Legelőször!! Nóri üzeni: Sajnálom, hogy az előző részbe nem raktam gifeket, illetve képeket, de a verseny miatt megfeledkeztem róla. Sajnálom. Ezért, most ha lejjebb görgettek, megnézhetitek őket, mert mindezt bepótoltam. Elnézéseteket kérem! Másodszor!! Itt az új réész!!! Remélem örültök neki! Elnézést, ha összecsapott vagy rövid lett, de gyorsan kellett megírnom!! :/ Többet nem írnék, jó olvasást!! :D
Puszil: Cintia~
----------
*Louis szemszöge*
-Idióta barmok!
Minden szart összehordanak, aminek semmi valóság alapja sincs! Abból van az a
k***a pénzük, hogy tönkre teszik mások életét! Rohadjon meg az a sok b**i
paparazzi!-öklömmel vertem a falba. -Nyugi má' Louis! Most mit pattogsz?-röhögött
Zayn. Ez, most mi a f*szt nevet? Ennyire vicces, mert szerintem kib*szottul nem
az! -Te csak maradj kussba! Így is elég ideges vagyok, ne csessz fel még te
is!-kiabáltam rá. Meglepődtem saját magamon! Soha nem emeltem fel hangomat-csak,
HA nagyon kellett -a barátaimmal szemben. Viszont most a beszéd stílusom
érdekelt a legkevésbé! -Valamit csinálni kell, de azonnal!-szólalt fel Gina.
Végre! Valaki aki egyet ért velem! -Én is ezt próbálom mondani, de ezek itt nem
engedik, hogy befejezzek egy k***a mondatot! Már ki is találtam
valamit...-mielőtt beavathattam volna tervembe őket, valaki ismét közbevágott.
Sosem fejezem be a mondandómat! -Egy dolgot nem értek! Miért vagytok ennyire
idegesek? Hisz' csak egy cikk!-vont vállat Harry. Na, tessék! Megszólalt a nagy
Harry Styles! -Mert!-vágtuk rá Ginával. Tekintetünket épphogy csak egymásra
vezettük, de azonnal el is kapta. Most mi van? A majdnem csók óta olyan furcsán
viselkedik! Kerül-ami nem igazán sikerül neki - múltkor nem beszélt velem
amikor megcsókoltam Eleanor-t(!!!), felment a szobájába alig lehetett
kirángatni akkor is semmibe vett! Nem értem őt(!)... -Felhívom Paul-t!-jött a
"megvilágosodás". -Ó, az nagyon jó ötlet! Gyerünk! Hívd már
Lou!-ugrott át a kanapén. -Jó' van má'! Már hívom is!-nyugtattam le. *Csengés*,
*csengés*, vedd már fel Paul, az Isten szerelmére! -Paul?! Csak, hogy
felvetted! Baj van!-tértem a lényegre. -Sejtem miről van szó! De nem értem ez
miért akkora baj?-ez, most komoly? Még Ő is? Feldúltan járkáltam a nappaliban
miközben Gina fél fülét szintén a telefonra tapasztotta-azzal követve engem -.
-Ne, kezdjünk bele Paul! Csak találj ki valamit!-kértem vagy inkább
parancsoltam-Paul! Hahó! Itt vagy?-kérdeztem rá amikor vagy 2 perce csend
honolt a vonal másik végén. -Jó, kitaláltam! Gina és te egy közös
rádiós interjúban fogjátok megcáfolni a pletykákat!-válaszolt...végre
valahára(!) -Ez remek ötlet! Mikor és hol?-előzött be Gina. -Chh...tudom! A BBC
Radio-ban, ma, 18.30-kor!-adta ki az információkat. -Oké, ott leszünk! Puszi
Paul!-köszönt majd kinyomta. -A BBC Radio állomás fél órára van innen, szinten
fél órával hamarabb ott kell lenni szóval 17.30-ra légy
kész!-magyaráztam-Felhívom El-t, kíváncsi vagyok látta-e!-közöltem majd
felbaktattam a szobámba. Az ajtót hangosan "csuktam" be. Miért, az én
életem ilyen nehéz? Azt hiszik az életünk tökéletes azért, mert mi vagyunk a
One Direction akik kiállnak énekelgetnek, dől a lé, csajok, csak egy valamire
nem gondolnak...nincs magánéletünk! Nem tudják milyen az, amikor nem léphetsz ki az utcára egy barátoddal aki éppen lány, mert biztos, hogy a következő címlapon: ,, XY-nak új barátnője van!" felirat plusz egy olyan kép amin
"""mi""" csókolózunk! Nem tudják milyen, az amikor
néhány """"rajongó"""" bántja a
családodat, párodat vagy aki akár csak a közeledben van, mert...a közelünkben
van(!), amikor olyat látsz interneten, hogy homoszexuális vagy, mert éppen
nincs barátnőd-néha, ha van is - mégis jól elvagy! (Szerintem az ilyen
""""rajongók"""" egyáltalán nem azok!
Mert oké, nekem is van/volt olyan 1D barátnő akit kevésbé szeretek/szerettem,
de azért nem küldtem a pokolba őket! S a családot minek támadják arról fogalmam
nincs! Hisz' a családja!! És aki ""rajongóként"" azt hiszi,
hogy melegek... Nem ugyan az, hogy pl.: Szereted Larry Stylinson-t, mint a
legjobb barátok az X factor óta vagy szereted Larry Stylinson-t, mint
szerelmes párt! De mindegy! Ez csak az én véleményem!! Ui.:Akinek nem inge, ne
vegye magára!! Cinti~) Nem tudják milyen az, amikor mindenki-tisztelet a
kivételnek(!) - csak a pénzedért és a hírnevedért van veled! Muszáj felhívnom
El-t, tudom, hogy nem hiszi el, na de...na! Telefonomat elővettem zsebemből,
kikerestem a névjegyet, tárcsáztam s vártam. Vártam és vártam! Éppen le akartam
tenni mikor beleszólt egy erőtlen, gyenge, meggyötört(?) hang, ez biztos
Eleanor? Fogalmam sincs mi történhetett vele, mostanság olyan szomorú és
szótlan. Bár, próbálja azt mutatni minden rendben, de ismerem! Összetört! De
nem tudom mitől(!)...
*Eleanor szemszöge*
-Én is szeretlek
Louis! Nem, nem haragszom! Biztos! Oké, puszi! Várlak!-Louis-val vagy 2 órát
Louis-nak nem törődök a bántó tweetekkel, de amikor a századik ember
kívánja a halálomat és írja, hogy mekkora k***a vagyok, meg sem érdemlem
Louis-t, nem esik a legkellemesebben! A legfájóbb, hogy igazuk van! Nem
érdemlem meg Loui-t! Egyáltalán nem! Sírva dobtam a fürdőszoba falnak a telefonomat-ami
az ütés következményében ripityára tört - a sarokba kuporodva ültem és kezeimet
vizslattam. Egész karomat vörös vér takarta. Ma ismét megtettem! Muszáj volt!
Fájdalom kellett! Testi fájdalom, hogy elfelejtsem a lelkit! Nagy nehezen
feltápászkodtam eddigi helyemről-hol mostanában elég sok időt töltök - s
leindultam a konyhába felmosóért, hogy feltöröljem a vér tócsákat. Nappalimban
át akartam sétálni, de megakadt a szemem egy képen! Első közös képünkön
Louis-val! Percekig néztem azt az egy képet, de ezer és ezer emlék jutott
eszembe. Találkozás-Harry-nek köszönhetően - legelső randi, első csók, első
együttlét, amikor bemutatott a családjának... Kínomban felordítottam majd
törni, zúzni kezdtem! Minden ami a kezembe akadt a földhöz vagy a falhoz
vágtam. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Mindent elszúrtam! Mindent!
beszélgettünk. Csak azért felhívott, hogy elmondja, mit írt a média-mintha nem
láttam volna -ó, dehogyis nem láttam! Sőt! Sok más dolgot(!).. Anno még
megígértem
*Gina szemszöge*
-Értem! Szóval azt mondjátok, nincs több köztetek
barátságnál?-Édes Istenem! Ez a kérdés hányszor elhangzott. Kerek 2 órája ülünk
itt és próbáljuk meggyőzni ezt az idióta-mást nem tudok mit mondani -nőt, hogy
csak legjobb barátok vagyunk! Oké, arra számítottam, meg Loui is
felkészített-már amennyire tudott - hogy nem lesz könnyű, de, hogy ennyire?! A
beszélgetés alig halad! Nem azért, mert mi nem akarjuk vagy mert a műsor vezető
egy rámenős pióca! Azért nem halad, mert valami újonc, szilikon melles,
festett szőke, kis csajt küldtek be megcsinálni az interjút! -Elmondtuk
ezerszer, de elmondjuk ezer egyszerre is! Kérem figyeljen! Louis és köztem
BARÁTSÁGON kívül semmi az ég világon nincs köztünk!-tagoltam. -Most már,Béyoncé és JayZ lesz a vendégünk! Tartsatok velünk továbbra is! Jó éjt,
London!-egy hangos sípolás és mindenki mehetett amerre látott. -Nagyon köszönöm
az interjút! Sok mindent megtudtam!-nézett ránk jelentőség teljesen. Ezt, most
értenem kéne? -Louis, neked nem furcsa ez?-kérdeztem mikor kiléptünk az ajtón. -
Nem! Mi lenne furcsa?-állt meg, rám nézett olyan
"ennekmostmiaf*szbajavan" nézéssel. -A nő! Gyanús nekem! Készülnek
valamire csak azt tudnám mire!-néztem gyönyörű szemeibe. -Jaj, te! Az én
Sherlock Holmes-om!-puszilt bele hajamba-Gyere!-kezemnél fogva húzott az autó
felé.
mindent értek! Köszönöm!-mosolygott meglehetősen furcsán-London! Mára véget ért
az adás! Remélem ti is annyira élveztétek, mint én! Ne feledjétek holnap
*5 perc múlva, a kocsiban*
-Nekem akkor is
gyanúsak!-szólaltam meg. Egyszerűen nekem furcsa ez az egész! -Ne aggódj! El
lett...-nem tudta befejezni, mert telefonom pittyegni kezdett. E-mail
érkezett...a BBC Radio-tól vagyis körlevél. Szememmel gyorsan átfutottam a
sorokat ami "meglepően" csupa hazugság volt! -Igazam lett!-mutattam
felé telefonomat. -Miben? Felolvasnád? Gondolom.nem szeretnél autóbalesetet
szenvedni?!-mosolygott. -Hogy gyanúsak! Nem hiába! Új cikk amiben ezt írják:,,A
mai nap folyamán Louis Tomlinson (22) és Gina Fekete (22) interjúban cáfolták
meg a híreket miszerint együtt vannak. Ez mind hihető is lett volna, ha
szemfüles kolléga nőnk nem vette volna észre, a köztük lévő kémiát! Egész
interjú alatt egymás kezét fogták s sűrűn összetekingettek! Egyenlőre nem
számolhatunk be több dologról, de az biztos, hogy több van köztük barátságnál!
Minden esetre mi szurkolunk a fiataloknak! De, vajon mi lesz Harry-vel? Az egész
csak álca? Ki tudja! De, ha rajtunk múlik kiderítjük!"-olvastam fel. Louis
a cikket hallva s kormányt egyre erősebben szorította majd rátaposott a gázra.
Jó, néhány piros lámpán áthajtottunk az alapból 30 perces út, most 10 perces
volt. A kocsit leparkolta a ház előtt s az ajtót kirántva helyéről rohant a ház
felé. Gyorsan kipattantam a kocsiból s Louis nyomába eredtem. -Kapsz 5 percet,
hogy összeszedj 1-2 hétre való ruhát! Hajrá!-parancsolta. Habár nem értettem
miért kell, mégis megtettem! Néhány ruhát, nesze szeremet bedobáltam egy kisebb
utazótáskába és kész is voltam. Nem értem! Hova megyünk? Miért? Louis miért
ideges ennyire? Teljesen elvesztettem a fonalat(!)...
*3-4 óra múlva*
Teljes csend. Egész út alatt a rádió halk moraja
hallatszott. Nem nevezném kínos csendnek inkább csak mindketten elvoltunk a
saját gondolatainkkal. London városát éppúgy elhagytuk, mint az autópályát.
Körülbelül 2 órája-ha nem több - egy véget nem érő földes úton megyünk és nem
úgy tűnik, hogy most fogunk odaérni. A célállomást még mindig nem tudom! Hiába
kérdeztem az út elején semmit, de semmit az ég világon nem árult el. -Louis?!
