18. Rész -Másnap-

Hello Everybody!

Meghoztam az új részt! Na igen! A részről: véleményem szerint nagyon lapos lett, izgalom nem nagyon van benne, nem tudom mi van velem mostanában, de egyre rövidebb részeket írok!  Ezért ezer bocsánat!!  Ez a rész sem lett valami hosszú. Próbáltam viszont minél jobban megírni! Remélem azért elnyeri tetszéseteket!!  Jó olvasást! 

Ui.: A részben van egy kis bekezdés ami 18+! Szóval mindenki saját felelősségre olvassa!

Puszil: Cintia~

----------

Percek teltek el mióta felébredtem. Szemeimet nem nyitottam ki, nem akartam! Élvezni szerettem volna a felkelő nap sugarait, a madarak szárny csapásainak hangját -amennyire zárt ablakon lehetett-, az ágynemű puha simítását! Kezemet végig vezettem a selyem ágyneműn, tökéletesen siklott míg egy testbe nem ütközött. Á, szóval Louis kihasználta, hogy részeg voltam s kapott az alkalmon, hogy kiélhesse piszkos vágyait bár nem igazán bántan egyedül azt sajnáltam, hogy az ég világon semmire, de tényleg semmire se emlékszem. Mosolyogva bújtam hozzá -szemeim még mindig csukva voltak - majd egy csókot nyomtam ajkaira. Azonban valami nem stimmelt! Szám nem a puha, édes ajkakat érte, hanem egy kiszáradt, tömény alkohol ízű ismeretlen szájat. Szemeim villám gyorsan pattantak ki. Nem Louis feküdt mellettem! Hanem egy ismeretlen srác! Egy ismeretlen ágyban! Egy ismeretlen szobában! Egy ismeretlen lakásban! Istenem! Mit tettem? Amint felfogtam a helyzetet, olyan gyorsan szálltam ki az ágyból ahogy csak tudtam. A paplant magam köré csavarva keresgéltem és szedegettem össze a ruháimat-ami elég nehéz feladatnak bizonyult mivel szanaszét voltak dobálva -. Magamra rángattam a fehérneműmet arra felhúztam a tegnap esti ruhámat. Magassarkúmat a kezem kapva, a lehető leghalkabban hagytam el a szobát. Ezt nem hiszem el! Ismét megtettem! Szeretem Loui-t! Tiszta szívemből szeretem! Mégis mindig fájdalmat okozok neki! Fogalmam sincs, miért teszem mindig ezt vele! Egyszer már megbocsátott, még egyszer nem fog! Meg is érteném, én sem bocsátanék meg magamnak! Én nem tudok Louis nélkül élni! És nem is fogok! Amit nem tud, az nem fáj! Tudom önző vagyok, de nem akarom elveszíteni Louis-t! Egy önző, idióta, hülye r****c vagyok! Igen! R****c vagyok! Sajnos már nem tudok mit mondani saját magamra! Szomorúan, gond terhelten, lehajtott fejjel baktattam a lakásom felé. Éreztem ahogy a szemeim egyre jobban és jobban könnybe lábadnak, egy kósza könnycsepp gurult végig az arcomon majd még egy és még egy. Akaratosan töröltem le őket, nem fogok sírni az utca közepén! Gyorsabb tempóra kapcsoltam, mert éreztem, hogy egyre nehezebben tartom magam! A remegő kezeim miatt a zárral rengeteget bajlódtam. Amint beléptem az otthonomba s ajtót kulcsra zártam, hogy véletlenül se zavarjon meg senki, könnyeimnek szabad utat engedtem, sírva dőltem az ajtónak, lábaim nem

bírták tovább felmondták a szolgálatot. Már szinte hisztérikusan sírva rogytam le a földre, térdeimet mellemhez húzva karoltam át azokat. Fejemet térdeim közé hajtottam s csak sírtam tovább. Megcsaltam! Még mindig nem tudom felfogni, hogy megcsaltam! Hogy tehettem ilyet? Azzal az emberrel akit a világon mindennél jobban szeretek! Azzal az emberrel akiért bármit megtennék! Azzal az emberrel aki miatt az életemet is képes lennék oda adni! Nem tudom meddig sírhattam, valószínűleg órákon keresztül bőgtem már csak arra eszméltem fel, hogy nincs több könnyem! Feltápászkodtam eddigi helyemről majd elindultam a fürdőszoba felé. A tükörbe belenézve a látvány teljesen lesokkolt! Mintha nem is magamat láttam volna! Sminken lefolyt, szemeim pirosak voltak a sok sírás miatt, alattuk rengeteg táska, kócos haj... Legjobb döntésnek egy hosszú, forró fürdő bizonyult. Lekapkodtam magamról a göncöket, elkezdtem folyatni a vizet mikor meggyőződtem róla, hogy megfelelő hőfokon van beálltam a tus alá. Eszembe jutott amikor Louis-val közösen zuhanyoztunk... Emlékszem szégyenlős voltam előtte hisz akkor még nem voltunk ÚGY együtt!

*Visszatekintés*

-Oké Louis! Most már engedj el! Elakarok menni fürdeni!-próbáltam lelökni magamról.
-Na jó! Gyere!-állt fel majd kezét nyújtotta felém.
-Mégis hová?-értetlenkedtem.
-Öööö...fürdeni?!-mosolygott rám édesen.
-Együtt? Kizárt!-ellenkeztem és sietős léptekkel haladtam a fürdő felé.
-Ne már! Spórolnunk kell vízzel!-nyafogott.
-Rendben! Akkor én is megpróbálok kevesebb vizet elhasználni és te is!-mosolyogtam gonoszul.
-De most mi baj? Miért nem akarsz velem zuhanyozni!-tűrt egy haj tincset a fülem mögé.
-Nincs semmi baj! Tudod mit...-hajoltam egyre közelebb hozzá utána amilyen szenvedéllyel csak tudtam megcsókoltam. Amikor éreztem, hogy kezdi a csókot egyre jobban elmélyíteni s közelebb húz magához, kiszabadultam karjai közül és berohantam a fürdőszobába.
-Kihasználtad, hogy férfi vagyok!-dörömbölt az ajtón.
-Ez van drága!-mosolyogtam diadalittasan. Egy ideig még hallgatóztam, de Louis semmi féle zajt nem csinált. Ez fura... Az ajtót kulcsra zártam, ha esetleg Louis megpróbálkozna bejönni. Beálltam a zuhany alá, a fürdő kabin ajtaját behúztam így nem hallottam semmit. Cher Lloyd új számát dúdolgattam mikor a kabin ajtó kinyílt.
-Mi? Te? Hogy?-ledöbbentem, hogy jött be?!
-Pótkulcs, cica!-nézett rajtam végig egy perverz mosoly kíséretében. Először nem nagyon értettem miért, miután leesett, hogy anyaszült meztelenül állok előtte magam elé kaptam a kezemet próbálva minnél több intim testrészemet eltakarva.
-Előttem sose rejtegesd magadat! Tökéletes vagy!-nézett mélyen szemeimbe s lecsapott ajkaimra. Vizes haja közé túrtam mire felmordult, kezeimet levezettem tarkóján keresztül a hátába belemélyesztve körmeimet. Térd hajlatom közé nyúlt- csókot továbbra se szakította meg - lábaimat dereka köré fontam. Egyik kezemmel belé kapaszkodtam míg másikat ismét hajába vezettem. Hátam a hideg csempéhez ért miközben Louis a számról áttért a nyakamra. Szemeim automatikusan csukódtak le ajkaim szét nyíltak. Mikor megtalálta gyenge pontomat szívni kezdtem mire felnyögtem. Valamiféle morgást hallatott majd a köztünk lévő -néhány milliméter - távolságot is megszüntette. Louis lejjebb haladt amíg én a nyakát kezdtem el apró puszikkal behinteni. Gyenge pontját megtalálva szívni kezdtem, mire dudorodó férfiasságát hozzám nyomta...

*Visszatekintés vége*

Erre vissza emlékezve újra mocskosnak éreztem magamat -a tegnap este miatt -. A vizet még forróbbra véve, próbálkoztam meg lemosni. Elhasználtam egy teljes tubus tus fürdőt, de még mindig koszosnak éreztem magam. Mire beláttam, hogy ez nem segít addigra a bőröm tűzpiros volt, a fürdőszoba pedig ködben úszott magam köré csavartam pink törülközőmet. A telefonom halk rezgésbe kezdett ami azt jelentette, hogy üzenetem érkezett még egy, még egy majd még egy. Az összes Louis-tól érkezett:

,, Szia El! Hogy vagy? Én elég másnaposan! A fejem majd' felrobban!! Te hogy vagy?? xxx Loui "
,, Szia! Lehet, hogy nem kaptad meg az előző üzenetem, de nem baj! Nem vagy másnapos vagy te nem rúgtál be annyira?? xxx Loui "

,, Minden rendben van? Talán alszol? Te emlékszel valamira? Nekem az egész este KO!! Ma találkozunk? xxx Loui "
,, Ezek szerint még alszol vagy ne tán haragszol rám?? xxx Loui "

,, Remélem nem bántottalak meg! Vagy igen? Mivel? Elhanyagollak talán mert akkor szólj és változtatók!! xxx Loui "

,, Na jó! Kezdek aggódni! Minden rendben van? Vagy ezerszer hívtalak, de nem vetted fel! Valami baj van? Rosszat tettem? Rémes volt nélküled kelni! Reméltem, hogy együtt töltjük az éjszakát (olvasd perverz hanglejtéssel;) ) , de olyan hirtelen tűntél el! Mi baj volt/van? Ja, elfelejtettem mondani beszéltem anyával és azt mondta jó lenne, ha meglátogatnánk! Na mit szólsz?? Szerintem jó ötlet lenne! Ma nincs kedved együtt tölteni a napot? Mondjuk elmehetnénk a London Eye-hez?! Nagyon hiányzol! Szeretlek!! xxx Loui "

Az üzenetek sorra jöttek, néhány dolognál mosolyognom kellett, néhánynál a sírás fojtogatott. Louis olyan aranyos, kedves és törődő. Nem érdemelte meg azt amit tettem vele! Gyorsan válaszoltam az SMS-ire, hogy én most már nem vagyok másnapos őt viszont sajnálom. Azért, mentem el mivel az alkohol kezdett a fejembe szállni. Szívesen mennék anyukádékhoz, de most sajnos nincs időm a suli miatt! Pedig jó lett volna! Mikor szeretnél találkozni? SZERETLEK!!! Miközben bepötyögtem az üzenetet a torkomban csak nőtt a gombóc... Képtelen lennék most a szemükbe nézni (Tomlinson család szemébe nézni) ! Miután megbizonyosodtam, hogy elküldtem a válasz üzenetet, újra rám tört a sírás. Zokogva terültem el -törülközőben - az ágyon. Egyik párnát átöleltem -mint egy plüss mackót - Louis-t próbálván helyettesíteni. Louis-nak nem szabad ezt megtudnia! Nem és nem! Azzal a fiúval soha az életben nem találkozok többé(!)... Elfelejtem ezt az egészet -már amennyire emlékszem -! Ha törik, ha szakad Louis már pedig soha, de soha nem fogja megtudni!...

*Danielle szemszöge*

A fejem majd' felrobban. Talán nem kellett volna annyit innom! Végül is szülinapom volt! Annyira imádom a srácokat! Nem is sejtettem, hogy meglepetés bulit szerveznek abban a hitben voltam, hogy Liam elvisz vacsorázni és úgy ünnepeljük meg a születésnapot! Erre meg az összes barátom, rengeteg pia, őrült buli! Bár mire számítasz, ha 6 nem normális -persze jó értelemben - szervezi?! Néhány, nagyon homályos emlékem van! Ginával tényleg a pult tetején táncoltunk? Nagyon remélem, hogy rosszul emlékszem rá vagy csak álmodtam! Hát, reméljük! Fejemet fogva sétáltam le a konyhában ahol a többiek ugyan olyan problémával küszködtek, mint én! Liam-et kivéve!
-Jó reggelt!-ültem le egy székre.
-Reggelt!-hangzott kórusban.
-Mi van csak nem fáj a fejed?-mosolygott rám gonoszul Li.
-Ha-ha. De vicces kedvében van valaki?! Amúgy meg igen!-vallottam be.
-Tessék, itt van fájdalom csillapító!-nyújtotta felém az említett gyógyszert.
-Örök hálám!-nevettem fel.
-Szerintem Liam-nek a háládat másképp is kimutathatód!-kacsingatott Hazza.
-Gina! Megüthetem a pasidat?-néztem szúrós szemekkel Harry-re.
-Csak nyugodtan!-mosolygott rám. Ám, de mielőtt megcsaphattam volna a telefonom hangos csörgésbe kezdet.A kijelzőmön egy ismerős, várt név villogott! Egyszerre éreztem az izgatottságot és a feszültséget! Óráknak tűnő másodpercekig vacilláltam felvegyem-e?! Mi van ha nem úgy sül el a dolog ahogyan szeretném? Összeszedve minden bátorságomat nyomtam meg a zöld gombot.
-Jó reggelt! Elnézést az ily' korai híváshoz! Én Mrs. Blue vagyok! Danielle Peazer-rel beszélek?-érdeklődött egy kedves női hang. Úristenem! Kezem, lábam remegett. Most derül ki hogy bekerültem-e(!)...