17. Rész -Újabb bonyodalom-

Kedves Olvasók! Igen, új rész!! :D Nem húznám a szót, komizzatok, pipáljatok, iratkozzatok fel!! Pusszancs!! :*

Nórii ;)

----------

*Louis szemszöge*

Most azonnal beszélnem kell Ginával! Ez igaz lenne? Persze, hogy igaz! El miért hazudna ilyet? Ezzel csak fényesíti Ginát.

-Gina, beszélhetünk?

-Hát persze!-vágta rá.

-Tényleg voltál El-nél? Tényleg megbeszéltétek? Tényleg kibékültetek?-halmoztam rá a kérdéseket.

-Igen, igen éééés... IGEN!!-válaszolta.

-De mégis miért? Vagy hogy jött ez az ötlet? Mi történt veled?

-Hosszú sztori.-mosolygott.

-Éppenséggel én most úgyis ráérek.-nevettem.

-Igazad volt, én okoztam sérülést, én is hoztam rendbe. Elmentem hozzá bocsánatot kérni. Meg is bocsájtott, aztán leültünk beszélgetni. Tudni akarta mi is volt ez az egész. Zárójelben hozzáteszem ő kezdeményezte, de mindegy. Elmeséltem neki mindent, elejétől a végéig, mindent. Furcsa, de megértett. Jobban megnyíltam előtte, mint bárki előtt, pedig akkor még nem békültünk ki igazán. Nagyon érdekes! Pont előtte nyíltam meg legjobban, akit akkor még utáltam. És végül kibékültünk, szóval most barátnők vagyunk, azt hiszem. Ő mindezt hogy mesélte el? Gondolom ő mondta el.

-Valahogy így. Nagyon örülök nektek! A két csaj, akiket a világon legjobban szeretek, a testvéreimen kívül, kibékültek. Ez olyan megható!!-a végét már elvicceltem.

-Tommo! Te olyan hülye vagy!-nevetett.

-Hülye baráthoz hülye arát illik!-öleltük meg egymást.

-Várjál csak! Most kapcsolok! Te hülyének neveztél?

-Igen!-válaszoltam fülig érő mosollyal.

-Bolond!-ütött játékosan a vállamba.

*Harry szemszöge*

Éppen a konyhában tevékenykedtem, mikor azt vettem észre, hogy Louis és Gina hatalmas mosollyal az arcukon jönnek le a lépcsőn.

-Itt meg mi történt?-csodálkoztam.

-Kibékültünk.-mosolygott Gina.

-Ennek örülök drágám!-húztam magamhoz és egy csókot leheltem ajkára.

Viszonozta gesztusomat, majd folytattuk a csókcsatát.

-Gyerekeeek!!-szólt ránk Niall.-Legalább akkor szobára menjetek! Itt valakinek még nincs barátnője!

-Óóó. Elnézést Niall.-színlelte Gina a szomorú arcot.

-Köszönöm!-játszotta magát tovább.

Nem bírtuk tovább, az egész banda iszonyatos nevetésbe tört ki.

-Halihóóó!! Megérkeztünk!-hallottuk meg az ismerős hangokat.

-Dani, Liam!-futott Gina hozzájuk.-Sziasztok! Milyen volt? Meséljetek!

-Párizs egyszerűen csodás!-mosolygott boldogan Dani.

-Éljen az ifjú pár!-kiabált Niall.

-Niall, azt az esküvő után szokták kiabálni!-világosítottam fel.

-Az nem baj! Erről jut eszembe! Mikor lesz az esküvő?

-Még azt nem tudjuk!-válaszolta Liam. Valószínűleg még a turné előtt. Legalábbis én mindenképpen úgy szeretném.-pillantott Dani felé.

-Én is!-nyugtatta meg Dani.

Ahogy észrevettem, ma Niall eléggé fel van pörögve. Talán neki is kéne egy barátnő. Ezt még megvitatom Ginával is, hogy érdemes lenne-e neki szerezni.

*Gina szemszöge*

Most jutott eszembe!! Dani-nak nemsokára szülinapja! A buli! Azonnal össze kell hívjam a bandát, mihelyst elmegy.

-Nekem most már mennem kell! Legyetek jók! Sziasztok.-köszönt el.

Amint elhagyta a házat, én szülinap üzemmódba léptem.

-Gyerekek! Bulit kell szerveznünk, gyertek!

-Mégis miféle bulit?-értetlenkedett Zayn.

-Dani-nak lesz születésnapja. Gondolom az övét, nem?-magyarázta Liam.

-De!-vágtam rá.-Srácok! Hol legyen? Ki mit vállal? Gyerünk, gyerünk!-próbáltam lelkesíteni őket.

-Én tudok egy jó klubot, ahol zárt körű bulit tudnánk csinálni.-mondta Zayn.

-Zayn, a helyszínt te intézed, Liam és én megcsináljuk a vendéglistát, Niall, te gondoskodhatsz a kajáról, piáról, de a tortát ne felejtsd el! Harry és Louis, ti segítetek nekem a vásárlásban és dekorációban. Persze hogy ti sem maradjatok ki semmiből.-kacsintottam.

*1 hét múlva*

-Ne less!-szóltam rá.
-Nem lesek, de mikor érünk már oda?-türelmetlenkedett Dani.
-Mindjárt ott vagyunk, már csak néhány lépés.-nyugtattam meg.
Kinyitottam előtte az ajtót, egy kézmozdulattal jeleztem a többieknek, majd lerántottam a szeméről a kendőt.
-MEGLEPETÉÉÉS!!-ordították.-Boldog Szülinapot Daniii!!
-Úristen, köszönöm!-csillogott egy könnycsepp a szemében.-Nagyon aranyosak vagytok!
-Itt az ideje bulizni!!!-ordította Niall, majd a DJ elkezdte keverni a zenét, egyre hangosabban. A buli remek volt, láthatóan mindenki jól érezte magát, csak egy valakit nem találok a nagy tömegben. El-t. Hová tűnhetett?

*Eleanor szemszöge*

A buli remek, a hangulat forró. Már megittam néhány pohárral és nem éppen a kevés alkoholtartalmú piákból ittam. Egy helyes pasi éppen engem bámul rá kéne mozdulni, vagy nem? Tegye meg ő, az első lépést? Hagyjuk, majd én, úgyis eleget ittam, nem vagyok félénk típus.
-Szia.-ültem le mellé.
-Hellóóó!-mért végig most már közelebbről.-Hogy hívnak?
-El.
-Nos, El. Nincs kedved egy kicsit szórakozni?
-Dehogynem!-vágtam rá.
-Gyere!-emelt fel, én pedig lábaimat dereka köré kulcsoltam, nem foglalkozva a többi emberrel. Aznap éjszaka egy oltári nagy baklövést követtem el.

Húsvét

Kedves Olvasók! Nagyon sajnálom, hogy csak most jelentkezem, de én is és Cinti is el voltunk havazva az ünnepek során. Ezért most, utólag kívánunk Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :)

Nos, ha már egy külön bejegyzést csináltam, akkor szeretném most elmondani, hogy ne a részek előtt pazaroljam a szót. Nagyon örülünk, hogy eddig kitartottatok velünk, és nagyon örülünk a visszajelzéseknek, ám ha rendszeresen pipálnátok és hagynátok kommenteket, akkor sokkal magabiztosabbal is lennénk, akár csak egy ,,Kövit!"-től is. Megjegyzést névtelenül is írhattok és a kóddal sem kell bajlódni. És ha van Google fiókotok, akkor iratkozzatok fel! Nektek csak néhány kattintás, néhány betű, viszont nekünk a lökés arra, hogy írjunk és ne hagyjuk abba, mert itt vagytok velünk. Nagyon megköszönnénk mindezt!