Mikor érünk oda?-törtem meg a csendet. -Most!-válaszolta kurtán.Fejemet a vezető fiúról, az ablak irányába fordítottam, megnézni hol is vagyunk. Számat eltátottam amikor megláttam a hatalmas-kastély(!) nagyságú- házat. -Ez kié? Miért jöttünk ide? Egyáltalán hol vagyunk? Ja és azta!-hátha megkapom a választ
a második kérdésemre. -Enyém! Londontól körülbelül 2000 km-re!-áhá, szóval a
második kérdésre nem kapok választ. -A kocsiban maradsz vagy be is
jössz?-kérdezte bunkón Louis az ablak mellől. Mikor szállt ki? Mi baja van?
-Jól van, megyek!-pattantam ki a kocsiból s Lou után indultam. Louis elővett
egy nagy kulcs csomót, beillesztve a megfelelőt-a lyukba -tárta ki a
bejárati ajtót. Ha kint leesett az állam akkor most valahol a pincében lehet. A
beltért röviden jellemzem:hatalmas, csodálatos, gyönyörű végül, de nem utolsó
sorban lélegzet elállító! -Válassz szobát! Tök mindegy melyiket!-mondta hidegen
s ott hagyott. Ennek most mi a f*sz baja van? Mondja már el nekem valaki! De ha
Ő így akkor ÉN is(!)...
*Hajnali 2 körül*
Louis-val azóta sem beszéltem, bement egy szobába-ami
gondolom most a hálószobája lesz -és ki sem jött. Habár halálra untam magamat és
egyik helyről fetrengtem a másikra, már majdnem a hajamat téptem, de nem mentem
át hozzá! Minek? Úgy sem beszélne, ha meg mégis akkor valószínűleg egy bunkó
paraszt lenne! Mivel már vagy hajnali 1-2 körül járt az idő, arra jutottam
ideje elmenni fürdeni. Lassan bementem a szobához tartozó fürdőbe, levettem
ruháimat-amíg a kádba folyt a víz -hajamat egy laza kontyba fogva merültem el a
forró vízbe. Amikor a bőröm már ráncossá vált kiszálltam a kádból magamra
kaptam a fehérneműmet majd a pizsamám után kezdtem kutakodni. Az egész
szekrényt -mivel az este folyamán kipakoltam -felforgattam, de nem találtam
meg. Nem is lenne baj, de nincs alváshoz való ruhadarabom! Aludjak fehérneműbe?
Az nem jó, ahhoz túl hideg van! Fel-alá járkáltam a szobába s gondolkoztam, mi
tévő legyek. Eszembe jutott! Nem akarom, de...muszáj! Csak a lélegzet vételem
és lépéseim hallatszott ahogyan közeledtem szobája felé. Megálltam a fehér
fa ajtó előtt, még egyszer átgondoltam utána pedig kopogtam. -Gyere!-mondta az
ajtó túloldaláról. Félve(?) nyomtam le a kilincset majd csak fejemet bedugva
néztem be. Az ágyán feküdt miközben telefonját nyomkodta, felsőtestét nem
takarta semmi(!) láthatóvá téve összes tetoválását, melegítő nadrágja csípőjén
lazán megkötve ezzel megmutatva V vonalát. Te,jó Istenem! A teste....k***a jó!
Állj! Nekem nem szabad ilyenekre gondolni! Valami másra gondolj! Gyerünk Gina!
Gondolj...Harry-re! -Gyere már be! Mit szeretnél?-zökkentett ki.
-Ööö..én,csak..ööö..egy pólót szeretnék kérni!-léptem be a szobába. Lustán
pillantott felém, s amikor rám nézett, szemei a kétszeresére nőttek. Mintha szeme
eggyel sötétebb árnyalatot vett volna föl, légzése akadozottá vált, állkapcsa
megfeszült ugyan úgy, mint izmai, tekintetével szinte felfalt, de nem tettem
semmit ez ellen! Tekintetemet-ismételten -testére vezettem s akaratlanul is
ajkamba haraptam, testemet forróság öntötte el, de nem tudom miért! Mi
történik? Vagy inkább mi FOG történni(?)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése