2. Rész -Emlékek, érzelmek-

Miután visszatértem a valóságba, beültünk az autókba és elindultunk a One Direction házhoz, ami nem messze volt a miénktől, hiszen anyáék azt akarták, hogy a lehető legközelebb legyünk egymáshoz Louis-val. A legjobb, hogy még a reptértől sincs nagy távolságra. Rövid út után megérkeztünk. Meglátva a házukat, tátva maradt a szám. Hatalmas volt, óriási kerttel és medencével. Kívülről úgy nézett ki, mint egy "kastély".
-Igen, csak ennyire futotta nekünk.-jött mellém Louis.
-Mi az, hogy csak?-pislogtam.
-Csak vicceltem!-lökött meg.-Nézd meg milyen belülről!
Kinyitották az ajtót és beléptünk egy előszobába, ami így is nagy volt. Majd jött a szokásos körbevezetés, megmutatták a konyhát, a nappalit, a szobákat, meg persze a rengeteg üres szobát, amit maguk sem tudtak, hogy miért is vannak. Beszélgettünk egy kicsit, röviden összefoglaltuk, hogy mi is történt ez a két év alatt.
-Kicsim! Most már mennünk kell! Még be kell pakolni is.-szóltak anyáék.
-Pedig maradtam volna még!-álltam fel.
-Hiszen, akár itt is maradhatsz!-vidított fel Louis.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem, hiszen nem nagyon értettem, hogy mire gondol.
-Ideköltözhetsz!-mondta hangosan.
-Ez komoly? Tényleg?-próbáltam megbizonyosodni.
-Igen, persze ha a szüleid is beleegyeznek. A fiúk meg...-nézett rájuk, akik bőszen bólogattak-örülnének neki.-fejezte be mondatát.
-Anya, apa?-nézem kérdően rájuk.
-Végül is... elég régóta ismeritek egymást.-néztek egymásra.-Persze szívem, maradhatsz.
-Köszönöm!-ugrottam nyakukba és persze végig megöleltem az öt fiút is.-Nektek is nagyon köszönöm!
-Ugyan! Legalább még többen leszünk és majd meséltek sztorikat.-mosolygott Harry.
Így kipakoltuk a kocsiból a cuccaimat, elköszöntünk apáéktól és a fiúk megmutatták a szobámat, amit rögtön be is rendeztem estére. Ekkor átmentem Louis-hoz, hogy kicsit beszélgessek vele. Amióta itt vagyok nem nagyon volt nyugalom és nem tudtunk beszélgetni. Kopogtam az ajtaján. Kiáltott egy "gyere"-t. Kint ült az erkélyen, hiszen az ő szobájából nyílt egy erkély is. Megfordult, hogy megnézze ki jött be. Én odasétáltam hozzá, majd leültem mellé.
-Rég találkoztunk Lou!-törtem meg a csendet.
-Igen, elég régen.-bólogatott.
-Így nehéz újra megkezdeni egy beszélgetést.-hajtottam le fejem.
-Miért?-nyitotta kerekre szemeit.
-Hát, rég találkoztunk és én úgy érzem, hogy kicsit eltávolodtunk. De mesélj, csajok?
-Nincs barátnőm, ha arra célzol. Bár már mindenki azért lenne  a barátnőm, mert híres vagyok.-mondta komoran. Felnéztem az égre, ami tele volt csillagokkal. Ez eszembe juttatott egy régi emléket.
-Emlékszel, amikor kimentünk a folyó partjára este piknikezni?-kérdeztem.
-Persze! Felejthetetlen emlék marad.-mosolyodott el.-Pont ilyen idő volt, és az égbolt is tele volt csillagokkal. Láttunk egy hullócsillagot, mindketten kívántunk.-idézte fel az emlékeket. Majd egyre közelebb hajolt hozzám, én is hajoltam felé. Ajkaink között már csak pár centiméter volt, de az is eltűnt, amikor ajkunk összeért. Néhány másodpercig a számon pihentette ajkát, majd elhúzódott.
-Sajnálom, nem kellett volna!-mentegetőzött.
-Semmi baj, én is akartam, de Louis, köztünk nem lehet semmi. Nem akarom tönkretenni ezt a sok éves barátságot!
-Én sem!-mondta.-Tegyük meg nem történté!
Csak bólogattam, majd megöleltem és kimentem, miután jó éjszakát kívántunk egymásnak. Ez a csók nagyon felkavart, hisz előtörtek belőlem az érzelmek és Louis-t valahogy el kell felednem, hogy ne menjen tönkre a barátságunk.