Nem szeretnélek Titeket elszomorítani, de már sokat beszélgettünk erről a Cintivel és úgy gondoljuk, hogy nincs sok ihletünk ehhez a bloghoz. A végét már az elején megterveztük, ám közé is kell valami. Ezért úgy gondoltuk, hogy talán ha a blog eléri a 30. részt, akkor abbahagyjuk és új blogba kezdünk bele. Ezt ne vegyétek 100%-ban biztosnak, mert lehet, hogy addig eszünkbe jut valami ütős, amiről részeken át írhatunk. Ezért azért írtam meg Nektek, hogy nehogy az legyen, hogy egyszer csak azt mondjuk, hogy kész, vége, nincs tovább. Azért reméljük minél tovább folytathatjuk a blogot és velünk maradtok a végéig. :)

16. Rész -Az igazság-

Kedves Mindenki! Örömmel jelentem, jobban vagyok már. :) Ezért most a hétvégén mindkettő blogot én írom, cserébe, hogy Cinti megírta a részeket, amikor én beteg voltam. Még várhattok egy kis bejegyzést, amiben kellemes ünnepeket kívánunk és még néhány mondattal hozzászólunk ehhez a bejegyzéshez. :) Nagyon örülnénk néhány pipának, kommentnek és feliratkozónak, hogy bíztassatok minket! Remélem a rész elnyeri tetszéseteket! Jó olvasást! :)

Nórii :)

----------

-Engedj el! Louis, szólj rá, hogy engedjen el!-ordítoztam, miközben Lou csak bámult, nem értette, hogy miért teszem ezt, nem tudta, hogy mi történt.

-Nem, nem!-ellenkezett Hazza.-Még valami kárt teszel magadban, vagy valaki másban. Így is Eleanort is jól elintézted.

-Akkor is! Megérdemelte az a k*rva!

-Na gyerünk, szállj be a kocsiba, nyugodj le és beszéljük meg!-nyugtatgatott Harry.

-Rendben!-szálltam be durcásan a járműbe.

-Na, most mesélj! Halljam, miért csináltad ezt?

-Azt mondta, hogy nem lesz tartós a kapcsolatunk. Megkérdeztem miért és a válasza az volt, hogy ahogy téged ismer.-panaszoltam.

Harry csak hallgatott és valószínűleg mélyen töprengett.

-Jól csináltad!-mosolygott.

-Imádlak!-öleltem meg.

*Louis szemszöge*

Szóval, Harry úgy vitte ki Ginát, Eleanor orra pedig el van törve. Vajon mit csináltak? Vajon mit? Azt tudnám, hogy miért utálják ennyire egymást. Mert hogy Gina utál engem, azt tudom. De hogy ők is egymást! Egyáltalán miért?

-Mi történt?-kérdeztem El-től.
-Ez a kis senkiházi eltörte az orrom!-sírta.
-De miért?-faggattam.
-Nem tudom. Valami biztos nem tetszett neki!-szipogta.
-Na gyere, hazaviszlek és utána beszélek Ginával.-vigasztaltam.
-Oké.-egyezett bele.

*Otthon*

-Gina! Beszélnünk kell!
-Óóó tényleg? Hallgatom.
-Négyszemközt szeretnék veled beszélni.-biccentettem az emelet felé.
-Mondjad!-ült le az ágyra durcásan.
-Azt szeretném tudni, hogy mi volt a buliban?
-Valószínűleg Elike már elmondta.
-Gina, azt szeretném tudni, hogy miért törted el az orrát?-emeltem fel hangomat.
-Ő mit mondott?-forgatta szemeit.
-Hogy valószínűleg valami nem tetszett neked és bevadultál.
-És még hazudik is!-csapta össze kezét.-Jó, akkor elmondom. Azt mondta, ahogy Harry-t ismeri, nem lesz tartós a kapcsolatunk, ellenben a tiétekkel. Ekkor felhoztam, hogy ő csalt meg téged két hónap után. Ez természetesen nem tetszett neki. Visszarántott a hajamnál fogva, én pedig könyökkel megütöttem és ebből lett a balhé. A többit már tudod. Szerencse, hogy Harry odajött és leszedett róla, különben komolyabb sérüléseket is szerzett volna. Ja és azt kihagytam, hogy lek*rvázott, amit én viszonoztam. Ennyi!
-Kérj tőle bocsánatot!-csak ennyit tudtam kinyögni.
-Én kérjek tőle?-háborodott fel.
-Tudtommal te törted el az orrát.-csaptam be magam mögött az ajtót.
Ezt nem hiszem el! El-t nagyon szeretem, de ő mond ilyeneket Gináról, miközben ő csalt meg folyamatosan? Pedig Ginát nem is ismeri! Na jó, Harry a csajok terén tényleg ott van, de úgy látom, hogy Ginával ez teljesen más, őt szívből szereti. Bármennyire is fáj.

*Gina szemszöge*

Egy kicsit lenyugodtam. Lehet, hogy Louis-nak tényleg igaza van és jobb lenne, ha bocsánatot kérnék El-től. Tudom, hogy ő kezdeményezte az egészet, de mégis csak ő sérült meg jobban. Bűntudatom van, bármennyire is utálom.
-Na, mit akart?-jött be Harry.
-Az igazat akarta hallani, mivel Eleanor hazudott neki.
-Szívás.-ült le mellém.
-Az. Holnap elmegyek hozzá és "bocsánatot kérek".-próbáltam kerülni a szemkontaktust.
-Miért?-húzta fel szemöldökét.
-Azért,-sóhajtottam-mert eltörtem az orrát és emiatt bűntudatom van. Hiába gyűlölöm!
-Szeretnéd, hogy elmenjek veled?-ajánlotta fel.
-Nem.-ráztam a fejem-Ezt nekem kell elintéznem, minden rendben lesz. Ne aggódj!

*Másnap*

-Biztos vagy benne?
-Igen.
-Louis tudja?
-Nem, de nem is szeretném, hogy tudjon róla. Bár El úgyis elmondja neki. Viszont addig nem szeretném híresztelni.
-Persze, ahogy te gondolod!

*Fél órával később*

-Szia.
-Szia. Hát te? Nem szeretném, ha más testrészemet is eltörnéd!
-Nem azért jöttem. Beengedsz?
-Gyere.
-Nos, azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
-Hát, megbocsájtok. Mert idejöttél és volt merszed még elém állni.
-Nagy döntés volt! Óó, hoztam neked valamit.-kotorásztam a táskámban.
-Köszönöm, de nem kellett volna.-mosolygott.
Átadtam az ajándékom, ami egy 5SOS-es CD volt.
-Nagyon köszönöm!-hálálkodott.
-Ez a legkevesebb.
-Gyere, ülj le! Szeretnék tőled kérdezni valamit.
-Igen? Mit szeretnél tudni?
-Miért borultál ki tegnap annyira és miért pont azt a két hónap utáni megcsalást hoztad fel ellenem?
-Ez hosszú történet.-kezdtem bele.
Elmeséltem neki mindent, a féltékenykedésemet, a bulizást, mindent. Elejétől a végéig, a Louis-val való vitákat, Hawaii-t, teljesen megnyíltam előtte. Az ellenségem előtt. Ez érdekes.
-Én ezt nem tudtam. Nagyon sajnálom!-ölelt át.
-Ezt nem is tudhattad.
-Akkor szent a béke?
-Szent a béke!-mosolyogtam.

15. Rész -Párizsi boldogság, londoni balhé-

Hello everybody! Igen, mostantól ez lesz az új köszönésem! Ezt a részt is én írtam meg a VVÁ-t is, mivel Nóri beteg és nem volt ereje megírni!! Jobbulást neki!! A részben trágár szavak is elhangzanak! Félre értés ne essék nincs problémám El-lel mi több én imádom(!) csak kellett valami izgi a részbe! Próbáltam hosszúra írni a részt és izgalmassá! Remélem sikerült, de döntsétek el ti! Nem nyűzlek titeket tovább azzal, hogy komizzatok írtok ha akartok! Teljesen rátok bízom!! Jó olvasást!

Puszil:Cintia~

----------

Igeeen, igeeen és ezerszer is igen!-sikította majd sírva a nyakamba borult. Mikor kimondta azt az egyetlen egy szót hatalmas kő esett le a szívemről. Vissza gondolva amikor 14 éves kis srác voltam én már akkor tudtam, hogy családot akarok alapítani s hogy ilyen hamar megtaláltam azt a nőt akivel ezt az álmomat megvalósítani, valami csodálatos érzés! -Akkor felhúzhatom a gyűrűt?-tudom, hogy hülyén hangzott, na de mégis csak biztosra kell menni a dolgokkal. Danielle biztatóan rám mosolygott, s a bal kezét nyújtotta, rá húztam a gyűrűs ujjára az ékszert, amikor megláttam a gyűrűt az ujján amit néhány nappal, na jó hazudók néhány héttel ezelőtt vásároltam egy mosoly kúszott az arcomra. -Liam ez......ez csodálatos!-tanulmányozta a gyűrűjét. -Tetszik? Mert ha nem akkor...-nem tudtam befejezni mondatomat, mert Dani belém folytotta a szót egy csókkal. -Ujuj. Úgy látszik megzavartuk az ifjú szerelmespárt, jaj bocsánat az ifjú jegyespárt!-hallottam meg Louis hangját, el is felejtettem, hogy ők is itt vannak. Elváltam Danielle ajkaitól aki ha eddig nem lepődött meg eléggé akkor most biztos.

*Danielle szemszöge*

Isteeeeneeem! Ezt nem hiszem el, megkérte a kezemet! Áááááááá, amint lesz rá alkalmam fel kell hívnom az anyukámat meg persze Ginát. Össze fogunk házasodni, ezt még mindig felfoghatatlan számomra. Kislányként mindig is arról álmodtam, hogy Párizs-ban az Eiffel torony tetején fogják megkérni a kezemet és ez ma valóra is vált. Még hozzá ahhoz a férfihoz megyek feleségül akit a világon mindennél jobban szeretnék s ha kéne ölni is képes lennék érte. Liam az én barna hercegem! Miután az ujjamra húzta a gyűrűt és bele kezdet volna a monológjába, de elhallgattam egy csókkal. Csalódottan még is meglepve váltam el Liam-től amikor meghallottam a számomra oly' ismerős hangot. Louis hangja volt, de nem csak ő volt az hanem a többiek is, teljesen megdöbbentem jó értelemben. Értetlenkedve fürkésztem a mellettem álló fiút, de ő csak mosolygott rám majd megrántotta a vállát. -Minden áron elakartak jönni, muszáj volt bele mennem!-suttogta alig hallhatóan. -Gratulálok!-ugrott mosolyogva Gina a nyakamba. -Te tudtál erről?-vontam kérdőre. -Naná. Szerinted pont én nem fogom tudni, hogy az egyik legjobb barátom megkéri a legjobb barátnőm kezét?-mutogatott hol magára, hol Liam-re, hol rám- Csak úgy megjegyzem rajtad kívül mindenki tudta!-kacsintott rám egy mindent tudó mosoly kíséretében. -Éljen a fiatal jegyespár!-kiabálta el Niall magát-Bocsi, de ezt mindig is megakartam tenni!-vigyorgott bűnbánóan. -Mit? Azt, hogy ,,Éljen a fiatal jegyespár"kiabálod az Eiffel torony tetejéről?-nevetett fel hangosan Harry. -Hé nekem is vannak álmaim és neked is!-vágott vissza. -A fejemet le ne harapd!-emelte fel védekezően a kezét. -Na jó fiúk! Tudjátok mit, mielőtt megölnétek egymást elmegyünk inni!-jelentettem ki azzal a lendülettel megragadtam Liam karját majd elkezdtem húzni úgy látszik valamin jól szórakozott csak tudnám min! Őszintén megmondva elkezdtem megszervezni az esküvőnket, a ruhát kigondoltam, a virágokat, a zenét most pedig éppen azt vitattam meg magamban hogyan legyen az ültetés... Örült vagyok, de ez van!

*Gina szemszöge*

*1-2 nap múlva*

Néhány nap telt el mióta haza jöttünk Párizs-ból a szerelmeseket egyedül hagyva. Szegény Liam-et és Harry-t valószínűleg kikészítjük mivel amióta vissza jöttünk London-ba azóta Dani-val már a fél esküvőt megszerveztük!(Ez egy kicsit túlzás, na de...) -Szia!-lépett be szobámba Harry. -Szia.-köszöntem vissza. -Mit szólnál ha este elmennénk Louis-ékkal?-kérdezte vigyorogva. -Nincs sok kedvem se Louis-t, se Eleanor-t nézni!-mondtam undorodva az "Eleanor-t"! -Na légysziiii!!-nézett rám kiskutya szemekkel Harry. -Nem Harry! Bocsánat, de nem!-pislogtam rá a lehető legkedvesebben. -Jól van te tudod!-azzal fel állt s elindult az ajtó felé majd hirtelen meg állt vissza fordult és rám ugrott ahol csak tudott csikizett én meg úgy sikítottam, mintha valaki gyilkolna. -Mondd csak Gina még mindig nem akarsz jönni?-ironizált egy gonosz mosoly keretében. -Rendben, rendben! Elmegyek!-mosolyogtam rá.

*Este a buliban*

Harry és Louis remekül érzi magát Eleanor-ról és rólam viszont nem mondható el. Ha a szemmel ölni lehetne már mind ketten halottak lennénk. Igen, hát még mindig nem jövünk ki túl jól sőt bevallhatjuk egyenesen rühelljük egymást. -Tudod, szerintem szép pár vagytok!-szólalt meg Eleanor....sajnos. -Köszi! Khmm..ti is!-mondtam némi éllel a hangomban. -Ajhh de cuki vagy! Köszii-nyávogott-Csak kettőnk kapcsolata közt az a különbség, hogy a miénk tartós lesz!-nevetett fel gúnyosan. -Hogy mondod?-húztam fel a szemöldökömet. -Jól hallottad!-nevetett. -És ezt miből gondolod?-érdeklődtem. -Ahogyan Harry-t

ismerem!-biccentett az említett fiú irányába. -Ezt én is mondhatnám!-mosolyogtam gonoszan. -És te miből gondolod?-vont kérdőre. -Ahogyan téged ismerlek!-kacsintottam rá. -Már megbocsátasz?!-nézett rám felháborodva. -Megbocsátok, nyugodj meg!-elakartam sétálni mikor Eleanor a hajamnál fogva vissza rántott. Gyomorszájba ütöttem a könyökömmel, megfordultam majd az öklömmel megütöttem, úgy látszik mégis csak jól jött a box. -Hülye k***a! Eltörted az orrom!-sipánkolt. -Én vagyok k***a? Nem én csaltam meg a barátomat két hónap után!-állítottam kész tények elé. Most ő vágott gyomrom, na jó most vége van. Neki estem orrba vágtam melynek következőében a földre esett rá vetettem magamat s ott ütöttem ahol csak tudtam. Megéreztem két kezet magamon, de még akkor sem szálltam le róla. Csak akkor nem ütöttem már mikor valaki leszedett róla szó szerint. -Engedj el! Kicsinálom azt az idióta p****t!-kiabáltam azzal aki leszedett Eleanor-ról, de mint ha meg sem hallott volna a vállára kapott és úgy vitt tovább. Akkor vettem észre, hogy nem más mint Harry szedett le Eleanor-ról. Nem mondom tetszett amit műveltem vele a szemei már most lilák voltak az orrából folyt a vér a szája felszakadt melyből szintén folyt a vér, muszáj volt mosolyognom....nem szeretek senkit sem bántani, soha sem szerettem, de nem hagyhattam neki, hogy így beszéljen Harry-ről...megérdemelte! Ahogy vissza idéztem a mondatait ismét elfogott a düh s Harry vállán kezdtem fészkelődni... -Engedj el! Megölöm azt a büdös k****t!

14. Rész -Párizsi út, meglepetéssel-

Kedves Olvasók! Nem is tudom, hol kezdjem először is, imádunk titeket, nem csak azért mert olvassátok a blogunkat, hanem azért is mert múltkor Nóri-val kíváncsiságból megnéztük a részeket és boldogan tapasztaltuk van olyan ahol öt azaz öt tetszik van!! Tudom kevésnek tűnik, de nekünk mindennél többet jelent! Á kicsit sem nézhettek hülyének, mert hirtelen elkezdtünk sikítozni a helyi könyvtárban!! Bármelyik részhez kommentelhettek bátran, jöhet hideg-meleg! A részről: szerintem ebben a részben olyan fog történni amire nem is számítottatok sőt még én sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de véleményem szerint Nóri nagyon jól kitalálta! De nem húzom tovább az időt, jó olvasást! Ui: Elnézést, ha nem lett jó vagy túl rövid!! 

Puszil: Cintia ~

----------

*Gina szemszöge*

-Mi a baj?-kérdeztem a mellettem ülő Harry-től aki az előbb úgy rontott be a szobámba, mintha valaki üldözné. -Semmi.-sziszegte a fogain keresztül. -Ugyan már? Ismerlek! Szóval mi a baj?-igazából nem értem mi ez a hangulat változás, eddig jó kedve volt. -Nem érdekes! Mit csinálsz?-próbálta elterelni a témát....nagyon bénán. -Dehogy is nem érdekes! Nem hiába húztad fel magadat ennyire! Néhány perccel ezelőtt majd' kitépted az ajtót a helyéről! Utoljára kérdezem szépen és kedvesen mi a bajod?-emeltem fel a hangomat, de a végét már csöndbe mondtam, nem tehetek róla, hogy felidegesít. -Louis.-válaszolt egyszerűen, most össze zavarodtam, hogy jön ide Louis? -Mi van Louis-val?-értetlenkedtem. -Ő a bajom!-szorult ökölbe a keze. -De miért? Mit csinált? Mondott valamit?-még mindig nem értem. -Tudod amikor nem vettük fel a telefont-erre a kijelentésre muszáj volt mosolyognom-akkor ugye másnap kérdőre vont, hogy mi mit csináltunk-igen, hát erre emlékszem-na mindegy az a lényeg, hogy újra elkezdte és annyira felidegesít- itt abba hagyta, mivel felkeltem az eddigi helyemről, ennyi elég volt, azonnal elindultam Louis szobája felé, nehogy már ő döntse el mit csináljunk foglalkozzon csak a kis Eleanor-ával. Louis szobájába kopogás nélkül rontottam be. -Gina! Mi újság? Még nem is tudtunk beszélgetni! Milyen volt Hawaii-on?-mosolygott rám s megakart ölelni de eltoltam. -Louis nem a saját dolgaiddal kéne foglalkoznod? Nem Harry-vel és velem! Nem tök mindegy neked, hogy mit

csináltunk aznap este vagy mit nem?! Semmi közöd nincs hozzá az ég egy adta világon! Szerintem én sem kérlek számon, hogy éppen hol vagy Eleanor-ral vagy amikor itt alszik akkor mit csináltok! Jó lenne leszállni rólunk és ha annyira tudni akarod, igen lefeküdtem Harry-vel, nem is bántam meg, azt is tudni akarod milyen volt hát k***a jó! Törődj a magad dolgával Louis!-kiabáltam vele majd válaszát meg sem várva mentem ki a szobájából, ajtaját pedig úgy becsaptam, hogy az egész házban hallották. Lehet, hogy megbántottam, de nagyon nem érdekel, végül is ő csinálta magának!

*Louis szemszöge*

A francba! Ez nem lehet igaz! Gondolhattam volna, hogy Harry elmondja Ginának, hogy rákérdeztem mit csináltak akkor este. Most meg megint én vagyok a rossz csak mert érdekelt, hogy megtörtént-e?! Én nem akartam rosszat Ginának, de még mindig féltem(!)... 

*Liam szemszöge*

Ezt nem hiszem el, ezt nem hiszem el. Dani-val ma repülünk Párizs-ba a szerelem városába. Alig várom, hogy ott legyünk. A kapcsolatunk Per-fect (gondolom tudjátok miért így írtam ;)). Nagyon rég éreztem így egy lány iránt de úgy érzem Danielle az igazi.... Most a lakásához tartok, hogy együtt menjünk a reptérre, Istenem, ha már arra gondolok elkezd a gyomrom görcsölni. Nagyon, nagyon izgulok mi lesz ha....? Ilyenekre nem szabad gondolom, pozitívan kell gondolkoznom és remélem minden úgy lesz ahogyan elképzeltem. Kiszálltam a kocsiból majd az ajtajához mentem, csöngettem majd vártam, hogy ajtót nyissanak. -Szia!-ugrott a nyakamba Dani. -Szia! Készen vagy?-kérdeztem mosolyogva. -Persze mehetünk!-mosolygott vissza rám, úr Isten és meg fogom kérdezni! Miután bepakoltuk a bőröndjeit indultunk is a reptérre. Ahogy közeledünk a reptér felé s Párizs felé kezdek egyre idegesebb lenni, ha ez lehetséges... 

*Danielle szemszöge*

Végre megérkeztünk Párizs-ba. A repülő út nagyon jó volt szinte mind végig a felhőket bámultam,

csodaszép látvány volt. Annyira örülök, hogy eljöttünk Párizs-ba, viszont az egy kicsit aggaszt, hogy Liam-nek mintha máshol járnának a gondolatai s kicsit feszült is. De miért? Szakítani akar velem? Nem hiszem vagyis remélem én nagyon szeretem őt és nem tudnám már elképzelni nélküle az életemet. De ő is ugyan úgy szeret mint én őt? -Ugye tudod, hogy szeretlek?-mintha olvasna a gondolataimban. -Én is szeretlek!-mosolyogtam rá. -Mit szólnál, ha lepakoltunk a hotelbe akkor elmennénk az Eiffel-toronyhoz? Amúgy is itt este van most a legszebb!-kérdezte. -Igazából reméltem, hogy elmegyünk!-egyeztem bele majd összekulcsolta kezünket s elindultunk a hotel felé. Megnyugodtam, ezek szerint szeret és nem akar szakítani, de akkor miért ilyen feszült(?)...

*Liam szemszöge*

*Eiffel-torony tetején*

Danielle éppen a kilátásban gyönyörködik, de én most arra tudok a legkevésbé koncentrálni, úgy

döntöttem itt az ideje, még egyszer ellenőriztem, hogy a zsebemben van-e doboz.... -Figyelj Danielle-erre a lány felém kapta fejét s kíváncsian szemlélt gyönyörű szemeivel. Most vagy soha!-Tudom nem rég óta vagyunk együtt, de nekem ez volt életem legszebb időszaka. Melletted nem kell megjátszanom magamat, melletted önmagam lehetek, melletted boldog vagyok! Veled eltudom képzelni az életemet, azt, hogy családot alapítunk! Teljes szívemből szeretlek! Imádlak azért,mert kedves vagy, okos, neked vannak a világ leggyönyörűbb szemei és még sorolhatnám, nem félsz semmitől, és remélem attól sem ijedsz meg, ha azt kérdezem, hogy.....lennél-e Mrs.Payne!-ezzel a mondattal elő veszem az eddig zsebemben lévő szív alakú dobozt s fél térdre ereszkedek majd felteszem a nagy kérdést-Danielle Claire Peazer hozzám jönnél feleségül?