26. Rész -Emlékezetkiesés-

Hello Everybody! Hogy telik a nyár?? Nekem csak most kezd jó irányba fordulni A részről; különösebb fordulat nincs benne és eléggé rövid lett :/ Bocsánat, tényleg bocsánat!! Nem, igazán tudtam kitalálni semmit azon kívül amit megbeszéltünk Nórival!! Figyelem!! A rész 18+ -osat is tartalmaz!! Csak SAJÁT felelősségre olvassátok!! Több "mondanivalóm" nincs, jó olvasást!! :)

Ui.:Kattintsatok a ,,~Zene~"<-feliratra és hallgassátok, legalább a ,,Kórházi váróterem"-ig :) Ezt csak azért, mert amikor írtam az első "bekezdést" a SOML-on járt az eszem!! :)) 

Puszil: Cintia~

----------

~Zene~

-Mi? De, miért?-nem értettem, miért akar visszavinni a kórházba. Hisz' most jöttem ki! Ennyire nem örül/örülnek nekem? Az nem lehet! Akkor is örültek, mikor durván összevesztünk és napokra eltűntem. Tisztán emlékszem arra a napra. Hogyne emlékeznék? A banda életében az volt az a pillanat amikor a feloszlásnak halvány szikrája is feltűnt! Bele se akarok gondolni, mi lett volna, ha Liam nem állítja le az egészet! Mostanra már nagyon megbántam, hogy azt javasoltam oszoljon szét a banda, már arra sem emlékszem miért akartam, hogy szétmenjünk! Igen, én szerettem volna! Pedig az lett volna életem egyik legnagyobb hibája! Még 40 év múlva is lesz One Direction! 60 évesen is a színpadon fogunk állni! Csak egy kicsit fogunk változni. Ráncosak leszünk, fogunk már nem biztos, hogy annyi lesz, mint most és nem biztos, hogy a sajátunk lesz, na meg őszek leszünk, de az is kib*szottul szexin fog "mutatni" rajtunk! Ezektől függetlenül, ugyanaz az 5 idióta, életvidám, hülye, bohókás srác leszünk, akik nem adták fel az álmaikat és a végsőkig küzdöttek! Akik, akkor sem adták fel, amikor más már rég feladta volna! Akik kezdetben csak 5 idegen volt egymásnak, mára már testvérként tekintenek a másikra! Akik a Directionerekért élnek és halnak! Nemsokára 4 éve, hogy van One Direction, de még mai napig nem tudom felfogni, hogy ennyien szeretnek és támogatnak minket! Valami hihetetlen, le írhatatlan olyan eufózikus érzés a színpadon állva hallgatni a több száz rajongót akik mind a nevedet kiabálja..ha rajtam múlik a One Direction SOHA NEM OSZLIK FEL! -Azért, mert azt írja a záró jelentésed, hogy enyhe agyrázkódásod volt és nem tudom mennyi erős gyógyszert szedtél egyszerre!-hadarta miközben cipőjét húzta lábaira. -Igen, és?-húztam fel egyik szemöldökömet. -Nem vagyok orvos, de talán a sok erős gyógyszer "keverése"hangulat ingadozást és beszámíthatatlanságot okozhatott!-orvosnak is elmehetne. Be is fogom íratni Liam-et egy orvosi tanfolyamra! -Lehet, de akkor sem értem!-még mindig az ajtóban álltam míg Liam össze-vissza rohangált a dolgai után kutakodva. -Arra sem emlékszel, hogy majdnem szakítottál Ginával?!-állt meg egy percre. Én szakítani akartam Gin-nel? Istenem, kérlek add, hogy...-A kocsiban felvilágosítalak! Most, siess!-tapsolt kettőt. Nem, értem. Miért akartam szakítani Ginával? Remélem nem mondtam semmi olyat amivel megbántottam vagy megaláztan, szeretem őt és ő is szeret engem...

*Kórházi váróteremben*

Lesokkolva várom a doktor urat szinte élő-halott módjára vonszoltam be magamat idáig. Nem tudom felfogni, miért akarok minden jó dolgot amitől boldog vagyok tönkretenni! A legrosszabb az az, hogy más, durvább szavak is elhangozhattak akkor amit Liam nem hallott, én pedig nem emlékszem rá! Minden KO! -Mr.Styles?!-zökkentett ki elmélkedésemből egy hang-Dr.Baggio, most már tudja fogadni!-felálltam eddigi helyemről majd elindultam Dr.B. irodája felé, nyomomban Liam-mel. Vegyes érzelmekkel léptem be az

irodába; egy részről jó lenne, ha kiderülne, hogy a sok gyógyszertől és az agy rázkódás miatt viselkedtem így, más részről meg rossz lenne, ha a gyógyszerektől voltam ilyen, mert a gyógyszerektől voltam ilyen. Majd megtudom... -Á, Mr.Styles és Mr.Payne, minek köszönhetem remeg társaságukat?-küldött felénk egy mű mosolyt. -Lenne néhány kérdésünk!-itt szólaltam meg először és utoljára miközben Liam beszélgetésbe elegyedett. Bár, meg se mukkantam attól nagyon is figyeltem. Liam-nek tényleg igaza volt,a sok erős gyógyszertől és az agy rázkódás miatt viselkedtem úgy ahogy, az eddig benntartott levegőt most megkönnyebbülten fújtam ki. A doktor báj csevejbe kezdett ami se nekem, se Liam-nek nem jött be, egymásra néztünk megállapítottuk, hogy ez egy f*sz utána tekintetünket ráemeltük majd egy ,,besz*ptadb*zi" nézéssel sarkon fordultunk s távoztunk a kórházból(is). Legközelebb akkor akarok kórházba jönni mikor a feleségemet hozom, hogy megszülje a gyermekünket/gyermekeinket... Bocsánatot kéne kérnem Ginától, NEM! Bocsánatot KELL kérnem és fogok is! Ujjaimmal idegesen doboltam a műszerfalon közben az ablakon lefolyó eső cseppeket versenyez tettem, bármit csak ne kelljen arra gondolnom, hogy Gina akár szakíthat is velem. Idegességem és félelmem ellenére úgy pattantam ki a kocsiból, mintha puskából lőttek volna ki. -Ginaaaaaa!-hangom visszhangzott az egész házban.

*Gina szemszöge*

-Ginaaa!-hallottam meg nevemet. Egyből tudtam kihez kapcsolódik a hang, gyomrom borsó méretűre zsugorodott, szívem őrült ütemben dobogott, most jött el az a pillanat, hogy külön utakra térünk! Mármint nem teljesen, mert még fogunk találkozni a fiúk által meg együtt is lakunk, de, na értitek! Fel-le járkáltam a szobámban várva, hogy bejöjjön, lépések zaját hallottam, jön! Jön, hogy szakítson velem! De, ha azt hiszi Ő fog irányítani, akkor nagyon téved! -Gina! Beszélnünk kell!-rontott be szobámba. -Igen, kell! Egy öntelt

p*cs vagy! Aki csak saját magára tud gondolni! Aki még az állítólagos szerettei előtt is megjátssza magát! Nem adom meg azt az örömöt, hogy te szakíts velem, hanem...-egy csókkal belém fojtotta a szót. -Szeretlek! Nem akartam veled szakítani! Csak a gyógyszerek meg az agy rázkódás miatt volt és...-most én csókoltam meg. Ez a csók sokkal mélyebb és szenvedélyesebb volt. Belemarkolt fenekembe miközben ujjaimat a hajába fűztem, az ágy felé kezdett tolni majd gyengéden lelökött az ágyra miután levetkőztettük egymást, melleimet vette kezelésbe, nyögtem élvezetemben. -Baby, remélem nem baj, ha azonnal a lényegre térünk!-belém vezette magát. Mindketten felnyögtünk élvezetünkben, a lökések; gyorsak, mélyek és durvák voltak, de nem bántam! -Sze-ret-lek!-zihálta. -É-n, iii-s!-csókoltam meg. Lökései mélyebbek, mozgása lassabb lett, minden mozdulatnál érintette a G-pontomat...