2014. június 7., szombat

23. Rész -Egyszer fent, egyszer lent-

Kedves Olvasók! Ehhez a részhez nem igazán lenne hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy: A blogban olyan, mint a Little Mix NEM létezik! Megpróbáltam a legjobbra, legütősebbre írni. Remélem tetszik, várom a visszajelzéseket! :)


Puszii: Nórii :)

----------

*Louis szemszöge*

Meglehetősen feldúlt voltam a történtek miatt. Nem akartam Ginával így bánni, de így jött ki rajtam a feszültség. Láttam rajta, hogy megbántottam, de ő is csak most csöppent bele ebbe a világba. Most kezdi megérteni milyen az, ha pletykákat terjesztenek rólad, közben egyáltalán nem is igaz. Amikor az ajtónál megállt, persze megint felülkerekedett rajtam a düh, de amikor bejött egy szál fehérneműben, teljesen elvarázsolt. Tudom, nekem ott van el, ilyenekre még gondolnom sem szabad! De egyszerűen annyira gyönyörű ez a lány! Kib*szott szép és még okos is. Minden pasi álma. De nekem barátnőm van! Nem, Louis, nem! Ott van neked El!
-Louis, Louis!!-Gina hangja zökkentett ki gondolatmenetemből.
-Tessék?-ráztam meg fejem, mert elveszettem a fonalat.
-Egy pólót szeretnék kérni!-mondta halkan.
-Őőő, persze.-álltam fel és a szekrényemhez léptem.-Tessék.-nyújtottam neki a ruhadarabot.
-Köszönöm!-kezei, teste remegett, sosem láttam még ilyennek, kénytelen voltam rákérdezni.
-Gina jól vagy?
-Persze, persze. Csak már kicsit fázok.-köszörülte meg a torkát.-Köszönöm még egyszer a pólót! Jó éjt!-haladt sebes léptekkel a neki kinevezett szoba felé.
-Nem akarsz velem aludni?-vettem a bátorságot.
Megállt, lassan megfordult.
-Éppenséggel de.-tekerte hosszú fürtjeit ujjára.
-Akkor gyere!-kacsintottam.
-Igazán kedves vagy, hogy megengeded!-mosolygott, de hangja remegett.
-Várjunk, valami nincs rendben!-fordultam felé és mélyen belenéztem barna szemeibe.-Te idegenkedsz tőlem!-állapítottam meg.
Ajkai remegtek, hang nem jött ki a torkán.
-De miért?-húztam fel szemöldököm.
-Louis! Megőrjítesz!-nyögte ki, elmosolyodtam.
Ááá szóval innen fúj a szél. Mit szólna ahhoz, ha azt mondanám, hogy az érzés kölcsönös? Nem, nem mondom el, nem rontok a helyzeten.
-Mivel?
-A személyiségeddel, a testeddel.-mutatott végig rajtam.-Amikor megláttalak, azt hittem elolvadok.
-Kölcsönös az érzés, Gina.-mosolyogtam.
Egymáshoz közeledtünk, ajkaink között csak néhány milliméter távolság volt...

*Harry szemszöge*

-Örülj neki, hogy legalább szóltak!-vágta a fejemhez Zayn.
-Annak örülök, de még mindig nem értem, hogy mi a f*sznak kellett elmenni. Engem sem hagy hidegen a dolog, de talán én is mehettem volna.-értetlenkedtem.
-Hagyd már őket! Hány éve barátok? Nekik is jár egy kis kikapcsolódás, legalább egy kicsit együtt lesznek, mint barátok.-magyarázta Zayn.
-De én vagyok a barátja b***d meg!-álltam fel és az asztalra csaptam.
-Harry! Ők barátok, nincs közöttük semmi, csak barátok!-emelte fel a hangját Zayn.
-De nem láttad, hogy hogyan néznek egymásra.-huppantam vissza a székre.
-Mégis hogy néznének egymásra?
-Csillog a szemük.
-Ez még nem jelent semmit.-rázta a fejét.-Egyébként is te panaszkodsz, a nagy nőcsábász?
-Mondja az akinek már csak a mosolyától is lányok ezrei a padlón vannak.-vágtam vissza.-Nem tudod, hogy hova mentek?
-Nem. Hisz' te is láttad. Fogták magukat, néhány cuccot gyors összeszedtek és már mentek is. Egyébként is neked kell tudnod, a te legjobb barátod Louis.
-Van egy sejtésem...-fogtam meg tarkómat.
-Harry! Nem, nem mész utánuk. Ja és ne zaklasd egyfolytában Ginát, majd biztos hív.-parancsolt rám.
-De mikor jönnek vissza?
-Nem tudom, nem az én barátnőm.-forgatta szemeit.
Várok egy-két napot és ha nem jelentkeznek, vagy nem mondják meg, hogy hol vannak, mikor jönnek, elmegyek és megkeresem őket. Gináért mindent!

*Eleanor szemszöge*

Louist egyszerűen nem tudom elérni, csak egy SMS-t küldött.


,, Szia El! Sajnálom, hogy nem tudtunk személyesen találkozni, de hirtelen ötlet volt. Egy kis időre el kellett utaznom Ginával. Valószínűleg nem tudsz majd elérni, mert nem lesz térerőm. Tudom, hogy most utálsz, de ezt muszáj volt. Szeretlek!

Loui xxx "

Megint Gina... Miért nem velem ment el, ahova? Miért mindig Gina? Már nem is szeret igazán? Félreértés ne essék, én nagyon kedvelem Ginát, de zavar, hogy ennyit együtt vannak Louis-val. Úristen! Miket beszélek? Én csalom meg, erre én várok el tőle ilyeneket? Egy bolond vagyok! Lehet, hogy már meg is tudta és így akar bosszút állni. Vagy nem tudom, semmit sem tudok... Inkább beledöftem bőrömbe a pengét, összeszorítottam szemem, hogy ne lássam a kiömlő vért. Ha már szellemileg szenvedek, akkor szenvedjek testileg is. Én nem érdemlem meg Őt! A hideg falon végigcsúszva lerogytam a padlóra, arcomat kezeimbe temettem és csak sírtam, sírtam, hosszú perceken keresztül.

*Zayn szemszöge*

Harry azt mondta, hogy már a mosolyomtól lányok ezrei a padlón vannak, akkor teszteljük. Elmentem egy szórakozóhelyre, ahol hemzsegnek a csajok. Próbáltam utat törni magamnak, hogy elérhessem a pultot. Ez az "út" során sok lány jött velem szembe. A pulthoz érve kikértem magamnak egy italt, s körbenéztem. Bal oldalamon egy csinos szőke hajú lány ült egyedül, koktélját kevergetve. Úgy éreztem kapás van.
-Szia!-köszöntem neki magabiztosan.
-Szia.-kapta fel fejét, s egy gyönyörű, csillogó kék szempárral találtam szembe magam.
-Hogy hívnak?-kérdeztem.
-Perrie.-mosolygott megszakítatlanul.-Téged?
-Zayn Malik.-vigyorogtam.
-Úristen! Zayn Malik? A One Direction egyik tagja?-tátotta el száját.
-Igen, igen.-húztam féloldalas mosolyra számat.-És megtudhatnám a teljes neved?
-Perrie Edwards.
-Szép neved van!-bókoltam neki.
-Köszönöm!-pirult el.
-Nos, Perrie! Meghívhatlak egy italra?
-Igen, köszönöm!-nézett mélyen a szemembe.
Az este folyamán nagyon jól éreztük magunkat, úgy érzem, hogy ebből még komolyabb is lehet. Már pedig miért ne lehetne?

*Harry szemszöge*

Gina nem jelentkezik és a telefont sem veszi fel. Louis úgy szintén. Nem bírok tovább várni, elmegyek arra a helyre, ahol szerintem lesznek. Egy próbát megér, hátha megtalálom őket. Fogtam egy bőröndöt, s néhány pólót, nadrágot, tisztasági eszközt beledobáltam. Bedobtam a kocsimba, én is beszálltam, a kulcsot elfordítottam, indítottam a motort. Senkinek nem szóltam, hogy eljövök, mert úgyis meg akartak volna állítani. Amit amúgy sem hagytam volna. Az éjszaka közepén vezetni nem gyerekjáték, főleg a legforgalmasabb úton. Már csak annyira emlékszem, hogy nagy fényáradat jött felém, egy nagy durranás és se kép, se hang...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése