Üdv.: Nóri :)
----------
-Akkor talán?-mosolygott gúnyosan.
-Akkor talán...-rugaszkodtam neki újra.
-Akkor talán vé...-nem tudta befejezni.
-Gina! Gyere, mennünk kell!-rontott be Liam.
-Menjünk.-bólogattam, de még visszapillantottam Harryre, aki csak önelégülten mosolygott.
-Remélem még bejössz hozzám cica és elmondod, hogy mit akartál mondani.-küldött egy puszit, majd visszafeküdt a kórházi ágyra és csak nevetett.
-Gina, mi volt ez? A folyosón lehetett hallani a kiabálásotokat.-karolt át Liam.
-Egyszerűen szét robbanok az idegtől!-mutogattam kezeimmel.-Olyanokat vágott a fejemhez, hogy még mindig nem tudom felfogni. Azt hogy menjek vissza Louis-val d*gni, meg hogy ez az igazi énje, ahogy most bánt velem. Ez szörnyű!-fogtam meg fejem.
-Nem lesz semmi baj!-ölelt meg Liam.-Lehet, hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Nem ilyen az igazi Harry. A legfőbb most, hogy nyugodj meg, menjünk haza, beszéljük meg a történteket, aztán hogy Harry gyógyuljon meg. Nem?
-De.-szipogtam.-Köszi, hogy kihoztál, mielőtt még kimondta volna, hogy...hogy...vége.-tört ki belőlem a zokogás.
-Gina, tudod, hogy rám és Danira mindig, mindig számíthatsz. És szerintem Louisra is.
-Egy valamit kérnék tőled.-álltam meg az autó előtt.-Ne mondd el amit hallottál se Louisnak, se a többieknek, kérlek.-néztem rá nagy szemekkel.
-Rendben, nem mondom el, de te is ígérj meg valamit. Beszélj később Harryvel. Biztos, hogy nem Styles beszélt belőle!
-Persze, hogy beszélek vele! Én nem így ismertem meg, ez nem ő.-magyaráztam.
-Tudom Gina, tudom.-bólogatott.-Gyere, menjünk haza.-bökött fejével a jármű felé.
*Otthon*
-Szia El! Nem lenne kedved elmenni egyet sétálni? Elmesélném a történteket...
-Szia. Persze, hol találkozzunk, mikor?-hangja remegett.
-Mondjuk a parkban 6-kor??
-Rendben, ott leszek!
-El, várj!-állítottam meg, mielőtt megszakította volna a vonalat.
-Tessék!
-Minden rendbe van? Nagyon furcsa a hangod!
-Minden rendbe van, csak nemrég keltem fel és még álmos vagyok, de a sétára kitisztul a fejem és minden rendbe lesz.-hangja ekkor már egy kicsit élettel telibb volt.
-Mindegy. Ha találkozunk, úgyis megtudom.-próbáltam megfenyegetni.-Hatkor tali, szia.
-Oké, szia.
Ühhüm. Nemrég kelt fel és még álmos. Tudom, hogy milyen egy ember hangja, aki még álmos. El nem álmos, szerintem valami baj van. Ugyan a telefonban nem tudtam belőle kiszedni, de néhány perc múlva úgyis mindent megtudok, kiszedek belőle mindent, amit csak tudok.
-El! Helló.-szaladtam hozzá, mikor végre megláttam a hosszú barna hajú lányt.
-Szia Gina.-erőltetett arcára egy mosolyt.
-Nem nézel ki túl jól. Valami baj van? Mondd el! Hátha tudok segíteni.-ajánlottam fel segítőkészségemet.
-Nem, nincs. Leszállhatnánk erről a témáról?-emelte fel kicsit hangját.
Meredten néztem rá, persze vette az adást. Nagyon meglepődtem rajta.
-Sajnálom.-köszörült a torkán.-Inkább mesélj, mi történt a kórházban?
-Hát az úgy volt, hogy ugye Louis-val elmentünk. Mire sikerült elérnem, hogy adja meg a WIFI jelszavát, rögtön fel is léptem twitterre. Az első hír, ami fogadott, az az volt, hogy Harry kórházba került. Rögtön indultunk, nagyon gyorsan be is értünk a kórházba. Bementünk, de a vizit nagyon sokáig tartott, így...-észrevettem, hogy El nem is rám figyel, hanem a kezét babrálja.
Abbahagytam mondanivalómat és kezére vezettem tekintetemet. Mi fogadott? Vágások.
-El!-fogtam meg csuklóját és emeltem fel kezét.-Te mi a f*szt csináltál?-ordítottam, nem törődve azzal, hogy az utcán voltunk.
-Én...én...-zokogott és a vállamra borult.
-Szóval ez volt a bajod! Tudtam, hogy valami nincs rendbe, tudtam!
-Nem beszélhetnénk meg ezt nyugodtabb körülmények között?
-De, gyere, menjünk be a kávézóba.-mutattam az ujjammal a tőlünk néhány méterrel levő helyre.
*Eleanor szemszöge*
Hát, kitudódott a titkom. Valamit ki kell találnom. Nem mondhatom el Ginának, hogy megcsaltam Louis-t és hogy féltékeny vagyok/voltam rá. Valami olyan okot kell kitaláljak, amivel mindenkorra lezárjuk az ügyet. Valamit, amivel többet nem nyaggat és olyant, amit meg tudok ígérni, hogy többet nem piszkálom ezzel magam. Nehéz helyzetem van és csak néhány percem van arra, hogy valami nyomó okot adjak a vagdosásomra.
-Jó napot! Két limonádét kérnénk!-rendelte meg Gina az italt.-Na, mesélj!-tekintete rám szegeződött.
-Hát...az úgy volt, hogy...
-Tessék, az italaik.-vágott közbe a pincérnő.
-Köszönjük.-mosolygott rá Gina.-Naaa, folytasd!-sürgetett.
-A k*rva iskola! Nem bírom tovább, a tételek iszonyat nehezek, nemsokára vizsgáznom kell és nem bírom!-bőgtem el magam, de eközben Louis járt a fejemben, ezért is sikerült sírnom.
-El!-állt fel és ölelt meg Gina.-Figyelj csak! Együtt mindent megoldunk! Sikeresen leérettségizel, aztán egy hatalmas bulival megünnepeljük a szülinapodat és az érettségidet is, jó?-nézett rám nagy, kerek szemekkel.
-Jó.-szipogtam.
-De egy valamit ígérj meg! Még egy vágást meg ne lássak a kezeden! Megéretted?
Válasz helyett csak bőszen bólogattam. Miután levizsgázom, talán elmondok Louisnak mindent. Ki fog dobni, de legalább talán megkönnyebbül a lelkem. Gina rám mosolygott és beleszürcsölt az üdítőitalába.
*Harry szemszöge*
Eltelt néhány nap, hazaengedtek a kórházból. Ha az igazat akarom mondani, nem is igazán emlékeztem, a kórházban töltött időre. Félelmetes, de igaz. Előkotortam a kulcsomat, kizártam az ajtót és benyitottam a már hiányzóvá vált lakásba.
-Megjöttél!?-fogadott nem túl kedvesen Liam.
Nem tudtam eldönteni, hogy ez kérdés vagy kijelentés akart-e lenni.
-Meg.-válaszoltam halkan.
-Még is hogy volt merszed Ginával így beszélni?-förmedt rám.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Ne játszd az agyad! Majdnem kidobtad!-vágta a fejemhez.
-Liam, én tényleg nem emlékszem semmire!-magyarázkodtam.
-Mutasd a papírjaidat!-nyújtottam át neki őket.
-Még a kórházban töltött időre sem emlékszem!-mentegetőztem.
-Igazat mondasz Styles.-nézett fel rám.-Azonnal beszélnünk kell az orvossal!
-Egyszerűen szét robbanok az idegtől!-mutogattam kezeimmel.-Olyanokat vágott a fejemhez, hogy még mindig nem tudom felfogni. Azt hogy menjek vissza Louis-val d*gni, meg hogy ez az igazi énje, ahogy most bánt velem. Ez szörnyű!-fogtam meg fejem.
-Nem lesz semmi baj!-ölelt meg Liam.-Lehet, hogy ez csak egy ideiglenes állapot. Nem ilyen az igazi Harry. A legfőbb most, hogy nyugodj meg, menjünk haza, beszéljük meg a történteket, aztán hogy Harry gyógyuljon meg. Nem?
-De.-szipogtam.-Köszi, hogy kihoztál, mielőtt még kimondta volna, hogy...hogy...vége.-tört ki belőlem a zokogás.
-Gina, tudod, hogy rám és Danira mindig, mindig számíthatsz. És szerintem Louisra is.-Egy valamit kérnék tőled.-álltam meg az autó előtt.-Ne mondd el amit hallottál se Louisnak, se a többieknek, kérlek.-néztem rá nagy szemekkel.
-Rendben, nem mondom el, de te is ígérj meg valamit. Beszélj később Harryvel. Biztos, hogy nem Styles beszélt belőle!
-Persze, hogy beszélek vele! Én nem így ismertem meg, ez nem ő.-magyaráztam.
-Tudom Gina, tudom.-bólogatott.-Gyere, menjünk haza.-bökött fejével a jármű felé.
*Otthon*
-Szia El! Nem lenne kedved elmenni egyet sétálni? Elmesélném a történteket...
-Szia. Persze, hol találkozzunk, mikor?-hangja remegett.
-Mondjuk a parkban 6-kor??
-Rendben, ott leszek!
-El, várj!-állítottam meg, mielőtt megszakította volna a vonalat.
-Tessék!
-Minden rendbe van? Nagyon furcsa a hangod!
-Minden rendbe van, csak nemrég keltem fel és még álmos vagyok, de a sétára kitisztul a fejem és minden rendbe lesz.-hangja ekkor már egy kicsit élettel telibb volt.
-Mindegy. Ha találkozunk, úgyis megtudom.-próbáltam megfenyegetni.-Hatkor tali, szia.
-Oké, szia.
Ühhüm. Nemrég kelt fel és még álmos. Tudom, hogy milyen egy ember hangja, aki még álmos. El nem álmos, szerintem valami baj van. Ugyan a telefonban nem tudtam belőle kiszedni, de néhány perc múlva úgyis mindent megtudok, kiszedek belőle mindent, amit csak tudok.
-El! Helló.-szaladtam hozzá, mikor végre megláttam a hosszú barna hajú lányt.
-Szia Gina.-erőltetett arcára egy mosolyt.
-Nem nézel ki túl jól. Valami baj van? Mondd el! Hátha tudok segíteni.-ajánlottam fel segítőkészségemet.
-Nem, nincs. Leszállhatnánk erről a témáról?-emelte fel kicsit hangját.
Meredten néztem rá, persze vette az adást. Nagyon meglepődtem rajta.
-Sajnálom.-köszörült a torkán.-Inkább mesélj, mi történt a kórházban?
-Hát az úgy volt, hogy ugye Louis-val elmentünk. Mire sikerült elérnem, hogy adja meg a WIFI jelszavát, rögtön fel is léptem twitterre. Az első hír, ami fogadott, az az volt, hogy Harry kórházba került. Rögtön indultunk, nagyon gyorsan be is értünk a kórházba. Bementünk, de a vizit nagyon sokáig tartott, így...-észrevettem, hogy El nem is rám figyel, hanem a kezét babrálja.
Abbahagytam mondanivalómat és kezére vezettem tekintetemet. Mi fogadott? Vágások.-El!-fogtam meg csuklóját és emeltem fel kezét.-Te mi a f*szt csináltál?-ordítottam, nem törődve azzal, hogy az utcán voltunk.
-Én...én...-zokogott és a vállamra borult.
-Szóval ez volt a bajod! Tudtam, hogy valami nincs rendbe, tudtam!
-Nem beszélhetnénk meg ezt nyugodtabb körülmények között?
-De, gyere, menjünk be a kávézóba.-mutattam az ujjammal a tőlünk néhány méterrel levő helyre.
*Eleanor szemszöge*
Hát, kitudódott a titkom. Valamit ki kell találnom. Nem mondhatom el Ginának, hogy megcsaltam Louis-t és hogy féltékeny vagyok/voltam rá. Valami olyan okot kell kitaláljak, amivel mindenkorra lezárjuk az ügyet. Valamit, amivel többet nem nyaggat és olyant, amit meg tudok ígérni, hogy többet nem piszkálom ezzel magam. Nehéz helyzetem van és csak néhány percem van arra, hogy valami nyomó okot adjak a vagdosásomra.
-Jó napot! Két limonádét kérnénk!-rendelte meg Gina az italt.-Na, mesélj!-tekintete rám szegeződött.
-Hát...az úgy volt, hogy...
-Tessék, az italaik.-vágott közbe a pincérnő.
-Köszönjük.-mosolygott rá Gina.-Naaa, folytasd!-sürgetett.
-A k*rva iskola! Nem bírom tovább, a tételek iszonyat nehezek, nemsokára vizsgáznom kell és nem bírom!-bőgtem el magam, de eközben Louis járt a fejemben, ezért is sikerült sírnom.
-El!-állt fel és ölelt meg Gina.-Figyelj csak! Együtt mindent megoldunk! Sikeresen leérettségizel, aztán egy hatalmas bulival megünnepeljük a szülinapodat és az érettségidet is, jó?-nézett rám nagy, kerek szemekkel.
-Jó.-szipogtam.
-De egy valamit ígérj meg! Még egy vágást meg ne lássak a kezeden! Megéretted?
Válasz helyett csak bőszen bólogattam. Miután levizsgázom, talán elmondok Louisnak mindent. Ki fog dobni, de legalább talán megkönnyebbül a lelkem. Gina rám mosolygott és beleszürcsölt az üdítőitalába.
*Harry szemszöge*
Eltelt néhány nap, hazaengedtek a kórházból. Ha az igazat akarom mondani, nem is igazán emlékeztem, a kórházban töltött időre. Félelmetes, de igaz. Előkotortam a kulcsomat, kizártam az ajtót és benyitottam a már hiányzóvá vált lakásba.
-Megjöttél!?-fogadott nem túl kedvesen Liam.Nem tudtam eldönteni, hogy ez kérdés vagy kijelentés akart-e lenni.
-Meg.-válaszoltam halkan.
-Még is hogy volt merszed Ginával így beszélni?-förmedt rám.
-Micsoda?-értetlenkedtem.
-Ne játszd az agyad! Majdnem kidobtad!-vágta a fejemhez.
-Liam, én tényleg nem emlékszem semmire!-magyarázkodtam.
-Mutasd a papírjaidat!-nyújtottam át neki őket.
-Még a kórházban töltött időre sem emlékszem!-mentegetőztem.
-Igazat mondasz Styles.-nézett fel rám.-Azonnal beszélnünk kell az orvossal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése