----------
És eljött a nap, amikor elő kell kotorásszam a bőröndömet, hiszen újra visszamegyünk külföldre, ezúttal Londonba, ahol én már dolgozni is fogok, táncosként. Nagy izgalommal tölt el, hiszen újra láthatom Louis-t. Nagyon rég találkoztunk. Persze, beszéltünk skype-on, meg telefonon, de ez nem az igazi, amikor nem ölelheted át, nem vagy ott mellette. Még a repülőút előtt telefonon beszéltünk, váltottam vele néhány szót.
-Louis, nem tudom hányszor mondjam el, hogy mennyire sajnálom, hogy nem lehettem melletted ebben a zűrös időszakban!-mondtam aggódva.
-Gina, én meg hányszor mondjam el, hogy semmi baj? Nem tehetsz róla!-nyugtatgatott.-Egyébként is mindjárt indul a géped és újra találkozhatunk!
-Igen, persze. Akkor néhány óra múlva tali!-köszöntem el.
-Kicsim! Jössz? Indul a gépünk!-szóltak anyáék.
-Igen!!-és már rohantam is fel.
Nem volt olyan hosszú az út, de mégis egy örökké valóságnak tűnt. Végre leszálltunk. Próbáltam az elsők között kiérni, és a csomagomat elvenni. Mikor keresem, hogy Louis hol van, egyszer csak valaki befogja hátulról a szemem, mikor majdnem sikítottam, egy ismerős hangot hallottam. Loui volt az.
-Shhh. Én vagyok az!-mondta halkan.
-Louis!-fordultam meg és a nyakába ugrottam.-Szia!
-Szia, köszöntelek Londonban! Nagyon sok mindent kell mutassak.
-Már alig várom!-ugráltam.
-Gyere, bemutatom neked a többieket!-mosolygott.
-Oké.-mentem utána.
-Zayn, Liam, Niall, Harry! Ő itt Fekete Gina.-mutatott be.
-Sziasztok. Nem kell bemutatkozzatok! Directioner vagyok!-mosolyogtam.
-Szia.-hangzott el mindenkitől.
-Ugye te nem fogsz sikítani mint a többi rajongó?-jött oda hozzám Harry, majd rám kacsintott.
-Nem, nem fogok.-válaszoltam és csak Harry-t néztem, elmélyedve smaragdzöld szemében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése