10. Rész -Végre mindenki boldog!-

Kedves Olvasók! Meghoztam a legújabb részt, amihez nem igazán van most ihletem, de próbálom a legjobbra megírni, már ami tőlem telik. :) Nagyon örülnénk, ha pipálnátok, komiznátok, feliratkoznátok, mert ez jelenti nekünk, hogy velünk vagytok és számíthatunk rátok! :') De nem húznám tovább a szót! Jó olvasást!! Véleményeket kérünk!! ;)

----------

Mikor Liam megcsókolt, egyszerűen fantasztikus volt. Olyan édes volt és érződött rajta, hogy ő is élvezte. Most írok Ginának, hogy találkozzunk. El kell mesélnem neki az egész estét, elvégre neki köszönhetem. Két órára beszéltünk találkozót a közeli kávézóba. Egy laza öltözéket vettem fel. Egy farmer, egy póló és tornacipő. Mire odaértem, Gina már ott ült és a limonádéját szürcsölgette. Jelezvén, hogy látom odaintettem neki, amit viszonzott. Odamentem a pulthoz és én is egy pohár limonádét kértem. Leültem vele szembe egy székre, mire ki is hozták az italomat.

-Na mi volt?? Mesélj!!-mosolygott.

-Hát,-kezdtem bele-bowlingozni voltunk és én nem igazán tudok bowlingozni, ezért megkértem, hogy segítsen, meg mondtam neki, hogy milyen béna, meg ügyetlen vagyok. Aztán segített is és az összes szinte tarolt. Azután meg megcsókolt.-éreztem, ahogyan elpirulok.

-Hát ez tök jó!-még szélesebben mosolygott Gina.-Naaa és mikor lesz a következő randi??-kíváncsiskodott.

-Azt még nem tudom. Nem beszéltünk még róla.

-Na! Akkor hívd fel!-utasított.

-Ez nem a fiú dolga lenne?-kérdeztem.

-Miért a csaj nem hívhatja fel a pasit??-húzta fel szemöldökét.

-Igazad van!-sóhajtottam és elővettem a mobilomat.

Tárcsáztam a számot, majd beleszólalt az az ismerős és édes hang.

-Háló!-szólt bele.

-Szia Liam, Dani vagyok!-szólaltam meg.

-Óóó szia.-vált sokkal barátságosabbá a hangja.

-Nos azt szeretném kérdezni, hogy a tegnapi estét nem ismételhetnénk meg?-kérdeztem félénken.

-Dehogynem! Benne vagyok! Szombat délután jó??

-Igen, persze. Hova megyünk?

-Meglepetés! Majd meglátod!-vált pimasszá a hangja.

-Okééé. Akkor szia.-raktam le a telefont.

-Szia.-köszönt el.

-Na, mi van?-vont kérdőre Gina.

-Szombaton délután találkozunk, meglepetés, hogy hova visz.-mosolyogtam.
-Hisz' ez remek!-örült velem együtt Gina.

*Liam szemszöge*

Őszintén szólva nagyon meglepődtem Dani hívásán, de egyáltalán nem bánom. Én akartam felhívni ma este, de úgy látszik, ő megelőzött. Töprengésemet az előző randin, ajtókopogás zavarta meg. Gina volt az.
-Szia. Bejöhetek?-kérdezte.
-Szia. Persze, gyere csak!-hívtam be.
-Hallottam, hogy lesz második randi is!-kacsintott.
-Ezt mégis honnan?-lepődtem meg.
-Én biztattam Danit, hogy hívjon fel.-mosolygott.
-Óóó, hát akkor köszönöm.-örültem.
-Ne nekem köszönd! Én csak adtam egy kis lökést.-nevetett.
Ekkor késztetést éreztem arra, hogy megöleljem. Nem ellenkezett.
-Gina, köszönöm, hogy összehoztál Vele. Már érzem, hogy talán ő az a lány, akit kerestem.-hálálkodtam.
-Nincs mit.-mosolygott.

*Louis szemszöge*

Szeretném, ha a többiek megbocsátanának nekem. Persze ezt nem lesz könnyű elérni. Egy vacsira gondoltam. Tudom, egy vacsorával sem tudod kiengesztelni az embert, de legalább egy kicsit oldódna a hangulat. Viszont egy baj van. Nem igazán tudok főzni, ezért felhívom egy régi ismerősömet, Eleanor-t.
-Igen?-szólt bele az a régi ismerős hang.
-Szia Eleanor. Louis vagyok, Louis Tomlinson.-mutatkoztam be.
-Louis! Szia! Mi van veled?
-Megvagyok, de segítségre lenne szükségem.
-Miben kéne segíteni?-kérdezte segítőkészen.
-Főzni.
-Mi van Tommo, még mindig nem tanultál meg főzni??-nevetett.
-Nem.-és már én is nevettem.
-Benne vagyok! Akkor odamegyek.
-Oké. Köszi. Szia.-köszöntem el.
-Szia.
El megmentett. Nem is tudom, hogy hogy háláljam majd meg neki.

*Fél óra múlva*

-Szia El.-köszöntöttem.
-Szia.-mosolygott kedvesen.-Na és mit kell főzni?-vágott bele a közepébe.
-Én csirkére gondoltam.-vakartam a fejem.
-Ha vannak hozzávalók! Felőlem!-még mindig mosolygott.
-Akkor álljunk neki!-jelentettem ki.
-Egyébként miért akarsz kedvezni a többieknek.-komolyodott el.
-Egy nagy baklövést követtem el és azt szeretném jóvá tenni.-hajtottam le fejem.
-De aranyos vagy!
Válaszul csak elpirultam.

*1-2 óra múlva*

-Kész a csirke! Megkóstolod?-kiabált Eleanor.
-Ahha.-jöttem le a lépcsőről.
El megetetett, az étel nagyon ízletes volt.
-Hmm.. Finom!-jelentettem ki.
Egymáshoz egyre közelebb kerültünk, míg csak pár centi volt ajkaink között. Gyengéden megcsókoltam.
-Megpróbáljuk újra?-kérdeztem.
-Igen, Louis, szeretném.-nézett rám úgy, mint akkor. Szerelmesen.
Nem válaszoltam semmit, csak megcsókoltam és ezzel a csókkal megpecsételtük együttlétünket.