyiket se engedd a kicsi közelébe!-vágta rá Harry. Megjegyzem a fejem vérzik, de mindegy.
-Gratulálok! De melyik barom az apja?-mutatott Zayn, Hazz-ra és rám.
-Én!-raktam fel a kezemet, hogy lehet ennyire kemény egy a fa?
-Őőő...remélem a gyerek rád fog hasonlítani!-veregette vállba. Ezzel most mire akar célozni? Igen is én is normális vagyok....jé, póni repked a levegőbe....őőő üssön az anyjára.
-Gratuláloooook, annyira örülök, hogy babátok lesz! Gina, ennek örömére, süss tortát! Tudod, hogy megünnepeljük!-mosolygott rá Niall. Én amúgy elvagyok a földön, olyan szép a mennyezetünk, mindegy, a gyerek 100000000-szer fontosabb, mint én szóval csak nyugodtan!
-Süss te tortát!-röhögött Liam-Gratulálok, és még csak annyit; sok sikert hozzá!-bökött felém a fejével. Ez fájt.
-Hé!-horkantam fel.
-Köszi, de hidd el megoldom! Leütöm serpenyővel, és minden gond megoldva!-tárta szét karját Gina.
-Én is szeretlek!-röhögtem gonoszan(?). Vajon mennyire ütöttem be a fejemet?
-Én is szeretem magamat!-tátotta el száját gyereke(i)m anya.
-Hahaha, de vicces vagy!-ültem fel...végre.
-Ugye? Tudom! De komolyan gondoltam.-meredt rám komolyan, majd elnevette magát.
-Szóval! Kell venni; baba ruhákat, ha nem tudjátok a nevet akkor egyaránt fiú, lány és semleges ruhákat, akkor baba ágyat, pelenkázót, pelenkát, olyan csilingelőt az ágya felé, baba kocsit, cumis üveget, takarókat, pólyát....-így vette kezdetét Danielle mi mindent kell megcsinálni amíg meg nem érkezik a gyerek, majd mi mindent kell majd megcsinálni, ha megérkezett a gyerek. Mind a kettőbe szerepelt a normális, érett, felnőtt viselkedés, erre kíváncsi leszek...persze nem magam miatt, mert én vagyok a legnormálisabb, de a többiek...hagyjuk! Az még hagyján, hogy a lányok (Pezz és Dani) rákattant a gyerek témára, de még a fiúk hogy! Mit ne mondjak, a gyerekem őrültek házába fog kerülni, és szerintem ő lesz a legnormálisabb is... Jut eszembe, a terhesség bejelentése, nem hiszem hogy volt már hasonló! Most komolyan az EGYIK legjobb barátod menyasszonya, aki a barátnőd/gyereked anya legjobb barátnője, tépi az apát, az anya meg nevetve közli, hogy az utána meg a földön van a röhögéstől, mit ne mondjak EBBEN IS egyediek vagyunk. Basszus, és hogy tudják a többiek is, és erről beszélünk, csak most tudatosul bennem, hogy apa leszek. Tényleg gyerekem fog születni. És az az érzés, hogy attól az embertől akit nem is tudom hány éve szeretsz, hordja a szíve alatt a közös gyereketeket, aki majd azt mondja egyszer: Szeretlek apa!, valami....valami...Isteni!
*Zayn szemszöge*
-Drágaságom?! Biztos, hogy elhoztad a lakáskulcsodat? Mert, ha igen siethetnél kicsit, mivel zuhog az eső!-nevetett fel erőltetetten Perrie. Nem értem miért hiszi azt, hogy nincs nálam a lakáskulcsom, csak 10 perce keresem, az nem is OLYAN sok.
-Megvan!-emeltem fel büszkén a kis tárgyat. Mondtam én, hogy megvan, de az asszony (Perrie-re gondol(ok)! :) Cintia~) nem hitt nekem.
-De ügyes vagy! És be is megyünk vagy még állunk egy kicsit az esőbe?-hangjában ,,kicsi" szarkazmust fedeztem fel az ügyes-es résznél.
-Amíg nem kérsz bocsánatot azért, hogy leminősítetted az emlékezetemet, hogy elhoztam a kulcsot plusz azért, hogy undok voltál, addig kint fogunk állni!-közöltem határozottan mire a szöszinek először felszaladt a szemöldöke majd elmosolyodott. Ööö, ez azt jelenti, hogy kitalált valamit...a francba! Közelebb lépett hozzám, ajkain pimasz mosoly húzódott, fülemhez hajolt majd belesúgta amitől azonnal kinyitottam az ajtót:
-Elázott a hajad!-ez volt az a pillanat amikor engem is meglepő gyorsasággal, nyitottam ki az ajtót majd rontottam be. A hajam tabu MINDENKINEK!
-Nagyon rémes lett? Mennyire ázott el? Azért még elfogadható?-pánikoltam. Ismét elmosolyodott -a mosolya esküszöm kikészít- elém lépett, majd átkarolt.
-Még mindig tökéletes!-túrt bele. Hmm. Na jó, nem mindenkinek tabu!
-Akkor megnyugodtam. Jut eszembe van egy befejezőtlen ügyünk!-húztam magamhoz egy szenvedélyes csókra.
-Már azt hittem elfelejtetted!-Pezz.
-Soha!-emeltem fel fenekénél fogva, ő pedig reflexszerűen átölelt. A lépcsőn felfelé menet a nyakamat kezdte csókolgatni, szívni. Szobába beérve ledöntöttem az ágyra. Ez a nő, hogy mit művel velem?! Csupán attól felizgultam, hogy a nyakamat csókolgatta, jó más lányok is elérték ezt, de nem ilyen "szinten". Megőrjít ez a nő személy. Ahogy az alattam fekvő gyönyörűségre néztem akaratlanul is elmosolyodtam, bátran kimerem jelenteni boldog vagyok vele!
-Egy pillanat és jövök! Várj itt!-simítottam meg arcát, majd egy puszit nyomtam a homlokára. Eszembe jutott, hogy még a múltkor vettem neki egy nyakláncot, délután akartam neki odaadni, de hát elfelejtette velem egy dolog . Méghozzá az, hogy Louis-nak és Ginának babája lesz. Ezt csak nekem nehéz felfogni? Tanakodtam miközben a lépcsőn sétáltam lefelé. Véleményem szerint remek szülők lesznek, hiába most, hogy ilyen "gyerekesek" vagy hogyan nevezzem őket, de biztosra veszem, hogy a szülőséget komolyan fogják venni, hisz' már most annak veszik! A gyerek az meg mindenféleképpen jól jár, ha fiú, ha lány. Ha fiú akkor megtanítjuk csajozni. Ha lány akkor megtanítjuk, hogy törje be egy barom orrát. Hű, csak én akarom leverni az összes udvarlót a még meg nem született kicsinek akiről még azt sem tudjuk, hogy fiú-e, vagy lány?! Naaa, mindeegy! Egy tuti; ha lány lesz, és valaki összetöri a szívét igencsak rosszul fog járni, mivel öten fogunk kopogtatni az ajtaján, és nem a legjobb szándékkal.... Ajajj! Azt tudom, hogy eldugtam az ajándékot, hogy ne találja el és ez sikerült is (hurrá!), de most még én se találom! Hova a francba raktam? Fiókba? Nem. A müzlik mögé? Nem. Mosogatógépbe? Van mosogatógépem? Jó tudni. Megvan! A vendég szobába! Kettesével szelve a lépcsőfokokat rohantam az emeletre, halkan nyitottam és csuktam be az ajtót, nehogy meghallja. És most jön az újabb kérdés: a vendégszobán belül hova raktam? Őőő, ha jól emlékszem akkor a mosógép mögé! És jól emlékeztem. Ez az! Mosolyogva indultam az ajtó felé, majd nagy lendülettel ki is nyitottam. Egy koppanás. Perrie meg a földön fekszik. Most komolyan kiütöttem a barátnőmet az ajtóval?? Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
-A p*csába! Kicsim?! Jól vagy? Nagyon sajnálom nem tudtam, hogy jössz!-emeltem fel fejét, még nyitva van a szeme ez jól jel, ezek szerint nem öltem meg. Hál' Istennek!
-Persze!-nevetett fel. Rossz vagy jó jel, hogy nevet egy fejet ért "ütés" után? Én valahogy az elsőre tippelek-Csak itt fáj!-mutatott homlokára és a bal szeme melletti részre. Uhh. Nem csodálom, hogy fáj neki, szegénykém. Ilyen vágás félének tűnik, elég mélynek néz ki, és vérzik.
-Szerintem ezt össze kell varrni...-simítottam végig a "vágáson" mire felszisszent-Beviszlek a kórházba!
-Meg még mit nem!-pattant fel, de feltűnően meg is szédült-Én ugyan nem megyek orvoshoz!-rázta a fejét. Tudom, hogy nem szereti az orvosokat, de ezt össze kell varrni, muszáj.
-De megyünk orvoshoz!-jelentettem ki.
-De nem megyünk orvoshoz!-hadakozott.
-Márpedig ebből nem fogok engedni! Megyünk orvoshoz és kész!-fogtam meg a kezét.
-Adj jeget, nem kell ide orvos! És nem megyünk!-ajh, ő akarta. Kicsit lehajoltam, térd hajlatánál megfogtam majd a hátamra "dobtam".
-Mondtam, hogy megyünk a kórházba! Azt hitted, hogy attól, hogy te nem jöttél volna a saját lábadon nem oldom meg? Ugyan már!-kaptam fel a kulcsokat egy kézzel. Gyorsan bezártam az ajtót, majd beraktam a "dühöngő" barátnőmet a kocsiba aki nem igazán akarta, hogy kórházba menjünk s ezt úgy is tudtomra adta, hogy a hátamat püfölte miközben elég választékos szó kinccsel mondta el, hogy nem akar kórházba menni és mit gondol most rólam.
-Nyugi baby! Nem kell félni, fogom majd a kezedet!-ajánlottam fel.
-Nem vagyok már gyerek Zayn!-duzzogott tovább.
*Kórházban*
-Zayn! Add vissza a kezedet!-sipítozott amikor meglátta a körülbelül 4 centi hosszú tűt. Megmondtam vagy megmondtam, hogy össze kell varrni?! Bár mondjuk jobb lenne, ha nem kéne.
-Nyugi, az előbb is megijedtél a fertőtlenítőtől mégse történt semmi!-nyugtattattam miközben összekulcsoltam ujjainkat.
-A fertőtlenítő kib*szottul csípett, és még most is csíp megjegyzem. De most tűt fognak szurkálni a fejembe!-szorította meg kezemet.
-Csak 3 öltés kifogja bírni!-mondta gúnyosan a doktor.
-Elintézhetem, hogy ön is kipróbálhassa!-húztam össze szememet s most én szorítottam meg Perrie kezét.
-Kezdjük akkor!-"mosolygott".
-Áú, áú, áú, áú, ááá, ccc!-az ujj begyei fehérek voltak úgy szorította. Küldtem felé egy megnyugtató mosolyt, s hüvelyk ujjammal elkezdtem simogatni a kézfejét.
-Kész is!-ragasztott le a kötést a bunkó orvos-Úgy 5 napig legyen rajta kötés, utána nem szükséges. 1 hét múlva pedig már semmi nem fog látszódni a varrásból. Hozok gézt utána mehetnek!-felelte unottan majd kiment legnagyobb szerencséjére, mert, ha tovább folytatta volna bevertem volna neki.
-Látod túlélted!-léptem Pezz elé.
-Hahaha, vicces. Nagyon csúnya vagyok?-fésülte arcába szőke haját.
-Gyönyörű vagy, mint mindig!-söpörtem ki arcából tincseit.
-Én? Gyönyörű? Ne nevettess Zayn! Amúgy sem vagyok gyönyörű, de még szép se, nem hogy így!-magyarázta erősen mutogatva. Ugye most csak viccelt? Mi az, hogy nem gyönyörű, és mi az, hogy csúnya? Na, na, na, ez így nem jó, nagyon nem jó! Nekem miért
-Szeretlek!-suttogtam azt a szót aminek épp itt volt az ideje, hogy kimondjam. És komolyan is gondolom, nem csak úgy mondom, mint mostanság mások, Isten ments! Én TÉNYLEG szeretem Perrie-t! Szemei elkerekedtek, nagyokat pislogva nézett fel rám, majd egy ezer wattos mosoly jelent meg az arcán.
-Szeretlek!-mondta mosolyogva majd megcsókolt.
----------
Nem szoktam ideírni, de mivel nem akartam úgy az elején elárulni a dolgokat így most ide szerettem volna! :) Szeretnék bocsánatot kérni, hogy Zayn szemszöge ilyen béna lett és hogy nem igazán fiús gondolkodás, de most valahogyan nem tudtam beleképzelni magamat egy fiú fejébe és azokat a szavakat használni, meg most, hogy elolvastam 8 könyvet (ez nálam teljesítmény mivel nem nagyon kötnek le a könyvek, de amiket olvastam azoknak sikerült, és ahww kategóriába is bejutottak) így akarva, akaratlanul is bővült a szókincsem és mivel mind a 8 könyv lány szemszögéből íródott így az ragadt rám! :(: Viszont hétfőn ismét iskola szóval a fiú szemszögekhez ismét fogok tudni fiú aggyal gondolkodni vagy hogy írjam! ><
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése