Meghoztam a részt amit kivételesen sikerült időben elkezdenem írni
és időben is befejeztem! Különösebb hozzá fűzni valóm nincs szerintem…Maximum
annyi, hogy ha van Elounor shipper(mint jó magam ) az ne vegye magára, hogy
Eleanor itt el lett hordva mindennek, én is furcsáltam ahogyan írtam, de ez
csak egy blog!!! KITALÁLT TÖRTÉNET!! Szóvaaal… Nem hiszem, hogy hosszú lett, de
a múltkori általam írt résznél az lett, bár attól nem volt nehéz hosszabbat
írni :/ Remélem azért elnyeri tetszéseteket, jó olvasást! Ui.: Új feliratkozónk
van!! :D >< Köszönjük, hogy olvasod és hogy fel is iratkoztál rá Viki B.
Millió puszi :*
Puszil: Cintia~
----------
-Tessék?! Ki volt az Lou?-kiabált vissza. Pff ,Lou” nincs
joga, hogy így hívjon, MÁR nincs… Egy ekkora ócska r*bancnak nincs!
-Gyere le!
Most!-kiabáltam újra, hangom jóval dühösebben csengett az előzőnél.
-I-igen?
Mi-mi a baj?-dadogott miközben lefelé sétált az ÉN pólómban, vajon annak a
f*sznak a ruháját is hordta?
-Nem akarsz nekem valamit mondani esetleg?
Mondjuk, hogy mi volt a bajod Danielle születésnapi buliján amitől oly’
hirtelen ’’haza jöttél”?-hangomból tisztán kivehető volt az undor, a
szarkazmus.. a megvetés. Eleanor a szavaim hallatán megdermedt majd egy biztos
pontra meredt még véletlenül se nézett a szemembe -már SZÁMOMRA kínosan ügyelt
arra, hogy a tekintetünk ne találkozzon- , meg se próbálta letagadni ami talán
nem is AKKORA baj hisz’ attól valószínűleg csak még idegesebb lennék.-Na, mi
van? Nem tudsz mit mondani?! Ööö, csak nekem ismerős ez a szitu? Olyan déja’ vu
érzés, neked nem?
-M-megtudom magyarázni!-nézett rám végre valahára,
megtisztelve érzem magam emberek!(Nem tudom mennyire érződik a mondatból, de
természetesen nem kedvességből ’’gondolja”! Cintia~)
-Örömtől repdesve
várom!-’’mosolyogtam”.-Nagyon kíváncsi vagyok, hogy magyarázod vagyis próbálod
kimagyarázni azt, hogy egy büdös k***a vagy..MEGINT!
-Szeretlek!-vágta
rá.-Mindennél jobban! Én nem akartam lefeküdni.. a nevét se tudom! Sokat ittam,
te nem voltál a közelbe, ő meg rám mozdult, befolyásolható voltam! Semmire nem
emlékszem érted SEMMIRE! Csak a bűn tudatra ami azóta mardos, hogy felébredtem abba
a kib*szott ágyba, soha egy pillanatra nem felejtettem el! Neked arról fogalmad
nincs hány éjszakát sőt napot végig bőgtem emiatt, te el sem tudod képzelni
milyen lelki fájdalmat éreztem/érzek, b**** meg testi fájdalmat okoztam saját
magamnak!-sírva ordította majd felhúzta pulcsijának ujját ahol vágásokon
vágások voltak, szemeim kidülledtek, ajkaim elnyíltak, komolyan vagdosta
magát?! Ez nem normális! Én nem ítélem el azokat akik vagdossak magukat, persze
szörnyű meg szomorú, de nekik okuk is van rá, ők lelki/testi traumát
szenvedtek, de Eleanor?! Az d*gott egy idegen hapsival -akinek a nevét nem is
tudja- másnap meg rájött ,,Jé, nekem barátom van!” utána meg ön sajnálatba
esett, utálom az ilyen embereket, ja és ahogy végig gondolom a szavait még ÉN
leszek a hibás, értitek? Igazából nem tudom, hogy tudott lediplomázni, mert nem
sok esze van vagyis de eltudom! Az összes (férfi) tanárt lesz*pta azt’ meg volt
az az 5-ös, na ja a drágaság nagyra tudja nyitni a száját, bár ezen miért nem
csodálkozom?!
-Állj, állj! Engem okolsz?-bökdöstem a (saját)
mellkasomat.-Nehogy már te legyél az ’’áldozat”! Ez kész vicc! Nem én csaltalak
meg, fordítva történt! Még jó, hogy nem várod el a bocsánat kérést azért, mert
te voltál olyan idióta, hogy vagdostad magadat! Csak gratulálni tudok! 22 -jó
akkor nem ennyi voltál, akkor 21- éves fejjel ilyenre vetemedsz, hihetetlenül
jó példát fogsz mutatni a gyerekednek, de hál’ Istennek az már nem az én gondom
lesz, hanem valamelyik f*szodnak! Taps a nagy Eleanor J. Calder-nek, hogy
kibírta eddig, hogy ne feküdjön össze senkivel!-lassú, unott, egy ütemű
’’tapsba” kezdtem. Már-már lenyűgöző ez a hűség amit te produkálsz!
-Te
komolyan nem fogod fel, hogy MIATTAD vagdostam a kezemet?-szúrós pillantást
vetett rám, abbahagyta a sírást, szemei csontszárazok még csak nem is pirosak,
a mű sírást tökéletesre fejlesztette!
-Nem, mert nem miattam tetted, sokkal
inkább saját magadért! Szerintem azért tetted, mert kezdesz rájönni, hogy
mekkora r*banc vagy, de mégis élvezed! Ezzel nincs semmi baj Eleanor k***ának
születtél, és? Tudod van néhány pasi aki az ilyen nőkre bukik!-kacsintottam.
-Könnyű vérű!-vigyorogtam, *csatt*.
Eleanor váratlan ütése által a fejem 45 fokkal balra fordult, nem
tudom mit hit
ezzel mit ér el, megütöm? Kizárt. Akármekkora szajha nőket nem ütünk, bár nőnek
elméletileg nem nevezném inkább használt rongynak, de gyakorlatilag nő
szóvaaaal.. nekem amúgy is nagyon el kell veszíteni a türelmet –meg inni kell
’’néhány” üveg tequilát, de nőt akkor SE ütünk! Nőre SOHA nem emelünk kezet!
-Takarodj innen!-rivallt rám.
-Nem kell kétszer kérned! Aztán védekezni, ám!
Gondolom, nem akarsz úgy járni, hogy nem tudod ki a gyereked apja vagy az is
segíthet, ha tudod a nevét!-úgy ahogy voltam, kócos hajjal, alsó gatyában(!!!)
indultam meg, szerencsére itt van az autóm nem kell végig sétálnom London-on
boxer-ben, a slusszkulcsot és a telefonomat még felkaptam mielőtt ’’könnyes”
búcsút vettünk egymástól. Az autó egyet pittyegve jelezte, hogy bátran be lehet
szállni a járműbe anélkül, hogy riasztana, amint beültem a kocsiba csak akkor
jutott el a tudatomig ismét megcsalt eddig a düh járta át az elmémet -még most
is van bőven belőle- ám kezdett más a helyére jönni szomorúság ÉN tényleg
szerettem El-t, viszont az igazság az már nem ÚGY, mint az előtt, most már
inkább csak ’’barátként” tekintettem rá, olyan mintha a szívemben más foglalt
volt el azt a helyet amit neki kellett volna… Azt erősen kétlem, hogy ő valaha
is szeretett, talán az első kapcsolatunk első hetében. A düh, szomorúság
mellett furcsa, de megkönnyebbülés is volt. Attól nyugodhattam meg, hogy többé
nincs elkötelezettségem vagy attól, hogy innen szabad az… nem az lehetetlen! Ő
mást szeret ÚGY! Egyáltalán én ÚGY szeretem őt vagy másképp?
James
Arthur - Impossible
I remember years ago / Emlékszem, évekkel ezelőtt
Someone told
me I should take / Valaki azt mondta nekem
Caution when it comes to love / Hogy
legyek óvatos a szerelemben
I did / És én így tettem
And you were strong and I
was not / Te erős voltál, én meg nem
My illusion, my mistake / Az én hibám, az én
képzelgésem
I was careless, I forgot / Én voltam figyelmetlen, elfelejtettem
I
did / És én így tettem
Muszáj kiszellőztetnem a fejemet és pontosan tudom hova
akarok/kell mennem, telefonomat elvettem a műszerfalról -amit akkor raktam oda
amikor beszálltam- feloldottam majd a névjegyzékbe lépve nem kellett
keresgélnem hisz’ az első volt a sorban. Idegesen doboltam az ujjaimmal a
kormányon miközben azért imádkoztam, hogy felvegye. -Anya! Szia! Van egy kis
problémám(!)...
*Gina szemszöge*
-Harry, Harry! Engedj el! Szomjas vagyok! Légy
szíves!-könyörögtem a göndör hajú barátomnak aki nem akarta abba hagyni az
ellen indított ’’háborúját” ami abból állt, hogy halálra csikizett, ó, hogy ezt
mennyire vissza fogja kapni! Várjá’ Harry várjá’! Bosszúm le súlyt rád(is)!
-Menj inni szerelmem, nehogy szomjan halj nekem!-simogatta meg az arcomat halál
komoly arccal utána meg kitört belőle a röhögés. Az új koreográfiánkat táncolva
mentem le a lépcsőn (!!) a hozzá ’’kapcsolódó ” dal folyamatosan a fejemben
jár, egy percre elfelejtve, hogy még mindig a lépcsőn vagyok -hiába az utolsó
fokon- jött a forgás én meg jó ’’kislány” módjára persze megcsináltam, de a
lépcső nem volt elég széles és a fordulat felénél hátra felé kezdtem ’’dőlni’’,
mint egy fa. A várt ’’becsapódás” helyett valaki kényelmes karjaiban
’’találtam” magamat.
-Louis?! Ööö..köszi, hogy elkaptál!-mosolyogtam hálásan
miközben lábaimra állított.
-Szívesen!-mű mosolygott. Ez nem a szokásos Louis
mosoly, nem pajkos, jókedvű ez erőltetett…Ez nem az örök fiatal Louis ez a
megtört, szomorú Loui. Nem szerettem/szeretem ezt az oldalát látni.
-Minden
rendben van?-aggódóan vizslattam.
-Eleanor és én szakítottunk!-számat szólásra
nyitottam, de csöndre intett.-Nem, nem akarok róla beszélni, vége és kész!
Viszont lenne egy kérdésem! Szeretnél velem jönni Doncaster-be?-idegesen(?)
nézett.
-Úr Isten! Mész Doncasterbe? És szeretnéd, hogy menjek? Persze, hogy
elmegyek veled! Máris csomagolok!-pattogtam majd elkezdtem futni az emeletre,
de visszafordultam és nyomtam egy cuppanós puszit Lou arcára-Köszönöm, hogy
elviszel!
*Harry szemszöge*
,,Igazán Ed?! Én úgy emlékszem, hogy Miranda vert
meg téged Monopoly-ban! Rosszul emlékszem?? >< :D @Harry_Styles” pötyögtem be a tweet-et. Huncut Ed (Sheeran), kis hazudós, bár zenét szerezni az tud, például a legújabb száma a Give Me Love valami fenomenális, ő írta nekünk a
Little Things-t ami szintén fergeteges. Amint elküldtem Gina rontott be a
szobába sikítozva érdeklődve figyeltem, de mit se törődve velem az ágya alól kivette
a bőröndét majd elkezdte beledobálni a ruhákat. Ültem és néztem, vártam, hogy
szóljon valamit, mégis mit csinál már azt hittem soha nem kezd beszél…
-Louis-val Doncaster-be megyek!-sikította miközben beledobott egy újabb
nadrágot a táskába.
-Mi van? Miért mész vele Doncaster-be?-ráncoltam össze
homlokomat.
-Szakított Eleanor-ral és…-mosolyogva mondta, igaz látszott rajta,
hogy próbálja elrejteni.
-És te fogod megvigasztalni!-fejeztem be mondatát.
-Igen, én! Meg az anyukája, Lottie, Félicité az ikrek, az ottani barátai,
soroljam még?-állt meg egy percre majd tovább folytatta a pakolást.
-Biztos
örömet okoztok neki lelkileg, te pedig gondolom testileg is?!-nevettem fel, de
közel álltam ahhoz, hogy a falba verjek.
-Már megint mi a bajod? Tudod mit?! Nem
érdekel! Hidegen hagy! Folyamatosan előről kezded! Nehogy már TE döntsd el,
hogy elmehetek-e a legjobb barátommal az otthonunkba, kivagy te?! A pasim! És??
Ez nem azt jelenti, hogy birtokolhatsz! Te. Engem. Nem!-bökdöste a mellkasomat,
kicsit lefagyva álltam ott, de neki pont elég volt ahhoz, hogy becipzározza és
megfogja bőröndje fogantyúját, számat nyitottam, hogy beszéljek, de a hang
megakadt a torkomon. Az ajtó csapódása tudatosította, hogy elment, csak azt nem
tudom hova! Egyszerűen ki a szobából? A szüleihez? Doncaster-be?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése